A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 21. szám - A végrendelkezés köréből

il JOG. I. r. alperessel, de a prts. 112. §., illetve a 2,851/81. számú igazs. ugym. rend. 2:!. §-a alapján a perben nem védekezett lg. r. alperessel szemben is elutasítani kellett. Ellenben I. reudíí alperes ama védekezését, hogy a váltó tartalma felperes nevének, mint kibocsátónak közbeszúrása által meghamisittatott, be nem győzvén, az e per elbírálásánál mellőzendő volt. (1888. márc 1-én 2,401. sz. a.) A budapesti kir. itólö tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a sommás végzést mindkét alperes irányában hatályában fentartja s kifogással élő S. József I. r. alperest kötelezi, hogy felperes részére 72 frt tökét s* jár. megfizessen. Indokok: A váltó hátán olvasható az a megjegyzés: »ha ezen hetvenkét forintért kilenc métermázsa árpát a váltó lejártakor megadnak, akkor ezen árpát elfogadni keik, az A. a. váltót váltó erejétől meg nem fosztotta, mert ez a kitétel nem a váltó szövegében, hanem a váltó hátán foglaltatik, alperes pedig bizonyítani meg sem kísérletté, hogy ez a megállapodás a váltószerződés kötésekor már létrejött volna, már pedig tekintettel arra, hogy ez a megállapodás a váltó szövegével, mely szerint az elfogadók magukat készpénz fizetésére kötelezték, ellentétben áll s ennélfogva ez a megállapodás a váltószerződés megkötése után létrejöttnek vélelmezendő, a bizonyítás ebben az irányban alperest terhelte volna. De nem vehető figyelembe a kérdéses nyilatkozat törlésére alapított felperesi védekezés sem, mert felperes nem is állította, bizonyítani meg sem kísérletté, hogy a törlés az elfogadók megegyezésével történt. Ily körülmények között, midőn ugy a váltószerződés, valamint a váltó hátára vezetett nyilatkozat hatályában fen áll, a kérdéses nyilatkozatnak csak azt az értelmet lehet adui, hogy felperes jogot adott az elfogadóknak arra, hogy a váltó összegét, 72 frtot a lejárat napján 9 métermázsa árpával törleszthessék, de nem mondott le a váltó szövegében foglalt arról a jogáról, hogy ha ez meg nem történik, az elfogadóktól készpénzfizetést követelhessen. Miből következik, hogy ha alperes bebizonyítja, hogy a váltó lejártakor felperes részére 9 mmázsa árpát szállított, de felperes ezt el nem fogadta s így alperes kötelezettségének ez utólagos megállapodás értelmében alperes ellen váltójogokat nem érvényesíthet, felperest váltókeresetével el kellett utasítani; ellenben ha alperes a váltó lejártakor 9 mmázsa árpát felperes részére nem szállított, felperest utólagos megállapodás többé nem köti, hanem feljogosítva van váltókövetelését érvényesíteni. De a kihallgatott tanuk azt, hogy alperes 9 métermázsa árpát szállitott felperesnek, nem bizonyították, arra nézve pedig, hogy a gabonát mely napon szállította, a tanuk vallomása egymással ellentétben áll, mert míg T. Illés tanú azt állítja, hogy alperes a gabonát Nagy-boldogasszony (aug. ló-én) ünnepe előtt és a váltó lejárta (aug. lő-ike) előtt szállította, addig N. Benedek ezzel ellenkezőleg azt vallotta, hogy a gabonaszállítás Nagy-boldogasszony napja után és így a váltó lejárta után történt. A tanuknak a szállítás időpontja tekintetében tett ellentétes és egymást lerontó vallomása következtében tehát a tanuk vallomása bizonyítékot nem képez. Minthogy ezek szerint kifogásoló alperes nem bizonyította, hogy a váltó hátára vezetett megállapodás alapján kötelezettségének eleget tett; minthogy kifogásoló alperes azt az állítását, hogy a váltó tartalma felperes kibocsátói aláirása által meghamisittatott, bizonyítani meg sem kísérletté : I. r. alperest a kereseti tőke fizetésére kötelezni kellett, II. r. alperes irányában az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s ez alperes irányában a sommás végzést hatályában fentartani azért kellett, mert a váltóeljárási rendelet 23. § szerint a prts. 112. §. csak akkor alkalmazandó, ha alperesek tárgyalásra idéztettek, de jelen esetben, midőn sommás végzés hozatott s ez ellen II. r. alperes kifogást be nem adott, I. r. alperes védekezése II. r. alperesre ki nem terjed, hanem a per II. rendű' alperes irányában a sommás végzéssel véget ért. (1889. febr. 25-én, 2,443. sz. a) A in. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete II. r. alperest marasztaló, ezen alperes által nem felebbezett részében érintetlenül marad, I. r. alperes marasztalását tartalmazó felebbezett részében felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. (1889. dec. 27-én, 550. sz. a.) Az, hogy a megrendelésnek haladéktalan teljesítése kiköttetett, nem teszi még az ügyletet fix ügyletté. Ebből folyólag az eladó mindaddig jogosítva van az árnt szállítani, mig a vevő őt nem értesiti, hogy a szállításban való késedelem miatt a szerződéstől eláll. (M. kir. Curia 1890. ápril 18. 1,890. sz. a.) Bün- ügyekben. Habár kétség az iránt, hogy vádlott lopási szándékból jelent mesr a magtárnál, fenn nem foroghat; azonban a vizsgálati eljárás folyamán megállapittatott az is, hogy a magtár zárjain mi változás sem találtatott, hogy továbbá az elkobzott kulcsok egyike sem volt alkalmas a magtár zárjainak kinyitására, egyéb eszköz pedig vádlottnál nem találtatott, e szerint vádlott tényke lésében csupán a lopásra irányzott előkészületi cselekmény lévén megállapítható: vádlott a lopás bűntettének kísérlete miatt enWt vád nlól felmentendő volt. A fehértemplomi kir. tszék (1888. dec. 20. 11,791/84. b., illetve 127/1889. b. sz.): Lopás kísérletének büntette miatt vádolt L. János és K. István elleni bűnügyben itélt: Vádlottak bűnösök I a btk. 333. és 65. § ába ütköző s a 33 i. §. 4 ik pontja szerint minősülő lopás bűntettének kísérletében. Ezért a btk. 340., 341. és 66. § ai alapján fejenként hat-hat havi börtönre s 3 évi hivatalvesztés s politikai jogaik gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetnek. Indokok: B. Tyira, Sz. Mihály, B. Mihály és Gy. Tyira hittel erősített vallomásai szerint az 1888. évi február hó 12-én esteli lh 8 óratájban a Gy. Istvánué s földbirtokos társai közös búza magtárában gyanús világosság volt észlelhető. Ezt a 300 lépésnyire levő D. községében levők közül számosan észrevevén, minthogy csakhamar valaki a harangot is félrevette: számosan, a fenti négy tanú pedig hirtelen felfegyverkezve s együtt siettek a magtár felé, hol menetközben is látták a nyugodt lángjánál s hely változtatásánál fogva gyertyához hasonló világosságot. Midőn a magtárhoz közelebb (Gy. Tyira határozott kimondása szerint 30 lépésnyire) értek, a világosság megszűnt s tanuk a magtár lépcsőjén csakhamar két alakot láttak lefutni. Ezeket üldözőbe vévén és elfogván, bennük K. János és K. Istvánra ismertek. Az ugyanazon tanuk által észlelt ezen adatok hely és időbeli össszefüggéséből kétségtelennek veendő, hogy a magtár körül járt egyének vádlottak voltak. A lopás szándékát bizonyítja azon megállapított adat, hogy K. János vádlottnál annak nyomban történt megmotozásakor egy 12 drbból álló kulcsköteg találtatott s hogy e hely viszonyaival s a magtár tartalmával mindketten ismerősök voltak. Vádlottak nagymérvű ittasságukra hivatkoznak s azt mondják, hogy D. falva községből hazafelé kocsizván, utat tévesztettek s igy csupán véletlenség, hogy őket a magtár közelében találták s mit sem tudnak arról, hogy a magtárban világosságot gvujtottak volna. Vádlottak ezen védekezése el sem fogadható. Mert id. O. János, K. László, ifj. O. János, kik vádlottakat elfogatásukkor látták, rajtuk ittasságot nem vettek észre. S ha j megengedhető is, hogy vádlottak az üldöztetés okozta ijedelem folytán mámorukból tetemesen felocsúdhattak, tény gyanánt áll az. hogy ők már akkor futni birtak, midőn a helyszínén ök, a legelső fentnevezett tanuk megjelentek. Tehát nem voltak oly mértékben ittasok, hogy az általuk jól ismert utat a magtár körül kellett volna keresniök, a hol az ut a helyszíni adatok szerint Kr. felé nem vezet. Ezért vádlottakat a fent minősített lopás bűntettének kísérletében, mint tettestársakat, bűnösöknek kellett kimondani. Azon körülmény, hogy vádlottak eddig büntetve nem voltak s hogy a vizsgálat adatai szerint elfogatásukkor tényleg I testi bántalmazásokat szenvedtek s hogy kis mértékben tényleg ittasok lehettek, a büntetés mértékének enyhe megállapítását indokolhatják. A budapesti kir. itélő tábla (1889. jun. 18. 3,153/1889. b. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét felhozott indokain felül még azért is helybenhagyja, mert a rendőri nyomozat fohamán K. István vádlott beismerte, hogy a viz mindenüket elvitte s igy kénytelenek lopni, K. lános vádlott még azt tette hozzá, hogy azt a három havi elzárást, mit kapni fog, szívesen eltűri; mert a szemlejkönyv tanúsítása szerint a kérdéses magtár külön álló épület és félre eső helyen áll, vádlottak mindketten beismerték, hogy K. István többször gyújtott gyufát, a kihallgatott tanuk pedig bizonyítják, hogy a magtár ajtaja mellett elégetett gyufavéget találtak és mert a kihallgatott tanuk teljes hitelt érdemiőleg azt is bizonyítják, hogy a kérdéses alkalommal beszerzett kulcsok közt volt olyan, melyik a magtáron lévő lakatba beillesztetvén, annak kinyitására alkalmas volt és K. János vádlott azt is beismerte, hogy a nála talált kulcsokat oda haza nem használta, igy tehát kétségtelen, hogy azokat csak idegen zárak felnyitása végett hordta magánál. A m. kir. Curia (1890. ápr. 15. 10,016/1889. b. sz.): K. János elhalván, ellene a további bűnvádi eljárás a btk. 1"">. §-ának 1. pontja alapján megszüntettetik. Ellenben K. István