A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 17. szám - Nevezetesebb bűnesetek [könyvismertetés]

JOGESETEK TARA FEI^SŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1890. április 27-én. Melléklet a »Jog« 17. számához. Köztörvényi ügyekben. A magy. kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 47. szám. Szülők részéről tett azon végrendeleti intézkedés, melyben a kiskörű gyermekükre hátrahagyott vagyon tekintetében akként rendelkeznek, hogy e vagyon és pedig vagy azzal a kifejezéssel, hogy a gyermek kiskorúságban beállható elhalálozása esetére, vagy azzal a kifejezéssel, hogy a gyermek nagykorúságának vagy férjhez menetelének elérte előtt beállható elhalálozása esetére, egy harmadik személy-e szálljon: korlátozza-e és mennyire korlátozza a gyermek végrendelkezési jogát a reá hagyott vagyonra nézve az esetben, ha elhalálozása ezen határidőn belől következett ugyan be, de oly kort ért, melyben a törvény szerint érvényes végrendelet alkotására már képességgel birt. (j,/jó./P. 18S9. számhoz.) Határozat. Szülök részéről tett azoii végrendeleti intézkedés, mely szerint a kiskorú gyermekükre hagyott vagyon tekintetében akként rendelkeznek, hogy e vagyon — és pedig vagy azzal a kifejezéssel -hogy a gyermek kiskorúságában beállbató elhalálozása esetében" — vagy azzal a kifejezéssel, „hogy a gyermek nagykorúságának elérte, vagy a leánygyermek férjhezmenetele előtt bekövetkezendő kimúlta esetében" — eiry megnevezett harmadik személyre szálljon, a sryermek törvényes osztályrészére ki nem terjed; következőleg a reá akként liasryott vagyon azon értéke erejéig, mely törvényes osztályrészének megfelel, sem a gyermek vcgrendelkezési joirát egyáltalában nem korlátolhatja, sem a gyermek végrendelet nélkül elhalálozása következtében beállott törvényes öröklés érvényesítésének akadályul nem szolgálhat. Ellenben a hagyatéknak azon értékére nézve, mely a gyermek törvényes osztályrészét meghaladja, a szülők teljes szabadsággal jelölhetnek ki nemcsak serdületlen vagy serdült, hanem nagykorú gyermeküknek is utóörököst s következve az erre irányzott helyettesítési intézkedésük az örökségre hivatott gyermek végrendelkezési jogát, a hagyaték utóbb emiitett része tekintetében kizárja. Indokok: Tekintve, hogy az 1836. évet megelőző törvényeink szerint a szerzeményi vagyonra vonatkozó végintézkedés szabad gyakorlatában egyedül a jobbágyok voltak korlátolva, a mennyiben ezek szerzeményes ingatlan javaiknak csak íele részéről rendelkezhettek (Hk. III. rész, 30. cím, 1. § , végrendelet és törvényes leszármazók nem létében pedig szerzeményes javaik egészen a földes úrra szálltak, s ezen szigor, a szabad rendelkezés alá eső szerzemény fele része tekintetében csupán az által enyhült, hogy a Hk. III. rész, 30. címének 4. §-a a jobbágyoknak azt a jogkedvezményt engedte meg, hogy serdületlen korú örökösüknek azon esetre, ha az e korban halna meg, végrendeletileg helyettest nevezhessenek; tekintve, hogy ezen kivétellel, mely egyébként az 1836 : IX. t.-c. 9. §-a és 1840: VIII. t.-c. 1. §-a által már megszüntettetett, Magyarországban a szerzeményi vagyon tekintetében mindenki korlátlan végrendelkezési joggal birt (Hk. L rész, 5 és 57. címei és 1715 : XXVI. t.-c. 3. §-a), s ebből folyólag oly in ézkedéstől sem volt eltiltva, mely szerint közvetlen örökösének meghagyhatta, hogy a reá szállott örökséget halála után, vagy más meghatározott esetben egy megnevezett utóörökösnek hagyja; tekintve, hogy ezen végintézkedési jogot, mely bitbizományi helyettesítésnek (substitutio fideicommissaria) ugyan kifejezetten sehol sem neveztetett, s melybe a fennebb emiitett jobbágyi örökös helyettesítés önként beolvadt, a szokás annyira kitágította, hogy az az 1852. november 29-én kelt ősiségi nyiltparancs 6. §-ábau megszorító módosítása előtt, illetőleg a törvényes osztályrész intézményének megalkotása előtt, sem bizonyos izekre korlátozva nem volt, sem a leszármazó törvényes örökös által kitagadás miatt érvényesen meg nem támadtathatott; tekintve ellenben, hogy a szabad végintézkedés ily mérvű kiterjedését az ideigl. törvk. szabályok (országbírói értekezlet) a leszármazó törvényes örökösök, illetőleg az életben lévő szülők javára megállapított törvényes osztályrész (köteles rész) erejéig végkép megszüntette, a mennyiben az emiitett szabályok 7. §-ának világos szavai szerint az örökhagyó a törvényes osztályrészt, tekintet nélkül a hagyatéki vagyon öröklött vagy szerzeményi természetére, semmiféle megszorításhoz nem kötheti, következőleg azt esetleges helyettesítés által sem érintheti: mindezeknél fogva a kir. Curia polgári szakosztályainak teljes ülése, vonatkozólag a bevezetésben emiitett elvi kérdésre a fennebbi határozat kimondását indokoltnak találta. Magától értetik, hogy ezen határozat érvénye az ország azon részeire, melyekben az osztr. polg. törvénykönyv hatályban áll, ki nem terjed. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1890. évi január hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1890. évi április hó 18-án tartott teljes ülésben. 48. szám. Közös tulajdont képező telekkönyvi jószágtestnek egyik tulajdonostársat illető hányadára szerzett zálogjog kiterjed-e a másik tulajdonostárs jutalékára is, ha eme jutalékot a zálogjoggal terhelt birtok tulajdonosa a zálogjog bejegyzése után tulajdonul megszerezte és emez utóbb szerzett jutalék még zálogjoggal terhelve nem volt? {5,4-65.\P, i88p, számhoz.) Határozat: A közös tulajdont képező telekkönyyi jószágtestböl egyik tulajdonostársat illető jutalékra szerzett zálogjog ki nem terjed egy másik tulajdonostárs jutalékára is csnpán az által, hogy ez utóbbit a terhelt jutalék tulajdonosa a zálogjog bejegyzése után tulajdonúi megszerzi, akár volt a megszerzett jntalék zálogjoggal terhelve, akár nem. Indokok: Telekkönyvezett ingatlanokra vonatkozó zálogjog szerzésének egyedüli törvényes módját a zálogjog nyilvánkönyvi bejegyzése képezi, s minthogy a Telekk. Rendt. 62. §-a szerint, bekeblezettnek vagy előjegyzettnek csak az tekinthető, a mi a telekkönyvben világosan bekeblezett vagy előjegyzettkép jegyeztetett be, nyilvánvaló, hogy a zálogjog tárgyilagos terjedelmét a zálogjogi bejegyzés és az ezt rendelő birói határozat szabja m.°g ; valamint másrészt ebből önként következik az is, hogy az egyik tulajdonostárs jutalékát terhelő zálogjog oly más jutalékra (a jószágtestnek oly hányadára), a melyre az kifejezetten bejegyezve (bekeblezve vagy előjegyezve) nem volt, kiterjesztettnek csak akkor tekinthető, ha az a Telekk. Rendt. idézett 62. §-ához képest s az 54. §-nak megfelelően utóbb világosan és kifejezetten bejegyeztetett. Nem áll ennek útjában a Telekk. Rendt. 57. §-a, mert igaz ugyan, hogy eme szakasz szerint a zálogjog csak egész telekkönyvi jószágtestre és ha az ingatlan többeknek osztatlan közös tulajdonát képezi, csak egész tulajdoni jutalékra szerezhető : ámde eme szakasznak épen ez utóbbi rendelkezése engedi meg azt, hogy a zálogjog a jószágtestnek egyik hányadára korlátoltan is fennállhasson. De a Telekk. Rendt. 68. §-ának második bekezdésében, mint szintén a telekkönyvi betétek szerkesztéséről intézkedő 1886 : XXIX. t.-c. 21. g-ában is az a jogelv nyer félre-