A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 28. szám - Elrendelhető-e a visszárverés hivatalból?

JOG. 253 toglalkoznék is s ha a jog minden területére még oly részletes törvényt alkotna is, e codex csak kihirdetésének napjáig teljes. Mert a törvényhozó a törvényt csak egyes felmerült esetekből levezetett rendszer megalkotása utján szerkesztheti; a törvény szerkesztésénél csakis már előfordult, már ismeretes esetek lebeghetnek a törvényhozó szemei előtt. Úgyde a jogélet szünet nélkül folyton halad, folyton fejlődik. Az élet kimeríthetetlen jogforrás, az emberiség belső természetének mélyéből nap-nap mellett újabb és újabb, eddig még nem létezett jogeszme alakulatokat, jogi bonyodalmakat vet fel. Kihirdetésének napján már a legtökéletesebb codex is túl van haladva. A bírónak feladata, hogy eldöntse nem csupán azon eseteket, a melyekre világos törvény van, hanem eldöntse azokat is, a melyekre törvény nincs. A bíró jogot nem teremt, de a termett jogot el kell ismernie. Ismernie kell a bírónak a jog egész rendszerét, minden területét. Tudnia kell minden egyes esetnél, hogy új-e az, avagy a törvény által már el van döntve. Ha az esetről törvény rendelkezik, akkor feladata csakis ezen törvény alkalmazásában áll. Ha azonban ezen eset törvény által még eldöntve nem lenne is, azt magától el nem utasíthatja; el kell döntenie. A döntésnek pedig mindig az egész, a teljes jogrendszer szem előtt tartása mellett akként kell történnie, hogy az a jogrendszer hézagát kiegészítse, abba bele illő legyen. Tovább fejlődését ne akadályozza meg, hanem előmozdítsa azt. A birói functio nem végződik ott, a hol a törvény rendelkezése véget ér. A bírónak itt át kell venni a törvényhozó tisztét s a döntéssel egyidejűleg törvényt alkotni. Döntvényt hozni az új jogesetre, mely eldöntse azt és a jövendőben szabály gyanánt szolgáljon. A polgári törvény a magánjogviszonyok rendezése körül jelentékeny mérvben enged szabad kezet a jogalanyoknak. Csak nagyon kevés szorosan és különbeni semmiség terhe mellett alkalmazandó szabályt állit fel. A jogügyletek legnagyobb részét azonban a magánjogi törvény érvényesnek ismeri el, bármily — nem tiltott — alakban legyen rendezve. A jogélet terén a legnagyobb részben jogi képzettséggel nem biró jogalanyok működnek; jogügyleteket, jogviszonyokat a legnagyobb részben jogi képzettséggel nem biró polgárok hoznak létre. Ezek a birói szokásjogot, a törvényhozás által alkotott jogszabályokat és a jogászvilág finom szálait a legnagyobb részben nem ismerik. Ügyleteik megkötésénél csak a józan ész és a minden emberrel veleszületett puszta jogi tudat útmutatása szerint járnak el. De mivel az emberiség társas együttélése folyton új és újabb helyzeteket teremt, mivel az ember teremtő esze szünet nélkül folyton munkálkodik. Nap nap mellett folyton merülnek fel új jogi alakulatok s ezek megteremtik a szokásjogot. A törvényhozás a korral haladhat ugyan rendezett államokban ; de nem lépésről-'épésre, mert folyton nincs is együtt. Ellenben a birói hatalom szünet nélkül működik; az a korral lépésről-lépésre haladhat. A nap-nap mellett felmerülő új jogeseteket, a nép jogi meggyőződésében jelentkező jogszokásokat, szünet nélkül szemmel tarthatja. Az egészséges jogszokásokat birói szokásjoggá emelheti, a ferde kinövéseket kiirthatja. S az előzményeket és következményeket alaposan megfontoló öntudatos működés által lehetőleg megközelítheti az óhajtott jogegységet. A hiányos törvényt magyarázhatja, pótolhatja s a mennyiben valamely törvény a kor szellemével ellenkeznék, azt — az által, hogy nem alkalmazza — hatályon kivül is helyezheti. A bírónak azonban, midőn ekként a birói szokásjog alkotása által mintegy átveszi a törvényhozó szerepét; egyszersmind föl kell emelkednie a törvényhozó óvatosságának színvonalára. Ha a törvény hiányait pótolja, nem szabad a rövid kijelentésekkel megelégednie; mert ez könnyen a sic volo elv alkalmazásának hirébe keverheti. Hanem fel kell tárni az új jogesetet a maga egész valójában. Meg kell állapítani a diagnosist. Indokolni kell az új jogesetet, eldöntő birói parancsot, ugy, mint a törvényhozó indokolja a maga szabályait; kimeritőleg, világosan, meggyözőleg. Judi. aturánk ezt nélkülözi legnagyobb mértékben. Birói Ítéleteink a percsomó előzetes áttanulmányozása nélkül sokszor nem is érthetők. Pedig a birói szokásjog kifejlődése, a jogegység lehető megközelítése, csakis a hűen papírra tett tényállás és a kimeritőleg, világosan, meggyözőleg szerkesztett megokolás által i érhető el. A fenthivatkozott határozat is inkább parancs, inkább kijelentés, mint Ítélet; mert nélkülözi az indokolást és ennélfogva nem győz meg. Holott a mint kimutatni megkíséreltük, oly jogesetről intézkedik, a melynek alapos, a következményekkel is számot veiő, meggyözőleg indokolt eldöntése meg fogná gyümölcseit teremni. Nyilt kérdések és feleletek. I. Az özvegyi jog kérdéséhez. Van-e az első házasságból származott gyermekkel szemben az örökhagyó második nejének, az örökhagyó első nejével közösen szerzett vagyonban özvegyi joga ? Tekintetbe véve még. hogy örökhagyó második neje, örökhagyó jogán nyugdíjt is ólvsz- Dr. Rosenthal Mór, ügyvéd Nagyváradon. II. A vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez. A »Jog» f. évi 25. számában feltett kérdésemre dr. K o r n János kartárs ur a 27. számban oly feleletet adott, hogy felperes a kereset megindításakor kérelmezze a telekkönyvi hatóságnál a peres ingatlanra a vagyonközösség megszüntetése iránti per feljegy eztetését. 1884. év elejéig a szóban forgó esetben mindig feljegyeztettem a vagyonközösség megszüntetése iránti pert és pedig rendszerint sikkerrel. Azonban a m. kir. Curiának 1883. évi december hó 4-én tartott teljes ülésében hozott 11. sz polgárjogi döntvény köztudomásra jutása óta, mely szerint »a perfeljegyzés csak a bejegyzés érvénytelensége vagy megszűnte okából támasztott kitörlési keresetek alapján rendelhető el«, — a t. kartárs ur tanácsa többé nem alkalmazható — Megkíséreltem a perfeljegyzést, melynek a feleletben kifejtett előnyeit ismerem, azóta is; de valahányszor az ellenfél a perfeljegyzést elrendelő végzés ellen felfolyamodással élt, a felsőbíróság az idézett döntvény alapján mindannyiszor a perfeljegyzés törlését rendelte el. Wollák Rezső, ügyvéd Csáktornyán. Sérele m. * A tisza-íuredi járásbíróság. Sérelem és panasz mindenütt van a hol csak emberek laknak, csakhogy nem hozatik az mindenütt nyilvánosságra, sokszor a méltánylat más érdemekért, sokszor a baráti jó indulat, sokszor pedig hol egy, hol más érdek némítja el a panaszt, feledteti a sérelmet, és bizonyára én sem fordultam volna a nyilvánosság ezen terére hirlapilag szellőztetni egy keveset bajaink közül, ha oly tények megtörténte nem kényszerítene erre, a mit sajnálni és elitélni lehet, csakhogy ily következményei lehetnek azon sérelmeknek, melyeket eddig panasz nélkül tűrtüuk Mondjam, hogy sérelmeink a túlságos lassú igazságszolgáltatásból származnak s hogy a mely ügyekben maga a járásbiró ur jár el, azoknak elintéztetése legjobb esetben is alig várható féléven belül, s vannak igényperek, melyek körülbelül egy évvel ezelőtt indíttattak, de még ítélettel ellátva nincsenek ; a fenyítő ügyekben a panasz folytáni idézés féléven belől alig várható. Ezen túllassú eljárásnak pedig igen szomorú következményei lehetnek, mint majdnem lett egy éppen alulírott által beadott büntető ügyben. Tanulságul s a járásbiró ur szorgalmának s ügybuzgalmának, ha lehet, emelésére, bátorkodom az esetet elmondani. Egy férjétől válni szándékozó uri nőt férje azzal akarta megbőszülni, azért, hogy többé magát zsarolni nem engedé, hogy egy általa borozás közben reá vett paraszt legényt oly nyilatkozat kiadására birt, melyben ezen p irasztlegény azt állítja, hogy ő * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.