A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 18. szám - Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. 3. r.
70 A JOG. szenved kétséget, hogy felperesek az engedmény következtében a községgel szemben megszerezték azt a jogot is, hogy abból következtessék, miszerint tűrje, hogy a fahulladékokat a szerződésileg általa engedélyezett idö alatt felperesek kihordhassák s végül az szintén nem szenved kétséget, hogy alperes mint engedményező, minthogy az engedményezés viszteher mellett történt, ezen jog érvényesithetése iránt felpereseknek szavatossággal tartozik. Mindezekből az következik, hogy felpereseknek a fahulladék kihordását akadályozó okok elhárítását nem alperestől, hanem a községtől, mint a mely ez iránt alperest szerződésileg biztosította, áll jogukban követelni s ez oknál fogva felpereseknek alperessel szemben, ki utódját, ez pedig felpereseket az engedményezett jogok tényleges gyakorlatába helyezte, a szerződés teljesítése iránt kereseti joga nincs s a szerződés nem teljesítése okából kártérítési igénye felpereseknek alperessel szemben már azért sem lehet, mert alperes azon esemény okozójának, miszerint felperesek a fahulladékok kihordásában megakadályoztattak s a mely miatt állítólagos kárukat szenvedték, jogszerűen nem tekinthető s ezért ez alapon kártérítésre alperes az osztrák ptk. 1,294. és 1,295. §-aiban foglalt szabályok szerint nem kötelezhető. Minthogy azonban alperes beismerte, hogy felsőbb hatósági rendelet folytán felperesek azon jogukban, hogy a fahulladékokat a község erdejéből kihordhassák, megakadályozva lettek s minthogy a per adatai szerint alperes ezen általa engedmény utján átruházott jog gyakorlatáért szavatolni tartozik, e címen mindenesetre felpereseknek alperessel : zemben kártérítési joguk van. Mindemellett azonban felperesek ezen jogcímre alapított keresetüknek sem volt hely adható, mert a keresk. törv. 1. §-a szerint itt is alkalmazandó az osztrák ptk. 1397. §-a értelmében; kártérítésül felperes csak azon összeget követelheti, a melyet a már hasznosított famennyiségből az adott vételár összege erejéig be nem vett, felperesek pedig azt, hogy az adott vételárnál kevesebb értéket vettek volna be, alperesnek erre vonatkozó érvelésével szemben nem is állították, illetve alperesnek erre vonatkozó állítását nem tagadták. Mindezen okoknál fogva felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. (1889. június 5-én 402. sz. aj A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. január 21-én 1,104. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A k. 1.161. §. első bekezdésében foglalt tiltó rendelkezésnek, mely szerint a részvénytársaságnak saját részvényeit sem megszerezni, sem zálogba venni nem szabad, e törvénytétel helyes értelme mellett nincs egyéb következménye, mint az eme szabályt meg nem tartó igazgatósági tagoknak ugyanazou §. második bekezdésében a tirsaság hitelezőivel szemben megállapított egyetemleges felelőssége, maga az ügylet azonban, legyen az akár tulajdonszerzés akár zálogbavétel, a törvénynél fogva semmisnek nem tekinthető. A megtartási jog gyakorlásáról szóló azonnali értesítés elmulasztásának nem magának a megtartási jog gyakorolhutásínak az elvesztése, hanem csakis az értesités elmnlasztásából esetleg származhatott hátrányért való felelősség lehet a törvényes következménye.* A szegedi kir. törvényszék (1886. szeptember 2-án, 17,678. p. 1886.) : Dr. Reiner Mór ügyvéd, mint M. Béla csődtömege gondnoka felperesnek, Polczner Jenő ügyvéd által védett szegedi kézműves bank cég alperes elleni 30 db. részvény kiadása iránti perében itélt: alperes cég tartozik a M. Béla közadós tulajdonát képező husz darab »szegedi kézműves bank« részvényt s a mennyiben ezek már birtokában nem lennének, a husz darab részvény o. é. 1,000 frt névértékét felperes csődtömeg részére kiadni, illetve kifizetni. Felperes keresetének többi részével elutasittatik. Indokok: Előrebocsátásával annak, hogy a váltótörvény 108. §-a szerint a váltóbirtokos lejárt váltóbeli követelése tekintetében megtartási joggal élhet adósának azon pénzeire, ingóságaira és értékpapírjaira, melyek jogszerű úton tényleges birtokába vagy rendelkezése alá kerülnek; e jog azonban nem gvakorolható, ha a fentebb érintett tárgyak meghatározott rendelkezés mellett kerülnek a hitelező birtokába: alperest a M. Béla által lejárt váltó adóssága fedezetéül átadott 20 db. »szegedi kéz* Ezen elvi jelentőségű felette érdekes legfőbb itélőszéki ítéletre felhívjuk olvasóink figyelmét. A szerkesztőség. j műves bank* részvény kiadására, esetleg ezek névértékének meg| fizetésére kötelezni kellett; mert a kereskedelmi törvény 161. §-ának rendelkezése értelmében a részvénytársaságnak saját részI vényeit — a tőkeleszállítás esetét kivéve — megszerezni vagy | zálogba venni nem lévén szabad, alperes azon ténye, hogy i M. Bélától váltóadósság biztositékául 20 db. saját részvényt zálogba vett, nyilván jogszerűtlen. Jogszerűtlen birtok pedig megtartási jogot nem eredményezhet. Azon 10 db. részvényre nézve | ellenben, melyeket M, Béla igazgatósági tagbeli minőségében meg! határozott rendelkezés nélkül alapszabályszerűleg tette le alperes 1 pénzintézetnél, ennek megtartási joga a váltótörvény 108. §-a érteli mében elismerendő volt. Ugyanazon kir. törvényszék (1888. március 8-án, 4,20 6. p. 1888.): Ha alperes részéről H. Lajos vezérigazgató főesküt | tesz arra, »hogy azon alkalommal, midőn B. Imre kir. közjegyző felperes tömeggondnokkal a szegedi kézműves banküzlet helyiségében a kereseti részvények leltározása céljából megjelent, nem jelentette ki, hogy közadósnak, mint felügyelő bizottsági tagnak egy részvénye sincs náluk elhelyezve és hogy a birtokukban lévő 30 db. részvénye közadósnak kézi zálognl szolgál utóbbi társaságnak fedezéséül, felperest tíz db. részvényre vonatkozólag keresetével elutasítja. Indokok: Alperes azon védekezésével szemben, hogy közadós 10 db. részvénye alperesnél nem zálogképen, hanem alapszabályszerűleg a közadós mint igazgatósági, illetve mint fel! ügyelőbizottsági tag által óvadékképen lettek letéve, felperes azon I kereseti állítását, mintha a leltározás alkalmával alperes részéről 1 oly kijelentés tétetett volna, mely szerint a kereseti 30 db. részj vény kézi zálogkép lenne birtokában, részint a kivonatban felcsatolt és nem kifogásolt csődleltárral, réssint B. Imre tanúval s e bizonyítékok elégtelensége esetén az alperesnek kínált s ez által elfogadott főesküvel kívánta bizonyítani, tekintve azonban, hogy az A) alatti leltárban foglalt azon alperesi nyilatkozat, mely szerint a kereseti részvények zálogban lévőknek nyilváníttattak, a hit alatt kihallgatott B. Imre tanú vallomásában megerősítést nem nyert, egyéb bizonyiték hiányában alperesnek a végiratban kinált ' s általa elfogadott főeskü oda Ítélendő volt s ennek letétele esetén a 10 db. részvényre vonatkozólag azon felperesi állítás, hogy ezek alperes részéről zálogba vétettek volna, igazolást nem nyerendvén és ezen részvényekre nézve alperes birtoka jogszerűtlennek tekinthető nem lévén, ezekre vonatkozólag alperesnek a váltótörvény 108. §-a értelmében valódinak elismert váltóbeli követelése erejéig fennálló megtarlási joga van, mivel szemben felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1887. május 31-én, 6,577. j v. 1886.): A kir. tábla a kir. törvényszék ítéletének azon részét, mely szerint alperest a M. Béla közadós tulajdonát képező 20 db. I szegedi kézműves bank-részvénynek felperes részére természetben i való kiadására, ezeknek birtokában nem léte esetén pedig azok 1,000 frt névértékének megfizetésére kötelezte az abban foglalt s az alábbi indokok alapján helybenhagyja, az Ítélet azon részét azonban, mely szerint felperes tiz darab részvény kiadása iránti keresetével elutasittatott, a törvk. rendtartás 108. §.a alapján feloldja s a kir. törvényszéket oda utasitja, hogy felperes által felhívott B. Imre tanút a B. alatti kérdő pontokra hallgassa ki és annak szabályszerű foganatositása után ez irányban hozzon újabb ítéletet. Indokok: Helybenhagyandó volt az elsőbiróság ítélete a 20 db. részvény kiadása, illetve névértékének kifizetése iránt rendelkező része az abban foglalt indokok alapján és még azért is, mert a kt. 161. §-a határozott tilalmat foglalván magában arra nézve, hogy a részvénytársaságoknak saját részvényeiket sem megszerezni, sem zálogba venni nem szabad, a törvény ezen határozott tilalma nem enged oly magyarázatot, mely mellett ily részvények megszerzése vagy zálogba vétele esetén csak az igazgatóság tagjai ellen a kártérítés, esetleg azok megbüntetése lenne észközölhető, maga a részvények megszerzése vagy zálogba vétele pedig megállhatna, hanem a kt. 161. §. 2-ik és 218. §. 5. pontjában foglalt az igazgatóság tagjaira vonatkozó intézkedés egy külön intézkedésnek tekintendő arra nézve, hogy a törvényben kimondott tilalom meg is tartassék és esetleg ha az igazgatóság ezen tilalom megsértése által kárt okozna, ily kárért felelősségre vonathassék ; alperes azon ténye tehát, mely szerint a 20 darab saját részvényét zálogba vette, törvényszerűden lévén, azokra megtartási jogot nem gyakorolhat. Feloldandó volt azonban az Ítéletnek a 10 db. részvényre vonatkozólag intézkedő része azért, mert alperes azon előterjesztése ellen, hogy ezen részvények nála nem