A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 21. szám - A végrendelkezés köréből

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 21. számához. Budapest, 1890. május 25-én. Köztörvényi ügyekben. Tulajdonjogi bekebelezés alapjául csak kétoldalú szerződés szolgálhat, ennek hiányát egyoldalú nyilatkozat nem pótolhatja. Az alsó-lendvai kir. járásbíróság (1889. január hó 31-én 164/1889. tksz.): G. Jánosnak és nejéuek id. K. Katalin és ifj. K. Katalin elleni tulajdoni jog bekeblezése iránti perében végzett: D-on 1886. évi március 27-én kelt s már illetékezett adás-vevési szerződésre vezetett D-on 1888. évi december 31-én kelt nyilatkozat s adás-vevési szerződés alapján a tulajdonjog a d—i 744. sz. tjkvben 1 sor 156. hrsz. a. foglalt ingatlanból B) 1., 2. alatt G. János és neje N. Borbála nevén álló részre : K. Katalin hajadon javára visszaállítása szerinti címén; s B) 15. alatt ifj. K. Katalin nevén álló résznek ?/r-ed részére; 1. G. János és 2. neje N. Borbála d —i lakosok javára 68 frt vételár mellett, azonban a B) 18., 23. alatt feljegyzett bün és törlési per kimenetelétől függő joghatálylyal bckebleztetni rendeltetik. Á budapesti kir. itélö tábla (1889. évi október hó 24-én, 24,790/p. 1689.) : Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s kérvényezőket kérelmükkel elutasítja ; mert a helyhatóság olyan ténykörülmény igazolására, hogy valamely magánokiratot a hasonnevű személyek közül melyik áll tott ki, hivatva nem lévén, a bemutatott községi bizonyitványnyal nem tekinthető megszüntetettnek az az aggály, hogy az idősebb K. Katalin ellen B) 12. sorsz. alatt kieszközölt és jelenleg törültetni kért tulajdonjogi bekeblezés alapjául szolgáló szerződést amaz ifj. K. Katalin állitotta-e ki, a ki a kérdéses szerződés kiállítása után lett csak tulajtionos társul B) 15. sorsz. a. bejegyezve s minthogy e miatt a kért tulajdonjogi bekeblezés meg nem engedhető, az azzal kapcsolatosan előterjesztett tulajdonjog törlése iránti kérelem nem volt teljesíthető. A m. kir. Curia (1890. évi április hó 10-én, 593/p. 1890): A másod bíróság végzése helybenhagyatik ; mert a G. Jánost és nejét illető tulajdoni jutaléknak a korábbi tulajdonos (K. Katalin) nevére való átíratása nem a G. János és neje javára bekeblezett tulajdoni jognak törlésével s tehát nem a bekeblezés előtti állapot visszaállításával, hanem a G. János és neje nevén álló birtokrésznek a korábbi tulajdonosra (K. Katalin) való átruházásával s ennek nvomán a tulajdoni jognak K. Katalin javára való formaszem bekeblezésével és harmadik személyek részéről időközben szerzett nyilvánkönyvi jogok érintetlenül hagyásával lenne eszközölhető, ez pedig az átruházó G. Jánosnak és nejének és a jogszerző K. Katalinnak kölcsönös hozzájárulásával kiállítandó kétoldalú szerződés alapján történhetnék meg, mely szerződés hiányát a C) alatti egyoldalú s bekeblezési engedélyt különben sem tartalmazó nyilatkozat nem pótolhatja ; és mert annak igazolásául, ho°y az A) alatti adásvevési szerződés tárgyát nem ama K. Katalin birtokrésze képezi, a ki a szerződés kiállításának idejében volt a telekkönyvben tulajdonostársként bejegyezve, hanem ama K. Katalin jutaléka, a ki a telekkönyvbe tulajdonosul a szerződés kiállítása után jegyeztetett be, ez utóbbinak az A) alatti szerződést kiegészítő pótnyilatkozata kívántatnék, ilyent azonban kérvényezők fel nem mutattak. A lólevél teljes bizonyítékot képez arra nézve, hogy kik között jött létre a 16 tekintetében adásvételi szerződés. A székesfehérvári kir. járásbíróság (1887. november 28 11,215/p. 1887.): Végh János ügyvéd által képviselt B. István felperesnek, Farkasdy Dezső ügyvéd által védett alperes elleni 77 frt 50 kr. iránti perében ítélt: ha alperes pótesküt tesz arra, hogy a keresetben emiitett pej lovat 55 frtért adta el, abban az esetben tartozik csupán 55 frt s jár. felperesnek a ló visszaadásának terhe mellett megfizetni, egyéb keresetével feltétlenül eluta^ittatik. Indokok: Alperes beismerte, hogy a kereseti lovat eladta, de azt állította, hogy nem felperesnek, hanem egy cigánynak, miután azonban a cigányt megnevezni nem tudta, az A. alatt becsatolt lólevél pedig épen a felperesi állítást igazolja, felperest a vevőnek, alperest az eladónak kellett tekinteni. Minthogy pedig ő maga is beismerte, hogy a ló oly hibában szenved, mely a vételt törvényes gyakorlatunk szerint megsemmisíti, a vételt feloldani és felperes részére a vételárt visszaítélni kellett. A vételárra nézve alperes azt állította, hogy az csak 55 frtot tett ki, minthogy a tanúval igazolva lett, e mellé a póthitet alperesnek megítélni s a vételárt e szerint megállapítani kellett. Ha felperes 77 frt 50 krért vette volna is meg a lovat egy harmadik személytől, ez figyelembe nem vehető, mert az tartozott volna magának arról tudomást szerezni, ha vájjon az eladó-e az, kinek neve a lólevélben foglaltatik, ha nem tette, ez csak reá nézve szolgálhat hátrányul. A budapesti kir. itélő tábla 1888. november 6. 57,954. p. 1887.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A létrejött adásvételi szerződés csakis a szerződő ] feleknek egymáshoz való jogi viszonyát szabályozza, miből folvólag a vevő az eladót terhelő szavatolási kötelezettség alapján a szavatolást csak attól a vevőtől kövelelheti, ki vele szerződésre lépett. A fenforgó esetben tehát alperes tagadásával szemben felperes bizonyitani volt köteles azt, hogy a kereseti lovat alperestől vette meg, ezt azonban perrendszerüen nem bizonyította, miután e részben a kihallgatott felperesi tanuk vallomásával szemben a bemellékelt lólevél perrendszeríi bizonyítékot nem képez, a tanú vallomásával pedig épen az ellenkező bizonyittatott, a mennyiben e vallomások szerint felperes a lovat egy nőtől — tehát nem alperestől — és nem ápril 24-én, hanem ápril hó 25-én vette meg, holott az alperesi tanuk vallomása szerint, alperes a lovat április hó 24-én adta el. Az előadottaknál fogva tehát felperesnek alperes ellenében való kárkövetelési joga igazolva nem lévén, az elsöbirósági Ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1890. január 7-én, 1,989/p. 1889.): A másodbirósíg ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság ítéletihagyatik indokolásánál fogva helyben. Az Örökösödési szerződés értelmében az örökhagyónak magnélküli elhalálozása esetén mindazon vagyon, melyet atyai és anyai osztályrész fejében kapott, a szülőkre vagy ezek örököseire is kiterjedvén és örökhagyó ezek tekintetében végrendelkezési jogáról is lemondván, ezen vagyon természetben lett volna visszaadandó : az örökhagyó által a neki adott ingatlanok elidegenittetvén, nem a földek vásárlása alkalmával kitüntetett, hanem azoknak valódi, vagyis azon értéke adandó vissza, mely azok eladása által eléretett. A szegedi kir. törvényszék (J890. március hó 26-án 5,928/1888. p. sz.): Török Lajos ügyvéd által képviselt R. Ferencz, R. Imre és R. Mihály felpereseknek, Fekete Mihály ügyvéd által védett K. Pál alperes elleni 1,000 forint s járulékai iránti perében itélt: alperes köteles a kereseti tőkét megfizetni. Indokok: A keresethez A) alatt mellékelt atyafiságos egyezség 6-ik pontja szerint néhai R. Anna szüleivel oly egyezséget kötött, hogy azon egyezség érteimében az apai és anyai örökségébe nyert illetményébe nyert ingatlan vagyonuk magnélküli elhalálozása esetén szüleire, vagy ezeknek örököseire visszaszállanak. R. Juliánná ezen egyezség 2-ik pontja szerint szüleitől a hódmező-vásárhelyi 9,416., helyesebben 9,146. számú tjkönyvben 18,131. hrsz. ingatlant s ugyanazon egyezség 2-ik és 5-ik pontja szerint R. Imre egyik örököstársától a 7. a. egyezség értelmében örökségi jutalékának kiegészítése végett a hódmező-vásárhelyi 10,207. sz. tjkvben 6,279. hrsz. a. foglalt ingatlant kapta s ezen ingatlanok tulajdonjoga a B. és L. a. telekkönyvi kivonatok szerint R. Juliánnára nyilvánkönyvileg be is kebleztetett; — ő pedig ezen ingatlanokat ugyanazon telekkönyvi kivonatok tanúsítása s alperes saját beismerése szerint is és pedig az előbb emiitett K. Sándor és nejének 400 frtért, az utóbbit pedig R. Andrásnak 600 forint vételárban tovább eladta, a megmaradt vagyonáról pedig végrendeletileg akként intézkedett, hogy azokban férjét jelen perbeli