A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 10. szám - A kunhalasi járásbíróság állapota

il JOG. 39 és azért, mert felperes nem is állította, hogy G. L. igazgatósági tagot alperes részvénytársaság az A) alatti szerződés vagv általában zsákvételi ügyletek kötésére, az alapszabályok 44.'i;-ában az érvényes cégjegyzésre előirt módon irásbelileg felhatalmazta ; mert továbbá a társulati alapszabályok idézett § a nem zárja ugyan ki, hogy a részvénytársaság kötelező szóbeli nyilatkozatokat vagy intézkedéseket nem tehetett, csakhogy ez alapszabályok hivatkozott rendelkezéséből kifolyólag minden esetre megkívántatott, hogy az ily nyilatkozat vagy intézkedés a társaság nevében azok által együttesen tétetett légyen, kik az együttes cégjegyzésre jogosítva voltak, úgyde felperes nem bizonyította, hogy a társa ságnak az alapszabályok többször említett szakasza értelmében együttes cégjegyzésre jogosított két közege együttesen tett volna a társaság nevében oly kötelező nyilatkozatot, melynél fogva G. L. volt igazgatósági tag az A) alatti szerződésnek a társaság nevében megkötésére felhatalmaztatok, vagy ahhoz a szerződéshez a társaság utólag hozzájárult, vagy végül a felperes által szállított zsákokat a társulat az A) alatti szerződés alapján fogadta el s ez által az említett szerződés teljesítését a társulat maga részéről megkezdette; mert végül a perben oly körülmények, melyek a teljesen pervesztes felperessel szemben a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolnák, fel nem merültek. A m. kir. Curia: A raásodbiróság ítélete az abban felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik, még azért is: mert alperes részvénytársaság alapszabályai 33. § áuak rendelkezése szerint mindennemű szállítási szerződések felett határozni az igazgatóság lévén jogosítva, ebből következik, hogy G. L. vezérigazgató egymaga az A) alatti szállítási szerződésnek a társaságot is kötelező megkötésére joggal nem birt, ez oknál fogva mi alappal sem bir felperesnek az alperes társaságnál állítólag dívott azon gyakorlatból merített érvelése, mely szerint a zsákszükséglet beszerzéséről mindenkor a nevezett vezérigazgató gondoskodott és hogy az erről tudomással birt igazgatóság a vezérigazgatónak ilynemű ténykedését nem kifogásolta, mert ha az ily gyakorlat tényleg fennállott volna is, az szemben az alapszabályok idézett rendelkezésével, visszaélésnél egyébnek nem tekinthető, melyből a részvénytársaságra kötelezettség nem származhatik. Mert felperesnek a törvényszabta módon közzétett alapszabályokból tudomással kelletvén birnia arról, hogy a vezérigazgató a részvénytársaság nevében az A) alatti szállítási szerződés megkötésére jogosítva nincsen, hogy tehát eme szerződés a részvénytársaságra nézve kötelező erővel birjon, tartozott volna erre a társaság képviseletére hivatott igazgatóságnak előleges vagy utólagos, de mindenesetre nyilt és határozott beleegyezését kieszközölni, már pedig felperes a perben elő nem adta, kik voltak azon igazgatósági tagok, a kik az A) alattit jóváhagyták, ily határozott előadás nélkül pedig a válaszban a volt igazgatóság egyik tagjának és az egyik volt cégvezetőnek kínált fóeskü határozatlanságánál fogva nem alkalmazható, mert a kínált eskü szövegéből sem tűnik ki a jelen esetben egyedül döntő az a körülmény, hogy névszerint kik voltak az igazgatóság ama tagjai, kik a vezérigazgatót az A) alatti megkötésével kifejezetten megbízták, lényegesnek tekintendő pedig ez a körülmény azért, mert e nélkül a részvénytársaság az igazgatósági tagok ellen a kt. 189. §-ban gyökeredző jogának esetleges érvényesithetésétöl megfosztatnék. Mert az imént előadottakból kifolyólag a felszámolóknak kínált két rendbeli főeskíí sem tekinthető döntő körülményekre, vonatkozónak, mert ha valónak vétetnék is az, hogy az A) alattinak megfelelő, felperes által kiállított ellenkötjegy a társaság iratai között feltalálható, a mit pedig a felszámolók, minthogy az ily kötjegy elkönyvelés tárgyát nem képezi, kutatni csakugyan nem kötelesek, tehát azt az esetet is feltéve, hogy az ellenkötjegy a társaság iratai között tényleg megvan, ebből még nem következnék, hogy az a társaságra kötelező erővel bir, mivel nincs kimutatva, hogy azt az igazgatóság, mint a társaságra nézve kötelezőt, kifejezetten elfogadta. Végre : mert az alperes társaság kereskedelmi könyvének felmutatása sem vezethetne eredményre, mert ha azokban V. K. alatti leveleknek az ezek szerint foganatosított részletes szállításoknak és e szállításokért teljesített fizetéseknek nyoma volna is, mindezen körülmények egymagukban az A) alattinak az igazgatóság részéről a társaság nevében kifejezetten történt elfogadását meg nem állapítanák, ez oknál fogva helyesen mellőztetett felperesnek az alperes társaság kereskedelmi köuyveinek felmutatása iránt elötietfeS^tétt kérelme is és pedig annyival inkább, minthogy a | tartozik és követel rovatokkal ellátott kereskedelmi könyvekbe való bevezetés tárgyát egyedül a már valamelyik fél részéről teljesitett cselekedetek, tehát csupán hitelezések és törlesztések képezik s nem egyszersmind a csak jövőben foganatositandók iránti megállapodások. (1890. január 22. 1,080.) >1 inden].külföldi részvénytársaság a bejegyzés kérelmezésekor köteles igazolni, hogy az itteni üzlete folytatására szánt s szum szerüleg kifejezendő töke a belföldön van elhelyezve. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Tekintve, hogy folyamodó társaság a keresk. törvény 211. §-ának 2-ik pontjához képest nem mutatta ki azt, hogy az itteni üzlet folytatására szánt tőke a belföldön van elhelyezve; tekintve, hogy a hivatolt §. ennek kimutatását kötelezőleg irja elő, mi egyébiránt a 212., 213., 214., 215., 217. §. 5. pontja, 219. §. 3-ik pontja rendelkezéseiből is következik ; tekintve, hogy valamely hajózási, fuvarozási és szállítmányozási üzlet folytatása tőke nélkül nem eszközölhető, a mennyiben tehát ily üzlet, itteni ügynökség felállítása utján, itten folytattatik, tőke az itteni üzlet folytatása végett okvetlenül szükséges; a kért bejegyzés ezúttal el nem rendelhető, hanem folyamodó társaság utasittatik, hogy a hivatolt 211. §. 2-ik pontjának, jelen kérvény és mellékleteinek visszamutatása mellett tegyen eleget. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az e.-b. végzését helybenhagyja annak indokaiból és azért: mert a keresk. törvények az e.-b. végzésében hivatkozott s a külföldi részvénytársasággal netán üzleti összeköttetésbe lépni kivánó itteni közönség érdekeinek biztosítása céljából alkotott szakaszai szerint kétségtelen, hogy minden külföldi részvénytársaság a bejegyzés kérelmezésekor köteles igazolni, hogy az itteni üzlete folytatására szánt s számszerűleg kifejezendő tőke a belföldön van elhelyezve; mert ezekből szükségképen következik, hogy a bejegyzést kérelmező külföldi részvénytársaságnak itteni üzlete folytatására szánt tökével rendelkeznie és ilyet, illetőleg azt is, hogy ez a tőke a belföldön van elhelyezve, kimutatnia kell. (1890. febr. 10. 8,158.) Bűn-ügyekben. A jogtalan támadás elöl futással menekülni senki sem köteles. Nem hágja tehát át a jogos védelem határait az, ki a támadók elöl előbb megfutva, utóbb, midőn a folytonos üldözés közben Yédelemképes állapotba jut, a jogtalan támadás ellen hasonló eszközt alkalmaz. A panosovai kir. törvényszék (1888. december 20-án 148/18(S8. B.) súlyos testi sértés bűntettével vádolt F. Fülöp elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 301. §-ába ütköző s a btk. 92. és 20. §§. szerint vétséggé minősülő súlyos testi sértésben bűnösnek mondatik ki s e miatt egy hónapi fogházra és öt forint pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás folyamán a következe", tényállás derült ki. Vádlott az 1887. évi április hó 25-én küun volt a földeken szántani, a hol F. llia sértett és mostoha apja Zs. Gyóka tanú őt a szántásban meg akarták akadályozni, ellene támadólag léptek fel, sőt meg is fogták, mire vádlott kést rántott elő, kezével ide-oda hadonázott s e közben F. Iliát késével megsértette s elszaladt. F. llia a szenvedett sértés következtében felingerülve, az elfutó vádlott után dobta botját és vádlottat elérni igyekezett, vádlott sértett botját a földről felemelve s ezzel felfegyverkezve a sértett felet bevárta s midőn az hozzá közel jött, a bottal ennek karjára oly erős ütést mért, hogy ennek következtéken karja eltört, a mely sérülés orvosi látlelet és vélemény szerint, hat heti gyógyulási időt vett igénybe. Vádlott a vizsgálat és végtárgyalás folyamán kihallgattatván, a fenti tényállást önbeismerő vallomásával megerősítette. azonban védelméül azt adta elő, hogy ö" önvédelemből sértette meg bátyját, F Iliát. Tekintettel azonban arra, hogy akkor, midőn sértett a megelőzőleg szenvedett késszúrás folytán felingerülve, az elfutó vádlott után dobta botját és őt elérni igyekezett s vádlott sértettnek botját a földről felemelve, ezzel felfegyverkezve a sértett felet bevárta s midőn ez hozzá közel jött, a bottal ennek karjára oly erős ütést mért, hogy ennek következtében sértett karja eltört, vádlott már nemcsak késsel, de bottal is felfegyverkezve állott a teljesen fegyver nélkül, puszta kézzel hozzá közeledő sértett féllel szemben; így vádlottnak azon védekezése, hogy önvédelemből járt el, ezen cselekményére vonatkozólag figyelembe nem vehető, mivel ezen cselekményénél a