A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 21. szám - A végrendelkezés köréből

82 A JOG alperest tette örökösévé; miután pedig R, juliánna a becsatolt haláleset felvételi jegyzőkönyv tanúsításaként szülök és leszármazó örökösök hátrahagyása nélkül halt el, hagyatékát, mely a hagyatéki leltár ugy a NB. és 2 NB. alatti telekkönyvi kivonatok szerint a hódmezö-vásárhelyi 8,438. és 18,020 tjkvekben 643. és 5,892. hrsz. a. foglalt ingatlanoknak örökhagyó nevére felvett fele részét képezik, a szüleitől nyert, azonban általa eladott ingatlanoknak keresetileg követelt 1,000 frtot tevő eladási ára terheli, minthogy örökhagyó a szülei utáni örökségében kapott ingatlanokat az A) alatti atyafiságos egyezség 6-ik pontja értelmében tovább eladni jogosítva nem volt. Alperes, mint néhai R. Juliánnának végrendeleti örököse kétségbe vonta ugyan az A) alatti egyezségnek 6-ik pontjában foglalt kikötést, azt állítván, hogy azon pontozatról sem neki, mint különben is elöttemező tanúnak, sem pedig elhalt nejének tudomása nem volt, mintogy az egyezségnek azon kitétele előttük felolvasva s megmagyarázva nem lett; erre nézve azonban az egyezséget szerkesztette Sz. Mihály tanúnak a per során kivett vallomása ellenkezőt tanusit, alperes pedig ; kinek az általa kifogásolt ténykörülményről közvetlen tudomással kell birnia, a részére odakináll főesküt sem el nem fogadta, sem pedig azt felperesnek vissza nem kinálta, az egyezség 6-ik pontja tehát a pprts. 234. § a értelmében valóságot tartalmazónak volt tekintendő ; minél fogva alperest, mint néhai R. Juliánna végrendeleti örökösét a kereseti összeg s járulékai megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. április hó 8áu 10,614/1889. p. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét a kereseti tőke s járulékai s alperesnek felperesekkel szemben való fizetési kötelezettség kimondására vonatkozó részében megváltoztatja s a szóban forgó végrendeletnek felperesek kereseti követelését korlátozó részében való félretétele mellett felperesek kereseti örökségét 700 frtban állapítja meg s alperest annak tűrésére kötelezi, hogy felperesek 700 frt tőkerészlet s járulékai iránti követelésüket a fentnevezett örökhagyó hagyatékához tartozó, a hódmező-vásárhelyi 8,138. és 18,020 sz. tjkvben 634. és 589. hrsz. a. K. Pálné született R. Juliánná nevére tulajdonul bejegyzett ingatlan javakból törvényes végrehajtás utján kielégíthessék, felpereseket ezen felüli keresetükkel a kir. tábla elutasítja. Indokok: A keresetlevél mellett A) alatt felmutatott egyezségi okirat szerint arra az esetre, ha K. Ju'iánna leszármazó törvényes örökös nélkül halna el, az említett okirat értelmében neki adott vagyon visszaszáll szüleire, esetleg annak örököseire. E vagyon kifejezés alatt pedig nem a föld értendő, a mely az okiratban foglaltakhoz képest R. Juliánnának vásároltatott, hanem az a vagyon érték, a mi a földek vásárlására fordíttatott, mit az a körülmény is mutat, hogy az okiratban az említett ingatlan javak eladásától R. Juliánna el nem tiltatott. Az emiitett ingatlan javaknak időközben történt érték emelkedése tehát nem számitható az A) alatti okirat szerint R. Juliánnának adott vagyonhoz s igy a mennyiben utóbb nevezett az ingatlanokat utóbb magasabb árért adta el, mint a mily értékben ö azokat kapta, az emez értéket meghaladó összeg, mint nyeremény, R. Juliánná szerzeményi vagyonát képezi, a melyhez a fentjelelt okirat alapján felperesek semmi joggal sem birnak. Tekintve tehát, hogy a hódmezővásárhelyi 9,146. sz. tjkvben 18,131. hrsz. alatt felvett ingatlan 400 frt; az ugyanotti 10,207. sz. tjkvben 6,279. hrsz. alatti ingatlan pedig 30U frt vételárért szereztetett meg R. Juliánnának, az A) alatti okirat szerint a szülőkre, esetleg ezek örököseire feltételesen visszaszálló vagyon 700 frtot tesz; felperesek követelése tehát eme 700 Írtban volt megállapítandó. Tekintve továbbá, hogy felperesek keresetükben alperesnek a kereseti követelés megfizetésére való kötelezését nem kérték, csupán azt, hogy követelésüket néhai K. Pálné született R. Juliánna hagyatéki ingatlan vagyonából végrehajtás utján kielégíthessék, felperesek részére követelésük a fenti összegre nézve ily értelemben volt megítélendő s e végből örökhagyó végrendelete annyiban, a mennyiben az a felperesek követelésére nézve korlátozó intézkedést foglal magában, félre volt teendő. Egyebekre nézve az első bíróság Ítélete vonatkozó indokai alapján és még azért is helyben volt hagyandó, mert alperes azt kétségbe nem vonta, hogy az A) alatti egyezséget annak idején néhai neje sajátkezüleg aláirta, már csak erre való tekintettel is tehát alperesnek az a kifogása, hogy neje az egyezség tartalmát nem ismerte volna, teljesen alaptalan. A m. kir. Curiá (1890. március hó 26-án 5,928/1889. p. sz.) : A másodbirósági ítélet megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A keresethez csatolt örökösödési szerződés értelmében R. Juliánna született K. Pálné magnélküli elhalálozása esetére mindazon vagyon, melyet ezen szerződés szerint atyai és anyai osztályrész fejében kapóit, visszaszáll a szülőkre, vagy ezek örököseire és nevezett K. Pálné leszármazók nélkül halt el, az osztály része fejében neki átadott vagyon természetben lett volna visszaadandó és ebből folyólag, m után az örökhagyó a neki adott ingatlanokat elidegenítette, nem a földek vásárlása alkalmával kitüntetett, hanem azoknak valódi, vagyis az az értéke adandó vissza, mely azok eladása által eléretett. Tekintve már most, hogy az alsó bírósági Ítéletek erre vonatkozó indokolása szerint az A) alatti okirat valódisága és az abban kitett feltétel beállta, ugy az osztályrészül kiadott ingatlanoknak 1,000 frtou lett eladása bebizonyíttatott; tekintve, hogy az A) alatti szerződéssel szemben az örökhagyó végrendelete hatálytalan : alperest a keresetben kitett tőke s járulékai megfizetésére kötelezni kellett. Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. A váltó hátán levő nem pénzbeli szolgáltatásra irányuló megállapodás megfosztja-e a váltót hatályától? Ily megállapodás birhat-e érvénynyel a váltó hatályban léte dacára? Ha a sommás végzés ellen csak az egyik marasztalt él kifogással, ez a másik marasztaltra ki nem terjed, mert a váltóeljárási rendelet 23. §-a szerint a ptrtás 112. §-a csak akkor alkalmazandó, ha alperesek tárgyalásra idéztettek. A nyitrai kir. tszék: Dr. Kósa József ügyvéd által képviselt W. Dávid felperesnek, Sándor Pál ügyvéd által védett S. József I. r. alperes és a perben nem védekezett V. Ilon II. r. alperes elleni, 72 frt s jár. iránti perében itélt: Felperes S. József és V. Ilon, mint elfogadók ellen folyamatba tett keresetével elutasittatik. Indokok: I. rendíí alperes a keresettel szemben kifogásait I azon korábbi ténykörülményre fekteti, melyből a kereseti váltó eredetét vette, jelesen, hogy I. r. alperestől 1887. év tavaszán ' 18 mérő árpát kölcsönözvén, az 4'/2 mérő kamat mellett azon j év őszén visszaadandó volt. E kölcsönügylet biztosítása végett állíttatott ki szinte ama váltó, mely a kötelezettség teljesítésével I. r. alperesnek kiadandó volt. E szerint tehát a kereseti váltó biztosítéki, helyesen fedezeti váltó. Annak előzetes kiemelése mellett, hogy a fedezeti váltó subsidiaris jogi természete szerint, az esetre, ha az adós ama materialis jogviszonyból keletkezett kötelezettség teljesítésével, melyre a fedezeti váltó adatott, késedelmeskedik, a bizonyítási tehernek az adósra való áthárítása mellett, joga van a váltóbirtokosnak, mint hitelezőnek, követelését váltói uton érvényesíteni : felperes keresetével elutasítandó volt, mert magán a váltó hátlapján olvasható nyilatkozat szerint »9 métermázsa árpa visszaadása esetén az árpa elfogadandó«, következéskép a kötelezettség teljesítettnek tekintendő. Tekintve pedig, hogy a nyilatkozat a szerződő felek, vagyis felperes és alperes közt létrejött váltószerződésen foglaltatik, nyilván tehát a szerződő felek közös megállapodását képezte, eme nyilatkozattal szemben felperesnek állott kötelességében beigazolni azt, hogy e nyilatkozat hatálya kölcsönösen megszüntettetett. Minthogy pedig felperes ezt a per során be nem győzte, hanem pusztán tartalmának tagadására szorítkozott, nem volt figyelembe vehető azon érvelése, hogy e nyilatkozat kitörölve lévén, az a váltójogi kötelezettség elbírálásánál mellőzendő, nem azért, mivel e nyilatkozat a váltókötelezettségre vonatkozó mellékszerződés jellegével birván, azt felperesnek egyoldalulag tollvonással hatályon kivül hel)ezni jogában nem állott. Mindezeknél fogva elsőrendű alperesnek ama nyilatkozatra fektetett, a kereseti váltó keletkezésének alapjául szolgáló materialis jogviszonyból merített kifogási védekezését az 187*'>- évi XXVII. t.-c. 92. §-a alapján elfogadni kellett, annál inkább, mivel I. r. alperes a hit alatt kihallgatott N. Benedek és T. Illés tanuk vallomásaival és az 1868 : LIV. t.-c. 190. §-ához képest beigazolta nemcsak ama nyilatkozat tartalmát, hogy t. i. a kereseti váltó a peres felek között létrejött gabna-kölcsönügylétből eredt kötelezettség fedezetéül adatott felperesnek, hanem ama a váltójogi kereshetőségre befolyással bíró körülményt is, hogy I. r. alperes a gabnát felperes udvarába, N. Benedek tanú szerint Nagy-boldogasszony ünnepe után, T. Illés tanú szerint pedig előtte, tehát a váltólejáratkor, de mindenesetre a kereset beadása előtt hozta s igy kötelezettségének megfelelni akart, de felperes azt elfogadni vonakodott. Ennélfogva felperes hiúsítván meg a kötelezettség teljesítését, subsidiaris váltójogi kereshetősége megállapítható nem volt és ez alapon őt keresetével nemcsak