A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 28. szám - Elrendelhető-e a visszárverés hivatalból?

252 a JOG. hivatalból elrendelni; de ha a végrehajtás elrendelése kéretett, köteles a biró hivatalból megtenni mindazon intézkedéseket, a melyek az eljárás sikere, befejezése tekintetéből szükségesek. Nevezetesen hivatalból állapítja meg a foganatosított végrehajtás költségeit és hivatalból adja vissza az iratokat a kiküldöttnek az eljárás folytatása végett stb.8 Tárgyunk azonban főleg az ingatlanokra vezetett végrehajtás lévén, tekintsük, mit köteles ennek folyamában hivatalból tenni a biró. Ha a végrehajtás ingatlanokra kéretett, az elrendelő biró az illetékes telekkönyvi hatóságot hivatalból keresi meg.!1 A telekkönyvi hatóság pedig a végrehajtási jogot, a végrehajtási zálogjogot hivatalból jegyzi fel, hivatalból kebelezi be,10 Az árverést nem rendeli ugyan el hivatalból, ha azonban több végrehajtási zálogjogot nyert jelzálogos hitelező közül egyik árverésért folyamodott: »a korábbi és későbbi végrehajtató követeléseinek behajtása céljából s mindkét végrehajtató megnevezése mellett együttes árverési hirdetmény bocsátandó ki, ha csak egyik vagy másik végrehajtató a kielégítési végrehajtástól való elállását szabályszerűen be nem jelentette.«11 Ha a vevő az árverési feltételeknek eleget tett, tulajdonjogát a telekkönyvi hatóság hivatalból kebelezi be.12 A telekkönyvi hatóság az árverés jogerőre emelkedése után a sorrendi tárgyalásra hivatalból tüz ki határnapot.13 Ha a sorrendi végzés jogerőre emelkedett, a telekkönyvi hatóság a kifizetés iránt hivatalból intézkedik.14 Az 1881 : LX. t.-c-nek a visszárverés elrendeléséről intézkedő 185. §-a a következőleg szól: »Ha vevő az árverési feltételeknek a kitűzött időben eleget nem tett .... az érdekelt felek bármelyikének kérelmére a telekkönyvi hatóság újabb árverést rendel.« Kétségtelen, hogy a törvény ezen szakasza nem fejezi ki világosan és határozottan, hogy : »a telekkönyvi hatóság az újabb árverést hivatalból is elrendelheti.« Szerény véleményünk szerint azonban ez a törvény fenthivatkozott 185. §-ában bennfoglaltatik. Véleményünk tehát az, hogy az árverési feltételek nem teljesítése esetén a telekkönyvi hatóság az újabb árverést hivatalból elrendelni köteles. E véleményünket a grammatikai magyarázat szabályai szerint megokolni meg sem kíséreljük, mert attól tartunk, hogy az felállított tételünk bebizonyítására nem vezetne. Rendelkezésünkre áll azonban még a törvény logikai értelmezése : A fentidézett törvényszakaszok szerint a telekkönyvi hatóság a vételár felosztása és kifizetése iránt hivatalból köteles intézkedni. De miként fizesse ki a vételárt, ha az be nem folyt? Ha a vételárt hivatalból köteles kifizetni, okvetlenül szükséges, hogy mindazon intézkedéseket, a melyek a vételár kifizetésének előzményeit, alapfeltételeit képezik, szintén hivatalból megtehesse. Vagyis, ha a vételárt kifizetni köteles, kell, hogy azt — be nem fizetés esetén — hivatalból felhajtani is köteles s illetve jogosult legyen. Hogy a visszárverés hivatalból is elrendelendő, a mellett legjobban bizonyít a végrehajtási törvény 108. §-a, mely az ingók árverésére vonatkozólag rendeli: »Ha a legtöbbet ígérő a vételárt azonnal le nem fizetné, a tárgy azonnal újabban árvereltetik.* Itt tehát az árverési vevő ellen a visszárverés hivatalból történik. Igaz, hogy ezen törvényszakasz csak ingókról intézkedik. Ha azonban tekintetbe veszszük azt, hogy az, mikép valamely ingó dolog vételára befizettetett-e vagy nem ? közérdeket nem, hanem csupán magánérdeket érinthet. Mig ellenben azon tény, hogy valamely birói árverésen eladott ingatlan vételára az évek hosszú során át be nem fizettetett s hogy annak folytán a telekkönyvek állása az évek hosszú során át rendezetlen, már nem csupán a magánérdeket sérti, hanem a közérdekbe is mélyen belevág, — akkor azt hiszszük, hogy 8 1881 : LY. t.-c. 27. íj. u 1881 : LX. t.-c. 135. §. 10 1881 : LX. t.-c. 136. 8. 11 1881 : LX. t.-c. 167. §. 13 1881 : LX. t.-c. 182. §. 13 1881 : LX. t.-c. 188. §. 14 1881 : LX. t.-c. 200. §. a 185. §. ezen kitétele alatt: »Az érdekelt felek bármelyikének kérelme fotytán újabb árverést rendek, érdekelt félként a közérdeket is elismerhetjük. Mert a törvényhozó a törvény 185. §-ában nem akarhatott mást rendelni, mint hogy: »a visszárverés bármely érdekelt fél jogainak megóvása szempontjából elrendelendő.« A telekkönyvek nem egyedül és kizárólag azon célra vannak szerkesztve, hogy az ingó tőkét az ingatlan tőkért biztosítani lehessen. A nyilvánkönyveket az állam nem csupán azért készítteti, alakítja át és tartatja jelentékeny költséggel és fáradtsággal fenn, hogy a jelzálogos hitelezők biztos kielégítést nyerhessenek. Hanem szolgálja az a kötelmi jogon felül a tulajdoni, családi és öröklési jogot és szolgálja a magánérdekeken felül a közérdeket is egyiránt. A közérdek pedig megköveteli, hogy a telekkönyvek mindig jók, igazak és a tényleges állapotnak megfelelők legyenek. Ha azonban az árverési vevő a megvett ingatlant a 180. §. alapján birtokába veszi, azt használja, gyümölcseit élvezi, a vételárt azonban le nem fizeti, akkor a telekkönyv hamis; mert tulajdonosként még mindig a végrehajtást szenvedett van bevezetve ; de tényleg már a késedelmes fizető árverési vevő a tulajdonos és birtokos. Hogy pedig ez sokszor van igy és hogy sokszor az évek hosszú során át van igy, ez a gyakorlati téren működők előtt nem titok. N. vesz árverésen egy ingatlant 1,000 frtért és a vételárból lefizet 999 frt 90 krt; a telekkönyvi hatóság ezen befizetett vételárt a 200., 201. §. értelmében, a sorrendi végzés jogerőre emelkedése után, még mielőtt az egész vételár befizettetett volna, kifizetni köteles. Ha már most az 1,000 frt vételár 10 kr. hijjával kifizetve lett, a jelzálogos hitelezőknek nincs többé érdekükben visszárverés! kérni s még azon jogosult fél is, a kit ezen még be nem fizetett csekély vételárhátralék megilletne, nem tartja érdemesnek a visszárverés kérelmezését. Ennek eredménye lesz az, hogy a telekkönyvi állás hivatalos eljárás eredményeként leend rendetlenné és pedig oly módon, hogy annak rendezésétől a telekkönyvi hatóság a fenthivatkozott határozat szerint el van zárva ; mert a késedelmes árverési vevő ellen a visszárverést hivatalból el nem rendelheti. Jó szerencse, ha a telekkönyvi állás rendezetlenségén felül még nagyobb bonyodalmak nem következnek be. Pedig könnyen bekövetkezhetnének, ugyanis: ha a befolyt vételárból egyes jelzálogos hitelezők kielégítve lettek, ezek zálogjogát törölni és pedig hivatalból törölni kell; mert fenn nem álló követelés biztosítására zálogjog sem állhat fenn. Ha már most a terhek ekként törölve lettek, megtörténhet, hogy az elárverezett, ingatlan teljesen tehermentes marad és marad a végrehajtást szenvedett neve is. Ha a zálogjog töröltetik, törölni kell minden erre vonatkozó feljegyzést is, tehát törlendő a C. lapról a végrehajtási zálogjog és az árverés feljegyzése is. A megtartott árverés ténye a telekkönyv B. lapjain nem lesz feljegyezve. Hát ha igy a C. lapról minden töröltetett, a B. lapon pedig semmi sincs feljegyezve, mi sem természetesebb, minthogy a végrehajtást szenvedett telekkönyvi tulajdonos — bár már az ingatlan nem az övé — azt, mint a telekkönyv szerint teljesen tehermenteset, eladhatja vagy megterhelheti. Hol leend ily módszer mellett harmadik jóhiszemű szerzők joga megvédve s ha ezen esetek valamelyike előáll — pedig könnyen előállhat — ki lesz felelős a kárért? A telekkönyvi birót felelőssé tenni nem lehet, mert hiszen a törvény rendeleteit a legpontosabban betartotta, a bonyodalom keletkezésének megakadályozásában pedig — ha a törvényt a fenthivatkozott határozat értelmében magyarázzuk — egyenesen meg van gátolva. Előttünk tehát tisztán áll, hogy a fenthivatkozott határozat téves és hogy a visszárverés hivatalból rendelendő el. Azt azonban kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a törvény 185. §-a hézagos. Általánosan elfogadott elv, hogy a birót a törvényhozás joga nem illeti. A törvényt a törvényhozó hatalom alkotja, a biró alkalmazza. De a törvényhozó hatalom nincs mindig együtt s ha együtt van is, kisebb részletekkel külön-külön nem foglalkozhat. S ha