A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 12. szám - A budapesti ügyvédi kamara

114 A JOG. maradt; az ötödik állásnak betöltője pedig más okból nem teljesített szolgálatot. Ha mindezekhez még azt veszszük tekintetbe, hogy a Curiánál kisegítő birák száma az idén már 12-re, a tavalyi szám kétszeresére emelkedett; ha még azt is számítjuk, hogy az időközben rendes bírákká előlépett kisegítők helyett újakat nem alkalmaztak; könnyű kiszámítani, hogy a számtalan kisebb betegséget nem is emlitve, 56 bíróval kevesebb működött az idén januárban és februárban is 33—34-el kevesebb, mint a mennyi a közkézen forgó óriási létszám mellett tényleg működhetett volna. Kisebb a különbség a tavaly és az idén januárban műkÖdöttek száma között. De kétségtelen, hogy habár tavaly januárban névleg sokkal nehezebben működtek a táblán (tudjuk, hogy a 30 új kisegítő csak tavaly augusztusban kezdé meg e helyütt működését, tényleg mégis az idén januárban legalább 20 bíróval kevesebb működhetett és februárban is, ha nem is kevesebb, de semmiesetre sem több, mint tavaly. Ez tehát az oknak az oka. Nem fogyott a hátralék a beérkezés apadásához képest kellően, mert kevesebb ügyet intézett cl a tábla, mint tavalv. Kevesebbet pedig, mert kevesebb erővel működött, dacára a látszólagos felemelésnek. Sokan tudják, hogy a budapesti táblán 142 rendes bírói állás van s ezeken felül még 48 kisegítő biró működik ; de azt már sokkal kevesebben, hogy például ez év első két havában is a 190 biró helyett csak 135 -160 működhetett. Persze, ezek működése eredményének el kell a névleges létszámtól várható mögött maradni. A betegségek nagy száma rendkívüliekké tették e hónapokat. Kétségtelenül nem lehet ezeket a rendkívüli körülményeket sinórmértékül venni. De a betegségi eseteken kivül 24 állás betöltője, vagy nem a tulaj donképeni bírói működés terén, vagy nem a táblánál működött. És ez már állandóbb jellegű fogyatkozás. Ez már állandó oka a vázolt okozatnak. A kir. táblának ez év január és február havában kifejtett működését ezekben ismertetvén, nem lesz érdektelen némi visszapillantást vetni az elmúlt 1889. év tevékenységére. Ismeretesek azok az adatok, hogy 1888. évről 33,967 hátralékos ügy maradt, hogy ehez az 1889. év folyamán 124,914 ügy érkezett és igy összesen 158,881 ügy volt 1889-ben a budapesti kir. ítélő táblánál elintézendő. Elintézett pedig a tábla az egész év alatt 130,245 ügyet és igy a folyó évre a már fentebb is ismertetett számú (28,636) ügyet hagyott elintézetlenül. Az 1889. évi beérkezés csak 305-el haladta meg az 1888. évit, a mi nem egészen egy negyed százalék (0 24°/o) emelkedés. Az összes elintézendő ügyek száma már közel két százaléknyi (l-9°/o) emelkedést mutat, mint az előző évben volt; az elintézett ügyek száma pedig 8,379-el (6°/o) haladja meg az 1888. évben elintézettekét. A hátralék az egész év folyamán 15-6°/o-kal apadt. Látjuk a kimutatásból, hogy hosszabb-rövidebb ideig 188 biró működött az elmúlt év alatt a kir. itélő táblánál. De csakis 134 biró volt olyan, a ki az egész év alatt működhetett és hivatali teendőit szabadságidejének, vagy rövidebb ideig előforduló esetleges betegségének akadályát nem tekintve, folyton teljesíthette. Ellenben 4 bírót a tanácsvezetésnek terhes feladata és 50 bírót pedig részint az elmúlt évközben e helyről más állásra történt kinevezés, részint itt működésének csak az évközben megkezdése hátráltatott abban, hogy egész évi munkásságát fejthette volna ki a tábla feladatainak apasztásában. Közülök néhányat hosszabb, vagy épen egész éven át tartott betegség arra kényszeritett, hogy a birák létszámában csak neve szerepeljen. Látjuk tehát, hogy nagyon csalatkoznék az, ki a birák által elintézett ügyek számát 188-al, vagy épen 190-el osztaná el, hogy megtudja : átlag hány ügy elintézése esett egy bíróra ? Csalódnék az is, ki azt az imént feltüntetett 134 számmal vélné kiszámíthatónak. Egy kevés fáradsággal kiszámíthatjuk, hogy az 54 bírónak munkássága, kik bármely okból az egész éven át nem működhettek, 264 munkahónapot tesz ki, a mit 10-el, mint a mely a rendes működés hónapjainak felel meg, elosztva: 26-ot, azaz azl a számot nyerjük, a hány biró egész évi munkásságának felel meg az emiitett 54 biró munkája. Ezt a 134-hez adva, láthatjuk, hogy a táblán az 1889. év alatt 188 biró működött annyi ideig, mintha 160 működött volna nagyobb akadály nélkül az egész év alatt. Láttuk fentebb, hogy a tábla 1889-ben 130,245 ügyet intézett el. E számból mintegy 35,538-at a tábla tanácsjegyzői ülésen kivül végeztek el; a maradt 95,000 körül levő ügy jutott a birák feladatául. Ebből azonban 5,749 olyan könnyebb elintézésű ügyet levonva, mit a tábla birái szintén ülésen kivül intéztek el, maradi 88,958 ülésben előadott külön ügy, melyekben a tábla határozott. Ezt 160-al elosztva, láthatjuk, hogy megközelítőleg az az átlagos szám jön ki, mit már előző évek eredményéül kiszámítottunk: 556. Eltekintve tehát minden egyéb működéstől, a tábla birái azt a munkásságot fejtették ki az elmúlt év alatt, hogy minden egyesre átlag 556, ülésben előadott peres ügynek elintése jut. A kimutatáson futólag áttekintve is látjuk, hogy sokan a birák közül sokkal többet, vannak olyanok, a kik közel a kétszeresét intézték el e számnak, de viszont különösen a nehéz jogkérdéseket tárgyazó, bonyolult természetű ügyek előadói, a kiknek működése persze számok elintézésével legkevésbé mérlegelhető, az átlagszámon alul maradtak. De bár a birói működés — ismételhetjük — számokkal alig mérlegelhető, a kimutatott átlagszám nagyságából mégis habozás nélkül vonhatjuk le a következtetést, hogy a tábla birái az elmúlt év alatt is nagyon sokat dolgoztak. Csak elismeréssel gondolhat mindenki arra, hogy az a birói kar, melynek mindegyik tagja tanácsülésekben elnökléssel, vagy szavazással még igen sok ügy elintézésében vesz részt, a melynek igen sok tagja az ügyvédi, a birói, a telekkönyvi vizsgánál résztvevéssel, az emiitett számú ügyekben nem foglalt fegyelmi ügyek elintézésével, végre a mely birói karnak néhány tagja még az alapítványi, a földtehermentesitési bizottságok teendőivel is el van foglalva, mindezeken felül minden egyes tagja, az ülésenkivülieket nem is számítva, még évenkint átlag 556 ülési ügyet adott elő és intézett el. A budapesti ügyvédi kamara. Irta: dr. KISS KÁROLY, budapesti ügyvéd. Neskovits Döme kartárs urnák ezen becses lapok f. évi ll-ik számában megjelent s a budapesti ügyvédi kamarára vonatkozó cikke mindenesetre széles körökben keltett figyelmet s kinekkinek módjában van ezzel szemben állást foglalni. Szabadjon tehát nekem is röviden a tárgyhoz szólanom. Ugy látszik, hogy a kamara választmányának minden újra alakításánál azon elv szokott bizonyos részről követtetni, hogy oda a minél tekintélyesebb és keresettebb ügyvédek — lehetőleg befolyásos országgyűlési képviselők — választassanak be, hogy ezek a kamarának saját tekintélyükből kölcsönözve, a kamara s igy az ügyvédség tekintélyét is emeljék. De hogy ezen felfogás mennyire téves és a várakozásoknak meg nem felelő s hogy ezen tekintélyes és befolyásos urak mit nem tettek és mit nem tesznek az ügyvédség érdekében, erről sokat lehetne beszélni. En csak röviden a leletmiseriák szempontjából akarok a tárgyhoz néhány szót fűzni. Azon hirhedt — mert túlszigora tekintetében mivel sem indokolt, a leletfölvétel és behajtás körüli eljárás szempontjából pedig nyilván rosszhiszemű, tehát egészben a törvényhozásra és államkormányra — de nem a méltatlanul sújtott állampolgárok, illetve ügyvédekre nézve is szégyenletes 1881 : XXVI t -c 9 és 18. §-ai ellen — melyek pedig közvetlenül érdekelnek bennünket — sem a törvény megalkotásának előkészítése közben, sem annak megalkotása óta nem tettek a t. választmányi tagok egy komolyan számbavehető lépést sem, akár országgyűlési képviselői minőségükben (pedig ilyenek a választmányban akkor is, ma is többen voltak és vannak is), akár a kamarai feliratok alakjában. Pedig komoly szándékkal és kitartással lehetett volna talán, ha nem is a vakon szavazó parlamenti többséget, de magát a törvényjavaslatot előterjesztő kormányközegeket meggyőzni ama szégyenletes 9. és 18. §. indokolatlan, minden ethicai alapot nélkülöző, méltánytalan és jogtalan voltáról. Mindenesetre azonban lehetett volna s lehetne ma is a tisztesség és jogérzet nevében követelni, hogy a leletfölvételt megelőzőleg - ugy miként az másutt gyakorlatban van — a bélyegkötelezett fél figyelmeztetve legyen a törvényes következményekre s csak ezen figyelmeztetés sikertelensége után lenne a lelet felvehető, mert csak ekkor lehet a mulasztást szándékosnak tekinteni s lehet a büntetést — bármily szigorú legyen is az alkalmazni. A jelen eljárás mellett azonban büntetve leszünk száz eset