A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 18. szám - Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. 3. r.

A. JOG. 7) zálogképen, de alapszabályszerüleg a közadós mint igazgatósági, illetve felügyelöbizottsági tag által óvadékképen lettek letéve, felperes nemcsak tagadással élt, de söt annak bizonyításául, hogy ezen részvények alperes részvénytársaság igazgatósága által is nyilván nem óvadékul letettnek, de zálogba adottaknak lettek nyilvánítva, tanukra hivatkozott, söt a föeskü általi bizonyítást is ajánlotta; minthogy pedig a kir. törvényszék a tanú kihallgatását mellőzte, ezen 10 db. részvény jogszerű birtoka felett alaposan határozni nem lehetett. Ugyanazon kir. ítélő tábla (1889. február 7-én, 2,935/v. 1888.): az első biróság Ítéletét megváltoztatja s alperest, M. Béla tulajdonát tevő 10 drb szegedi kézmüves-bank részvénynek és a mennyiben ezek még alperes birtokában nem lennének, azok névértékének, 500 forint összegnek s járulékainak felperes csődtömeg részére leendő megfizetésére feltétlenül kötelezi. Indokok: Felperes a hit alatt kihallgatott B. Imre tanú vallomásával is erősített A. alatti leltár hiteles másolatával bizonyította, hogy alperes társaság vezérigazgatója a kereseti részvények megkisérlett leltározása alkalmával kijelentette, hogy a kereseti részvények mind, tehát a kérdéses 10 drb. részvény is alperes társaságnál közadós tartozásának fedezetére kézi zálogul vannak letéve. — Minthogy alperesnek a kereseti részvényeket a tk. 161. §-a szerint sem megszerezni, sem zálogba venni nem szabad és minthogy a megtartási jog a zálogjoggal egy jogi természetű, alperes saját véleményére a kt. 16Í. §-a szerint megtartási jogot sem gyakorolhat, alperest a 10 db. részvénynek felperes részére való kiadása, illetőleg értéküknek megfizetésére feltétlenül kötelezni kellett. A magyar kir. Curia (1890. április 10-én, l,329./v. 1889.): Az alsóbb bíróságok ítéleteinek megváltoztatása mellett felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A jelen perben megállapított ténynek tekintendő: hogy alperes részvénytársaság a kereseti részvények közül 10 darabnak tényleges birtokába az által jutott, mivel a közadós, mint alperes részvénytársaság előbbi igazgatóságának, későbben pedig felügyelőségének volt tagja az alapszabályok 26., illetve 38. §-a értelmében e minőségekbeni működési idejére 10 drb részvényt letenni tartozott, a további 20 drb részvényt pedig a nevezett közadós alperesnek váltó s egyéb tartozása fedezetéül oly időkben adott át, midőn vagyonával még szabadon rendelkezett. E szerint tehát alperes a kereseti 30 drb részvénynek tényleges birtokába kétségtelenül jogszerű uton jutottnak tekintendő. Nem lön felperes tömeggondnok által kétségbevonva az sem, hogy a közadós alperesnek részint váltóban, részint egyéb címeken nagyobb összeggel tartozik. Ezekből következik, hogy alperes a jogszerű uton tényleges birtokába jutott emez értékpapírjaira a közadósnak, úgy a váltótörvény 108., valamint a ker. törvény 309. §-ai értelmében megtartási jogot gyakorolhat. Felperes tömeggondnok a megtartási jog gyakorolhatását két oknál fogva támadja meg, első sorban s főleg azért, mert alperes részvénytársaságnak saját részvényeit — a minők a kereseti részvények — a kt. 161. §-a értelmében zálogba vennie nem volt szabad, másodsorban pedig azért, mivel alperes őt, mint a közadós jogutódát, a megtartási jog gyakorlásáról a váltóés a kereskedelmi törvény 108., illetve 310. §-ainak rendelkezései ellenére azonnal értesíteni elmulasztotta. Azonban ezen megtámadási okok egyike sem bir törvényes alappal. Ugyanis a kt. 161. §. első bekezdésében foglalt tiltó rendelkezésnek, mely szerint a részvénytársaságnak saját részvényeit sem megszerezni, sem zálogba venni nem szabad, a törvénytétel helyes értelme mellett nincs egyéb következménye, mint az eme szabályt meg nem tartó igazgatósági tagoknak ugyanezen §. második bekezdésében a társaság hitelezőivel szemben megállapított egyetemleges felelőssége, maga az ügylet azonban, legyen az akár tulajdon-szerzés, akár zálogba vétel, a törvénynél fogva semmisnek nem tekinthető, felperesnek eme törvénytételre alapított kereseti joga tehát meg nem állhat. De nem ismerhető el alaposnak felperes részéről kereseti kérelme támogatására a per folyamában felhozott az a további érvelés sem, hogy alperes őt arról, miszerint a kereseti részvényekre megtartási jogot kiván gyakorolni, azonnal nem értesité; mert eltekintve attól, hogy emez értesítés a részvényeknek megkisérlett leltározása alkalmával tényleg megtörtént, az azonnali értesítés elmulasztásának nem magának a megtartási jog gyakorolhatásának az elvesztése, hanem csakis az értesítés elmulasztásából esetleg származhatott hátrányért való felelősség lehet a törvényes következménye. Ez okokból az alsóbb bíróságok Ítéleteinek megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani kellett. A csőd megszüntetésével a zár alól feloldott csődtömegnek a volt közadós részére leendő kiadatása is elrendeltetvén, a csőd biróság az ez irányban tett rendelkezésének, szükség esetében az érdekelt feleknek meghallgatása mellett ugyan, de minden esetre a peres eljárás mellőzésével, foganatot is szerezni tartozik. A nagyváradi kir. törvényszék (1889. augusztus 19. 8,855/p. 1889.): Ifj. M. Dániel megszüntetett csődügyében a csődtömeg visszaadása iránti perében végzett. Miután panaszlott Cs. Imre az 1881 : XVII. t.-c. 98. §-a értelmében csödbiróságilag kinevezett vagyonkezelő nem volt, hanem a M.-szigeten leltározott borok felügyeletével tömeggondnok által bízatott meg, ily körülmények között annak a felügyeletért követelt díja, ha az barátságos uton meg nem állapitható, ezen csődbíróság hatásköréhez nem tartozik, annálfogva a leltározást teljesítő m.-szigeti kir. törvényszék a csődöt megszüntető 7,355/89. p. sz. végzés és csődleltár megküldésével megkerestetik, hogy az ottan leltározott s közadós szabad rendelkezésére átbocsáttatni rendelt borokat közadós ifj. M. Dánielnek tömeggondnok V. Zsigmond ügyvéd közbejötte mellett visszleltározza s azon esetben, ha azok felügyeletével tömeggondnok által megbízott Cs. Imre díjai egyezség utján megállapíthatók nem lennének, azokat megállapítani s azon esetben, ha azok kifizetve vagy biztosítva leendenek, a kérdéses borokat ifj. M. Dániel szabad rendelkezésére átadni szíveskedjék. A budapesti kir. itélő tábla (1889. október 28-án 7,125 v. 1889.): Az első biróság végzését, a mennyiben az 1889. évi 8,855. szám alatt beadott kérvényben foglalt ama kérelemnek, hogy Cs. Imre a birtokában lévő borok kiadására utasittassék, s hogy ki nem adás esetében azoknak tőle leendő elvétele végett karhatalom rendeltessék, továbbá hogy Cs. Imre díjjegyzékek beadására köteleztessék, az első biróság helyt nem adott — helybenhagyja ; egyebekben azonban megváltoztatja s a kérdéses borok visszleltározásának és a díjak megállapítása iránt s azok kifizetése vagy biztosítása esetében a borok kiadása végett a m.-szigeti kir. törvényszékhez intézett megkeresésnek helyét nem találja s az erre nézve az első biróság által tett intézkedéseket hatályon kívül helyezi; mert Cs. Imre a kérdéses borokat nem a csődbiróságtól nyert megbízás alapján kezelvén, a csődbíróság neki arra, hogy azokat a csőd megszüntetése következtében a volt közadósnak kiadja, utasítást adni hivatva nincs ; mert továbbá visszleltározás iránt kérelmet folyamodó maga sem terjesztett elő, valamint azt sem kérte, hogy a borok kiadása a díjak kifizetésétől vagy biztosításától tétessék függővé; de visszleltározásnak nincs is törvényes alapja, s a csődbíróság a nem az ő megbízásából eljárt Cs. Imre díjainak megállapítása tekintetében nincs intézkedésre hivatva, s mert a volt közadós a nevezett egyéntől a borok kiadását csak a törvény rendes utján, az illetékes bíróságnál beadható keresettel követelheti. A m. kir. Curia (1890. március 21-én 462/v. 1890.): Tekintve, hogy a csődbiróság a csődnek megszüntetésével egyidejűleg a zár alól feloldott csődtömegnek a volt közadós részére leendő kiadatását is elrendelte, a miből önkényt következik, hogy a csődbiróság az ez irányban tett rendelkezésének szükség esetében az érdekelt feleknek meghallgatása mellett ugyan, de minden esetre a peres eljárás mellőzésével, foganatot is szerezni tartozik; s tekintve, hogy a jelen esetben a csődtömeghez tartozott kérdéses boroknak kiadatását egyedül az azok kezelésével megbízva volt Cs. Imre által a kezelésért támaszthatni vélt díjazásnak megállapítása és kifizetése akadályozza, ezen kérdésnek rendbe hozatala az eljáró csődbíróság hatásköréhez tartozik: mindkét alsó bírósági végzés feloldása mellett az eljáró csődbiróság a szőnyegi n forgó kérdésnek az érdekelt feleknek meghallgatása után csődbirósági hatáskörében újabb szabályszerű elintézésére utasittatik. Bün-ügyekben. A már eladott ingatlannak záloggal való megterhelése ntján elkövetett csalás. A székesfehérvári kir. tszék csalás és okirathamisitás büntette miatt vádolt P. István elleni bűnügyben ítélt: Vádlott a Btk. 65. és 379. §-ai szerint minősülő csalás bűntettének kísérletében és a Btk. 400. §-a 2. pontja szerint minősülő okirathamisitás bűntettében bűnösnek mondatik ki, s ezért a Btk. 66., 95., 388. és 400. §. 2. pontja alapján 9 havi börtönre Ítéltetik. Indokok: Vádlottnak a ténykörülményekkel, tanuk, panaszosok előadásával találkozó beismerésével jogszerűleg igazolva