A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 16. szám - A mentelmi jog [könyvismertetés]
fi JOG. 63 ségét megszűntnek tekintse és mert a felhívásban foglalt azt a I jogot, melyszerint az ily részvények — közöttük alperes részvényei — érvénytelennek és semmisnek nyilváníttattak volna, a társaság tényleg nem is gyakorolta. A m. kir. Curia: A m. b. ítélete saját és az e. b. ítéletéből átvett indokoknál fogva s főleg azért hagyatik helyben, mert az alapszabályok 9. §-ában foglalt intézkedés nem tartalmaz oly kizárólagos rendelkezést a nemfizetés jogkövetkezménye tekintetében, hogy az által megszűntnek lehetne tekinteni a részvénytársaságnak a keresk. törvény 169. §-án alapuló azon jogát, hogy a társaság a részvényestől részvénye után hátralevő befizetést követelhesse. (1889. január 28-án, 703. v. sz.) Bűnügyekben. Ha az újrafelvételi kérvényben megnevezett tanuk közül többen már az alapperben lettek a védelem részérül kellő időben bejelentve, azonban azok kihallgatása kellő okadatolás nélkül mellőztetett, ezen körülmény azok kihallgatásának újabb mellőzését annál kevésbé indokolhatja, minthogy az alapperben a védelem minden irányban jogosult érvényesítésének ezen korlátozása az újrafelvételi kérelem elutasítására alapul nem szolgálhat. A kaposvári kir. törvényszék (1889. szeptember 23-áu és október 5-én, mindkét esetben 4,466/B. 1889. sz.): Szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt elitélt P. Sándor újrafelvételi bűnügyében végzett: az újrafelvételi kérelem elutasittatik s vádlott utasittatik, hogy jelen végzés jogerőre emelkedése után büntetésének megkezdése céljából a kir. ügyészségnél jelentkezzék. Indokok: A kir. törvényszék, valamint a felsőbb bíróságok is marasztaló ítéletüket részben vádlott beismerése, részben pedig a sértett és a kihallgatott tanuknak vallomásai, illetve az ezekből levont következtetésekre alapították; minthogy tehát az elkövetett cselekménynél egyedül a sértett K. József közvetlen tanúnak a végtárgyalás alkalmával eskü alatt tett vallomását egyáltalán meg nem erőtlenithetik a perújitási kérvényben hivatkozott tanuk azon esetleges bemondásai, hogy előttük a sértett a panaszlott bűntett egyes következményeire nézve másként nyilatkozott; minthogy eme tanuk, F. Géza kivételével, a védelem részéről már az alapper során bejelentettek, de vallomásaiknak a kir. törvényszék, illetve a felsőbb bíróságok jelentőséget nem tulajdonítottak ; minthogy F. Géza egyes tanú az általa kiállított bizonyítvány szerint nem közvetlen észleletei, hanem csupán a távolból hallottak alapján tehet tanúságot és az általa hallott szavakban sem a sértett, sem a vádlott hangját felismerni nem volt képes : a felhozni kívánt bizonyítékok mind olyanok, melyek az alapperbeli tényálláson nem változtathatnak: ezeknél fogva az újrafelvétel iránti kérelmet elutasítani kellett. A budapesti kir. itéló' tábla (1889. december 9. 46,250/13. 1889.): Az elsőbiróság végzésének azt a részét, mely szerint P. Sándor elitélt csak eme végzés jogerőre emelkedése után utasíttatott büntetésének megkezdése céljából a kir. ügyészségnél jelentkezni, megváltoztatja s a kir. ügyészséget oda utasítja, hogy nevezett elitéltet jelen végzés kihirdetése alkalmával a kir. ügyészségnek azonnal adja át; a végzésnek azonban azt a részét, mely szerint a nevezett elitéltnek újrafelvétel iránti kérelme elutasittatott, a kir. tábla helybenhagyja. Indokok: Minthogy ugyanis a btk.-ben megállapított büntetések végrehajtása tárgyában 1880. évi augusztus 3-án 2,106. I. M. r. sz. a. kelt szabályrendelet és az ahhoz tartozó különleges utasítások szerint a szabadságvesztés-büntetés a jogérvényes birói Ítélet kihirdetésekor, illetőleg a birói ítélet jogérvényre emelkedésekor rendszerint azonnal végrehajtandó ; minthogy eme jogérvényes Ítélet kihirdetése után, a mennyiben az abban nyújtott bűntett vagy vétség valamely kir. törvényszék előtti eljárás tárgyát képezte, az elitéltnek személye feletti rendelkezési jog a kír. ügyészre száll; minthogy a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának kivételes elhalasztása tárgyában 1885. március 23-án 12,054. I. M. sz. a. kelt rendelet az újrafelvétel alkalmából való elhalasztást vagy félbeszakítást a bíróságok elhatározásának tartotta ugyan fenn, azonban ezt a büntető eljárás szabályaihoz kötötte ; minthogy eme szabályok, illetőleg az e tárgyú gyakorlat megállapodásai szerint az újrafelvétel iránt előterjesztett kérelem a szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtását rendszerint szintén nem akadályozza s minthogy kivételes esetekben eme kérelemnek az emiitett büntetés végrehajtásának elhalasztása vagy félbeszakítására vonatkozó része mindig a kérdés érdemével együtt s meg| okoltan intézendő el, ezekhez képest a jelen esetben a kir. törI vényszék szabályellenesen járt el akkor, a mikor a P. Sándor elitélt újrafelvétel iránti kérelmének kellő betekintése nélkül s illetőleg érdemleges elintézése előtt a reá jogérvényesen kiszabott két évi fogházbüntetés foganatosítását csupán abból az okból, mivel — állítólag az idő rövidsége miatt — az érdemi elintézésbe nem bocsátkozhatott, felfüggesztette, a helyett, hogy — a menynyiben emez érdemleges elintézésnek valóban valamely akadály állott útjában — az elitéltet addig is, a fentebb idézett szabályoknak megfelelően, a kir. ügyésznek adta volna át: a kir. törvényszék ezt a szabályellenes intézkedését tehát a kir. tábla helyben nem hagyhatta, hanem az ebbeli végzést meg kellett semmisiteni és minthogy szabály szerint P. Sándor már 1889. szeptember 23-án a kir. ügyésznek átadandó volt volna, minthogy annak most tulajdonképen a kir. ügyész rendelkezése alatt kellenne lennie, s minthogy annak újrafelvétel iránti kérelme időközben el is utasíttatott s így a jogérvényes szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának elhalasztása törvényesen semmivel sem indokolható : a kir. itélő táblának a kir. törvényszék 1889. okt. 5-én kelt végzését is részben meg kellett változtatnia s elrendelnie, hogy P. Sándor elitélt a büntetések végrehajtását szabályozó elől idézett rendeletnek megfelelően a kir. ügyésznek azonnal adassék át. Azt a részét pedig a kir. törvényszék utóbb emiitett végzésének, mely szerint a nevezett elitéltnek újrafelvétel iránti kérelme elutasittatott, indokain kivül a kir. tábla általában még azért is helyben hagyandónak találta, mert a nevezett P. Sándor kérelmében megjelölt amaz egyedüli új adat, a mely az alapperben nem szellőztetett, a F. Géza előadása épen nem mutatkozik alkalmasnak arra, hogy felhasználása a jelen ügyben hozott jogérvényes Ítéletnek hatályon kivül való helyezését eredményezhetné. A m. kir. Curia (1890. március 27-én 2,353/B. 1890.): Jelen esetben a marasztalás alapját képező tényállás bizonyítása, K. József ny—i majorgazdának, mint sértett félnek, főleg az orvosszakértői véleménynyel támogatott vallomásán alapul. Tekintve már most, hogy a bizonyítás eme módszere mellett nincs kizárva, hogy az újrafelvételi kérvényben kihallgattatni kért tanuk vallomása esetleg az ügyállásnak oly fordulatot adhat, mely az újrafelvétel elrendelését szükségessé teszi; tekintve, hogy bár az újrafelvételi kérvényben megnevezett tanuk közül többen már az alapperben a védelem részéről kellő időben bejelentettek, azonban azok kihallgatása kellő okadatolás nélkül mellőztetett: ezen körülmény azok kihallgatásának ezúttal való mellőzését annál kevésbé indokolhatja, minlhogy az alapperben a védelem minden irányban jogosult érvényesítésének eme korlátozása, az újrafelvételi kérelem elutasítására alapul nem szolgálhat. Minélfogva az alsó biróságok végzéseinek megváltoztatásával az újrafelvételi elővizsgálat elrendeltetik és P. Sándor vádlott, tekintve, hogy a fenti adatok alapján elegendő ok van a szabad lábra helyezésre és nevezett vádlottnak a kir. ügyész által a törvényszék ellenkező határozata ellenére eszközölt letartóztatása utóbbi illetékes elbírálás tárgyát képezvén: az újrafelvétel kérdésének jogérvényes elintézéséig azonnal szabad lábra helyeztetni rendeltetik. Tűzvésznek gondatlanságból való okozásának megállapítása, midőn vádlott a csendőrség előtt szándékos felgyujtást beismert, de ezen beismerését a bíróság előtt visszavonta. (B. T. K. 422. és 425. §§.) A kassai m. kir. törvényszék : P. István a B. T. K. 422. §-ába ütköző gyújtogatás bűntettének vádja és következményei alól felmentetik, ellenben a B. T. K. 425. §-ában meghatározott tűzvészokozás vétségében vétkesnek kimondatik s ezért a hivatolt szakasz alapján, jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó hat havi fogházra, továbbá befuijthatlanság esetén további egy népi fogházra változtatandó, az 1887. évi VIII. törvénycikkben jelzett célra fordítandó 10 frt pénzbüntetésre Ítéltetik el. Indokok: Az 1887. évi november hó 24-én délután 5 —6 óra között F. Kálmán migléci lakosnak istállópadján tűz ütött ki, mit nevezett tulajdonos rögtön észrevevén, segélykiáltások között a padra felfutott s a cselédek segítségével azt nyomban elfojtotta. Miután a kérdéses tűzeset alkalmával az istállóban vádlotton kivül ki sem volt jelen, a tűz okozásával P. István vádlott terheltetett. Vádlott a csendőrök előtt elfogatása alkalmával — minden kényszertől menten — beismerte, hogy a kérdéses istállót ö