A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 29. szám - Az özvegyi jog kérdéséhez

R JOG. 261 szemle megállapította, hogy azon az egy ajtón kivül más bemenet nem volt. De a ki a szemlét eszközölte, azt hitte, hogy csak ajtók képeznek bemenetet s figyelmen kivül hagyott egy földszinti ahlaknyilást, melyen át a házba s a szobába kényelmesen lehetett jutni. A védő — Carrara — végtárgyalás elnapolását kérte s az új szemlének sikerült megállapítania, hogy az ablaknyílás, mely sem rácsozattal, sem ablakokkal ellátva nem volt, kényelmes bemenetet nyújtott. Az ablak, igaz, egy kertre nyílt, de a kert r.em volt bekerítve, nemcsak, hanem a gyilkos házának hátulsó ajtaja épen e kertbe nyílt, ugy hogy a gyilkosnak módjában állott bármikor s tetszése szerint bemenni a meggyilkolt házába. A nő természetesen felmentetett, mert az egyetlen gyanujel megdőlt. De az alatt az ártatlan asszony egy évnél hosszabb vizsgálati fogságot szenvedett. S ha azon idő alatt földrengés ledönti a házat ? Az eredmény valószínűleg Justizmord leendett. »Ime — igy kiált fel a nagy védő — azon ezer győzelmeim egyikének története, melyek népszerűvé tették nevemet s túlzott dicsőséget szereztek nekem. Híremet nem érdemeimnek, nem a szerencsének köszönhetem, hanem egyedül a titkos vizsgálat rendszerének. Contradictorius vizsgálat mellett ezer helyett alig százra rúgott volna győzelmeimnek száma. Alig százra. Mert ha védencem ártatlan volt, ártatlansága már a vizsgálat alatt derük volna ki; ha pedig bűnös volt (és talán gyakran tényleg bűnös volt , a védelem észrevételei magát a vádat világosították volna fel, a mely íregyőzödvéu, hogy agyagalapra építi Nabucco szobrát, további hasznosabb kutatásokat teendett. Így, hála a titoknak, s vizsgálat és a vád ágyuk nélkül keltek át a Rajnán s nem volt szükség Moltkera, hogy visszaverje a fegyvertelen sereget* 3. Múló materialitások. Vannak bizonyos materialitások, melyeknek haladéktalan teljes s részrehajlatlan megállapítása szükséges, mert rövid idő alatt nyom nélkül eltűnnek. A contradieto rius eljárás nélkül foganatosított szemle épen a védelemnek válhatik előnyére, mely positiv és direct ellenbizonyitékok által többé meg nem cáfolható mesterséges, ügyes feltevések által kételyt ébreszthet a bíróban, mely esetben a lelkiismeretes biró csak az in dubio pro reo elvét fogja követni. Azon érdekes esetek közül, melyeket Carrara saját gyakorlatából felhoz, álljon itt egy, mert valóban nagyon mulatságos. Egy tolvaj fát lopni indult az erdőbe. Észrevévén a közeledő erdészt, egy bokorba bujt el. A bokor mellől egy szalonka felszáll, az erdész lő ; természetesen a szalonkára s nem a tolvajra, kit nem is látott. Egynéhány sörét a tolvajt találja s igen könnyű testi sértést ejt rajta. De a vád a sértést szándékosnak állítja. A súlyosabb vádnak nincs más alapja, mint a vizsgáló biró által foganatosított helyi szemle, mely szerint két szakértő vadász közreműködésével a bokor lombjain és ágain b'zonyos oly nyomok állapíttattak meg, a melyek kétségtelenné teszik, hogy a lövés nem a szalonka, han m a tolvaj ellen volt irányozva. Mire u végtárgyalás kitűzetett beállott a tél; a lomb lehullott, a jelentő ségteljes nyomok eltűntek. A szemle ismétlése lehetetlen. Szerencsére a védő névről ismeri a vizsgáló biró szakértőit. Megidézésoket kívánja. Hasztalanul. A bíróság az indítványt elveti s a helyi szemle alapján súlyos marasztaló ítéletet hoz. A sernmitőszék a védelem megszorítása miatt megsemmisíti az Ítéletet s új végtárgyalást rendel. Ekkor megidéztetnek a vizsgálóbíró szakértői. Két, mezitlábú rongyokba öltözött, félig meztelen koldus. Altalános nevetés. Kik ezek, kérdi az elnök, iparkodván elfojtani nevetését ? »A vizsgáló biró ur hires szakértők felel a védelem. »Kik vagytok, mi a foglalkozástok« .J Kérdi az elnök. »Koldusok vagyunk, kérünk alássan«. »De azelőtt legalább voltatok vadászok* ? »Soha, uram, még fegyver sem veit kezünkben soha« ! »De akkor, hogy lehettek szakértőké ? »Koldulva kóboroltunk, könyörgünk alássan s ekkor egy ur jött hozzánk s azt mondta, hogy a vizsgálóbíró ur hivat bennünket s hogy ha alkalmaztatjuk magunkat, fejenkiut egy lírát kapunk. Képzelheti örömünket Alig hittünk füleinknek«. »No de azután, mit láttatok« ? »Mi ? semmit. Egy jegyzőkönyvet olvastak fel nekünk. A dolog mindenesetre rendén volt, mert a bíró ur csinálta« ! Hogy a védelem további gunyjaitól tartó kir. ügyész ép úgy sietett a vád elejtésével, mint a bíróság a vádlott felmentésével, megmondani sem szükséges. Az esetben, mert »Ende gut, alles gut« nevetni is lehet, de hogy nem nevetséges, az bizonyos. 4. Az állandó materialitások. Itt a veszély, melylyel a titok, a védelem kizárása az ártatlanságot fenyegeti, annyiban csekélyebb, a mennyiben állandó, permanens minőségekről lévén szó, | a verificatio a föeljáráson is mindig ismételhető; az idő tehát a védelmi bizonyítékot meg nem semmisiti. De az absolut vagy í relatív ártatlanságot fenyegető veszélyek ennek dacára még mindig elég jelentékenyek (vizsgálati fogság, vád alá helyezés, az 'eljárásnak a per korábbi stádiumában megszüntetése helyett), míg az igazságot a védelem közreműködése, a contradictorius eljárás annál kevésbé veszélyeztetheti, mert mint Carrara más helyütt mondja, a védő ügyvéd nem Bosco, nem bűvész, a ki a megállapítandó minőségeket a vizsgálóbíró jelenlétében s szemej láttára a védelem céljainak megfelelőleg átvarázsolhatná*. További esetek, melyekben a contradictorius eljárás már a vizsgálat alatt feltétlenül szükséges. 5. A számadások, jelesül könyvvizsgálat esetei és 6. szembesítések, a terhelt személyazonosságának megállapítása céljából. Az igazság céljait a contradictorius eljárás csak a) a terhelt kihallgatásánál és b) a tanuk kihallgatásánál veszélyeztethetné, a titok azért csak ezen két esetben lehet indokolt, minden más esetben a contradictorius eljárás, a védő közreműködésének veszélyei csak képzeletiek s tényleg nem léteznek. Nyilt kérdések és feleletek. Az özvegyi jog kérdéséhez. (Felelet.) I. Dr. Rosenthal Mór nagyváradi ügyvéd ur e folyóirat 28-ik számában felvetette azt a kérdést, hogy az első házasságból származott gyermekkel szemben az örökhagyó második nejének, az örökhagyó első nejével közösen szerzett vagyonban van-e özvegyi joga ; tekintetbe véve még, hogy örökhagyó második ueje örökhagyó jogán nyugdíjt is élvez. E kérdésre szerény nézetem szerint csak igenlő választ adhatunk, a mennyiben a nő férjhezmenetele által a magyar törvények és szokásjog szerint ipso iure megszerzi a jogosultságot az özvegyi jogra s azért, mert esetleg második neje volt férjének, vagy, mert a férj vagyona, ennek első nejével szerzett vagyonát képezi, még nem vész el e joga. Mert az özvegyi jog, mint azt épen e folyóirat 1889. évi 51. számában dr. Jellinek Arthur ur egy alapos tanulmányra valló cikkében kifejtette, a férjhezraenetel és a halál esetén kivül még a következő 3 esetbeu szünhetik meg, u. m.: 1. ha a házasság a nő hibája folytán felbontatik, 2. ha a házastársak a nő hibája folytán elválasztattak s végre 3. lemondás által. Mindez eseteken kivül azonban az özveg\i jog fennáll s igy fennáll a jelen esetben is, tekintet nélkül a jel/.ett körülményekre. Azt hiszem különben, hogy a kérdés talán nem is arra akart direkt irányulni, hogy a felhozott esetben van-e a nőnek özvegyi joga, hanem hogy mily terjedelmű az? E kérdésre, minthogy az országbírói értekezlet 16. §-a kimondta, hogy »az özvegyi jog tekintetében a magyar törvények rendeletei újra hatályba lépnek«, az 1840. évi VIII. törvénycikkel felelhetünk, melynek 18. §-a épen a jelen esetre vonatkozólag egész határozottsággal intézkedik, midőn ezeket mondja : »Ha pedig a hátrahagyott gyermekek vagy azoknak egy része atyjokuak elébbi házasságából származnak, az özvegy férjének ősi javaiból s azon szerzeményekből, melyek nem az utolsó házasság ideje alatt szereztetvén, közszerzeménynek nem tekintethet ne k, özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet s azt is oly móddal, hogy azon gyermekrész tartására külön szakasztatváu, annak egyedül évenkénti jövedelmét húzhassa, de a tőke folyvást az illető földesúrnak és községi elöljáróságnak felügyelése alatt tartassék s midőn az özvegy meghal, vagy férje nevét viselni megszűnik, az egész tőke az osztozókra szálljon vissza. Kzekből kitetszőleg tehát világos, hogy a nőnek a feihozutt esetbeu is van és pedig törvény által külön meghatározott özvegyi joga, habár nem is oly terjedelemben, mint egyéb esetben. Végül a mi a nyugdíjat illeti, ez ugyancsak az orsz. biró. értekezlet 16 §-ának második bekezdése szerint, minthogy egyenes leszármazók vannak, az özvegyi jog megszorítására talán szolgálhatna ugyan, de miután a fent idézett törvény oly strikte intézkedik, hogy már az által is igen meg van szorítva az özvegyi jog, azt hiszszük, hogy ez esetben további megszorításnak helye nem lehet, annál is inkább, minthogy a nyugdíj sem az örökhagyó