A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 27. szám - Igazságügyminiszterünk és magánjogi codificatiónk

Kilencedik évfolyam. 27. szám. Budapest, 1890. július 6. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Ki idóhivatal: V. Rudolf-rakpart 8. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JO G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre ... 6 frt — kr. fél » ... 3 » — » negyed » ... 1 * 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Igazságügyminiszterünk és magánjogi codificatiónk. Irta: dr. B 1 a s k ó Lajos, lugosi ügyvéd. — A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Irta : dr. Dobai Győző, ügyvéd Bulapesten. — Birósági végrehajtóinkról és még valamiről. Irta : B a r t h a Iván, ügyvéd Szilágy-Somlyón. — Nyilt kérdések és feleletek. (A vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez. Irta : dr. K o r n János, ügyvéd Győrött.) — Sérelem. (Párhuzam a verseci és a Nagyvárad városi királyi járásbíróság között. Irta: K u n a Jenő, ügyvéd Versecen.) — Irodalom. (A köteles példányok intézménye. Irta : Franké J. — A törvénytelen gyermek és anya igényei. Irta: F r a n c k F. H. — A postautalvány jogi természete. Irta : Schmidt J.) - Hirdetmény a külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Javitó-intézet és dologház. Irta : Fucsek Sándor, kir. javitó-intézeti családfő Aszódon. MKLLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny c-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Július hó 1-tól új előfizetést nyitottunk lapunkra. — Tisztelettel kérjük azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük június hó végével lejárt, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb meghosszabbítani. Lapunk előfizetési ára: Negyedévre . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt. Egész évre 6 frt. A ,,Jog" kiadóhivatala. Budapest, T. ker., Rudolf-rakpart 3. sz. Igazságügyminiszterünk és magánjogi codificatiónk. Irta: dr. BLASKO LAJOS lugosi ügyvéd. Szilágyi Dezső igazságügyminiszterünk azon irigylésre méltó helyzetben van, hogy Magyarország jogászvilágának osztatlan bizalmát birja. Pedig nagy dolog ez, ha tekintetbe veszszük, hogy Szilágyi, természeténél fogva gyűlölve és kerülve a hangzatos, de semmit mondó frázist, nem kereste sohasem a népszerűséget. Kiváló értelmi ereje és jellemének egyenessége, integritása az, a mi megköveteli a tiszteletet és bizalmat mindenkitől. Voltak ugyan egyesek és ép legnagyobb bámulói sorából, a kik azt hitték, hogy Szilágyi ministerkedésének már első ideje alatt fogja reform javaslatainak egész sorozatát a törvényhozó testület elé terjeszteni. A kik azt hitték, nem akarták tudni azt, hogy organicus törvényeket nem lehet az íróasztalnál alkotni oly módon, mint egy bölcsészeti rendszert vagy egy költői művet. A tőrvény első sorban nem akkor felel meg áldásos feladatának, ha mint szellemi munka benső következetességénél fogva abstracte tökéletes. A törvény alapja az államilag szervezett társas együttlét lévén, a törvényhozónak mindenekelőtt ismernie kell azon embereknek gondolkodás módját és jogi érzületét, a kik részére a tőrvény alkottatik. Nem alkotható törvény, a mely minden országra nézve tökéletes, azaz viszonyainak leginkább megfelelő. Ezért is a nemzetközi magánjog ép oly utópia, mint az örök világbéke. Lapunk mai száma Ezekből következtethető, hogy egy nép jogi életére, jogbiztonságára és ez által culturalis fejlődésére mi sem lehet oly káros befolyású, mint a receptio, azaz idegen jognak egyszerű átültetése. Különösen mutatkozik a receptio ezen káros befolyása a közönséges magánjog és ennek részei közt kiválóan a családjog és örök jog terén. Itt a receptio, vagyis a mi ezzel ugyanazonos a nép jogi meggyőződésének és különleges jogi szokásainak mellőzése nem egyéb, mint egyenes merénylet a nép legszentebb javai ellen Octroyálni egy a tudományos speculatio által legjobbnak tartott idegen jogot, de különösen idegen általános magánjogot, annyit tesz, mint gyengiteni a nép jogérzékét és ezáltal aláásni a jogbiztonságot. Recipiálni idegen jogot vagy jogbölcsészeti úton alkotni egy abstracte tökéletes jogot, annyit tesz, mint a nép jogi meggyőződésének megzavarása által óriási mérvben szaporítani a pereket és növelni a népben szunnyadozó perlekedés! viszketeget. Ezeket tekintetbe véve, őszinte örömmel olvastuk a sajtó azon hirét, hogy az igazságügyminiszter a kész örökjogi tervezetet nem terjeszti még a törvényhozás elé, hanem annak egyes részeinek átdolgozását még megfontolás tárgyává fogja tenni. Ezt vártuk mi tőle! Megfontolás tárgyává kell tenni, vájjon az ecsetelt káros befolyások kikerülése végett, szabad-e jövő örökjogunkban annyira feláldozni népünk jogi meggyőződését a receptiónak és a jogi speculatiónak? Vizsgálnunk kell, vájjon örökjogunkban nem az idegen törvénykönyvekben kutató tudós verejtéke vehető-e inkább észre, mint sem a hazai talajból eredt élő jog szívverése? Avagy az öröklött és szerzett javak jogi természetének különbsége a törvényes örökösödésre nézve nem-e képezi népünk jogi meggyőződését? A ki ezt tagadja, nem élt és nem működött a nép között! Jogtalannak fogja tartani népünk mindig, hogy ági öröklött vagyonban bárki is törvénye? örökös legyen, ha az eredeti szerző ágából még valaki él. Továbbá miért nem vesz tudomást az örökjogi javaslat a nép meggyőződésében mélyen gyökeredző azon jogi szokásról, hogy örökösödés esetében elejét kell venni a hagyatéki ingatlan túlságos szétdarabolás ának? Mely hátrányt népünk ugy igyekszik elkerülni, hogy a szülői hagyatékhoz tartozó ingatlanokat csak is a férfi leszármazóknak kívánja tulajdonjogilag átadatni, mig a leányokat pénzzel elégítik ki. Az ingatlanok, különösen a paraszt birtok túlságos szétdarabolásának meggátlása népünkre nézve valódi életkérdés. Hasonló számos kérdés van, melyben inkább hazai viszonyaink és inkább a nép jogi szokásai veendők irányadóul, mintsem külföldi törvényeknek más viszonyok tekintetbe vételével alkotott rendelkezései. Megnyugtató tehát igazságügyminiszterünk azon elhatározása, hogy az örökjogi javaslatot még nem fogja benyújtani a legközelebbi időben, hanem annak egyes rendelkezéseit megfontolás tárgyává fogja még tenni. Kívánatos volna még csak az, hogy igazságügyminiszterünk az örökjogi törvényjavaslat átdolgozásánál vegye tekin13 oldalra terjed.