A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 24. szám - A végrendelkezés köréből

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1890. június 15^én. Melléklet a »Jog« 24. számához Köztörvényi ügyekben. Aikeresetnek felhívási perben is van helye, meri az ilynemű eljárás anmyy is peres eljárás természetével bir. A budapesti kir. törvényszék : Mayer Sándor budapesti ügyvéd által védelmezett B. Miksa budapesti lakosnak, dr. Stiller Mór budapesti ügyvéd által védelmezett B. Siegfried budapesti lakos ellen 16,154 frt 29 kr. iráuti felhívási perében B. Siegfried által 1889. évi 7,4^8. szám alatti alkeresete tárgyában alulirt helyen és időben tartott nyilvános ülésében következőleg végzett: Az alkeresetben jelzett Budapest főváros pesti részének 4,736. számú betétében 4,697. hrsz. alatti ház jövedelmére vonatkozó számadások közös okiratnak kimondatnak ; köteles B. Miksa a kérdéses számadásokat ezen végzés jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt ellenfelével közölni, vagy tartozik ugyanazon idő alatt esküre jelentkezni és esküt tenni arra, hogy az alkeresetben említett számadások birtokában nincsenek, azok hollétét nem tudja, sem pedig azok tudtával meg nem semmisittettek; ellenkező esetben, ha sem a számadásokat nem közölné, sem ezen esküt le nem tenné, az okiratnak, illetve számadásoknak az alkeresetileg vitatott, illetve állított tartalma, mely szerint B. Siegfried a kérdéses ház jövedelmeiről 1882. évig elszámolt, sőt B. Miksa terhére 300 frt túlkiadás mutatkozott, bebizonyitottnak tekintetik. Indokolás: Számadások, melyek közös tulajdon jövedelmeiről szólnak, a dolog természete szerint közös okiratok, ugyanazért a kérdéses számadások is ilyeneknek voltak kimondandók, miután jelen esetben az alkeresettel ezen okiratok előterjesztése kéretett, így egyéb körülmények figyelembe vétele nélkül az 1868. évi LIV. t.-c. 188. §. értelmében B. Miksát a számadások előterjesztésére, esetleg az eskü letételére felhívni kellett. Ellenkező esetben a kérdéses számadásoknak alkeresetileg állított tartalma beigazoltnak volt tekintendő Felhívó arra nézve, hogy alkereset a felhívási keresetben foghat-e helyet s ez csakis a peres eljárásban alkalmazható, kifogást nem tett s továbbá felhívó az alkereset ellen, azon okból, hogy kérelmi részében a bebizonyitottnak tekintendő ténykörülmények pontosan elő nem soroltatnak, hasonlóul kifogással nem élt, így ezek hivatalból figyelembe veendők nem lévén, az alkeresetet érdemileg elintézni kellett. (1889. ápr. 24-én, 13,062/89. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az a számadás, a melynek közlése az alkeresettel kérelmeztetik, a per adatai szerint a peres felek közös tulajdonát képezett s az alpereseiben és a felhívási keresetben is jelzett ház jövedelmeiről és a tett kiadásokról szól, e szerint a kérdéses számadás mind a két felet egyformán érdekli és igy az a számadás a felekre nézve nyilván közös okiratot képez. Minthogy pedig a törv. rdt. 188. §. éltelmében a közös okirat által érdekelt fél jogosítva van a közös okiratnak közlését birói uton követelni és a törv. rdtban, valamint az 1881. évi L1X. t-cikkben nincs nyoma annak, hogy a számadás előterjesztése iránt támasztott felhívási perben, melyben a törv. rdtnak és az 1881. évi LIX. t.-cikkuek a felhívási, illetve számadási perekre vonatkozó szakaszai szerint a nyilatkozat elleniratnak tekintetik és a további eljárás is a törv. rdtnak 144—149. §-ban é3 az 1881. évi LIX. t.-c. 19. §-ban szabályozott, tehát a rendes eljárást helyettesítő módon történik, a közös okirat által érdekelt fél a fent idézett 188. §-ban engedett jogot ne érvényesíthetné; minthogy továbbá a többször idézett 188. §. értelmében jelenben csakis az képezheti kérdés tárgyát, hogy a kérdéses számadás közös okiratot képez e s hogy a felhívó nincs-e annak az okiratnak birtokában, avagy tudja-e annak hollétét, vagy pedig van-e tudomása ennek megsemmisítéséről? és igy a fenforgó kérdésben figyelembe nem vehető egyéb körülményekre a felhívott által hivatkozott tanú kihallgatása, valamint a javaslatba hozott főeskü által való bizonyítás is mellőzendők voltak; minthogy végül az idézett 188. §. szerint vizsgálat tárgyául nem szolgálhat az a körülmény, hogy a kérdéses számadás a törv. rendtartás vonatkozó szakaszaiban előirt kellékekkel bir-e vagy nem ? ezeknél fogva és tekintve, hogy az alkeresetnek nincs oly alaki hiánya, a mely miatt az alkereset eljárás és határozat alapjául ne szolgálhatna, az elsőbiróság végzésének érdemi része helyben volt hagyandó. (1890. febr. 25-án, 11,346/1890. sz.) Adalék a követelés időelöttiségének fosralom-meirhatározásához. A lesrföbli ítélőszék érdemben való határozata, a nélkül, hogy az alsóbb bíróságok érdemben határoztak volna. A budapesti kir. törvényszék (1888. december hó 18-án, 40,764/p. 1888.) : Dr. Králik Lajos ügyvéd által képviselt ifj. Cs. Lajos felperesnek Németh Antal ügyvéd által védett id. Cs. Lajos alperes elleni egy 2,600 frtos takarékpénztári betétkönyv visszaadása iránti perében itélt: Felperes keresetével ezúttal elutasittatik. Indokok: A kereset alapjául A) alatt beügyelt okirat teljes bizonyságot nyújt arra nézve, hogy a követelésbe vett betéti könyvecskét H. Vince engedményező alperesnek a Pannónia viszontbiztosító-társulatnál leeudett letétel, tehát biztosíték nyújtása céljából, azon feltétel mellett adta kölcsön, hogy alperes akkor leend köteles engedményezőnek visszaadni, a midiin alperes azt a nevezett társulattól visszaveszi, azaz azon ügylet, melynek biztositékául nyújtatott, lebonyolittatván, alperesnek visszaadatik. A 2. sz. alatti nem kifogásolt okirattal szintén bizonyítva van, hogy a kereseti betétkönyvecske a szerződő felek által jelzett célra letéteményeztetvén, jelenben is arra szolgál. Ezeknél fogva figyelembe véve, hogy az A) alattiból a kérdésbeli ügylet tekintetében a szerződő felek szándéka oly világos, hogy annak más magyarázatot adni nem lehet, mint azt, miszerint a követelt betéti könyvecskét alperes felperesnek, mint a H. Vince engedményesének csak akkor leend köteles visszaszolgáltatni, a mikorra a Pannónia viszontbiztosító-társulattal kötött jogügylet alperest terhelőleg megszűnvén, továbbra a letéti óvadékul szolgáló betétkönyvecske biztosítékot nyújtó természetét elveszti s figyelembe véve, hogy felperes nem is állította azon körülmény beálltát, hogy azon indító ok, mely miatt az engedményező, a követelésbe vett betétkönyvecskét alperes rendelkezésére, noha kölcsöukép átadta, elenyészett volna és az engedményes, az engedményezőnél több joggal nem bir; felperest keresetével idöelőttiség szempontjából elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. évi április hó 15-én, 4,634/p. 1889.): Az első bíróság Ítéletét indokolásánál fogva hely* benhagyja. A magyar kir. Curia (1890. május 14-én 7,246/p. 1890.): Tekintve, hogy alperes az A) alatti 1887. évi december 30-án kiállított okirat valódiságát kétségbe nem vonta; ez okirat tartalma szerint pedig alperes sógorától H. Vincétől a kereset tárgyául szolgáló takarékpénztári betétkönyvet kölcsönképen egyedül a célra vette át, hogy azt a Pannónia viszontbiztosító-társaságnál letéteményezi; tekintve, hogy az imént felhívott A) alatti okiratban a kölcsön visszaadásának ideje megállapítva nincs, minthogy az okiratban foglalt ama kifejezés, hogy kölcsönvevő a takarékpénztári könyvecskét a Pannónia viszontbiztosító-társaságtól való kivétel után fogja visszaváltatni, a kivételi idő meghatározása nélkül egészen általános és mint ilyen határozatlan; tekintve továbbá, hogy a per tárgyalása során mi elfogadható támpont sem szolgáltatott arra nézve, hogy a szerződő felek akarata oda irányult volna, hogy a kölcsön visszaadásának idejét, az alperes által a Pannónia viszontbiztositó-társasággal 1880. június 11-én, tehát a kölcsönzés után több hónap múlva kötött 2-/. alatti jogügylet megszűntétől tették volna függővé; az alsóbb fokú bíróságoknak e körülményből vont következtetései tehát megállható alappal nem birnak; tekintve, hogy általánosan elfogadott jogszabály az, hogyha szerződő felek valamely kötelezettség teljesítésének idejét meg nem határozzák, az a jogügylet természeté-