A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 28. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt 2. r.

254 a j o a birta a kérdéses uri nöt s a válásba már az előtt beleegyezett férj ezen levelet többeknek mutogatta s igy ez tudomására jutván a nőnek, az azonnal panaszt, illetve feljelentést tett ezen gálád eljárás s rágalmazás miatt, kérve mielőbbi intézkedést, a ini azonban, bár már egy hónapja a panasz beadásnak, még ez ideig nem történt meg sürgetései dacára sem, s igy a nő ez által ki lett téve annak, hogy mint rágalmazott nőt egy a közönség legnagyobb része meghívásával rendezett majálisra nemcsak nem hivta meg a rendezőség, de ő miatta még családját is kihagyták abból, mi, ha a bíróság idejében intézkedik, azt tudva a közönség, hogy a rágalmazásért már panasz tétetett, aligha fogott volna megtörténni; s mi szomorú következménye lesz ennek, azt még most nem tudhatni, de esetleg a majálist rendezők is felelősségre vonathatnak. De az már megtörtént, hogy az igy társaságból a rágalmazás miatt kitaszított nőt az öngyilkosság elkövetésétől, midőn kétségbe esett a fölött, hogy panasza folytáu neki tán igazságot szolgáltatni nem akarnak, alig-alig lehetett megtartóztatni. Talán még is, ha a járásbiró ur már gyorsabb eljárásra nem szoktatható, annyit megkérhetünk tőle, hogy a hol ;i nöi becsületnek oly súlyos megsértéséről van szó, ne hagyná azt a gyenge nőt oly hosszú ideig a rágalmazás súlya alatt ; soron kivül is lehetne talán ily ügyekben intézkedni. Még most, hogy ki legyen ezen késedelmes járásbiró ur, elhallgatom, elég, ha ö maga tudni fogja, hogy kiről van itt szó. X-y. Hirdetmény a külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. (Folytatás.) A) Hetyegek- és bírósági illetékek, óvadékok és a bíróságok illetékessége Szentpéterváron a cs. és kir. osztrák és magyar föconsulatusnál. Minden beadványra, fordításra, másolatra és i. t. ívenkint 80 kopejkás (körülbelül 1 frt o. é.) bélyeg kívántatik. Az osztrák és a magyar államhonos<5k kereskedelmi jogügyleteiben tapasztalás szerint leggyakrabban a következő illetékek fordulnak elö : a) az óvatolt váltókat illető keresetekben a követelésnek körülbelül 1 százaléka ; b) a nem óvatolt váltók keresetében, a folyószámlakeresetekben és egyéb kereskedelmi követelésekben, a melyek a kereskedelmi törvényszék elé tartoznak (a melyeknek illetékessége a 150 rubellel kezdődik, a váltóknál azonban korlátlan) és a melyekben 3,000 rubelig fölebbezhetlenül határoz, semmiféle illeték sem fizetendő ; csak a vesztes fél birságul, követelésének 5 százalékát az államkincstárnak köteles megfizetni. A 3,000 rubelt meghaladó keresetekben, a melyekben a kormányzó senatushoz való fölebbvitel meg van engedve, a fölebbvitel igénybevétele esetében a birság a kereskedelmi törvényszék határozatára elesik, mégis 60 rubelnyi óvadék fizetendő be a fölebbezési kereset javára és 10 százaléknyi birság fizetendő a fölebbezés visszautasításakor A kereskedelmi törvényszékek és a legközelebbi felsőbb biróság (a kormányzó senatus) ügyvédei számára hivatalos díjszabás nincsen, mégis szokás szerint a tényleg behajtott összeg 10 százalékának vehető az, kivévén, ha igen jelentékeny összegekről van szó, a melyekben a százalékos javadalmazás lényegesen alábbszállittatik. Ugyanez érvényes a váltókereseti behajtásoknál, valamint a rendes bi'ói eljárásoknál, úgyszintén a csődeljárásoknál és a közigazgatási tömegekben (Administrationsmasse) való képviseletnél. Minthogy azonban nem ritkán előfordul az is, hogy az osztrák és a magyar államhonosok olyan követeléseket érvényesítenek, a melyek nem a kereskedelmi törvényszék elé tartoznak, hanem a közönséges bíróságok (a járásbíróság, mint első-, a törvényszék, mint másodfokú biróság és végié a semmitöszék) elé viendők, célszerűnek véljük ezen ügyekre vonatkozólag is megállapítani a költségeket. Az eféle ügyekben az illetékek a két elsöbiróság közül bármelyik számára körülbelül a kereseti összeg :1/t százalékát teszÍK ; bele nem értve a bélyegilletéket, a mely ugyanaz, mint fentebb. A semmitőszékhez való fölebbezés alkalmával 100 rubelnyi óvadékra van szükség. Ezenfelül a külföldiek a per útjára lépéskor az ellenfél költségei számára nem hivatalból ugyan, hanem csak az utóbbi kívánatára, kötelesek óvadékot letenni, a mely a kereseti összegeket tekintve : 500 -2,000 rubelig 10 százalékban, 2,000—5,000 rubelig 200 rubelben az első 2,000 rubeltől és azon felül 8 százalékban, 5,000—25,000 rubelig 440 rubelben az első 5,000 rubeltől és azon felül 4 százalékban, 25,000 - 50,000 rubelig 1 240 rubelben az első 25,000 rubeltől és azon felül 2 százalékban, 50,000 -75,000 rubelig 1,740 rubelben az első 50,000 rubeltől és azon felül 1 százalékban és a 75,000 rubelt meghaladó kereseti összegeknél 1,990 rubelben ! az első 75,000 rubeltől és azon felül '/a százalékban van megállapítva. A fenti díjszabásból 2/s jut az első és '/•'> a második folyamodású ! biróság javára. Az összes bagatell-ügyeket 500 rubelig (a kereskedői követeléseket 1 150 rubelig) első fokban a békebirák és második fokban a békebirói teljes j ülés dönti el, a mely utóbbi az eféle ügyekben 30 rubelig terjedő összegekre ; nézve egyúttal a semmitö biróság is. A 30 rubelt meghaladó követelésekben, a melyeknek két bíróságon kell álmenniök, a semmiségi panaszt a senatushoz kell intézni s ez alkalommal I 10 rubelnyi óvadékot letenni. Különben az e fajta ügyekben 1 százalék ! illetéket és ívenkint 10 kopejkányi bélyeget fizetnek. Büntetőügyekben semmiféle bélyegilletéket sem kell fizetni. Az idegen nyelven kiállított összes okiratok csakis orosz fordításban nyújthatók be az orosz bíróságokhoz s a fordítások »hites fordítók € által erősítendők meg. A forditó minden 25 sorért 1 rubel tiszteletdíjat követelhet. B) Néhány általános szabály. Oroszországban váltókötelezettséget nem vállalhatnak : 1. az összes vallásfelekezetek papjai ; 2. parasztok, mihelyt nem váltották ki az előirt kereskedelmi okiratokat és 3. a feleségek, férjeik beleegyezése nélkül, kivévén, ha önálló kereskedést folytatnak. A határidőre kiállított váltót 10 nappal a lejárat után a közjegyzőnek szabályszerűen meg kell óvatolnia a kibocsátó és intézményezettek és az összes forgatók ellen. A látra (a vista) kiállított váltó a kiállítás kelte után legkésőbb 12 hónap után óvatolandó. A lejáratkor nem óvatolt váltók elvesztik váltó erejüket és az összes forgatók kötelezettségüktől felmentetnek Azonban a váltó-elfogadót a maga aláírása, mint közönséges személyi adósság, 10 évig kötelezi, minthogy az orosz jog szerint minden követelés általában jogerejét veszíti, ha 10 esztendő folyamán nem érvényesíttetett. Hasonlóképen a szabályszerűen vezetett üzleti könyvek 10 éven át bizonyító erővel birnak. A nem-kereskedők ellen azonban az üzleti könyvek csak egy éven belül képeznek bizonyítékot. Az árúszámláknak (factura) és árjegyzékeknek (note) önmagukban véve bírósági ügyekben csak akkor van jelentőségük, ha azokat az árúk átvevője aláirta. Minden okiratot, a melyet amaz ország törvényei szerint, a melyben kiállították, váltónak tekintenek, Oroszországban is ilyennek ismernek el ; valamint általában mindenféle ügyirat és okirat (kivévén az oroszországi ingatlanságról szólókat), a mely idegen országokban foganatosítandó, minő a meghatalmazás, szerződés stb., ha megfelel amaz ország törvényeinek, a melyben kiállították, Oroszországban is jogérvényes ; ámde azokat az erre vonatkozó bizonyítványokkal az orosz missióknak vagy consülatusoknak el kell látniok. A fizetésképtelen adós ellen támasztott követelések (külföldiek), a melyek a fizetésképtelenségnek a hivatalos szentpétervári közlönyben, a »Szenatszkija Vjedoinoszti«-ban történt közlésétől számítva, egy év alatt a csődtömeggondnokságnál vagy a kereskedelmi törvényszéknél be nem jelentetnek, a csődtömeg szétosztásakor nem fognak figyelembe vétetni. A csődesetekben arra is ügyelni kíll, hogy legalább az ugyanazon osztrák vagy magyar városban találtató hitelezők az általuk bejelentett követelést illetőleg egy és ugyanazon személyben, mint képviselőjükben egyezzenek meg ; figyelmeztetünk azonban, hogy a csödesetekben való képviseletre mindig csak ügyvéd javaslandó, minthogy az itteni törvények szerint más egyénnek utóvégre ís egy ilyennel kellene összeköttetésbe lépnie. Kelt Szentpéterváron, 1890. évi április havában. (Folytatása következik.) A CS. és kir. füCOHSlllalUS. Vegyesek. A szabadkai eset. A napi lapok a múlt héten egy, az igazságszolgáltatás terén szerencsére csak ritkán előforduló rendkívüli esetről tettek jelentést. Az állami vádhatalomnak képviselője, a törvényszékhez beosztott alügyész, hivatalos működéséből kifolyólag megtámadtatott egy országos képviselő által az ülésező és tárgyaló biróság szine előtt. A mennyire sajnálni és kárhoztatni kell egy törvényhozó azon viselkedését, mely szerint hivatalos működéséért nem átallotta szóbelileg és sértőleg bántalmazni hivatalos személyt, ép annyira helyeselnünk kell az ügyész azon cselekedetét, mely szerint a teremőröket arra utasította, hogy tartóztassák le azonnal a képviselőt. Mi ezen cselekedetet feltétlenül jogosnak tartjuk, tekintve, hogy a megtámadó a btk. 262. §-a ellen vétett, mennyiben törvény által alkotott hatóság tagja ellen nyilvános rágalmazást, vagy legalább is becsületsértést követett el, mire 1 évig terjedhető fogházbüntetést határoz a törvény. A képviselőt mentelmi joga nem védheti, mert a tetten kapás esetében az egész világon — és nálunk is — a képviselőt is le lehet tartóztatni. De nem helyteleníthetjük az ügyész azou cselekedetét sem, mely szerint