A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 18. szám - Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezetére. 3. r.

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 18. számához. Budapest, 1890. május 4-én. Köztörvényi ügyekben. Ügygondnoki díj-előlegpzés kizárása. A budapesti TIII. ker. járásbírósághoz dr. Sch. Vilmos ügyvéd, P. Elek ellen 170 frt 33 kr. iránt sommás keresetet adván be, ismeretlen tartózkodású alperes részére ügygondnok neveztetett ki s ennek részére a járásbíróság 4 frt 15 kr. díjat s költséget állapítván meg, ennek előlegezésére felperest végrehajtás terhe alatt kötelezte. A budapesti kir. ítélőtábla a végzés ezen részét megváltoztatta s felperest az ügygondnok részére megállapított díj előlegezésének kötelezettsége alul felmentette ; mert felperes 9,150. sz. visszamutató kérvényét, melyben alperes lakhelyéül Karcagot jelölte meg s az ügygondnok kinevezésének mellőzését kérte, — az ügygondnokot kinevező 8,987. sz. végzésnek — a végzés fogalmazványára vezetett feljegyzés szerint 1889. évi július 20-án történt kiadása előtt, július 18-án beadván: az ügygondnok kinevezésére vonatkozó végzés visszatartása lett volna elrendelendő —. az ennek meg nem történte folytán felmerült, — nem a felperes által okozott költség viselésére felperest kötelezni nem lehet. (1890. március 24. 40,039. sz. a.) A lefoglalt követelések végrehajtási átruházásának feltétele. A budapesti V. ker. járásbíróság' előtt W. & Comp. cég B. József ellen 102 forint 60 kr. erejéig végrehajtást tett folyamatba, melyben a jbiróság alperesnek két rendbeli, szintén a budapesti bíróságok előtt érvényesített s lefoglalt követelését a kereseti követelés kielégítésére végrehajtatóra ruháztatni rendelte. A budapesti kir. ítélőtábla ezen végzést megváltoztatta s W. & Comp. céget kérvényével elutasította; mert az 1881: LX. t.-c. 123. §-nak második bekezdése szerint: ha a lefoglalt követelés a végrehajtató követelését és járulékait meghaladja — más megállapodás hiányában — átruházásnak csak azon esetben van helye, ha végrehajtató a többletet készpénzben kifizeti; tekintve, hogy fenforgó esetben a lefoglalt két rendbeli követelés összege, mely a járulékok nélkül is 135 frt 20 krra rúg, a végrehajtatónak a járulékokkal együtt 131 frt 05 krt tevő követelését meghaladja; tekintve, hogy a felek közt más megállapodás létrejötte igazolva nincs ; végrehajtató pedig a többlet kifizetése iránt nem is nvilatkozoit: a követelések átruházásának helve nincs. (1890. márc. 17. 55,398. sz. a.) Ha az engedményezés riszteher ^mellett történik, az engedményező az engedményezett jog érvényesithetése iránt az engedményesnek szavatossággal tartozik. — Magánjogi jogszabály alkalmazása kereskedelmi perben. A kolozsvári kir. járásbíróság: dr. Fischer Lajos ügyvéd által képviselt M. Jakab és K. cég felperesnek, dr. Weisz Miksa ügyvéd által védett G. S. H. cég alperes elleni szerződés teljesítése vagy 1,450 frt iránti perében itélt: A kereseti összegből 120 frt s jár. köteles alperes cég megfizetni. A szerződés teljesítésére vagylagosan és a többlet kereseti követelésével felperes elutasittatik. Indokok: Alperes részéről a kereskedelmi ügyletre felhozott azon kifogás, hogy alperes faüzlettel nem iparszeríileg foglalkozik ; tekintve, hogy beismeri, hogy keresk. céggel bir s tekintve, hogy a jelen kereset alapját képező vételi ügylet is a kisipar körét túlhaladja, mint az ügylet kereskedelmi jellegére befolyással nem bíró, tekinteten kivül hagyatván, a peres felek között létrejött ügylet, mint az 1875. évi XXXV. t.-c. 336. íjának megfelelő, azon t.-c. 259. és 261. §§. értelmében kereskedelmi ügyletet képez. A felperességi jog ellen emelt alperesi kifogás pedig tekinteten kivül hagyandó volt, mivel alperes a keresethez csatolt szerződés létrejöttét s kötelező voltát beismervén, mint szerződési viszonyban álló fél alperesithetése helyes alapon történt. A per érdemét illetőleg alperes kártérítési kötelezettsége megállapítandó volt, mert alperes kétségbe nem vonta, hogy a vétel tárgyát képező erdőterületen termett ágakat, fahulladékokat s karókat felperes 1890. jun. 24-től számítandó tíz év alatt volt jogosítva kiszállítani s továbbítani, mely jogában felperes a nagym. belügyminiszternek 42,923/85. sz. a. kelt törvényt pótló szabályrendeletével korlátoltatott, alperes pedig felperessel szerződési kötelezettségben állván, viszteher mellett engedte felpereseknek át a szerződési jogokat, minélfogva a ptk. 922. §. alapján a szerződés alapján szerzett felperesi jogok sértetlen gyakorolhatása tekintetében szavatossággal tartozik, mely kötelezettségét alperesnek a felperesi részről i., 2., 4. a. becsatolt levelek eredetije igazolja. A mi alperes azon kifogását illeti, hogy szerződési jogaiban nem alperes ténye által lett felperes sértve és hogy felperessel a fennebbi miniszteri rendelet már 1885. okt. hó végén közöltetvén, felperesnek elegendő ideje lett volna a rendeletben kitűzött 1886. január elejéig, mint zárhatáridőig jogait érvényesíteni, mely jogának gyakorolhatására felperes még 1886. május 15-ig terjedő időre haladékot is kapott, eltekintve, hogy ezen értesítésének felperesek kezéhez történt közlése s a teljesítésre tűzött határidő közötti különbözet a szerződési jogok kihasználására elegendő időtartam volt-e vagy sem, alperesnek szerződési kötelezettségeit nem csökkenti, mivel felperes jogainak a szerződési tíz év alatti gyakorlására nem kötelezve, hanem jogosítva volt s igy a kihasználásra legcélszerűbb időpontot a szerződési 10 év időtartamon belül megválaszthatni felperesnek már szerződésnél fogva jogában állott. Ez okon tehát a kihallgatott szakértők azon véleménye is, hogy a vétel tárgyát képező famennyiség termelő helye kedvező természeti viszonyainál fogva felperes a fa kihordását a kitűzött zárhatáridő alatt könnyen eszközölhette volna, tekintetbe vehető uem volt felperes szerződési jogával szemben. A mi a kártérítés összegét illeti, tekintetbe veendő volt, hogy alperes szerződési kötelezettségének a vétel tárgya átadása tekintetében már 1885. január 13-án, miként az a keresethez csatolt szerződéssel igazoltatott, eleget tett s alperest abban, hogy felperes jogait szerződési kikötménye keretében nem érvényesíthette, rosszhiszeműség vagy mulasztás sem terheli s a kereskedelmi ügyleteknél is az 1875. évi XXXV. t.-c. 272. §-ának megfelelő teljes kártérítéssel s az elmaradt haszon megtérítésével csak annyiban tartozik, a mennyiben a kártérítésül szolgáló cselekmény a szerződő fél mulasztását képezi, mi jelen esetben fenn nem áll, alperes egyszerű kártérítéssel a ptk. 932. §. és 1324. §. alapján tartozik felperesnek, mely kárösszeg a szerződés értelmében felperes által azon erdőterületről ki nem hordott famennyiség piaci árának egyszeres összegében volt megállapítandó. A megtartott helyszíni szemle és szakértők véleményével pedig perrendszerííen beigazoltan áll, miszerint az erdőterületből kihordásra jogosított famennyiségből fatönkök, ágak és csupán tüzelésre felhasználható minőségben 300 szekérnyi famennyiség nem hordatott ki a kitűzött zárhatáridő 1886. május 15-ig s igy a felperesi kereset 120 frt kártérítési összegére megállapítandó volt. Ugyanez okon s mivel a szerződés teljesítésére kitűzött határidő alperes mulasztásán kivül lett megrövidítve s a kormányrendelettel kitűzött zárhatáridő lejárt, a szerződés teljesíthető nem lévén, felperes keresete vagylagos kérelmének a szerződés teljesítésére irányzott részével s mivel kártérítés cimén felszámított 1,450 frt kárát be nem igazolhatta, az itélet rendelkező részében megállapított kártérítés összegét meghaladó többlet követelésével feltétlenül elutasítandó volt, mivel a szakértői szemlebizonyitással szemben a felajánlott becslő eskü általi bizonyítás helyet nem foglalhat. (1888. okt. 19-én 3,596. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: Az elsöbiróság Ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A keresethez mellékelt szerződés szerint alperes G. S. H. cég a M. községből vásárolt s annak erdejében lévő fának hulladékát M. Hermannak a községgel kötött szerződésnél fogva ahhoz kötött jogokkal együtt eladta; ez pedig azt leiperesekre ruházván át: kétséget nem szenved az, hogy felperesek a község által a vevőnek szerződésileg biztosított ama jogot is, hogy a fahulladékokat a község erdejéből 1889. június hó 29-ig kihordathassa, felperesek engedmény utján megnyerték. Az sem