A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 1. szám - A perre utasításról

A JOG, 5 hajtót kellene alkalmazni és fizetéssel ellátni, ezen 350 végre­hajtó folytonosan működhetnék, illetőleg egész napon át hivatalos elfoglaltságai lehetnének, határozottan nyerne. Ily kiterjedésű ke­rületbeu, mint a milyenben én is alkalmazva vagyok másod ma­gammal, olykor megtörténik, hogy egy hét alatt foganatosítok, ha jól megy mond 4, esetleg 5 végrehajtást is, de a következő héten lehet, hogy csak egyet, ese:leg egyet sem; mig ha pl. rendes fizetéssel ellátott végrehajtóként magam volnék itt alkalmazva, végeznék mindennap egy végrehajtást. Bizony nem erőltetném meg magam. így állunk a kir. végrehajlók díjait illetőleg is, a mig egyik bíróságnál a lefoglalt tárgyak becsértéke után állapittatik meg az eljárási díj nagyon helyesen az 1871. évi LI. t.-c 24. §-a sze­rint, mert olyan végrehajtási foglalást, összeírást vagy árverést, igaz bár, hogy én ezen a téren mondhatom, csak kezdő ember vagyok, még nem láttam, a mely a fentidézett §. utolsó bekez­dése szerint nem peres ügy volna, hiszen a bíróságoknál nem peres ügy nem is képzelhető, már pedig ha a foglalás vagy ár­verés peres ügyből folyik ki, az eljárási díjakra vonatkozólag a fentidézett törvény világos kitétele szerint csakugyan a becsérték irányadó. De mindezek csak a kisebb részét képezik azon sérelmek­nek, a melyek egyes bíróságoknál a végrehajtók méltányos díjait illetőleg szokásban vannak. Vannak bíróságok, a melyeknél a-végrehajtó részére nagyon igazságosan eljárási és napidíjain kivül még minden tollvonásért, u. m. árverési hirdetményért, igényfelhivásért, rendelvényért, letétbe­helyezésért, ügygonduoki és zárgondnoki kinevezésért, a végre­hajtást szenvedett és a bérbeadó részére küldött értesitvényért és még számtalan ilyenekért díjak állapittatnak meg, de vannak bíróságok, melyek dacára, hogy mindezek éven által tetemes költségeibe kerülnek a végrehajtónak, egy árva krajcárt sem té­ríttetnek meg. Ezen eljárást joggal nevezhetem a legsérelmesebbnek, mert a meddig szervezetünk egy törvénye a alapszik, nem lehet az, hogy az egyik vagy másik területén levő végrehajtónak ugyanegy jogcselekményért a bíróság többet vagy kevesebbet állapítson meg. Előre bocsátom, hogy mindezeket nem azért sorolom itt fel, mintha én, a ki ilyeneket nem kapok, irigyelném azoktól, a kik ilyeneket kapnak, nem, éppen ellenkezőleg, mert azt óhajtanám és talán mindazok azt óhajtják, a kik ilyenekben nem részesülnek, hogy a midőn a végrehajtó kitűz egy árverést, a melyben 30—35 zálog­joggal biró hitelező értesítendő, külön-külön árverési hirdetmény­nyel és majdnem ugyanannyi levélboriték és kézbesítő ív hasz­náltatik el, igazságos és méltányos lenne, ha a végrehajtónak, el­tekintve fáradtságától, legalább kész kiadása térittettnék meg és különösen pedig akkor, midőn ugyanegy adós ellenében az árverést a nélkül, hogy az megtartatnék, 2-szer, 3-szor, sőt 4 izben is ki kell tűzni. Arra, hogy hány oly esetet lehet felsorolni, melyben a végrehajtók nem kárpótoltatnak, ezúttal nem terjeszkedem ki bővebben, egyedüli kívánságom csak az és talán nagyon sokunk­nak nevében is, hogy a végrehajtói intézmény mielőbb új alapra fektettessék és ez által elérettessék, hogy a mindenki által gyűlöli végrehajtó hivatalának megfelelőleg a jogkereső közönség által respektálva, a biró által pedig a biróság kiegészítő tagjának te­kintessék. Nyilt kérdések és feleletek. A perre utasításról. (Felelet.) A»Jog« m é. 48 számában a »Nyilt kérdések és feleletek* rovatában felvetett azon kérdésre: Teljesithető-e az özvegynek kérvénye, avagy helytelen a törvényszéki perre utasító végzés ? szabad legyen a következőkben nyilatkoznom. A kir. törvényszék helyesen utasította perre a kiskorú D.-t, az örökhagyó után maradt özvegy C. ellenében ; mert szabály az : hogy a birtokon kivül lévő örökösök utasitandók a per útjára. Teljesíthető az özvegynek a hagyaték átadását szorgalmazó kérvényében előterjesztett kérelme; mert a perre utasító végzés­ben a biróság által tűzött záros határidő alatt a perre utasított kiskorú a törvényes öröklés címén támasztható igényét kereseti­leg nem érvényesítette, tehát a perrendtartás által a tényleges hagyatéki birtokossal szemben vélt erősebb joga érvényesítésére engedett törvényes utat igénybe nem vette, holott a perrendtartás 590. §-a szerint: ha a kereset a kitűzött határidő alatt be nem adatott, az osztály megtételét s az örökség átadását, a perre utasított igényre való tekintet nélkül, a biróság az érdekelt fél kérelmére azonnal eszközölni k ö t e le s. Az átadást szorgalmazó özvegynek a hagyaték átadandó az idézett §. alapján, de azért is, hogy a bíróságnak a peren kívüli hagyatéki intézkedése csakis az átadó végzés meghozatala által fejezte'hetik be, a hagyatéki eljárásnak a célja hozván azt magá­val, hogy a hagyaték az örökösök elismerése mellett, azoknak át is adassék. Azon, ki a törvény által joga érvényesítésére engedett utat igénybe nem vette, jogsérelem nem történhetik. Nem történ­hetik annál inkább sem, mert a perre utasított részére, habár a keresetét a tűzött 30 napi záros határidőn belül be sem adta, még mindig fönmarad az út véli erősebb joga érvényesítésére; miután a keresetet az idő elmulasztása dacára is beadhatja az illetékes, a perre utasító bíróságnál, érvényesíthető lévén az örök­lési jog az elévülési határidőn belül. A mulasztásnak az idézett §. világos értelme szerint nem lévén más következménye, csak az: hogy a hagyaték a tényleges birtokosnak a más által a hagyatéki eljárás, tárgyalás folyamán támasztott igény tekintetbe­vétele nélkül átadatik. Kimondotta a kir." ítélő tábla (1882. évi 49,795. sz.) : hogy az átadó végzés, mely a peren kivüli hagyatéki eljárásban kelet­kezik, nem állhatja útját az azon eljárásban mellőzött örökös ne­taláni erősebb joga per utjáni érvényesítésének. A támasztandó per által pedig a perre utasitotton jogsérelem szintén nem történik, mert beigazolva erősebb jogát, mint nyertes fél a költségek viselésében elmarasztaltatni nem fog, a szűnt haszon pedig megítéltetik. Nem látok tehát a magam részéről abban helytelen intéz­kedést, ha a biróság nem vizsgálja az erősebb jogokat, hanem egyszerűen az alapon, hogy a perre utasított a keresetet be nem adta, szorgalmazásra, a hagyatékot átadja; mert perrendszerűleg, törvényesen jár el. Arról lehetne szó, vájjon igazságos-e, hogy a biróság esetleg a hagyatékot oly személynek kénytelen átadni, ha szabályosan akar eljárni, kinek gyöngébb joga van a hagyatékhoz ? Ezen kérdésre pedig, habár feleletet adni magamat hivatva nem érzem, mind a mellett az a véleményem, hogy a törvényhozó a törvény általános kellékeinek az által, hogy a perre utasitottnak az utat vélt erősebb joga érvényesítésére nyitva hagyta, egészen meg­felelt. A felhozott esetben annál is inkább helyesebb, jobban mondva igazságosabb a kir. törvényszéknek bizonynyal hozandó átadó végzése, mert a perre utasított kiskorú gyámhatóság által védetvén, az bizonyára, ha a kiskorú sérelmét elkövetni látná, megvédette volna jogaiban. Véleményem szerint a felhozott esetben a birtokban lévő özvegynek a joga nem törvénytelen, hanem törvényes, birtokjog és özvegyi örökösödési jogcím. A magánjogi örökösödési elv szerint, gyermek maradván, özvegyi örökösödés forog fenn. Nem lehet törvénytelen címnek mondani már azért sem, mert hogy a perre utasított kellő időben a keresetet be nem adta, az által már hallgatag beismerte, hogy az özvegy, kivel szemben perre utasítva lett, törvényes címen van birtokban, mely címet a támaszt­ható perben ugyancsak bebizonyíthatná, a mely cím különben a hagyatéki eljárás folyamán felhozottnál egészen más és törvényes din is lehet. A felhozott eset alkalmából mondatott: hogy a hagyaték­átadó végzés célja az örökös kinevezésén túl nem terjed. Igaz ugyan, hogy össze nem egyeztethető a magyar jog szellemével, hogy az, a mit az örökös ipso jure, az örökhagyó halálával azon­nal jogosítva van követelni, illetőleg a mit már ipso jure tényleg bir, neki átadva legyen. Szükséges azért okvetlenül az átadás, hogy az öröklött javukhozi tulajdoni jogát a netalán harmadik személyek részéről támasztandó igényekkel szemben könnyebben igazolhassa, megjelöltetvén a hagyaték tárgyát képező javak. Különösen az ingatlanoknál az átadó végzés nélkül, végrendelet vagy szerződés hiányában, tehát a tulajdoni jog bekebelezésére alkalmas okirat nem létében, a tulajdoni jogot peres eljárás nél­kül az örökös meg sem szerezhetné. Már pedig a hagyatéki el­járásnak az a célja, hogy az örökös lehetőleg gyorsan, per mellő­zésével, az örökségi javakba lépjen, azokról, mint tulajdonról rendelkezhessék. Ritka azon eset, s több évi joggyakorlatom alatt egyszer sem jött elő, hogy az átadó, vagyis közönségcsen nevezett »beszavatoló« végzéssel átadott hagyatéki vagyon, tény­leg át nem adatott volna, mi arra vall, hogy az átadó végzés az örökösök érdekét nagyon megóvja, a végrehajtást s igy egy újabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom