A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 14. szám - A budapesti ügyvédi kamara és a budapesti ügyvédi kör

A j o a 137 a végrehajtás elrendelésére vonatkozik, a 78., 79. és 80. §-ok értelmében csakis egy jogorvoslatot: a panaszos jogorvoslatát állapítja meg oly módon, hogy a 78 §-ban a végrehajtást szenvedettet a 79. §-ban pedig a végrehajtót megintő jogorvoslatok eseteit felsorolván, a 80. § ban kimondja, hogy e panaszok felett azon kir. tszék határoz, melynek területén az eljáró biró székhelye van, s igy arra nézve, hogy e panasz elintézésére nem az eljáró járásbíróság, hanem a kir. tszék birhat csak felülvizsgálati hatáskörrel, annál is inkább kétségtelen, mert a jelenleg használt jogorvoslatban emiitett panasz a 78. tj. b) pontjában világosan felsoroltatik. (8,921/89.) A -budapesti ügyvédi kamara* és a >budapesti ügyvédi kör«. Irta : KONKOLY-THEGE JÓZSEF, bpesti ügyvéd. A »J o g« legutóbbi számában br. P u r c z e 11 Andor budapesti ügyvéd ur »A budapesti ügyvédi kamara« feliratot viselő cikkében, a budapesti ügyvédi körre akarja rátukmálni a felelősséget azért, hogy a kamarának csak 401 tagja élt szavazati jogával és hogy igazát bizonyítsa, beavatottul mutatva be magát, mások és saját eszméit valótlan állításokkal láncolja össze ; fantá/.iájával elvezetteti magát az ügyvédi kör kuliszái mögé, annak nyílt téren pedig hódoló hívektől körülvéve trónján eszményíti az ügyvédi kör gazdáját. Azon erős meggyőződésben, hogy t. kartársam közleménye elvi, de nem személyeskedő tekintetekből nyert e becses lapban tért', az elvi tekintetek mellőzése mellett, jogosultnak vélem magam a személyi ráfogásokra reflektálni, miután a budapesti ügyvédi kör múlt évi közgyűlésén tagtársaim titkos, de egyhangú szavazata nyomán engem ért megtiszteltetés folytán: a budapesti ügyvédi körnek ez idő szerint én vagyok a gazdája, már pedig rólam nyilván valótlant állit a t. cikkíró ur, azt állítva : hogy az ügyvédi kamara választmányi tagjainak lisztájából magamat soha ki nem felejtettem és hogy a 15 éve létező ügyvédi kamara választmányának már 17 (!) év óta tagja vagyok! Mert nemcsak, hogy választmányi tag nem voltam és nem vagyok, de arra nézve hogy e megtiszielő, de felette terhes állással t. kartársaim kitüntetése terheljen, soha lépést nem tettem, sőt e gondolattól elidegenítettem azon tisztelt barátaimat, kik engem is kombinációba venni szívesek voltak. Épen ily valótlan azon eljárási mód is, melylyel t. kartársam az ügyvédi kört vádolja. Mert bár igaz az, hogy az ügyvédi kamarai választások iránti mozgalom rendszerint az ügyvédi kör ügyvéd tagjainak sorából indul ki (a tagok között van ügyvédi képesítettséggel biró magas állású államhivatalnok, vannak bírák, közjegyzők), mégis a választás, sőt a kijelölés szabadságát nem hogy korlátozza, de sőt előmozdítja az ügyvédi kör. A mozgalom megindításának jogosultságát egyeseknek sem lehetne felpanaszolni, annál kevésbé lehet tehát indokolt a panasz a budapesti ügyvédi kör irányában, mert e körnek csaknem 300 tagja az ügyvédi kamara tág fogalma alatt nem tesped! A kör tényezője a kartársi szellem fejlesztésének, tere a barátságos ismerkedésnek és érintkezésnek és tömörülése a közérdekért mindig tettre készen álló és küzdő egyedeknek. A mi pedig a kamarai választások iránti eljárását illeti, az csak rosszakarattal Ítélhető el. Ugyanis a sajtó utján vendégszeretettel hivja meg a budapesti ügyvédi kamarának minden tagját tanácskozás végett helyiségeibe, mert hisz az ügyvédi érdekek egyedül képviseletére szabadalmat nem követel! A megjelentek maguk közül választanak értekezleti elnököt, jegyzőt, az ügyvédi karból választanak kandidáló bizottságot, mely bizottság aztán egy újabb értekezleten működéséről beszámol. Az újabb értekezlet ismét önválasztotta elnök és jegyző ténykedése mellett határoz a kandidáló bizottság javaslata felett és titkos szavazattal szabadon állapítja meg a megválasztandók névsorát. Ezen, a megjelentek összeségének titkos szavazatával összeállított névsor szokta aztán a »hivatalos lista« címet kapni, mely hogy a kamarában eszközölt szavazással csaknem mindig elfogadtatik, az igen tsrmészetes, hisz az már egy próbaszavazás eredménye! Az előkészület így történt most is, de hát hol itt a kinevezés? hol a kulissza-titok? hol az ügyvédi kör vagy bárki eljárásának pressiója ? és hogyan lehet ügyvédek felett pressio gyakorlásáról jól, meggondoltan szólani ? Az ügyvédi kör szabatos eljárását csak azok magyarázhatják félre, a kik kartársaik körében még alkalmi meghívásra sem tartják ildomosnak, vagy Ízlésük szerint valónak a megjelenést, de aztán tapasztalatot nem szerezhetvén, vagy maguk alkotják meg, vagy »on-dit«-re alapítják a kör eljárása iránti fogalmukat. Ugy hiszem, hogy a cikkező t. kartársam nem volt jogosult, sem valótlan állításaira, sem a ^beválasztás iránt megbotránkoztató * Teljesen helyes e felfogás. Ki lapunkat ismeri, annak tudnia kell, hogy abban soha se engedtünk tért személyes érdekeknek. A szerkesztőség. Dehogy nem! Hát a szerzői jogról szóló perekben. Ezekben lehet csak még sok hamis — — — hang, illetve »Klucsik«. De »s z e n t Péter klucsik«, olyan már még sincs!? Igen is van! Épen előttem fekszik s ez dühösitett fel annyira, hogy ezt a cikket »elkövettem«. Származik pedig ez a legfelsőbb (földi) fórumtól és szóróiszóra igy hangzik : »Mindkét alsóbb bíróság ítélete (felperesek két egybehangzó ítélettel ingatlanok tulajdona iránti keresetükkel el voltak utasítva) a pprts. 1U8. §-a értelmében feloldatik s a kir. törvényszék utasittatik, hogy a »szegénységi j o g o n« perlekedő felpereseket tekintve, az 1828—29. vagy 1830. évi adó alapjául szolgált országos (portális), valamint az 1848. évet megelőző 1836. vagy 1840. avagy 1847-iki dicális (adó) összeírásokat, továbbá azon esetben, ha T . . . . községben netalán úrbéri rendezés volt, a legutóbb bíróilag megállapított úrbéri azonosítási táblázatot is felperesek által íuellékeltesse, illetve ezek előszerzése iránt a prts. 187. £-a értelmében (sic!) hivatalból intézkedjék; egyúttal arra vonatkozólag, hogy a Gy . I . . által lakott telektől 1848. évig, mely időtől, mely földes uraságnak és ki által teljesíttettek az uri szolgálatok, a volt földes uraságnak bizonyítványát szereztesse meg s mindezek után a peres feleket jegyzőkönyvileg meghallgatva, hozzon a kifejlendők szerint újabb határozató t«. Hát kérem alázatosan, ennyi mindenfélét kívánni mai napság már egy úrbéri perben is sok, nem egy közönséges polgári ügyben! Ezt a Klucsikot valóban szent Péter kulcsának minősíthetjük, nem hódolatból, hogy a legmagasabb fórum csinálta, hanem azért, mert ámbátor meg vagyon irva a szegényekről, hogy övék a mennyek országa, mindazonáltal a »szegénységi jogon« perlekedő felperesek, ha perüknek jó végét be akarják várni: aligha igénybe veszik valaha szent Péter kulcsát a végből, hogy a mennyországban elfoglalják a számukra fentartott helyet. De ki tudná mind elősorolni azt a tömérdek »perhalasztó Klucsikot, melyek használatát a »végszükség« diktálja. Annak felemlítése után tehát, hogy a bűnperekben sem kevesebb a »Klucsik«, ámbátor ott nincs perrendtartás (s ki tudja mikor lesz!) és nincs lOS-ik szakasz s hogy különösen a vádlottak »elmebeli állapotának megfigyelése s hivatalbóli védők kirendelése szerepel gyakori »Klucsik« gyanánt: a további felsorolást mellőzöm, annál is inkább, mert az olvasó könnyen azt mondhatná már, a mit Jézusnak mondtak, midőn Lázárhoz ment feltámasztani őt, hogy : »Immár Uram, szagos is!« Kérdés már most, hogy miért mondtam eí mindezeket ? Talán azért, hogy magas kartársaim érdemeit csökkentsem ? Korántsem. Hősök ők mindannyian. Titáni munkát végeznek. Szorgalmukról — mely akkor sem csökken, midőn látják, hogy a »deficit nélküli budgetben« sincs javadalmazásukról gondoskodva — csak levett kalappal lehet beszélni. Én tisztelem, becsülöm mindnyájukat annyira, hogy jobban tisztelni és becsülni csak akkor fognám őket, ha közöttük munkálkodva, személyesen ismerhetném valamennyit s velük együtt kereshetném a — — »Klucsikokat«. Mert mi tűrés-tagadás benne, erősen készülök rá, hogv hasonlóképen fogom vexálni első fokú birótársaimat, ha egyszer föléjük kerekedem, mint »kisegitő«! (Ne tessék félni, nincs »besegitöm«.) Föltéve, hogy a »Klucsikok« kiapadhatlan forrása, a 108-ik szakasz el nem törültetik addig. De hát én épen azt akarom, hogy törültessék el a föld színéről; vagy legalább alkalmazása korlátoltassék. Mert az 1831. évi L1X. t.-c. 17. §-a most már felhatalmazza az első folyamodású bíróságot is arra, hogy Ítélet hozatala előtt kiegészítheti a tárgya-