A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 30. szám - Az új igazságügyi palota leirása

A JOG. 119 Indokok: A törvényszék mint váltóbiróság hatásköre ellen emelt kifogás elutasítására nézve elfogadtatott az elsöbirósági Ítélet megokolása. Az ügy érdemében ellenben az ítélet meg volt változtatandó, a felperes semmiségi keresetével el volt utasítandó, mert a váltóeljárási utasítás 43. §-a értelmében az 188l. évi LIX. t.-c. 50. §-ában hivatkozott 39. §. t) pontjára alapított semmiségi keresetnek, mely alapon a jelen per is indult, azon okból van helye, hogyha önképviseletre nem jogosult személy törvényes képviselőjének mellőzésével idéztetett perbe s a hiba a perben utólag helyre nem hozatott. E semmiségi per tehát csakis emez alaki semmiségi okon foghat helyet s más kérdést, mint ezt, nem is lehet keretébe vonni. A semmiségi per a lefolytatott alapper érdemi kérdéseivel nem is foglalkozhatik, mert épen az alapper megsemmisítése folytán az érdemi kérdés újbóli tárgyalásának elrendelését célozza; e tárgyalás tehát nem a semmiségi per keretébe, hanem a megsemmisítés folytán újból tárgyalandó alapper rendjére tartozik. Úgyde felperes semmiségi keretében az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. i) pontjára alapított semmiségi ok fenforgását, hogy t. i. mint önképviseletre nem jogosított idéztetett volna perbe, nem igazolta, sőt ezt épen maga cáfolja meg a befektetett keresztelési anyakönyvi kivonat által, mely szerint a kereset és sommás végzés vételekor már nagykorú s így önképviseletre jogosult volt. Semmiségi keresete tehát törvényes alappal nem bir. Ama körülmény, hogy a kereset alapjául szolgált váltók elfogadásakor még kiskorú volt, a fentebbiek szerint jelen semmiségi perben elbírálás alá nem jöhet. (1889. október 28-án, 326. sz.) A 1U. kir. Curia: A kir. itélö tábla Ítélete indokaiból annyival inkább helybenhagyatik, mert felperes az eljáró kir. törvényszéknek 1888. október 16-án 7,723. sz. a. kelt végzése ellen, mely szerint a kereset a perújításra vonatkozó részében visszautasittatott, jogorvoslattal nem élt. (1889. április 9-én, 1839. évi 1,522. vsz.) k csődeljárásra rendszerint azon törvényszék illetékes, melynek területében közadós személyes illetőségénél fogva'tartózkodik. ka adósnak a esődnyitási kérvény beadása utáni lakhelyváltoztatása az illetőségre befolyássá] nem bir. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélőtábla az elsőbíróság végzését megváltoztatja, ezen ügyre a kir. törvényszéknek csödbirósági illetőségét megállapítja és ugyanazt a további szabályszerű eljárásra utasítja, mert az 1881. évi XVII. törvénycikk 72. §-a értelmében a csődeljárásra rendszerint azon kir. törvényszék illetékes, a melynek területében a közadós személves illetőségénél fogva tartózkodik, a személyes illetőséget az 1868. évi LIV. t.-c. 30. §. értelmében alperes rendes lakhelye szabályozza és miután a csődnyitási kérvényben megnevezett adós a csődnyitási kérvénv beadása napján Egerben lakott a csődnyitási kérvény azon napon csakis az egri kir. törvényszéknél volt beadható és miután az adósnak későbbi lakhely változtatása az illetőség]re befolyással nem bir: az elsőbiróság illetőségét meg kellett ál apitani és azt a további szabályszerű eljárásra kellett utasítani. (1890. évi június 9-én 4,362.) Bün-ügyekben. Yétke^ bukás tényálladéka mellett a 15. T. K. 387. §-a alapján nem mondható ki bűnősnek. (B. T. K. 387. §.) A nagy-kikindai kir. törvényszék: Jelen bűnügyben a további fenyitő eljárást megszünteti. Indokok: K. János budapesti cég panaszolja, hogy P. Pál nagy-kikindai kereskedő, ki nevezett cégnek árúhitelezésből 223 forinttal adósa, 1885. július hó 24-én először apósa T. Ferenc, később apósa H. János által maga ellen végrehajtást vezettetett, összes ingói azok javára elárvereztettek, ugy, hogy 223 frt követelése kielégitést nem nyert. így P. Pál egyes hitelezőit előnyben részesítette s midőn ellene csődöt kértek, .az vagyonhiány miatt el nem rendeltetett. P. Pál tagadja, hogy hitelezői megkárosítása céljából a B. T. K. 414. §-ában körülirt cselekmények valamelyikét elkövette volna ; T. Ferencnek házbér fejében tartozott 315 frttal, H. Jánosnak pedig 2 450 frt 72 krral szintén adósa volt, mert H. János érte váltókat girált, melyeket neki kellett kifizetnie, több hitelezőjét helyette kielégítette s azonfelül kölcsönt is adott neki. Minthogy az előnyomozat során megállapítható nem volt, miszerint T. Ferenc 375 frt követelése színlelt volna; minthogy H. János kihallgaltatása alkalmával felmutatott nyugtákkal igazolta, hogy P. Pál helyett egyes hitelezőknek 785 frt 41 krt fizetett ki, egyes pénzintézeteknél P. Pál helyett váltókat fizetett, illetve azokat a helyett elfogadta, a napló 34. szám alatti által igazolva van, hogy P. Pál helyett a helybeli görög-keleti szerb egyházközségnek is fizetett, a H. János által érvényesített követelés tehát színlelt nem volt; minthogy P. Pál az által, hogy midőn fizetésképtelenségbe jutott, maga ellen a csődöt nem kérte, nem a B. T. K. 4L4. § ának 3. pontjában körülirt cselekménynek egyikét követte el, hanem csak a B. T. K. 416. §-ának 4. pontjában körülirtat; minthogy oly jelenségek, melyek a B. T. K. 414. §-ában körülirt esetek egyikét is igazolnák, fenn nem forognak; minthogy a B. T. K. 387. §-ában körülirt csalás csak az esetben forog fenn, ha az adós, ki fizetésképtelenségbe jutva, ellene a csőd elrendelhető nem volt, a B. T. K. 414. §-ában meghatározott cselekmények valamelyikét követte el, minthogy ily cselekmények P. Pál terhére meg nem állapithatók, minélfogva a B. T. K. 387. ij-ában körülirt csalás bűntettével nem terhelhető, miért is e miatt ellene folyamatba tett bűnvádi eljárás mee-szüntetendő volt (1889. július 19-én, 4,194. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla a kir. törvényszék végzését indokainál fogva helybenhagyja. (1889. évi október 2-án, 37,515. sz.) A m. kir. Curia: A kir. Ítélőtábla végzése felhitt indokaiból, de azért is helybenhagyatik : mert vádlott, bár könyvek vezetésére a törvény szerint kötelezve, ilyeneket nem is vezetett, ebbeli mulasztása a B. T. K. 414. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezésekbe ütközőnek még sem tekinthető, a mennyiben vádlott ellen, ki üveges üzletével egybekötött kisebb terjedelmű kereskedést vezetett, nem merült fel adat annak feltevésére, hogy ő egyenesen hitelezői megkárosítására irányzott célból mulasztotta el légyen a rendes könyvek vezetését. (1890. évi február hó 28-áu, 1889. évi 11,341. sz.) Kbtk. 53. §. — Anyakönyvi kivonatnak a ref. lelkészszel való közlése. - A végrehajtási módozat megállapításának kérdése. 1883 : Ti. t.-c. 7. S-a. A csabai kir. járásbíróság: vallás elleni kihágás miatt vádolt Sp. Gyula elleni bűnügyben ítélt: Vádlott Sp. Gyula róm. kath. le'kész, az 1881. évi 24,727. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletbe ütköző vallás elleni kihágásban vétkesnek mondatik ki, s ezért a Kbtk. 53. §. alapján figyelemmel a Kbtk. 16. §-ában foglalt rendelkezésre 10, azaz tiz napi elzárásra s 50 frt pénzbüntetésre ítéltetik s köteleztetik 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett a gyomai reform, lelkész részére néhai Sz. József volt r. kath. és B. Zsuzsanna reform házasfeleknek 1889. április 25-én született és folyó évi május 20-án elhalt »Mária Terézia« nevű leánygyermekre vonatkozó keresztelési és halálozási bizonylatot anyakönyvezés végett kiszolgáltatni, valamint a felmerülendő rabtartási és a kiszabott pénzbüntetést a magyar államkincstár javára a b.-csabai kir. járásbíróságnál megfizetni. Köteleztetik továbbá Sp. Gyula vádlott az 1880. évi 2.265. I. M. E. sz. rendelet 107. §. alapján eljárási költség czimén K. Farkas ref. lelkész panaszló részére 5 frtot megfizetni. Indokok: Vádlott Sp. Gyula a mai napon megtartott tárgyalás alkalmával beismerte, hogy néhai Sz. József volt r. kath. és B. Zsuzsanna ref. házastársaknak f. évi április hó 25 én szüleiett leánygyermekét ápril hó 28-án r. kath. szertartás szerint »Mária Terézia« nézve megkeresztelte, s hogy ezen leánygyermeket elhalálozás után f. évi május 20-án ugyancsak r. kath. szertartás szerint eltemette s ugy a születést, valamint az elhalálozást a r. kath. egyház anyakönyvébe bevezette; s továbbá beismerte vádlott, hogy a kérdéses leánygyermekre vonatkozó keresztelési és elhalálozási bizonylatot a gyomai ref. lelkész felszólítása daczára az illetékes református hitközség anyakönyvébe leendő bevezetés végett a panaszló ref. lelkészhez mai napig sem tette át. Vádló t Sp. Gyula beismert cselekménye indító okául védelmére azt hozza fel, hogy azt hivatása és állásánál fogva tennie kötelessége volt, I mely védekezése azonban, miután minden törvényes alapot nélkülöz, figyelembe vehető nem volt. S igy, miután a nagym. m. | kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1884. évi július 11-én i 24,727. sz. a. kibocsátott s szabályszerűen kihirdetett rendelet I utolsó pontja alapján a keresztelő lelkészek » mindannyiszor, vala-