A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 10. szám - A kunhalasi járásbíróság állapota

£L JOG. kötelezhető : az alperes tulajdonos a felperes bérleti birtokát jog­talanul háboritónak nem tekinthető; ugyanazért a tulajdonos alperessel szemben felperes javára nem visszahelyezésnek van s lehet helye, a mi az udvari kamara és padlás egy része lebon­tatván, nem is lenne eszközölhető, hanem a mennyiben Felperes alperesnek ezen építkezése folytán károsodott, a bérlemény nem használhatásából, esetleg árúi áthelyezéséből folyó kártérítés miatti keresettel áll módjában eshetöleg igényeit alperes ellen érvé­nyesíteni. A iiuift-y. kir. Curia (1889. december 27-én, 9,362/1889.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A I!. a. okirat tartalmából kiderül, hogy fel­peres az alperes által szándékolt építkezés megkezdetését, 1889. május hó 16-án kelt iutvényében azzal a hozzáadással tilalmazta : hogy az építkezés és átalakítás következtében előállandó kárának megtérítésére való jogát fentartja. Habár tehát a bérlő rendszerint jogosítva is van azt követelni, hogy a bérlemény tárgya a bérleti idő tartama alatt sértetlenül és egész terjedelmében a bérbeadó által fentartassék és a bérlő rendelkezése alatt hagyassák, ha csak a bérlet tárgya szükséges javítást nem igényel, a mely célból a bérbeadó a javítást eszközölheti, mégis felperes figyelemmel a fentebb felhívott B. a. okirat tartalmára, ez időszerint nem kö­vetelheti azt, hogy alperes a megkezdett építkezést abbanhagyja és felperesnek az építkezés folytán igénybe vett területeket, vala­mint az épületbontás által szabaddá lett térséget felperes rendel­kezésére bocsássa, mert az intvény tartalmából alperes méltán lehetett azon jóhiszemben, hogy felperes az egyes helyiségek és területeknek sértetlen állapotban való feutartásához nem ragasz­kodik feltétlenül, hanem kész kártérítéssel is megelégedni, és mert ily helyzetben felperes a jóhiszemű bérbeadót, az előbbi állapot helyreállítására nem szoríttathatja, hanem kénytelen meg­elégedni a kártérítéssel, mire nézve jogosultságát a másodbiróság is fentartotta. Ha a telektulajdonos saját falán nyílást készít, ez nem képez jogsértést a szomszéd telke irányában, mert a nyílást készítő saját tulajdonával rendelkezik. A szolgalom elbirtoklás ntjáu akkor veszi kezdetét, mikor valamely tulajdonos másnak liltására felhagy egy oly cselekmény­nyel, melyet különben tenni jogában állana; ámde maga azon körülmény, hogy a tulajdonos sajátjával egy bizonyos módon, avagy egyáltalán s bárminő hosszú időtartamon át is nem rendelkezik, másnak nem nynjt jogot arra, hogy a tulajdonost a célbaveti rendelkezéstől eltiltsa. (Magy. kir. Curia 1890. február 5. 4,240.) A hagyatéki eljárásra az 18G8: LIV. t.-c. 562. §-a értelmében városokban a törvényszék illetékes, akkor is, ha a törvényszék e«.ak később állíttatott fel. (Illetőségi összeütközés.) A in. kir. Curia (1889. december 27. 9,489/p. 1,889.) Azon illetőségi összeütközési ügyben, a mely néhai K. Péter hagyatéki ügyében a zala-egerszegi kir. törvényszék és a zala-egerszegi kir. járásbíróság között felmerült, a m. kir. Curia a hagyatéki bírósági teendők teljesítésére és igy a mennyiben az átadásnak helye van, egyszersmind a hagyaték átadására is a zala-egerszegi kir. törv.­széket mondta ki illetékesnek. Mert városokban a hagyatéki bíró­sági teendők teljesítésére az 1868 : LIV. t.-c. 562. §-a értelmében, a kir. törvényszékek vannak hivatva, azon eset tehát, melyben ott, hol törvényszék nem volt, városokban is a szolgabirósáo- és illetőleg az ennek helyére lépett járásbíróság járt el, a törvény fentebb idézett általános szabálya alól oly kivételt képezett, a mely csak addig foglalhatott helyet, a mig az általános szabály alóli kivételt megállapító ok, vagyis a törvényszék hiánya ezt elkerülhetlenné tette; továbbá, mert a korábbi városi törvény­székek gyámhatósági osztálya, bírói és gyámhatósági vegyes hatás körrel bírván a két hatáskör szétválasztása folytán a birói teen­dők továbbra is a bíróságok hatáskörében maradtak és az 1873 : XXXI. t. c. 18. §-ában említett kir. törvényszékek hatáskörébe is átmentek. Makacssági Ítélet ellen is lehet perújítással élni, mert nincs törvény, mely azt rendelné, hogy ily Ítélet ellen első sorban iga­zolással kelljen élni. A in. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltozta­tásával az elsőbiróságnak a perújitási kérelemnek helyt adó ren­delkezése hagyatik helyben sa másodbiróság utasittatik, miszerint a kereseti követelés érdeme felett határozzon. Indokok: A másodbirósági ítélet megváltoztatásával azért kellett jelen itélet rendelkező része értelmében határozni, mert az, hogy meg nem jelenés miatt hozott elmarasztaló itélet ellen is lehessen perújítással élni, törvény által kizárva nincs ; mert nincs törvény, mely azt rendelné, miszerint ily itélet ellen első sorban igazolás jogorvoslatával kell élni és mert a fenforgó perújitási kereset s az ahhoz A. a. csatolt bizonyítván}' annak bizonyítására, hogy alperes a kereseti váltót alá nem irta s igy váltói kötele­zettséget nem vállalt, a felhozott új bizonyíték mindenesetre lényegileg a per tárgvára vonatkozik. (1890. január 29 én 1,033. sz. a.) A 32 évi elévülési időszakra nézve a magyar törvények hatálya visszaállíttatván, e részben az o>ztr. ptkv. 1,494. § ának rendelkezése többé nem irányadó, az elévülés tehát kiskornak ellenében is fenti időben eszközölhető. Az elbirtokló rosszhiszeműsége nem áll az elbirtoklásnak útjában, ha be nem igazoltatik, hogy a törvény által tiltott módon jutott a birtokba. A telekkönyvi első felvétel a már megkezdett közönséges elbirtoklást félbe nem szakítja, sem pedig ezen felvétel alapján a három évi elbirtoklásnak helye nincs. A telekkönyv az abba felvett térmértékekért nem sz ívatóI. (M. kir. Curia: 1890. január 7-én 3.780. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Valamely részvénytársaság vezérigazgatója írásbeli vagy szóbeli kötelező nyilatkozatot csak az alapszabályokban mesrállapi­tott formnszerüségek megtartása mellett tehet. A b.-gyarmati kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A keresk. törv. 157. §. szerint a részvény­társaságok kötelesek alapszabályaikban a cégjegyzés módját meg­állapítani, mert az idézett § ban foglalt rendelkezéssel okszerű összefüggésben álló 158. §. szerint a cégjegyzés módja közzététel tárgyát képezi. A törvény eme rendelkezését, a részvénytársasággal jog­viszonyban lévő harmadik személyek érdekeinek védelmét is célozván, a kölcsönösség elvénél fogva a jogviszonyba lépés meg­állapított alakszerűségéhez nem ragaszkodó fél jogai érvényesí­tésénél az eltérésből eredő joghátrányokat tíirni köteles. Következik ebből, miként azt a keresk. törvény 185. §-ra alapított birói gyakorlat is megállapította (lásd 2,234/84. sz. curiai döntvényt), hogy valamely részvénytársaság Írásbeli kötelező nyilat­kozatot csak az alapszabályokban megállapított formaszerüségek megtartása mellett tehet. Minthogy pedig alperes részvénytársaság bejegyzett és közzétett s az A) alatti megkötése idejében érvényes alapszabályai­nak 44. §. szerint (lásd a B) g) és d) a cégjegyzék érvényességé­hez, a címbélyeg előnyomásán kivül, még a legnagyobb korlátozás mellett is legalább egy igazgatósági tag és az e végből meg­hatalmazott tisztviselő együttes aláírása volt szükséges, a cím­bélyeg előnyomata mellett csupán G. igazgatósági tag által aláirt A) alattit alperes részvénytársaságra nézve, ennek kifogása követ­keztében kötelezőnek kimondani annál kevésbé lehet, mert az idézett törvényszakaszok és azokra állapított birói gyakorlattal szemben a felperes által vitatott keresk. szokás, a birói kimondás alapjául bebizonyítás esetében sem szolgálhatna. Ily ügyállásban, ha bizonyítottnak vétetnék is felperesnek alperes által tagadott azon előadása, hogy az A) alatti alapján eszközölt részleges teljesítéseket elfogadta s azon egyenértéke erejéig viszonteljesitést eszközölt, a vitás jogra befolyással nem lehetne, mert a részletekben való teljesíthető Á) alatti ügylet, minthogy annak természete a határidőn túl (1885. aug. 28.) való teljesítést ki nem zárja, a keresk. törv. 355. §-ában és az erre alapított birói gyakorlat szerint (1,685/81. curiai döntvény) meg­állapított fix ügylet jogi természetéhez szükséges feltételekkel'nem birván, a részleges teljesítésnek egyedül alperes jóakaratán alapuló elfogadásából az ügylet még nem teljesített részének alperest terhelő volta nem következik. Ezen okoknál fogva felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla: Az e.-b. ítéletét helyben­hagyja annak a kt. 157., 158. és 185. i>-aira alapított indokaiból

Next

/
Oldalképek
Tartalom