A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 14. szám - Felebbvitel a sommás eljárásban

138 JL JOG. szivósággal«, »nyiltan és alattomban közremunkálásrók, »a szégyenletes állapot valósítására a kijelöltek megválasztásához« hozzájárulással vádolni egy ügyvédi testületet, mert abból, hogy most többen nem szavaztak a jelöltekre, apróbb okokon felül lehet a kamara intézmény iránti ellenszenvre, az ellenmozgalom hiányával karölt\e járó közönyre következtetni, de arra bizonynyal senki sem jogosult, hogy a mostani szavazás eredménytelenségéből elitélje kartársainak a szavazásoknál eddig követett eljárását és hogy a jelenben is 401 kartársat félrevezetettül mutasson be a nyilvánosságnak. Felebbvitel a sommás eljárásban. Irta : KÖLLŐ IGNÁC, kir. aljegyző Csik-Szt.-Máitonon. (Befejező közlemény.) Miután több olyan közbeneső ítélet, végzés, egyezség lehetséges a végitéleten kivül, mely meg annyi anyagi marasztalást is tartalmazhat, ha tekintetbe veszszük, hogy a tervezet által rendelt ügyvédi kényszer a végérvényes birói határozatnál lejár és mivel a felebbezési bírósághoz a tulajdonképeni felek nem mindig, csak a biróság által megállapítandó szükséghez képest idéztetnek és igy a meghatalmazott ügyvéd kezéhez adatnak ki az Ítéletek, végzések, egyezségek, melyek a legtöbb esetben az ügyvéd kezén is maradnak s a felek legtöbb esetben szóbeli értesítést vesznek azokról, a nélkül, hogy még számát is tudnák az egy perben hozott határozatoknak, minélfogva nem is tudják igen sokszor fejükben tartani a különböző határozatok marasztaló tartalmát. Az 1881 : LX. t.-c. 1. szerint pedig végrehajthatók : a polgári bíróságoknak jogerőre emelkedett ítéletei, a polgári bíróságoknak pénzbírság vagy költségfizetésre kötelező, vagy más marasztaló végzései; a polgári biróság előtt kötött egyezségek. És én nem ismerem a tervezetnek olyan §-át, mely szerint az egy ügyben hozott különböző határozatoknak végrehajtása egy kérésbe volna foglalandó s igy természetes, hogy ama határozatok külön-külön is végrehajtandók lesznek. E tekintetben azon meggyőződésem van, hogy nem felejtve fajunknak fizetés iránti készségét, ha nem orvosoltatnék a tervezet ezen irányú intézkedése, ugy a tervezet rövid pár évtized alatt a népet tönkretevő jótékony intézménynyé válnék, épen ugy, mint azzá lettek a kereskedelem és ipar nélküli földmívelő osztály közé beültetett vidéki takarékpénztárak. Mert lehet, hogy kevés forgalommal biró járásbíróságoknál, főleg a hol az osztályok rendszerint éveken át ugyanazon kézben vannak, az osztályvezetők, vagy ha ugy tetszik — referensek, evidentiában fogják tartani, hogy ki ki ellen és minő ügyben kér végrehajtást s talán a már korábbi kérésbe foglalhatott, de időről-időre később kért végrehajtás elrendelése mellett lelki erejük is lenne a méltánytalan s csak a költségek szaporítását célzó munkadíjakat megtagadni, de ez oly társadalmi súrlódásokra vezetne, a melyeket épen az igazságszolgáltatás jól felfogott érdekében minden módon megakadályozni kell. Nem is szólok a nagyobb ügyforgalmú járásbíróságokról, ugy azokról sem, a hol a beosztás, a munkakör oly módon vau megállapítva, hogy mindenik fogalmi személy, lehetőleg minden a járásbirósági illetőségi körbe rendelt ügynemben dolgozik. Hiszen tudjuk, hogy az 1881 : LX. t.-c. alapján még azon esetben is lehet végrehajtást többször megkísérlem, foglalás által valóban foganatosíttatni, ingatlanokra ugyanazon esetben végrehajtási zálogjogot bekebeleztetni, ingók és ingatlanokat elárvereztetni, ha egy birói határozat vagy egyezség van s mindezt nem egyébért, mint ha 50 frtos perek vannak, legalább a végrehajtási költségek rúgjanak túl a bagatell összegen. Különösnek találom, hogy a tervezet 43. §-a szerint »az ellenfél a tárgyalás befejezéséig a felebbezéshez csatlakozhatik«, a 44. §. 2-ik bekezdése szerint, »ha azonban a csatlakozás a felebbezési határidő alatt a bíróságnak és ellenfélnek be lett jelentve, az önálló felebbezésnek tekintetik« és mégis az 58. §. szerint, »ha a felebbező fél a tárgyalási határnapot a felebbezési kérelem felolvasása előtt elmulasztja, a felebbezés az ellenfél kérelmére egyezségileg visszautasítandó és a mulasztó fél a költségekben elmarasztalandó. A csatlakozási kérelem felett ilyenkor csak akkor lehet tárgyalni, ha az a 44. §. értelmében önálló felebbezésnek tekintendő. Ez esetben a felebbező fél mulasztásának következményei is a csatlakozás felett hozott ítéletben mondandók ki«, vagyis miután a 44. §. 2-ik bekezdése szerint az ott körülirt csatlakozás önálló felebbezésnek tekintendő, ítélet által kell újólag is kimondani, hogy a csatlakozás : felebbezés. Véleményem szerint legalább ezen egy ítélet elhagyható volna. Tudvalevő dolog minden járásbíróság, törvényszék, ugy a kir. táblák és kir. Curia előtt is, hogy igen sok esetben a nyertes fél, a perköltségeknek vélt kevés volta miatt is felebbez, nemcsak az elsőfolyamodású bíróságok, de a kir. táblák Ítélete ellen is. Hogy az ily felebbezések alapján a tervezet szerinti ellást, ha a pprts 108. §-ában körülirt azon esetet látja fenforogni, hogy alaposan nem ítélhet. Ezt meg is teszszük ; ámbár ezen szakasz jogosult-ágát-épen ugy kétségbe vonom, mint a 108 ikét, a rendes perekben, melyek az írásbeliségre alapított polg. prts szerint ügyvédek által tárgyaltatnak le. Ezen szakaszok használata nem egyéb, miut az ügyvédek feletti gyámkodás. Mire való akkor az ügyvéd s mire valók a pernek pertári kezelésére előirt szakaszok, melyek szigorúan megjelölik a bizonyítékok alkalmazásának helyét és idejét, ha azután, midőn a per kikerül a biró kezeihez, egész sorozata következik a jegyzőkönyvi tárgyalásoknak s újabb bizonyítási eljárásoknak. . . . Soha se legyen a biró ügyvéd is. És soha se kényszerítse a biró a feleket bizonyítékaik előterjesztésére, a mint ez most, a fenálló »Klucsik«-rendszer mellett történik. Nézetem az, hogy tartsuk meg a perrendtartást, ha rosz is, mig jobb nincs ; mert a törvények megtartását esküvel fogadtuk. Pedig ma már nincs perrendtartás. A 108-ik szakasz a többit hatályon, használaton kivül helyezte. Egy szóval csináljuk már az anyagi igazságszolgáltatást célzó »szóbeliséget és közvetlenséget* most, midőn még csak a »levegő terhes vele«, hogy lesz egyszer olyan perrendünk is, a melynek alapján szabad lesz ezt tennünk. Maga az ügyvédi kar nem fogadja valami lelkesedéssel a felette való gyámkodást. Mindig hadi lábon áll a feloldásokkal szemben, hol a bírákkal, hol a pénzügyi közegekkel. Ha az elsobiróság használja a fiók-prtsban deponált úgynevezett »kisebb klucsikot«, ugy tűnik fel előtte a dolog, mintha a biró egyik vagy másik fél javára állást foglalna s annak igazait erővel diadalra akarná juttatni; vagy hogy legalább időhaladékot akar neki adni. Ha a felső biró használja a pprts 108. §-ában jelzett Mia^yobb klucsikot«, akkor azt meg információ eredményének tartja s neheztel az első bíróra, hogy a pert »nem jól csinálta«. Pedig hát ő csinálta, akár jó, akár rosz, nem a biró. De minek itt bővebben indokolni. Beszéljenek a felhozott példák. Szerény véleményem szerint a felsorolt esetek egyikében sem lehetett volna a pprts 108. §-a alapján feloldó határozatot hozni; mert ezen szakasz szerint a felebbviteli biróság csak akkor oldhatja fel az ítéletet, ha »nem látja annyira kifejtve a ténykörülményeket, hogy alaposan ítélhessen s ha a tárgyalás folytatásától valószínűleg sikert vár«. . . , Ha a felebbviteli biróság szorosan alkalmazkodnék a szakaszhoz, akkor nem kényszerítené az ügyvédeket új bizonyítékok nyújtására s nem volna a feloldás folytán hozott ítélet majd mindig szórói-szóra ugyanaz, mint az első volt. Átka a gyors Ítélkezésnek, bő forrása a restanciák növelésének az első fokon, ez a muukaszaporitó, — különben kényelmes, mert semmiféle jogorvoslattal meg nem támadható — feloldó határozat. . . Szellemi fricska ez ügyvédnek, bírónak, félnek s megkárosítója valamennyinek. Bírótól, ügyvédtől az időt, a féltől a pénzt vonja el s a legtöbb esetben: hiába, mert a végeredmény ugyanaz marad. Végezzünk tehát. ... A »108-ik kacscs« használata az írásbeli polgári perekben végkép törlendő; a sommás, szóbeli s per analógiám, a közvetlenség elvén alapuló bűnvádi perekbe innak alkalmazása szorosan a törvényszakasz medrébe szorítandó. Minden esetben pedig a feloldás folytán hozott ítéletek elleni felebbezés bélyegmentessége, ha ugyanazou fél felebbez : kimondandó. S hogy ez keresztülvihető legyen, a munka nagyságával arányba hozandó a munkások száma; mert a bírónak nem a gyors, hanem az alapos igazságszolgáltatás képezi magasztos feladatát. . . . Nem fogadom el a költségvetést!!!... (Azaz : pardon! ez már nem tartozik rám ... de önként ráment a szám, miután — nem a költségvetésről beszéltem )