A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 10. szám - Az új hagyatéki eljárás. 9. r.

ÍL JOG. csökkenés folytán leszállítható személyzeti és dologi kiadásokban bőven megtakaríthatnának. * * Most már csak kevés a mondandónk a tervezethez. A kilencedik cím »vegyes határozatokat« tartalmaz. Két változtatással az egész címet elfogadjuk. Az egyik változtatás a 159 §-ra vonatkozik, melynek első bekezdésében e szavak: »Az utóörökösödés esetének beálltává 1« után beszúrandónak tartjuk a fentiekből kifolyólag e^ szavakat: »a mennyiben a hagyaték hivatalos tárgyalásának esete fenn nem forog - Mert ez utóbbi esetben az utóörökösödésröl hivatalból történik intézkedés. A másik változás a 166. §-ra és oly ingatlanok tulajdonjogának könnyebb igazolhatására vonatkozik, a melyek nem állanak az örökhagyó nevén. A 166. §. ez igazolást csupán »okiratok« útján teszi lehetővé, a mi nevezetesen csekély értékű ingatlanoknál azt mód fölött megdrágítja. E részben az 1877: XX. t.-c. 250. § 3. pont harmadik bekezdése, mely az érdekelt telekkönyvi tulajtionosoknak ^jegyzőkönyvi nyilatkozatát« is elégségesnek jelzi es ez intézkedés által nemcsak magát az igazolást megkönnyíti, de a feleket is majdnem minden költségtől megkíméli, sokkal előnyösebbnek tűnik föl. A gyakorlatban számtalan esetben helyesnek bizonyult ez intézkedést tehát itt is felveendőnek tartjuk ; mi által a 166. §. módosított szóvege következőképen hangzanék : 166. §. »01y esetben, a midőn valamely hagyatéki ingatlan tulajdonjoga nincsen az örökhagyó javára bejegyezve, de áz örökösödési, illetve hagyományi igazolvány kiadása iránt benyújtott kérvényhez, — hivataloshagyatéktárgyalásesetében pedig a jegyző könyvhöz — mindazon adatok mellékelte tuek, melyek által az ingatlan tulajdonjogának a telekkönyvi tulajdonostól az örökhagyóra történt átszállása szakadatlan sorrendben igazoltatik, akár élők közt, akár halál esetére történt az átszállás ; hivatalos hagyatéktárgyalás esetében pedig, ha más adatok hiján az ingatlan telekkönyvi tulajdonosa, illetve szakadatlan sorrendben igazolt jogutódja, avagy örökösödési igazolvánnyal igazolt örökösei a leltár vagy jegyzőkönyv aláírásával beleegyezésüket nyilvánítják ahhoz, hogy a kérdéses ingatlan örökhagyó hagyatékául felvétessék: a hagyatéki bíróság végzésében (66—68. §.) a tulajdonjog bekebelezését közvetlenül az örökös javára rendeli meg, oly hozzátétel mellett, hogy a telekkönyvi bejegyzésben az örökhagyón felül mindazon személyek is megjelölendők, a kik által az átszállás a telekkönyi tulajdonostól az örökhagyóra közvetittetett « A második bekezdés utolsó sorában pedig e szó: -kérelm e z ő« helyébe e szavak : »az örökös, illetve hagyományos* teendők ; mert az első bekezdésben tett módosítások következtében nemcsak kérvényezés, de hivatalos hagyatéktárgyalás esetében is hasonlóképen intézkedik a hagyatéki bíróság. A tizedik és utolsó címnél ugyancsak két módosítást tartunk szükségesnek. Az egyik az általunk javasolt közokirati kényszer folytán szükséges átmeneti intézkedésekből áll és a 186. §. után külön szakaszként volna felveendő következő szövegezéssel: »A jelen törvény életbeléptetése előtt örökösödési ügyekre vonatkozólag kelt magánokiratok — ha csak egyéb oknál fogva — közhitelesség hiányából érvényességüket el nem vesztik, ha a jelen törvény életbeléptetéséből számított hat hónap alatt közokirat erejére emeltetnek. Ha a kiállító felek vagy azoknak csak egyike is a jelen törvény éltebelépte előtt halt el, a magánokirat közokiratra emelés nélkül is megtartja érvényességét, ha közjegyzői letétbe helyeztetik.« »Ezen szabály a végrendeletekre nem nyer alkalmazást.« Ezen utolsó rendelkezést azért tartom szükségesnek, mert a végrendeletek, mint bármikor megváltoztatható vagy visszavonható egyoldalú akaratnyilvánítások annyival kevésbé vonandók a közokirati kényszer alá, mert a hitelességükre nézve az öröklési jogról szóló törvény 129— 158. §-ban foglalt intézkedések elég biztosítékot nyújtanak. A másik a 188. §-ra vonatkozik és az ügyvédi ellenjegyzési kényszer behozatala folytán válik szükségessé. E szakasz módosított szövege igy szólna : »FelhataImaztatik az igazságügyminister, hogy a kir. közjegyzők, mint hagyatéki biztosok díjainak szabályozását a bíróságok részéről nyert megbízatás eseteire nézve ; valamint egy az ügyvédek által hagyatéki ügyekben szerkesztett beadványaikra vonatkozó díjszabályzat megállapítását rendeleti úton eszközölhesse.« És ezzel a tervezetre vonatkozó részletes fejtegetéseket befejeztük. * Fejtegetéseink eredményekint konstatáljuk : 1. hogy a hagyatéki eljárás reformja szoros összefüggésben áll a közigazgatás államosításával; 2. hogy a közigazgatás államosítása folytán okvetlen szükséges lesz a nép perenkivüli jogéletét szabályozni; 3. hogy ezt csak ugy fogjuk elérni, ha a nép perenkivuh jogéletét a zugirászat salakjától megtisztítva a jogállam magasabb színvonalára emeljük ; 4. ezt pedig csak a közhitelesség útján érjük el, ha minden előítélettel szakítva egyrészről a közokirati, másrészről az ügyvédi ellenjegyzési kényszert mondjuk ki, a mi maga után vonja a közjegyzői és ügyvédi hatáskör teljes elkülönítését és végleges szabályozását; 5. hogy ezt ismét csak a kir. közjegyzőségek s vele együtt az ügyvédek széles alapra fektetett teljes decentralisatiója által fogjuk megvalósíthatni; 6. hogy a jogállam szempontjából a hagyatéki eljárásban és az Öröklési jogról szóló törvényben a közhitelesség által megkívánt változtatásokat és másrészről a hagyatéki eljárásban a közigazgatás és igazságszolgáltatás szoros elkülönítésének elvét következetesen keresztülvezetni és ebből kifolyólag ugy a leltározásnál, mint a tárgyalásnál a községi (kör) jegyzőknek, valamint az árvaszékeknek is közvetlen közreműködését teljesen mellőzni; 7. végre épen ez okból a leltározás közhitelességét megállapítani és a biróság hivatalos hatáskörét a gyámolt és gondnokoltak örökségének megszerzésére is kiterjeszteni és erre a hivatalos osztály intézményét alkalmazni kell, ha azt akarjuk, hogy ugy az öröklési jogról, valamint a hagyatéki eljárásról szóló törvények az életben helyesen s a nép érdekében megvalósítva, nem pedig egyesek önző érdekei javára kiaknázva legyenek ; ha azt akarjuk, hogy a reform egészséges, áldásos legyen a népre, az államra egyaránt! Itt csak gyökeres reform segíthet! A jogállam megvalósítására hivatott új kor nem elégszik meg ephemer alkotásokkal, az egész munkát követel! Mindenre kiterjedő reformokat, általános átalakulást, újjászületést! És hogy ezt épen magánjogi törvénykönyvünk alapkövének letételével, az öröklési jogról szóló törvénykönyvnek életbeléptetésével kezdjük meg, hogy ez legyen az új korszaknak előhírnöke, a magyar igazságügy újjászületésének, a jogállam megvalósításának előharcosa: ki merné vagy ki akarná ezt tőle elvitatni, ki ne tudna vele e magasabb színvonalra felemelkedni ? ! Azt mondják nem kedvező a közhangulat a reformokra! De hát a közhangulat legyen-e a törvényalkotónak, vagy megfordítva ez E mannák a vezére ? ! Ha nem kedvező a közhangulat — a mit egyébiránt el nem ismerünk — hát akkor azt a törvényalkotónak meg kell teremtenie ' Le kell győznie a feltornyosuló előítéleteket, le kell küzdenie a tétovázó félelmet! Meg kell a közvéleménynyel értetnie, hogy itt nem csupán a hagyatéki eljárás reformjáról, hanem magánjogi törvénykönyvünk legfontosabb részének, az öröklési jogról szóló törvénynek életbeléptetéséről van szó, mely csak ugy fog gyökeret verni a jogéletben, ha ezt előbb a közhitelesség alapján alkalmas talajjá változtatták át, minden ártalmas gaz növénytől megtisztítottuk! Fel kell emelni a közvéleményt, a törvényhozás hangulatát e nézpont magaslatára, meg ke]l 1 mutatni neki a jogélet jövő képét és valóban nagyon szegénynek kellene a törvényhozás szellemének lennie, ha megismerve azt, nem tudna feladatának magaslatára emelkedni; ha nem tudna szakítani a különféle alakban nyilvánuló opportunus érdekhajszák lealacsonyító befolyásával, ha nem tudna a nemzet magánjogi törvénykönyvének megalkotása első lépésével gyökeres reformokat létesíteni!