A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 13. szám - Elrendelendő-e a németországi bíróság ítélete alapján a hazai bíróságok által végrehajtás?

128 fi JOG ezen kijelölés a hivatalosnak nevezett liszta s rendesen ezek kerültek ki eddigelé mint győztesek az urnából; mert nemcsak hogy a kör tagjai solidáris pártolói e megállapodásnak, hanem — akár képviselőválasztásoknál — oly korteskedést visznek végbe e névlajstrom mellett, — mi természetesebb tehát, hogy ez mindeddig sikerült, ha nem egészben, de nagy részben. A kamara választmányi tagok, sőt tisztviselői is, tehát az ügyvédi kör és főként a kör gazdájának kinevezettjei gyanánt tekinthetők, ki azonban a lisztából még eddig magát soha ki nem feledte, csak az bámulatos, hogy mindig voltak olyanok, kik ez önös eljárást észre nem vették, sőt mi több, segédkezet nyújtottak a szégyenletesnek nevezhető állapot valósítására s engedték magokat felhasználtatni eszköznek, statisztáknak oly célok elérésénél, mely megteremté az ország legnépesebb ügyvédi kamarájának maradiságát, az elsavanyosodást. Neskovics barátom által irt s a lapokban megjelent cikkében kellő világításban feltüntette a fentiek szerint alakult kamara tarthatatlanságát s ha egy pillantást vetünk az ügyvédi kör mostan keresztülvinni óhajtott listáján, ismét csak azon meggyőződésnek kell kifejezést adnom — mi már oly számtalanszor hangoztatva lett — hogy vagy teher a választmányi tagság, vagy jövedelmező állás ; ha előbbi, ugy a kamarai tagok mindaunyija tartozó kötelességének ismerje azt viselni, ha utóbbi, részesüljön benne más is, ki talán jobban rászorult, mint azok, kik oly szívósan ragaszkodnak tisztükhez. De még nagyobb erkölcsi hordereje is van a maradiságnak, mert azon gyanú is merülhet fel, miszerint nincs más alkalmas tagja a kamarának e tisztségekre, mint azok, kik eddig monopolisálják, ezt igazolni látszik az önhittség részükről; inig a tagtársak részéről ama »közöny«-nek jelzett kijelentés, mit a szavazó bizottság jelentésében mond, mit azonban tartható s állandósithatónak elfogadnunk nem lehet, nem szabad. Erős a meggyőződésem, hogy a május hó 4. napjára kihirdetett közgyűlésen más viszonyok fognak alakulni, lehetlennek hiszem, hogy összetett kezekkel szemlélői legyünk a semmittevésnek, hisz legvitálisabb érdekeink nem nyernek támogatást a vezénylő szerepet vinni kötelezett jelenlegi kamaránál. Helyesen jegyzé meg dr. R o b i c s e k barátom a 23-iki közgyűlésen a segél yzési miseriákat, de a választmánynál ez mindig süket fülekre talált, hogyan is lehet fogalma, érzéke ilyesmi iránt a pénzügyi előadó urnák, ki teljes életében a milliók között kénye-kedve szerint turkált ? természetesen őt követi a többség, a szegény kartárs pedig, ha nem tud megélni, legyen proletárrá, ezt igy hozza magával a javítás. Egy utolsó hordártestületnek van segély- és nyugdíj-egylete, sőt tekintélyes alapja, mit fillérekből gyűjt, mi fizetjük a horrend tagsági díjat, a segély-egylet 2,000 frttal lesz dotálva, a többi 12,400 frt felmegy a személyi kiadásokra (8,550 frt), no meg 500 frt könyvtári célokra is, de állandó nyugdíj-alap létesítése iránt 1876. év óta tett bármely indítványt a választmány felkarolni rangon alulinak tartotta, természetesen a választmány minden egyes tagja csak saját énjét, de nem a kart összeségében tekintette s mivel ők, talán szükségét nem látják, maradt minden a régiben; nem tudják, hogy az intelligentia szegénysége kétszeresen gyötrőbb, a nélkülözés hatványozza a fájdalmakat, a segélykérést lehetetleníti az ügyvéd állása; még se tegyünk hát mindezek ellen semmit ?! Tetterős és semmitől vissza nem rettenő tagokból alakítsunk választmányt, egészen új erőkre bizzuk létjogosultságunkat, a tények igazolják a régi állapot tarthatatlanságát, bizonyíték a 17 éves mult, hogy a semminél alig vitt keresztül a kamara valamivel többet, lássunk egy új generátiót, bizzuk arra érdekeinket s ha netalán bizalmunkban csalódni fogunk, három év multával ismét szabad tér fog nyilni a cselekvésre. Én képtelenségnek tartom, hogy egy egészen új elemekből alakítandó kamara az igazságügyi kormánynyal szemben oly csekély eredményt legyen képes három év alatt kivívni, mint mennyit a jelenlegi 17 év alatt elért; főként helyén van az újítás most, midőn a magas kormányzat fennen hangoztatott reformok életbeléptetését a közigazgatás és jogi téren elodázhatatlanoknak jelentette ki, most tetterőre van egyedül szükség, tehát oly mozgalmat kell indítani, mi által elérhető legyen, hogy az ügyvédi kart végre-valahára a codificatio nélkülözhetlen factorainak elismerjék. Még egy tanúságot vonhatnak a kamara jelenleg intéző körei a most megejtett szavazás eredményéből s ez ugy vélem általános, nem »közöny« az, mi a szavazásnáli részvétlenségét eredményezte, hanem bizalmatlanság. A passivitásban is teljes bizonyíték van, mert hogy a hivatalos lista csupán 401 tagnál talált pártolóra, igazolja a többi 468 tagnak ellenszenvét, hogy jogát nem gyakorolta az iránt, mit nem akar acceptálni, míg ellenben, ha nézete és akaratával egyező más alakban lehetett volna szavaznia, bizonyára a »közöny« be nem következik s a kamara ma már megalakultnak volna mondható. A leszavazott 401 tag is csak azért szavazott, mert a választásnak kellett megejtetnie, mily irányú a szavazás eredménye, nem tudható, mivel összeállítva nem lett, de kétségtelen, ha az ellenáramlat megmozdul, a szavazó nem a régi, hanem az új irányeszméket támogatja szavazatával s vége ' szakad a megunt állapotnak. Elrendelendő-e a németországi bíróság ítélete alapján a hazai bíróságok által végrehajtás ? Irla: dr. LERSCII KORNÉL, ügyvéd Szepes-Szoinbaton, A budapesti kir. ítélőtábla Sch. B, cég javára a boroszlói törvényszék által hozott makacssági ítélet alapjáu A. L. ügyfelem ellen a végrehajtást, a szepes-szombati kir. járásbíróságnak elutasító végzését megváltoztatva az 1889. évi 9,410/v. sz. a. hozott végzésével elrendelte azon okból, mert az 1884. évi május hó 24-én 18,123. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet az előbbi a polgári ügyekben hozott birói határozatok és megkeresések végrehajtására a német birodalom egyes államaival fennálló viszonosságot meg nem I szüntette és csak arról értesiti az e. f. bíróságokat, hogy a viszonossági nyilatkozatok kicserélése végett a magyar kormány és a német birodalom kormánya közt indított tárgyalások egyelőre eredményre nem vezettek. A kielégítési végrehajtás elrendelésére j a kir. ítélőtábla indokul azt is felhozza, hogy a végrehajtási törv. 3. §-ának a) pontjában említett jogerősségre elegendő, ha a jogerősségi nyilatkozatot és a végrehajthatósági záradékot az Ítéletre a külföldi bíróságnak egy tagja (Gerichtsschreiber) vezette, még akkor is, ha ezen Ítélet alperesnek nem is lett kézbesítve. Egy további indokul még felhozza, hogy az 1885. évi március hó 9-re I Boroszlóba idéző és a kereset másodpéldányára vezetett végzést 1885. évi február hó 20-án átvévén a további kézbesítés nélkül 1885. évi július hó 6-ra, a mely napon tartott tárgyalás folytán a boroszlói törvényszék által a makacssági Ítélet is hozatott, hirdetményileg idézett alperes a végrehajtási törvény 3. §. b) pontja szerint (szabályszerűen idéztetett. Én mind a három indokot tévesnek tartom. Az 1884. évi május hó 24-én 18,123. sz. a. kelt rendelet kibocsátására az igazságügyminisztert csak azon körülmény késztethette, hogy az addig a német birodalom egyes államaival j fennállott viszonosság az egész német birodalom irányában meg| szűnt. A mi még fennáll és a mit a kormány továbbra is irányadónak tekinteni akar, annak szabályozására nem szokott felesleges tárgyalásokat folytatni. De ha a kormányok — és különösen az igazságügyre vonatkozólag — tárgyalnak is, addig, mig a tárgyalások bizonyos eredményre nem vezettek, nem szokás a bíróságokat és hatóságokat csakis arról és csakis annak kedveért, hogy tárgyalások folytak, vagy folynak bizonyos irányban, értesíteni. Az ilyen hivatalos értesítésnek, minő az 1884. május hó 24-én 18,123. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet mélyebben fekvő létoka van és ezen létok abban rejlik, hogy az ilyféle rendelettel a kormány figyelmeztetni akarja közegeit és a bíróságokat, miszerint a német birodalom egyes államaival addig fennállott viszonosság már meg is szűnt. A külföldön hozott határozatoknak belföldön leendő végrehajtásának elrendelése előtt megvizsgálandó az is: vájjon a végrehajtás alapjául szolgáló határozat a mi törvényeink szerint is jogerőre emelkedett-e? A külföldön hozott határozat pedig csak akkor emelkedhetik nálunk jogerőre, ha az alperesnek saját államában, saját kezéhez szabályszerűen kézbesítve lett, minek megtörténtét alperes tagadásaival szemben bebizonyítani csak a végrehajtást kérelmező kötelessége. A magyar jog szerint jogerőre emelkedés bizonyítását nem pótolhatja a külföldi biróságoknak az ítéletre vezetett záradéka. Itt megjegyzem, hogy annak bizonyítását, miszerint a végrehajtás alapjául szolgáló Ítélet alperesnek kézbesítve lett volna, végrehajtást kérelmező a tárgyalás folyamán 1 meg sem kísérelte.