A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 1. szám - Kivehető-e a jogerejűleg megítélt eskü, mely a fél későbbi beismerése szerint nyilván hamis eskü? - A birósági végrehajtói intézmény reformjáról

4 il JOG. nek ellátása címén lelkiismeretlenül zsarolják. Elijesztő halmazát a statistikai adatoknak lehetne felbontani a szegény népnek az ilyen zugirászok bűnös üzelmei ellen tett panaszaiból! Elég szomorú, hogy a folyton megújuló panaszok elhangzanak, mint üres szó a pusztában! A nép sorsának javítása iránt hiányzik köreinkben a helyes érzék. Példa rá a közegészségügy állapota. Sehol a civilisált Európában nem ragadnak a gyermekek közül annyi áldozatot a járványok, mint nálunk Magyarországon. És ennek oka közegészségügyünk botrányosan hiányos szervezete, az orvosok számának elégtelensége és ennek folytán a kuruzslásnak, mint a gaznövénynek elburjánzása. Kuruzslás és zugirászat karöltve teszik tönkre népünket, amaz egészségében, emez vagyonában, és mindkettő egyúttal erkölcseiben is! Itt az államnak mielőbb erélyes kézzel kell közbelépnie és gyökeresen orvosolnia a rothadásnak induló sebeket! Egy modern jogállamban megkövetelheti a nép, hogy az állam gondoskodjék arról, miszerint létezzék egy szakavatott, megbízható, lelkiismeretes, felelős közeg, kihez a nép magánjogi ügyeinek ellátása végett tanácsért vagy segélyért fordulhat. A nép ez ügyeit nem szabad letaszítani a zugirászat veszedelmes örvényébe, hanem ellenkezőleg fel kell emelni a jogállam magasabb színvonalára. Hogy mennyire téves a nép általában véve kisebb értékű, de reá nézve egyaránt fontos ügyeinek bagatelizálása, azt épen a bagatel eljárás és annak a népre egyenesen veszedelmes következményei tanúsítják. Itt a nép kisebb peres ügyei vannak kizárva a jogállam köréből és átadva a községi bíráskodás ázsiai hatalmaskodásának; — amott a nép perenkiviili ügyei vannak kiszolgáltatva a községi zugirászkodás még sokkal veszedelmesebb moloch jának! (Folyt, köv.) Kivehető-e a jogerejűleg megítélt eskü, mely a fél későbbi beismerése szerint nyilván hamis eskü? Irta : Dr. KUX ADOLF, liptó-szt.-miklósi ügyvéd. A budapesti kir. tábla judicaturájának egyöntetűsége oly sötét pont hazai jogéletünkben, melyhez minden gyakorlati jogász, ki ezen felsőbb fórum működését figyelemmel kiséri, sok keserű reflexiót fűzhetne. De tudva, hogy a baj kútfeje nagyrészben a kir. tábla mostani szervezetében keresendő és bkva az igazságügyi kormány intentiójában és a közvetlen napirendre kitűzött reformokban, a létesítendő új szervezethez e tekintetben is bízvást a legszebb reményeket köthetjük. Ezen általános megjegyzéseket előrebocsátva, tegyen szabad az alább közlött másodbirósági határozatot nyilvánosságra hoznom és azt a törvény fonalán egy néhány eriticai megjegyzéssel kisérnem. Szerény nézetem szerint a felvetett kérdésre helyesen felelni csak »nem«-mel lehet, de a budapesti kir. tábla azt egy előbbi ily értelmű határozatától eltérőleg újabban, mirabile dictu, igenlőleg döntötte el. Az eset a következő: A liptó-szt.-miklósi kir. járásbiróság alperesnek a főesküt ítélte meg arra nézve, hogy nem igaz, miszerint a kereseti számlát valódinak ismerte el és nem igaz, hogy a kereset beadása előtt felperesnek ezen számla kifizetéséül 60 frtot felajánlott. Alperes ezen jogerejű ítélettel megítélt főeskü letételére jelentkezett, az eskületételi határnapon azonban »mivel alperes az eskünek kivétele előtt az e tárgyban felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az eskü nemleges tartalmába öltött körülményeket valódiaknak jelentette ki, az eskühöz nem bocsáttatott s így az eskü alperes által le nem tettnek nyilváníttatott ki«. Ezen végzést a budapesti kir. tábla, alperes felfolyamodása folytán 53,245/1889. sz. végzésével megváltoztatta, az első bíróságot az eskü kivételére utasította. »mert a jogerejű ítéletben megítélt eskünek letétele s az által a kérdéses tényeknek igazolása egyedül az eskütételre jelentkezett félnek akaratától van függővé téve, annak letétele az 1881: LIX. t.-c. 22. § ában irt eset kivételével meg nem akadályozható«. S tényleg igy is történt, dacára annak, hogy alperesnek a bíróság előtt tett és jegyzőkönyvbe foglalt kijelentése szerint igaz, hogy ő a kereseti számlát valódinak ismerte el és annak kifizetéséül felperesnek 60 frtot felajánlott, a fenti másodbirósági végzés folytán még is esküt tett arra nézve, hogy mindez nem igaz. Természetesen a járásbiróság az iratokat, hamis eskü bűntette forogván fenn, rögtön áttette a bűnvádi bírósághoz. Egészen eltekintve a dolog erkölcsi oldaláról, a fent ismertetett táblai végzés helytelensége a prdt. 242. §-a nyomán szembeötlő. Igaz ugyan, hogy a hivatkozott törvényszakasz határozottan és befejezetten nem mondja azt, hogy ha a biró meggyőződik arról, hogy a fél hamis esküt készül letenni, öt az eskü letételére ne bocsássa. Ámbár tehát kétségtelen, hogy a 242. §. e tekintetben lex imperfecta, nemcsak a dolog természetéből, de a 242. §. magyarázatából és pedig ugy grammatikai, mint logikai magyarázatából következik azon, a kir. tábla által negált elv: hogy a fél a nyilvánvaló — fenforgó esetben pláne beismertképpen — hamis eskü letételére nem bocsátható. A kir. tábla azon felfogása, hogy az eskü letétele, vagy le nem tétele egyedül az esküköteles fél akaratának külső kifejezése, annyiban igaz, a mennyiben, ha akarja, leteszi, ha nem akarja, nem. De a prdt. 242. §-a az eskütételre való bocsáttatásról beszél, miből nem következik más, mint az, hogy a fél az esküre bocsátható vagy nem bocsátható és csak ha az esküre bocsáttatott, következik a fél akarata. Szolgálok példával: ha a biró meggyőződött arról, hogy az eskütételre köteles fél az eskü értelmét fel nem fogta, de sőt hogy erre egyáltalában intellectualis képessége nincs, kétségtelen, hogy őt a prdt. 242. §-a szerint esküre bocsátani nem fogja, ha százszor is kijelenti, hogy az esküt letenni akarja, miből viszont következik, hogy a törvény az eskü letétele körül a fél akaratának nem tulajdonítja azon korlátlan és kizárólagos hatalmat, milylyel azt a kir. táhla felruházza. A fenti példát a többször idézett törvényszakaszból merítettem és kérdem, kiállhatja-e a bírálatot a kir. tábla azon kijelentése, hogy azon körülmény, vájjon a fél az esküt leteszi, egyedül az ő akaratától függ, mig a bírónak egészen passiv szerep jutváu, nem akadályozhatná meg a nyilván hamis eskü letételét .J És kérdem továbbá azt, felfogta-e az esküminta értelmét azon fél, ki most azt jelenti ki, hogy az abban foglalt ténykörülmények valók, a másik percben azonban késznek nyilatkozik megesküdni arra, hogy ugyanezen ténykörülmények nem valók? Kérdem, vájjon puszta üres szószaporítás a birónak törvényszabta kötelessége, hogy a felet az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire figyelmezteti ? Avagy ezen figyelmeztetésnek csak lélektani jelentősége volna ? Valóban furcsa szerepet játszik azon biró, ki a felet a hamis eskü következményeire figyelmeztetni köteles és figyelmezteti is, nyomban utána pedig ezen féltől a beismertképen hamis esküt kiveszi, mert a kir. tábla azon sajátságos elvet declarálja: ha X hamisan esküdni akar, te biró köteles vagy ezen bűnös akarat ellen a vitorlát behúzni és tűrni, hogy előtted és közbenjárásod mellett és általad tudva, a B. T. K. 219. §-ába ütköző bűntett követtessék el. Valóban a kir. tábla a fenforgó esetben a bűnrészességnek igan sajátságos nemét alkotta. De lege ferenda pedig az amúgy is meglehetősen disereditált eskübizonyitékkal szemben az új törvénykezési rendtartás tudós szerzőjének nagyon figyelmébe ajánljuk azon kérdést, nem volna-e időszerű az esküt a bizonyítási eszközök sorából végleg kitörülni ? A birósági végrehajtói intézmény reformjáról. Irta: MÉSZÁROS PÁL. kir. bir. végrehajtó Battonyán. Bátran nevezhetnők ugy a saját érdekünkben, mint az igazságszolgáltatás érdekében újraébredésnek azon időt, a melyben a budapesti ügyvédi kamara által kidolgozott és az igazságügyminiszterhez felterjesztett azon javaslat létrejönne, hogy a kir. végrehajtók az állam által más fizetés és nyugdíjképes hivatalnokokkal aránylag rendes fizetés és ehhez mérten kellő nyugdíjban részesüljenek. Már gyenge tehetségemnél fogva nem bocsátkozom azon módok vagy feltételek boncolásába, a melyek szerint ezen intézmény új alapra fektettessék, hogy ez által a magas állam a legkevesebb megkárosításnak se legyen kitéve, ezt, illetve a fizetési alapot a budapesti ügyvédi kamara, szerény nézetem szerint, igen helyesen választotta meg és merem hinni, hogyha ezen igen helyesen megválasztott fizetési rendszer elfogadtatnék, az államot, dacára hogy talán 434 rendszeresített végrehajtó működik, nem hogy veszteség érné, hanem a mennyiben oly helyeken, a hol több végrehajtó van, ott a munkára alig képeseket fiatal és munkaképes egyénekkel felváltván és igy a meglevő létszámot leszállítván, elérhető volna, hogy a 441 helyett csak 35ü végre-