A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 15. szám - Adalék a lutri-joghoz

A JOG. 59 kereset beadásától, vagyis 1889. évi január 4-töl számítandó j (5°/o kamatait 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett, felperesnek megfizetni. Ind okok: A valódiság tekintetében nem kifogásolt s | 1888. évi december 27-én kelt A) alatti levél minden kétséget kizárólag igazolja, hogy alperes a »Szögedi Paprika« című élclap felelős szerkesztését havi 70 frt szerkesztői és 15 frt munkatársi díj fizetése mellett felperesnek átadta s neki a szerkesztés tekin- | tétében föltétlen függetlenséget biztositott. Hogy ezen határozott alakban tett ajánlatot felperes elfogadta s igy a szerződés megkötése bevégzett tény lett, azt alperes a tárgyalás elején kifejezetten beismerte s ho^y ezen szerződést egyoldalulag felbontotta, azt nemcsak a valódiság tekintetében nem kifogásolt B) alatti levél, hanem a tárgyalás folyamán tett beismerése is bizonyítja; sőt a B) alatti levél világossá teszi azt is, hogy mely okok indították alperest a szerződés felbontására, mely okok azonban, tekintve a szerkesztőnek szerződésileg biztositott teljes függetlenségét, a szerződés felbontását nem vonhatták maguk után a nélkül, hogy alperes a vállalt kötelezettségek alól meneküljön s minthogy a lapszerkesztés, bár szellemi, de mégis iparszjrűleg folytatott munkásság, mely az előbb nem álló kézi ipar és kereskedői ügyletekre nézve fennálló törvények intézkedése szerint méltatandó s minthogy ezen törvényekből jogi hasonlóságnál fogva következtethető, hogy szerkesztőnek 3 havi felmondási időköz igénye van, ezeknél fogva felperesnek a szerződésileg megállapított havi 70 frt szerkesztői dijat, vagyis 3 havi felmondási időre összesen 210 frtot megítélni kellett. A budapesti kir. itélő táblu: A kir. itélö tábla az elsőbiróság Ítéletének nem felebbezett részét érintetlenül hagyván, felebbezett részét, mely által alperes 210 frt tőke és kamata megfizetésére köteleztetett és a perköltség kölcsönösen megszüntettetett, megváltoztatja, felperest 210 frt iránti keresetével elutasítja. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy közte és felperes közt szerződés létre nem jött, az A) alatt csatolt okirattal szemben nem bir alappal, valamint az a további kifogása sem, hogy felperes a felmondást jogfentartás nélkül elfogadta volna, mivel azt az állítását alperes be nem bizonyította, abból pedig, hogy felperes az alperes lapja számára előkészitett munkát más j lapban felhasználta, a felmondásnak fentartás nélküli elfogadására következtetés nem vonható. Es nem bir törvényes alappal alperesnek az a kifogása sem, hogy miután más megállapodás nem volt, felperes csak egy heti próbaidő elteltével volt volna szerződtettnek tekinthető, mert az ipartörvény által nyilván a napi vagy | hetibér mellett felfogadott szoros értelemben vett iparos segédszemélyzetre való tekintettel megállapított egy heti próbaidő, a kereskedelmi és oly iparosszemélyzetre, mely havi fizetés mellett szerződtetik és tekintettel a keresk. törv. 57. §-ában megállapított hosszabb felmondási időkre is, nem találhat alkalmazást. Mégis felperest három felmondási hóra igényelt fizetés tekintetében keresetével el kellett utasítani, mert felperes maga sem állítja, de az A) alatt csatolt szerződésből sem tűnik ki, hogy közte és alperes között valamely felmondási idő megállapittatott volna, e nélkül pedig felperes felmondást igényelni jogositva nincs. Törvény alapján ugyanis, más megállapodás nem létében, felmondást csak a kereskedőnek és iparosnak segédsze- j mélyzete igényelhet, vagyis azok, kik főnöküknek alárendelt és segédi ügykörükbe tartozó üzleti szolgálatok teljesítésére kötelezett közegei, felperes azonban nem szegődött alpereshez ily minőségben és ezt a felelős lapszerkesztőnek állása és különösen az A) alattiban foglalt az a kikötés, hogy felperes magának a lap szerkesztésére feltétlen függetlenségét biztosította, egyenesen kizárja, felperes tehát az alapon, hogy alperes a szerződéstől egy- [ oldalulag és indokolatlanul elállott, csak igazolható kára megtérítését követelhetné alperestől, károsodást azonban nem is állított és kárát fel nem számította. (1890. február 19-én 3,828.) Bün-ügyekben. Levéltitok megsértése nem állapíttatott meg a jogsértésre irányuló szándék hiánya folytán. (B. T. K. 327. §.) A brassói kir. járásbíróság: M. Károly az apácai ágostai hitvallású magyar egyházközség sérelmére elkövetett s a B. T. K. 327. §-ába ütköző levéltitok megsértésének vétségében vétkesnek mondatik ki s ezért a B. T. K. 327. és 92. §-ai alapján, az 1887. évi VIII. t.-c. 1. §-ába megjelölt célokra fordítandó s ezen kir. járásbírósághoz tizenöt nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett befizetendő 20 frt fő- és 20 frt mellékbüntetésre Ítéltetik, mely behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-ának alkalmazásával ugy a fő-, mint a mellékbüntetés négy-négy napi fogházra lesz átváltoztatandó. Indokok: Vádlott beismerte, hogy az apácai ágostai hitvallású evangélikus magyar egyházközség részére egy a brassói magyar kir. illetékkiszabási hivataltól érkezett levelet folyó év elején felbontott, mely cselekménye, tekintettel arra, hogy vádlott az esperesi hivatal 250/1888. sz. átirata szerint lelkészi hivatalától mult év december 11-től kezdve felfüggesztett s igy az egyházközség részére érkezett levelek felbontására jogosítva nem volt, a levéltitok megsértése vétségének tényálladékát alkotja meg s igy az Ítélet rendelkező részében kiszabott büntetésind okolt. Vádlottnak azon védekezése, hogy ő hivatalától jogosan fel sem függesztethetett, hogy neki a felfüggesztő határozat tudomására nem hozatott, figyelembe vehető nem volt, mert a brassói magyar lutheránus esperességnek s ez által az apácai egyházközségnek is az erdélyi szentegyházból való kiválását s a tiszakerületi püspökséghez leendő csatolását ő császári és apostoli királyi Felsége 1887. évi augusztus 22-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben jóváhagyta. (Lásd 33,613/87. sz. a. vallás-és közoktatásügyi magy. kir. miniszteri rendeletet.) Ezen tény az esperesi hivatal fentidézett áiratából kitetszőleg, az esperesi egyházközségnek s vádlottnak is tudomására hozatott, a ki egyébiránt ez új szervezés alatt is szolgált mint alesperes, a mit maga is beismert; s igy illetékes főnöke a tiszakerületi püspök lett; kinek 2,364/87. sz. rendeletével vádlott hivatalától fel is függesztetett, a mely rendelet az esper.'si hivatalnak ugyancsak idézett átirata szerint vádlottnak kézbesittetni megkiséreltetett, ki azonban azt elfogadni vonakodván, az egy kiküldött bizottság áltai a templomban kihirdettetett. Vádlottnak azon védekezése, hogy a bűnvádi jelentés nem jogos vádlótól származott : megcáfoltatik az esperesi hivatal 1888. évi 200. számú meghatalmazása s ugyancsak 1888. évi 474. számú átirata által. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetett vádlott beismerése, büntetlen előélete s azon körülmény, hogy az illetékkiszabási hivatal megk eresvényének eleget tett, melyek súlyosító körülmények hiányában a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásba vételét indokolják. (1888. évi augusztus hó 2-án, 2,773. szám alatt.) A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: A fent megjelölt elsőbirósági itélet megváltoztatásával M. Károly vádlott a B. T. K. 327- §-ában irt levéltitok megsértése vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A vádlottnak azt az állítását, hogy a kérdésben forgó levélről szóló vevényt Sz. Pál egyházgondnok hozta hozzá s adta kezéhez, utóbb nevezett nem cáfolja meg; mennyiben kihallgatása rendjén azt vallotta, hogy erre a körülményre nem emlékszik. Ezt a körülményt ekként valónak tekintvén, vádlottnak abban az eljárásban, hogy az egyházgondnok közvetítésével, tehát mintegy hivatalosan kezéhez jutott levelet (a brassói kir. illetékkiszabási hivatal átiratát) felbontotta s annak értelmében az egyházközség érdekében eljárt: nem látja a kir. itélő tábla fenforogni a fent idézett szakaszban irt vétség fogalommeghatározásának azt az alkotó ismérvét, mely szerint a f^bontásnak az arra való jogosulatlanság tudatával kell történnie. (1889. évi febr. 7-én, 7,486 IV. sz. a.) A magyar kir. Curia: Az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-a értelmében megengedett felebbezés eseteinek egyike sem forogván fenn: a felebbezés hivatalból visszautasittatik. (1889. július 2-án, 5,502. sz. a.) A ki jogos követelésének kielégítése fejében tudva lopásból eredő pénzt fogad el, büntetendő cselekményt nem követ el. (B. T. K. 370. §.) A nyíregyházai kir. törvényszék: K. Pál János és K. Pálné a B. T. K. 333. §-ába ütköző s 334. §-a szerint minősülő, 339. §. szerint büntetendő lopás vétségében mondatnak ki bűnösöknek s ezért K. Pál János két rendbeli lopás vétségeért a B. T. K. 96. és 97. §-ainak alkalmazásával az itélet jogerőre emelkedésétől számított két havi fogházra, K. Pálné tizennégy napi fogházra ítéltetik. A B. T. K. 341. g-a szerinti mellékbüntetés vádlottakra nem alkalmaztatik. J. Mihály a bűnpártolás vétségének vádja és következményei alól felmentetik.