A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 22. szám - Igazságszolgáltatásunk fogyatékossága

fl JOG. 87 hetti fizetéseit megszüntetettnek, arra uézve még som foro-'hat fenn kétség, hogy az a kereskedő, ki törvényes végrehajtásokkal támadtatváu meg, árúinak lefoglalását türi, fizetéseit tényleg meg szüntette. A pozsonyi kii-, tszék (1889. jun. 17-én 6,400/1889. P. sz.): I Császár Lajos ügyvéd, mint Fr. és W. cég csödtömeggondnoka felperesnek, dr. Haág Ödön ügyvéd által védett Bank-Commandit Gesellschaft M. Str. in Liquidation cég alperes elleni végrehajtási foglalás hatályon kivül helyezése iránti perében itélt: A keresetnek hely adatik, a keresetben jelzett biztosítási végrehajtási foglalás, illetve felülfoglalás és végrehajtás utján igazolt zálogjog a csődhitelezők irányában hatálytalannak kimondatik. Indokok: A csődtörvény 27. § második pontjában emiitett jogcselekményt az esetben, ha a hitelező biztositási vagy kielégítési végrehajtás utján jut követelése fedezetére, a birói kényszer helyettesittetvén; tekintve, mikép alperes maga sem tagadja, hogy 1888. márc. 23-án, mikor javára a biztositási végrehajtás 1,993 márka 18 fillér és jár. erejéig és pedig egyidejűleg Pr. Aladárnak 1,000 frt és a budapesti keresk. és iparbank 172 frt 82 kr., 140 frt 28 kr., 129 frt 60 kr. és jár. követelésével foganatosított a Fr. & W. cégnek csaknem összes ingói a keresethez A. alatt csatolt foglalási jegyzőkönyvben felsorolt 6. rendű hitelező javára és pedig nagyobb összegű követelések erejéig már is lefoglalva voltak és igy fizetéseit már az alperesi biztositási foglalás előtt tényleg megszüntette; tekintve, hogy abból kifolyólag alperesnek, ha már nem előbb, de ezen foglalás, illetve felülfoglalás foganatosításakor mindenesetre tudnia kellett, hogy végrehajtást szenvedő cég fizetéseit megszüntette, ilykép pedig a hivatkozott törvényszakaszban foglalt kellékek a jogcselekmény hatálytalanná nyilvánítására fennforogván a felhozott bizonyítékok, mint nem lényegesek alkalmazásának mellőzésével, a kereseti kérelemhez képest határozni kellett. A budapesti kiv. ítélő tábla (1889. nov. 28-án 38,039/1889. P. sz.): Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia 1890. ápr. 1-én 2,059/1890. P. sz.): Mindkét alsóbirósági ítéletnek részben való megváltoztatása mellett alperes azt tartozik tűrni, hogy a sz—i 19. sz. telekjkönyvben Fr. Miksa jutalékára 1888. évi 1,130. és 1,811. számú végzéssel alperes javára eszközlött zálogjogi bejegyzéseknél kitüntettessék, hogy azok a csődtömeggel, illetőleg a csődhitelezőkkel szemben hatálvtalanoknak nyilváníttattak; többi részében a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A megtámadott zálogjogi előjegyzés, illetőleg bekeblezés csak a csődtömeggel, illetőleg a csődhitelezőkkel szemben mondatván ki hatálytalannak, ennek értelmében a másodbiróságnak Ítéletét, a mennyiben alperes a telekkönyvi bejegvzések kitörlésének tűrésére köteleztetett, meg kellett változtatni s a sz —i 19. sz. telekjkönyvben csak annak nyilvánkönyvi kitüntetését elrendelni, hogy ezen bejegyzések a csődtömeggel, illetőleg csődhitelezőkkel szemben hatálytalanoknak nyilváníttattak. Többi részében azonban a másodbiróság ítélete helyben volt hagyandó az abban, az elsőbirósági ítéletből elfogadott indokoknál fogva és még azért, mert mint a kir. Curia már számtalan esetben kimondotta, a csődtörvény 27. §-nak az a célja és helyes értelme, hogy a csődkérvény beadása vagy a fizetések megszüntetése után a közadósnak vagyona az összes hitelezők egyarányú kielégittetésére szolgáló oly vagyont képezzen, melyből sem a közadós, sem egyes hitelező semmit el ne vonhasson s mert habár a csődt. 244. §-a kifejezetten meg nem határozza, hogy kereskedő vagy kereskedelmi társaság mily esetekben tekinthető fizetéseit megszüntetettnek, aria nézve még sem foroghat fenn kétség, hogy az a kereskedő, ki törvényes végrehajtásokkal támadtatván meg, árúinak lefoglalását türi, fizetéseit tényleg megszüntette. Bün-ü gyekben. Semmiségi eset, ha a töi vényszék az ügyészségi indítványt mellőzi és a nélkül döntő határozatot hoz. A kaposvári törvényszék: B. Gerő ügyvédnek, mint magánvádlónak V. Béla aljárásbiró ellen hamis vád, illetve rágalmazás miatt emelt panaszára — miután a kir. ügyész indítványa ellenére illetékességét megállapította az ügyérdemben végezte, hogy a bűnvádi eljárás elrendelésének helyét nem találja; mert panaszlott a B. Gerő ellenében valótlan tényeket nem állított s az általa felhozott tények valótlansága nem igazoltatott; a tényeket B. Gerő elleni feljelentésében csupán felsorolván s ezekből vonván le azon következtetést, hogy azok büntetendő cselekményt képeznek. A kir. ügyészség az illetékességi végzés ellen jogorvoslattal nem élt. Magán vádló felebbezett. A budapesti kir Ítélőtábla a törvényszék végzésének illetékességi részét érintetlenül hagyta, mert ellene felebbezés be nem adatott; az ügy érdemét tárgyazó részét pedig megsemmisítette; mert erre nézve még a kir. ügyészség semminemű indítványt nem tett; már pedig a kir. ügyészség jogkörét szabályozó 1871 : XXXIII. t.-c. 19. t?-a világosan ugy rendelkezik: hogy a bűnvizsgálat tárgyában a tszék döntő határozatot nem hozhat a kir. ügyész meghallgatása nélkül. E szerint a tszék eljárása szabálytalan lévén, megsemmisítendő volt. (1890. március 10. 6,698. sz. a.) Az albiró azon tényében, hogy szóval engedélyezett halasztás után a pénzbüntetés lefizetését nem teljesito vádlottat a törvényszék újabb! sürgetése következtében a rendőrség által elővezettette, hivatalos hatalommali visszaélés vétségét nem képezi és egyáltalában büntetendő cselekmény jeli'nsév-ét magában nem foglalja. A beregszászi kir. törvényszék (1889. augusztus 10-én, 8,944/B. 1889.) Hivatali hatalommal való visszaélés vétsége miatt vádolt K. Gyula és Sz. Lajos elleni bűnügyben végzett: H. József által K. Gyula és Sz. Lajos ellen a btk. 193. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés miatt emelt panasz elvettetik. Indokok: Mert Sz. Lajos kir. albirónak azon hivatalos ténye, mely szerint a munkácsi kir. járásbíróságot jogerős marasztaló Ítélet alapján az iránt kereste meg, hogy panaszkodó ellen 100 frt pénzbüntetés helyett 10 napi elzárást foganatosítson, valamint K. Gyula kir. albirónak azon ténye, hogy ezer. megkeresés folytán panaszkodót elővezettette, azaz az elzárást végrehajtani akarta s a letartóztatást csakis a 100 frt lefizetése után hagyta abban, a btk. 193. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés tényeit meg nem állapítja, miért is ezen feljelentés mint bűnvádi eljárásra nem alkalmas, elvetendő volt. A budapesti kir. itélő tábla (1889. október 29. 40,213. B. 1889.) az elsőbiróság végzését részben megváltoztatja, K. Gyula irányában a panaszolt tényre az előnyomozást elrendeli; egyéb részében ugyanazt a végzést helybenhagyja. Indokolás: Sértett fél feljelentésében azt tette panasz tárgyává, hogy K. Gyula kir. albiró a sértett félre a beregszászi kir. járásbíróság által kiszabott 100 frt pénzbüntetés behajtása iránt kerestetvén meg, a nélkül, hogy eme pénzbüntetés behajthatlansága felől szabályszerűen meggyőződött volna, 1889. évi március 28-án fegyveres rendőrt küldött sértett fél lakására, hogy nevezettet tartóztassa le és midőn másnap reggel sértett fél a nevezett albiró előtt megjelent és kijelelvén a m. 1—i házas telkét alapul, 24 órai haladékot kért, azonban panaszolt eme haladékot sem adta meg, hanem kijelentette, hogy ha egy óra múlva nem fizeti le a kérdéses 1U0 frtot, sértettet elfogatja és letaitóztatja. Minthogy a feljelentésben ekként felhozottak bebizonyítás esetében a btk. 475. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségének tényálladékát látszanak megállapítani, minthogy továbbá sértett fél az általa panaszolt cselekedetre nézve feljelentésében tanukat is jelzett meg, ennélfogva az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával a K. Gyula ellen panaszolt cselekmény tényálladékának megállapithatása tekintetéből az előnyomozatot el kellett rendelni; egyéb részében az elsöbirói határozat vonatkozó indokolása alapján hagyatott helyben. A m. kir. Curia (1890. évi április hó 2-án, 2,403/B. 1890.) Hatóság elleni kihágás miatt jogérvényesen elitélt H. József magánvádló, K. Gyula munkácsi albiró ellen először a kir. főügyészségnél fegyelmi panaszt emelt, később pedig ugyanazon ügyben a beregszászi kir. törvényszéknél hivatali hatalommal való visszaélés miatt bűnvádi feljelentést tett. Tekintve, hogy a hatóság elleni kihágás miatt még 1884. július 16-án 100 írt pénzbüntetésre, nem fizethetés esetére 10 napi elzárásra elitélt H. József a bírósághoz benyújtott számos beadványai által az ítélet foganatosítását saját előadása szerint is 30 rendbeli jogorvoslat által mindez ideig meggátolta; tekintve, hogy a m. kir. Curia előtt 2,035/1890. sz. a. fekvő bűniratok tanúsítása szerint a H. József elleni kihágási ügyben eljárt beregszászi kir. járásbíróság 1889. március 12-én 750. sz. a. a munkácsi kir. járásbíróságot, a jogerős Ítélet hivatalos másolatának megküldése mellett, ennek azonnali foganatosítása iránt megkereste, K. Gyula albirónak azon