A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 28. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt 2. r.

110 A JOG. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Felperesnek váltóbirtokosi minősége a váltó tartalmával igazolva, lévén, nem vehető figyelembe alperes a/on kifogása, hogy azt felperes férjének kitöltetlenül adta át. Felperes, mint váltóbirtokos jogosítva volt kibocsátóképen saját személyét megnevezni, mert nem roszhiszemüleg jutott a váltó birtokába. (Vt. 93. §.) A szolnoki kir. törvényszék (1889. jan. 28-án 7,436/1888): Bolemann Lajos ügyvéd által képviselt özv. Gr. Adolfné felperesnek, Nagy Béla ügyvéd által védett ifj. K. Károly ellen 400 frt iránti perében itélt: Alperes kifogásának hely adatik, felpereskeresetével elutasittatik. Indokok : Alperes azon kifogása, hogy a kereseti váltó nem felperes tulajdonát képezi, hanem azt felperes elhalt férje néhai Gr. Adolf hagyatéki iratai közül vévén ki, maga nevére jogtalanul kitöltötte, az ez irányban kihallgatott K. Farkas, dr. Ny. Pál és J. György tanuk vallomása, ugy K. Ujszállás város polgármesterének 338/88. sz. a. közlött azon értesítése által, hogy a kereseti váltó Gr. Adolfné kívánatára vétetett be a Gr. Adolf hagyatéki leltárába, kellőképen bebizonyíttatván, ezen igazolt ténykörülmény alapján felperesnek a kereseti váltóhozi birtokjogát törvényesnek elismerni nem lehet, minélfogva alperes által e tekintetben emelt kifogásoknak helyt adni s felperest keresetével elutasítani kellett. Felperes azon cselekménye, hogy a szóban lévő váltót férje hagyatéki leltárába történt felvétele alkalmával kizárólagos tulajdonának nyilvánította, a váltó jogszerű birtokának igazolására annál kevésbé fogadható el bizonyítékul, mert az jogilag megengedhetetlen felfogás, hogy oly vagyon, melynek tulajdonjoga kifejezetten nem az örökhagyót, hanem egy más személyt illet, épen az állítólagos tulajdonos kívánsága folytán az örökhagyó hagyatéki javai közé mint a hagyaték activ követelése felvétessék. A budapesti kir. Ítélőtábla (1889. okt. 17.1,484/v. 1889.): Az elsöbiróság Ítéletét annak indokainál fogva és még azért is helyben hagyja, mert a kereseti váltó, illetőleg ezen alapuló követelés a néhai Gr. Adolf hagyatékában leltároztatván, felperesnek, hogy őt követelési jog megillette, kimutatnia kellett volna, hogy ezen váltó az örökösödési eljárás folyamán tulajdonul neki adatott át, ezt tenni azonban meg sem kísérletté. A m. kir. Curia (1890. május 7. 211/v. 1890.): Mindkét alsóbb bíróság Ítélete megváltoztatik, s alperes köteleztetik 400 forint váltótőke s jár. megfizetésére. Indokok: Felperesnek váltóbirtokosi minősége a váltó tartalmával igazolva lévén, alperes mint elfogadó a v. törvény 23. §-a értelmében az elfogadott összeg lejáratkor leendő kifizetéseért váltójogilag felelős. Ezzel szemben nem vehető figyelembe alperesnek az a kifogása, hogy a kereset alapjául szolgáló váltó felperes férjének Gr. Adolfnak hagyatékába tartozik, mert alperes előadása szerint is, az A. a. váltó-elfogadványt néhai Gr. Adolfnak kitöltetlenül adván át és a kitöltésre vonatkozólag valamely megállapodást nem bizonyítván, felperes mint váltóbirtokos a vt. 93. §-a értelmében jogosítva volt kibocsátóképpen saját személyét annyival inkább megnevezni, minthogy sem a tanuk vallomásából, sem K.-Ujszállás város polgármesterének átiratából ki nem tűnik, hogy felperes rosszhiszeműleg jutott volna a váltó birtokába. Alperesnek azon kifogása, hogy néhai Gr. Adolfnak a kereseti váltó értékét árpa vételárával kifizette, illetőleg vele elszámolta, felperessel szemben ennek tagadása következtében figyelembe nem vétethetett. Ha az árú a megrendeltnél nagyobb mennyiségben küldetik, a megrendelő a kereskedői gondosságnál fogva köteles az eladót értesíteni arról, hogy az árút átvenni nem fogja, mert különben az elküldött egész mennyiség árát tartozik megfizetni. A mohácsi kir. jbiróság: Felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. Indokok: Elutasítandó volt felperes keresetével, mert alperes tagadásával szemben semmi bizonyítékot nem hozott fel, hogy alperes nem 200 liter, hanem 433 liter bort rendelt volna meg nála, sőt miután a kereskedelmi ügyletet az ő nevében megkötő személyeknek, kik a megrendelés mennyiségéről biztos tudomással bírhattak, mint tanuknak kihallgattatását is ellenzi: ennélfogva becsatolt könyvkivonatának semmi bizonyító erőt sem lehet tulajdonítani, mert felperes az ügyletet nem saját, hanem megbízottjának személyében kötötte és csak ez által bírhatott tudomással az ügylet megkötéséről s mert a kereskedelmi könyvek nem képeznek feltétlenül félbizonyitékot, hanem ennek megállapítása a bíróság hatásköréhez tartozik. Eltekintve attól, hogy felperes a megrendelés mennyiségére semmi bizonyítékot sem hozott fel, elutasitaudó volt még azért is, mert alperes által becsatolt és felperes által valónak elismert 6*/. a. levélből nyilván az tűnik ki, hogy alperes csakugyan 200 litert rendelt meg. Felperesnek a kt. 347. §-ára alapított azon kifogása, hogy alperes nem értesítette őt azonnal az árú át nem vételéről: birói figyelembe nem jöhet először azért, mert felperesnek saját beismerése szerint nem tőle egyenesen, hanem ügynökétől rendelte a bort, az pedig, hogy az ügynök az üzletet kifejezetten a főnök javára kötötte volna, be nem lett igazolva s igy az át nem vételről alperes magát felperest nem is tartozott értesíteni; de másodszor azért sem, mert a kt. 346. és 347. §-aiban érintett hiányok nyilván az árú minőségére és nem pedig annak mennyiségére vonatkoznak, felperes nem 200, hanem 433 litert küldött s ezért ugy tekintendő, hogy felperes nem a megrendelt mennyiséget küldötte, vagyis ily kereskedelmi ügylet felek között létre nem jött s ilyenről az árú küldőjét még értesíteni sem tartozik az, kinek a meg nem rendelt árú küldetett. Felperesnek azon további kifogása, hogy az ügynök nincs jogosítva az árú ellen történt kifogásokat felperes ellen joghatálylyal elfogadni: szintén nem jöhetett bírói,figyf lembe, mert felperes maga beismerte, hogy Schv. ügynökének közvetítésével kötötte a jogügyletet, illetve, hogy ezen ügynök gyűjtötte felperes részére a kereseti megrendelést, a miből következik, hogy ez kereskedelmi meghatalmazottja volt felperesnek s mint ilyen, á kereskedelmi törvény 43. §-a alapján a kifogást felperes ellen joghatálylyal elfogadhatta. Azt pedig, hogy alperes nem tette volna meg kifogását a küldött mennyiség ellen, felperes nem tagadván, az előbbiekből folyólag beismertnek kellett venni. Tekintettel arra, hogy felperes mit sem bizonyított, hogy a bizonyítékok elől elzárkózik, mert a tanúkihallgatást ellenzi, holott a tanuknak épen az ő állítását kellett volna igazolniok. hogy az esküt csak arra fogadja el, hogy saját kereskedelmi meghatalmazottja nem értesítette őt azonnal a kifogásokról, a miből nyilván az következik, hogy ő csakugyan bírt tudomással a megrendelés helyes mennyiségéről: felperest keresetével el kellett utasítani. A tanuk kihallgatása teljesen mellőzendő volt, mert felperest illeti a bizonyítás terhe ; mert felperes semmit sem bizonyított; mert felperesnek előadásából alperes előadásának valószínűsége következik. Végül teljesen elutasítandó volt felperes keresetével, mert alperes által megkínált főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta. Miután mindkét félnek saját ténye forog fenn, még pedig döntő körülmények, melyekről felperesnek is pontos tudomással kell birnia: azon döntő körülményre, hogy felperesnek ügynöke nála 200, vagy 433 liter bort rendelt-e meg, hogy felperesnek csak 433 liter bor megrendeléséről volna tudomása: felperes a neki megítélt főesküt sem el nem fogadván, sem vissza nem kínálván, a prdtr. 234. §-a alapján keresetétől elmozdítani kellett. (1888. febr. 20-án, 876. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy felperesnek 80 frt 11 kr. tőkét fizessen. Indokok: Alperes beismeri, hogy felperesnél bormegrendelést tett és a felszámított vételár mennyisége ellen sem tesz kifogást és csak azzal védekezik, hogy felperes a megrendelt 200 liter helyett 433 liter bort küldött, minélfogva az árút el nem fogadván, azt felperes rendelkezésére bocsátotta és erről F. Gyula ügynöke által Schv. József felperes ügynökét, kinél a megrendelés történt, értesítette. Habár azt, hogy 433 liter bor rendeltetett meg, alperes tagadása ellenében felperes tartozik bizonyítani, a mit nem igazolt, alperesnek kifogása még sem vehető figyelembe, mert felperes akkor, midőn alperesnek 200 liter helyett 433 liter bort küldött, a 200 literen felüli bormennyiség iránt vételi ajánlatot tévén, a kt. 320. §-a értelmében alperes tartozott felperest az ajánlat el nem fogadásáról azonnal értesíteni, alperes azonban ezt nem tette, mert Schv. József ügynök, ki csupán a megrendelés átvételével és főnökéhez való áthozatalával lévén megbízva, az értesítést joghatálylyal át nem vehette; a 6-/. alatt csatolt levéllel igazolni szándékolt értesités pedig, mint elkésett, figyelembe nem vehető. Ily körülmények közt az árú nem kifogásoknak lévén tekintendő és igy a vétel teljesedésbe menvén, az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatni és alperest az árú vételára és kamatja fizetésére kötelezni kellett. (1838. dec. 28 án, 2,044. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbbfokú bíróság ítélete megváltoztatik s alperes csak arra az esetre köteleztetik 80 frt 11 kr. tőkét felperesnek megfizetni, ha felperes leteszi a főesküt arra, »hogy 1887. évi október hó folyamában nem kapott ügvnökétöl,