A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 16. szám - A mentelmi jog [könyvismertetés]

A JOG. 157 perében a b.-hunyadi kir. járásbíróság jogerőre emelkedett ítélete szerint alperest az esetre marasztalta el, hogy ha felperes a neki megítélt főesküt leteendi; mielőtt azonban felperes az esküt az erre történt jelentkezés folytán letehette volna, alperes perújitási keresetet adott be és kérésére a b.-hunyadi kir. járásbíróság a jogerejüleg megítélt föeskü kivételét a perújitási kereset jogerejü eldöntéséig felfüggesztette. Felperes felfolyamodása folytán a kir. itélő tábla 4,884/1887. számú végzésével — és nem Ítéletével, mint az említett cikkben állíttatik — az elsöbiróság végzését megváltoztatta s »a j o gerejííleg megítélt föeskü kivételére, az 1,161/1887. számú jelentkezési kérvény folytán határnap kitűzését rendelte el, mert a beadott perújitási kereset, a melynek az eskü letétel kérdésének eldölése előtt jelentősége sincs, a jogerejüleg megítélt föeskü kivételét nem akadályozhatja. A másik ügyben pedig a dolog a következőleg áll: Ágoston Jancsi ]ános és társának Antal István és Ferenc elleni 160 frt iránti peres ügyében alpereseknek ítéltetett föeskü. Ezek elmulasztották arra jelentkezni és azt letenni. Ennek következtében perújítással éltek, melynek az elsöbiróság nem adott helyet, mivel indokai szerint »esküvel eldöntött perben perújításnak helye nincs«, a kir. ítélő tábla azonban 7,196/1889. számú ítéletével a perújítást megengedte s az elsöbiróságot a per érdemleges elintézésére utasította, mert az 1881: L1X. t.-c. 71. § a szerint perújításnak csak »a z ellenfél által letett esküvel eldöntött perekben nincs helye«, de akkor, ha az eskü — miut jelen esetben — nem tétetett le, az új bizonyítékok alapján kért perújításnak helye van. Ezekből nyilvánvaló, hogy az első esetben a kir. itélő táb'a csak annyit jelentett ki, hogy a jogerejüleg megítélt eskü kivétele előtt beadott perújitási kereset, az eskü kivételét nem akadályozza, a perújítás kérdésének érdemében pedig, mely akkor eldöntés tárgyát nem képezte, nem is határozott, a második esetben pedig a perújítás kérdését érdemileg intézte el s azt jelentette ki, hogy csak az »ellenfél által letett esküvel eldöntött perekben nincs perújításnak helye«. A kir. itélő tábla e két kijelentése a törvény világos in;ézkedéseinek megfelel, nem vonatkozik ugyanazon jogkérdésekre s igv egymással ellentmondást nem is foglalhat magában. Sincerus. Irodalom. A mentelmi jog. Irta J e 11 i n e k Arthur Budapest, Kilián Frigyes bizománya. 1890. A magyar közjog ezidőszerint vajmi ritkán talál művelőkre. A parlamenti jog még kevésbé. Annál örvendetesebb jelenség, ha olyan fontos közjogi tárgynak, mint minő a címben foglalt, nemcsak munkása, de hivatott munkása akad. Szerző, kit a hazai jogászság szorgalmas és tudományosan müveit magánjogi szakirónak ismer már régen, ezen művével a közjog terére lép és itt ugyanazon alaposság és lelkiismeretesség jellemzi, melyet eddigi irodalmi tevékenységében tapasztalni alkalmunk volt. A menielmi jogot szerző nem általános tudományos elvei szerint, nem a külföldi törvényhozások és parlamenti gyakorlata szerint való érvényében akarja megismertetni. O szűkebb, de azért háladatosabb feladatot tűzött ki magának, a mennyiben kizárólag a hazai jog szempontjából tárgyalja azt. Követi fejlődését és jelentőségét régi országgyűléseinktől kezdve le a parlamentarismus behozatala utáni legközelebbi napokig, értelmezve azt a mait és a jelen felfogás világításában és mindenütt nem csupán utalva a forrásokra, de azokat mindenütt saját szavaikkal megszólaltatva nézete támogatására. Feldolgozva találni ezen rendkívüli alapossággal összehordott adatok érdekes gyűjteményében minden hazai mentelmi esetet alkalmazásban az illető bizonyítandó elvre és kimerítően ismertetve az összes idevágó körülményeket, törvényekből, országgyűlési diáriumokból és naplókból. E tekintetben nól külözhetlen segédkönyv minden parlamentáris embernek és annak, ki ezen jog-anyaggal foglalkozni akar. Szerző a mentelmi jog alakulását olykép fejti fel, hogy az első szakaszban tárgyalja a szólásszabadság szempontjából való mentelmi eseteket. Itt ismerteti a báró Vay, Balogh, Wesselényi esetet, a barsi esetet, az audiendum verbum regis fogalmát. A második szakaszban találjuk asalvus conductus megsértésének adatait, a Festetich, Vay, Dessewffy, Tages, Balogh, Ráday eseteit. A harmadik szakaszban az átmeneti korszak cím alatt az 1848—49-iki, az 1865 —67-iki időszak fölfogását, a Böszörményi - eset körülményeit ismerteti. Végre a negyedik szakaszban a mentelmi jogelmélete és gyakorlata a jelen korban felirat alatt huszonegy fejezetben, a magyar törvényhozási testület szempontjából és mind alsó-, mind felsőházának gyakorlatára támaszkodva tárgyalja a magyar mentelmi jog egyes kérdéseit egyszerűen, világosan és áttekinthetően. Alig van oldala ezen kérdéseknek, melyre szerző ki nem térne és melyre alapossága fényét nem vetné. Összefoglalva véleményünket ezen munka felett, azt valóságos nyereségnek tartjuk meddő közjogi irodalmunkra nézve és azért teljes elismerésünkkel adózunk szerzőnek. s. m. A nemzetközi börtöniigy közlönye (Bulletin de la comission penitentiaire internationale) első füzete 1890 re megjelent, mely az ez idei szent-pétervári congressus számára irt több véleményt tartalmaz. Az előzetes letartóztatás ós vizsgálati fogságról. Irta dr. Baumgarten Izidor. Szerző felolvasását tartalmazza, melyet a jogász-egyletben tartott. Vegyesek. Börtön reí'orm-anket. Szilágyi Dezső igazságügyminiszier elnöklete alatt az igazságügyminiszteriumbau f. hó 14-én a börtönreform tárgyában szakértekezlet volt, melyen részt vettek : Te lesz ky István, Czorda Bódog államtitkárok, Kozma Sándor kir. főügyész, László Zsigmond miniszteri tanácsos, Schedius Lajos, Székely Ferenc kir. cunai birák, \Y 1 a ssics Gyula, Cser na Vince helyettes főügyészek, F a y e r László egyetemi rk. tanár. A jegyzőkönyvet Balog Jenő fogalmazó vezette. Az általános táigyalást, melyben minden tag részt vett, befejezték. A részletes tárgyalást elnapolták, de rövid idő múlva konkrét kérdéseket fognak a szaktanácskozmány elé terjeszteni. Az új igazságügyi palota. Kinek szive nem lüktetne erősebben, ha arra gondol, hogy csak rövid pár hó választ el bennünket az új díszes igazságügyi palota megnyitásának ünnepélyétől; hogy egyszer-mindenkorra vége lesz vetve azon ne mcsak a fővárosra, de egész hazánkra szégyenletes viszonyoknak, melyek közt a magyar állam fővárosában a magyar igazságot lebujokhoz hasonló, sötét, egészségtelen viskókban kellett szolgáltatni. F a b i n y volt igazságügyéré az érdem, hogy felismerve a helyzet szégyenletes voltát, nem sokáig habozott, hanem erélyesen hozzálátott a rég óhajtott igazság ügyi palota megvalósításához, — és Bogisich Lajos törvényszéki elnöké lesz az érdem, ha az új helyiségek ugy célszerű beosztás, mint belső disz és kényelem tekintetében a még annyira felcsigázott reményeknek is meg fognak felelni. Az ügyvédi kar, a mely eddigelé a vádlottak, tanuk és bámészkodók csoportjával együtt volt kénytelen a sötét folyosókon vagy előszobákban ácsorogui, a tárgyalásoknál pedig mindenkor a bírói sorompón kivül foglalt helyet, most díszes váró és dolgozó termekhez jut és a tárgyalási teremben a sorompón belül a bíróság pódiumán foglal helyet, — biztos jelenségéül annak, hogy az állami igazságszolgáltatás egyik fontos tényezője gyanánt van elismerve. Bogisich elnök már benyújtotta költségvetését az összes termek díszes berendezése tekintetében, — reméljük, hogy a minisztériumban sem fognak fukarkodni és megadni azt, a mi mulhatlanul szükséges. Magát az új palotát és annak berendezését fentartjuk magunknak egy külön szakszerű cikkben ismertetni. A jogászegyletben f. hó 12-én dr. Kern Tivadar »A z örökös felelőssége a hagyatéki terhekre* című értekezést olvasott föl. Az értekező birálat tárgyává tette a', öröklési jog tervezetét, melynek kapcsán saját javaslatait fejtegette. Helyesli, hogy a javaslat az örökös felelősségét a hagyatéki érték erejéig korlátozza, de ellentétben a javaslattal, kötelező leltárt kiván, mert leltár nélkül mindazon esetekben, midőn a hagyaték elégtelen a terhek kiegyenlítésére, az öröklött vagyonnak és értékének kimutatása végett per támadna és ez a perek száI mát fölösleges módon szaporítaná. Leltárt az örökös, hivatalos közegek közbejövetele nélkül vehet föl (magánleltár), tartozik azonban azt bármelyik érdekelt fél kivánságára esküvel megerői siteni. A leltár hiányos volta esetén az pótleltárral kiegészítendő, esetleg a hatóság által újra fölveendő. A leltározás elmulasztásának sanctiója az érdekeltek ama joga, hogy veszély kimutatása nélkül az örökölt vagyon elkülönzését s ezzel zár alá vételét kérhetik. Míg a javaslat a hitelezők, a köteles részre jogosítottak s a hagyományosok követeléseit sorrendbe osztja s ennek megtartására az örököst kötelezi, addig a felolvasó a sorrendnek s