A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 10. szám - Az új hagyatéki eljárás. 9. r.
96 a JOG. jogait a telekkönyvi hatóság utján foganatosíttatja; a hagyományosokat és hitelezőket esetleg igényeik érvényesítésével a törvény rendes utjára utasítja; az ellentétes érdekű örökösök közül pedig azokat, kiknek igénye alaposabbnak mutatkozik, birtokba helyezi s mindezekről — a mennyiben a 145. §. a) pontjában nevezettek érdekelvék — az árvaszéket az örökösödési igazolvány, illetőleg birtokbahelyezési végzés egy példányának megküldésével értesiti. « »Ha a hagyaték hivatalos tárgyalása folyamában az öröklési jogról szóló törvény 423. §-a szerint jogosítottak valamelyike által a vagyonelkülönzés kéretett: a hagyatékbiróság ezt elrendelő végzésével egyidejűleg a hagyaték hivatalos tárgyalásának felfüggesztését mondván ki, erről a kiküldött kir. közjegyzőt értesiti. « »A vagyonelkülönzési eljárás befejeztével a hagyatékbiróság, a mennyiben hagyaték maradna, a hagyatéknak hivatalos tárgyalását folytatólag elrendeli, ellen esetben a hagyatéki eljárás beszüntetését mondja ki s mindkettőre vonatkozólag a kiküldött kir. közjegyzőt külön utasítja. « Ez újonan megalkotott nyolcadik cím alapgondolata az, hogy az öröklési jogról szóló törvény 448—452. §-ban foglalt hivatalos osztály — ez a maga nemében páratlan törvényalkotás — a hagyatékok hivatalos tárgyalásánál mintegy kötelező osztályként alkalmaztassák. Ez alapgondolatot indokolhatjuk azzal, hogy minden önkéntes osztálynál nehéz annak elbírálása: vajjon az egyik osztályrész nem sérti-e a másiknak az érdekeit? Nem játsza-e ki az egyik örökösnek ravaszsága a másiknak gyöngeségét, az egyiknek leleményessége a másiknak ügyetlenségét? A hol csupán önjogú örökösök érdekelvék, ott ez inkább bizható ezeknek saját belátására, mindenik védje a maga érdekeit. De itt is mellőzhetlennek tartjuk az osztályegyezségeknek közhitelűvé tételét, hogy egy megbízható közeg felvilágosíthassa az örökösöket jogaik és kötelességeik, előnyeik és hátrányaikról. Ezért kívánjuk az osztályegyezségeknek közokiratokba foglalását. Ezen belül az önjogú örökösök teljes szabadsággal egyezkedhetnek! A hol ellenben gyámoltak vagy gondnokoltak érdekelvék, ott mint a mindennapi tapasztalat ma is mutatja, az árvaszékek sincsenek azon helyzetben, hogy az osztályegyezségeknek a kiskorúak vagy gondnokoltakra előnyös vagy hátrányos voltát alaposan elbírálhassák. Sok esetben az árvaszék által elfogadott egyezség utóbb az érdekelt kiskorúra nagyon hátrányosnak bizonyul; mert az árvaszék előtt az önjogúak oly körülményeket hallgattak el, a mik határozatára lényeges befolyást gyakoroltak volna. De hát nem is képzelhető, hogy a megye központjában székelő árvaszék a távoleső község viszonyait ismerje, melyek nélkül pedig ily egyezségek helyes elbírálása majdnem lehetetlen. Épen azért nem ritkán a szolgabiróságoknál keresnek az árvaszékek informatiót; ezek pedig sok egyéb fontos közigazgatási teendővel lévén túlhalmozva, elképzelhetjük, minő alapossággal adhatnak informatiót, eltekintve attól, hogy tőlük a jogi szakismeretek hiánya mellett az egyezségnek, mint jogi elaboratumnak elbírálása nem is követelhető. A kir. közjegyzőségek teljes decentralisatiója esetében ellenben a kir. közjegyző nemcsak népének speciális viszonyait, nemcsak a localis szokásokat ismervén, hanem qualificatiójánál fogva a jogi ismereteknek is teljes birtokában lévén: mindkét előfeltételét az osztály egyezségek helyes megkötésének magában hordja. Természetes azonban, hogy ezen egyezségek megkötési módját az ő önkényére bízni nem lehetne. De hát épen azért kínálkozik önmagától a hivatalos osztály felhasználása, mint a melynél ki van zárva egyik örökösnek megrövidítése a másik kárára: a bíróság, illetve kiküldöttje hivatalból állapítván meg egyenlően az egyes örökrészeket s ha máskép nem lehetne, sorshúzás döntene az egyes részek elosztásánál. Azt vethetuék ez ellen, hogy sok esetben a hagyatéknak az örökösök között természetben egyenlő módon való megosztása nem válik előnyére egyik örökösnek sem, a mennyiben csekélyebb vagyonnál az egyes részek fölötte aprókká s igy majdnem értéktelenekké válnak. Erre vonatkozik a 151. §., mely megengedi, hogy a hivatalos osztályrészek készpénzben megváltathassanak. A nagykorúak közt ez szabad egyezkedés tárgya s a jegyzőkönyvbe foglalható, gyámság vagy gondnokság alattiaknál ellenben ezen kérdésnek, mint tisztán anyagi érdekkel b i r ó n a k elbírálása az árvaszéknek marad fentartva. Csakhogy a mig most és a Weinmann-féle tervezet szerint emiatt az összes iratok az árvaszékhez tétetnek át és ott gyakran félévig is elhevernek, mig elintézésre jutnak; a mig ezek szerint az árvaszékek közvetlen hatósági beavatkozása ellentétben a jogállam elvével, fentartatik: addig ami javaslataink szerint a hagyatéki ügy fonala a bíróság, illetve kiküldöttje kezében marad s az árvaszék is praeclusiv határidő (60 nap) alatt köteles határozni az ajánlat elfogadása vagy elutasitása tárgyában. Az árvaszéki ügyész kezéhez kapván a szükséges másolatokat — melyek most is bélyegtelenül hitelesítve állíttatnak ki az árvaszékek részére — megteszi jelentését, az ajánlatot tevő fél pedig a netán szükséges becslevelek s egyéb adatokkal felszerelt folyamodványát beadja az árvaszékhez, mely az ügyről alaposan lévén informálva, meghozza határozatát. A tárgyalási jegyzőkönyvnek s a közhitelű leltárnak hiteles másolataiból meggyőződést szerezhet magának arról, mennyit tesz a gyámolt vagy gondnokoltnak hivatalos osztályrésze és megfelel-e ennek a kérvényező fél ajánlata. A leltárak közhitelű jelleggel birván, megnyugvással veheti az árvaszék is azokat számítása alapjául; nem ugy, mint most, a mikor a leltárakat a községi (kör) jegyzők állítván össze, azok az osztályrészek megváltásánál a becsárak helytelen volta miatt rendszerint félretétetnek. Azon esetben pedig, ha az örökösök s közöttük a gyámoltak vagy gondnokoltak osztályrészeiket egyenlően veszik át, vagy a hol a hagyaték osztatlanul közösen száll reájuk; végül a hol egyetlen kiskorú vagy gondnokolt van érdekelve: ott külön gyámhatósági jóváhagyás absolute nem kell, mert a hivatalos osztály, vagy a közösátvétel nem is sértheti az érdekelt kiskorúnak avagy gondnokoltnak jogait. Ez esetben az árvaszék az örökösödési igazolvány egy példányának kézhez vételével veszi tudomásul a gyámolt vagy gondnokoltra jutott örökrészt és intézkedik annak kezelése iránt, Hogyha pedig érdekellentét mutatkozik akár a kiskorúak, illetve gondnokoltak, akár ezek és az önjogú örökösök között s a bíróság birtokba helyezési végzést hoz: gyámolt vagy gondnokolt érdekeltsége esetében erről az árvaszéket is értesiti, mely ha az birtokba helyeztetett, a vagyonkezelésről s ha perrel megtámadtatnék, perbeli képviseltetéséről; ha pedig birtokba nem helyeztetnék, az öröklési jogról szóló törvény 391. §-a alapján nevében megindítandó örökösödési keresetről -nyomban gondoskodni fog. Főelvünk: hogy az árvaszék a hagyatéki eljárásba közvetlenül be ne a v átkozhassák, következetesen van keresztülvezetve; mert a hol a hagyatéki bíróság működése kezdődik, ott az árvaszék működése megszűnik és a hol a hagyatéki bíróság működését befejezte, ott az irvaszé. k veszi kezébe gyámoltja vagy gondnokoltjaérdekeinek ellátását. Ezzel meg van óva azon jogelv is, hogy közigazgatási hatóság igazságszolgáltatási dolgokkal ne foglalkozzék: a közigazgatás az igazságszolgáltatást ól el különittessék. Azon intézkedés, mely a 147. §-ban nyer kifejezést, hogy az árvaszéki ügyész ott, a hol gyámolt vagy gondnokolt van érdekelve, a tárgyaláson mindenkor jelen legyen: eléggé biztosítja azt, hogy az illető árvaszék felfogása kellő érvényre emeltessék. Igaz, hogy a kir. közjegyzőségek decentralisatiója folytán a tárgyalásokon nem lehet jelen az árvaszék rendes ügyésze; ámde ezen ugy lehet segíteni, hogy az árvaszék a kir. közjegyzői székhelyeken működő ügyvédek közül egyet állandó tiszteletbeli ügyészének választván, elveinek képviseletét erre bizza, öt külön utasításokkal is ellátja, a ki viszont azért, hogy az ilyen gyámoltak, illetve gondnokoltak esetleges peres ügyei is reá fognak bízatni, csekély díjazás mellett szívesen elvállalandja a tárgyalásokon való megjelenéseket. Sőt az árvaszékek a tiszteletbeli ügyészek ebbeli működését egy évi teszem 300 frtnyi tiszteletdíjjal váltván meg, ha számitásunk alapjául megyénkint 15 kir. közjegyzői székhelyet, tehát ugyanannyi tiszteletbeli ügyészt veszünk, az árvaszék budgetje e címen évi 4500 frttal terheltetnék meg, a mit a központban beállandó munka-