A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 9. szám - Ifjú bűnösök elitélése. 2 r.

80 azon ügyes toll, mely ily rövid idő alatt képes volt e javaslatot elkészíteni, képes is lett volna liberális alapokon nemcsak egy töredéket, hanem egész törvényt javasolni. És ha a nagymélt. m. kir. igazságyminiszter ur talán akarata ellenére akár a sajtó, akár a türelmetlen nép által ily töredékek megalkotására szorittatik, ugy ezen irány nem fojthatja el azon egyéni nézetem kifejezését, hogy az építész nem felében, hanem egészben mutassa be épitményét. De e mü, mint emberi mü, magán hordja hibáit is és mint mindennek fény- és árnyoldalai vannak, ugy e javaslat is bir ezekkel, noha ez utóbbiak e javaslatban kifejezésre jutott liberális elveket nem képesek elsötétiteni, de igenis oly fokban elhomályosítani, hogy kételkedhetünk, vájjon ha e javaslat törvénynyé válik, alkalmazásában nem gördülnek-e oly akadályok elé, melyek által a törvénykezés nehézkessé válik és nem járunk-e vele ugy, mint a zsidók a pusztában, hogy a szabadság elnyerése után az egyiptomi húsosfazék után kívánkoztak. Hogy egy új törvény mihamarább testté és vérré legyen, vagyis hogy a nép eszmemenetével, gondolkozásával és meggyőződésével egybeforrjon, három kellék kívántatik : 1. egy felvilágosult, fogékony birói kar; 2. egyszerű, rövid és megérthető szövegezése a törvénynek, ugy hogy ne üres frázis legyen a parancs: »mindenkinek kell tudni a törvényt« és 3. hogy a törvény minden kibúvó-ajtót kerüljön alkalmazásánál, a huzavonát lehetetlenné tegye, vagyis hogy könnyen és gyorsan foganatba menjen. E három irányt a javaslatnál szem előtt tartva, oda kell nyilatkoznom, hogy félő vagyok, vájjon e javaslat el fogja-e érni . a'célját? Az első alaptényezőre, a birói karra, megjegyzéseimet fölösleges közölni; hisz jó felfogású és ügyes biró melled rainkenkor és mindenhol találkozunk a gyakorlati élettől távol álló, az igazságszolgáltatás megértéséhez — úgyszólván — pelyhes szakálu egyénekkel, hisz különös kegy kívántatik ahoz, hogy egy a gyakorlati élettel megismerkedett, a jogi élet terén sikerrel működő ügyvéd, ha idealisticus ambitiója a birói pályára vinni akarja, azt képes elérni; pedig az ügyvédi karnak ily javaslatok életbeléptetésénél a birói karba való átvitele némiképen biztosítaná a törvényjavaslatnak helyes alkalmazását és képes volna saját jogi tapasztalataival a törvényben netalán előforduló hiányokat kipótolni ; ha tehát e kérdést felvetem, vájjon megvan-e az első factor, hogy e javaslat sikerrel alkalmazható legyen, ugy nem habozom kijelenteni, hogy kételkedem benne, mert bármily jó indulattal és elismeréssel kell lennem derék bíráink iránt, tapasztalatlan és birói niveau-n nem álló egyénekkel is lehet találkozni a birói széken, kiknél e javaslat sok félreértést fog szülni. A mi a második tényezőt illeti, teljesen és határozottan kijelentem azt, hogy e javaslat nemcsak a jogkereső publicumnak, de még a jogásznak sincsen oly irályban szövegezve, hogy azt könnyen és folyékonyan érteni lehet, annál kevésbé magáévá tenni; a szövegezésnek oly alakja, hogy egy §-ból majdnem féloldalt csinál, ugy az átolvasásnál, mint a tanulmányozásnál kifárasztó. Igaz ugyan, hogy a törvény, mint magasabb conceptio, irodalmi nyelvezetet igényel, de ennek mégis népiesnek kell lenni. Roppant sok félreértésre, tévedésre és helytelen alkalmazásra fogna e javaslat akkor vezetni, ha az előterjesztett alakban megmaradna; nem casuisticát teremteni, h an e m e g y j o g e s e t mihamarább elintézését van hivatva a prdts eszközölni, tehát nem a §-ok tömkelegében veszszen el a birói és ügyvédi ész, hanem a jogeset egyszerű, minden kétértelműséget kizáró rendtartás értelmében hozandó tisztába a peres ügy. A III. factort illetőleg szerény megjegyzésem az, hogy ugy a bíróság, mint az ügyvédek nehezen fogják magukat e javaslatba beletalálni, mert a mindenáron reformálókat nem elégíti ki e javaslat, a nem újitók pedig mindenesetre ily töredéket nem kívánnak és igy alkalmazásában ugy a bíróság, mint az ügyvédség részéről e javaslat, mint törvény, sok nehézségbe fog ütközni. Különösen nehézséget fog okozni az előkészítő iratok körüli eljárás, az előkészítő iratoknak ugy az ügyvédek, mint a bíróság részéről való ellenőrzése ; nehézséget fog okozni a tárgyalásnál a legszélesebb alapra fektetett bizonyítási rendszer és végül maga az Ítélethozatal is. A nagymélt. m kir. igazságügyminiszter ur nem kívánta felhívásában az egyes szakaszok megvitatását, azon szük határban tehát, a melyben a telhivás szerint a kamara egyes tagjai e javaslat megbirálásánál mozoghatnak, röviden még a következőket hozom fel: Szerény nézetein szerint a felebbezési határidőnek 30 napra való kiterjesztését helytelennek tartom, ez a forgalomra bénitó lehet, mert még a legigazságosabb ügy mellett sem lesz biztos a követelő fél, hogy az ügye már csak huzavona végett nem lesz-e felebbezve annál is inkább, miután a felebbezési fórum előtt új bizonyítékokat producálhat és a tárgyalást képes olykép vezetni, hogy az eljárás megint újonan kezdődik, hisz a régi TiRCA. Ifjú bűnösök elitélése. Irta : FUCSEK SÁNDOR, kir. javitó-intézeti családfő, Aszódon. — A »J o g« eredeti tárcája. — (Befejező cikk.) Lapozgassunk azonban kevéssé az idevágó bírósági ítéletekben. Mit találunk ? Hogy mindenütt ott szerepel mentő körülmény gyanánt e kifejezés : mert 12-ik életévét még be nem töltötte, tehát cselekménye bűnös voltának való felismerésére kellő belátással nem birt..., vagy pedig: mert 16-ik életévét még el nem érte, de 12-ik életévét már betöltötte s igy cselekménye bűnös voltát felismerni képes volt, tehát - itt következik az ítélet — 6 — 12 havi javitó-intézetben eltöltendő fogsággal fenyíttetik, egy csomó indokolás, aláírás s vége az egésznek. Laikus ember, ki szemüveggel távolról néz és lát bennünket, azt mondja, hogy ez nagyon is elég; mi azonban, kik ezen gyermekek körében éljük át időnket, kiknek alkalma van ezeket nemcsak megfigyelni, de ki is ismerni, kik tudjuk azt, hogy az ifjak értelmi képessége mily szeszélyesen játszik a korral, hogy mig egyik még 16—17 éves korában is oly gyermekes, oly könnyed gondolkozású, annyira ingadozó, mig másik már 10 éves korban megfontolt, komoly és határozott; kik tapasztaljuk azt, hogy mig egyiknek tetteit, legyen bár 10 vagy 12 éves, határozott s előre megfontolt akarata következményének kell minősítenünk, mig a másikéit, legyen bár 16 éves is, épen a józan belátás hiányában s örve alatt elnézni, azaz ily módon elbírálni vagyunk kénytelenek : ezzel már azért sem elégedhetünk meg, mert a józan belátás raegszülemlését ugy a tapasztalás, mint az erre alapított psichologia egy előre meghatározott időhöz nemcsak hogy nem köti, de ennek épen ellenkezőjét tanítja s igy az erre alapított indokoiar> nci^i^iv.^, aa írra7,sásrnak meg nem felelő. De máskülönben maga az elítélés is ellenkezik a j a v i t ó - i n t é z e t e k fogalmával és céljával, mert ezek nem büntetőhelyek, az elitélés pedig büntetést von maga után, mit p^dig végre nem hajthatnak. S ha még mindezekkez hozzá veszszük, hogy mennyire bénítja az elitélés kinos érzete a paedagogiai hatást, levonhatjuk következtetésünket, hogy: mert a javit ó-intézetek nem büntető helyek, tehát az elitélésből kifolyó büntetést végre sem hajthatják; mert a javitó-intézetek nem a külföld majmolására szánt divatos hóbortok, hanem a társadalom szemétjének kiirtására, a vagyon- és életbiztonság veszélyeztetésének csökkentésére hivatott tényezők, hol tehát nem paragrafus szerint táncolni, de józan belátás szerint a szükséghez képest eljárni kell; mert a humanizmus elvéből kifolyólag csak oly cselekmény ítélhető el, mely józan belátást föltételez, de mert a józan belátás megszülemlését valamely időhöz kötni általában nem lehet; s mert az ifjú bűnösök közt számosan lehetnek és vannak olyanok, kik hibás nevelés, vagy öröklés útján valamely lelki betegségnek jutottak birtokába, melynek eltévesztett életmódjukat sok esetben eddig is köszönhetik, a jövőben pedig kizárólag neki tulajdonithatják: s végre mert akár erkölcsi romlottság, akár nélkülözés, kínálkozó alkalom, véletlen szerencsétlenség, gyermekes meggondolatlanság, akár elmebeli betegség legyen is bűnösségének oka, a teljes megjavulást, lelki gyógyítást egyelőre meghatározott időhöz kötni nem lehet: tehát bíróságilag a törvény paragrafusai alapján az ifjú bűnösök nem is Ítélhetők el, hanem ezen ítélet, mennyiben ilyenről beszélnünk lehet, a javító-intézeteket illeti meg, mint a | mely ^ egyedül hivatott a javitó-intézeti nevelés szükségességének és időtartamának meghatározására, mennyiben ezt a növendék I lelkületének teljes és biztos megismerése és a később kifejlődőit körülmények alapján teszi.