A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 9. szám - Észrevételek a Plósz-féle törvényjavaslat felett

Kilencedik évfolyam. 9. szám. Budapest, 1890. március 2. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) A/ IMÚGÍ ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A liíGl ÜGYVÉDI, 811, ŰGIÉS/I Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre . 6 frt — kr. fél * 3 » — » negyed » 1 > 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM • Észrevételek a Plósz-féle törvényjavaslat felett. Irta : dr. M o 1 n á r Jakab, n-kanizsai ügyvéd. — Az italmérési kártalanítási eljárás a törvényszékeknél. Irta: Simon Endre, tszéki biró Lőcsén. — A cégbejegyzési kényszer. Irta : dr. L ö w e n f e 1 d Albert, budapesti ügyvéd.— Az új hagyatéki eljárás. Irta : dr. fihim Béla, pécsi kir. közjegyző. — Kérhető-e felperes ellen makacssági ítélet, ha alperes a bírói illetőség ellen alapos kifogást tehet és melyek ezen eljárás consequentiái ? Irta : dr. S z i 1 a s i Zsigmond, budapesti ügyvéd. — Nyilt kérdések és feleletek. (Hallgatólagos tényállítással lehet-e rágalmazást elkövetni? Irta : K ö 1 1 ö Ignác, kir. aljegyző Csik-Szent-Mártonban.) — Sérelem. (Ügyvédi díjmegállapítás a kir. táblán. Irta: dr. Stein berger Samu, ügyvéd M.-Szalkán.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCA : Ifjú bűnösök elitélése. Irta : F u c s e k Sándor, kir. javító intézeti családfő Aszódon. MKLLÉKI.EI: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Észrevételek a Plósz-féle törvényjavaslat felett. Irta : dr. MOLNÁR JAKAB, n.-kanizsai ügyvéd. Ha minden törvényjavaslatnál, melynek célja magában véve egy egész codificált törvényt létesíteni, a legelső kérdés az, szükséges-e és gyakorlati szempontból nélkülözhetetlen-e a jogviszonyok kifejlődött állapotához képest egy törvény megalkotása, ugy még inkább feltehető e kérdés =» törvényjavaslatnál, mely egy érvemben levő, de annak egy részét lényegesen megváltoztató rendszert hivatva lesz teremteni. A kérdés tehát az: gyors szükségünk van-e e törvényjavaslatra, mint törvényre, avagy miután e javaslattal egy oly új rendszer lépne életbe, mely nemcsak a judicaturát, hanem a birót és ügyvédet is törvénykezési állásában teljesen megváltoztatja, de e mellett a régi rendszerből is ép e törvényjavaslattal ellenkező rendszert még egy időre fentart, szükséges-e azt a túlzott és a gyakorlati életbe kevésbé avatott jogászok nógatására gőzerővel megteremteni ? E kérdéssel kapcsolatosan önnönmagából folyik a második kérdés, vájjon az új törvényjavaslattal szemben fentartott régi rendszer helyes-e vagy nem ? — feleletül egy alternatívát fel kell venni, vagy helyesek a modern jogviszonyokhoz képest a prdtsban eddigelé követett elvek, vagy annyira elavultak, hogy azok tarthatlanokká váltak, az első esetben törvényjavaslatra nincs szükség, tehát sem egészbeni, sem részbeni codificatióra; a második esetben igenis szükség van, de ekkor nem részleges, hanem egészben való codificatióra, de semmiesetre oly részlegessel, mely a fenmaradottal szemben ép ellenkező irányú és szelleműnek tekintendő. Az itt mondottakból tehát szerény nézetem szerint oly égető szükség, mint a minőnek a prdts részleges átalakítását kikiáltják, nincsen, annál kevésbé, mert a prdtsnak annyi töredékes és részleges szétbontása a legéberebb gyakorló^ jogászra is nehézkes, miután mindig kutatandó, mi maradt a régiből és mi az új. Helyesebbnek találom tehát, hogy ezen törvényjavaslattal egyidejűleg egész perrendtartásunk azon szellemben legyen átalakítva, melylyel a szóbeliség és nyilvánosság elvét olyannak declarálom, melyet mint az igazságszolgáltatás lelki üdvét a jogászvilág uni sono megkívánja. Lapunk, mai szánta Valamint a tavasz üdítő hatása új életet ébreszt a természetben, melyet a néha elkésve jövő hópelyhek sem képesek elfojtani, ugy e törvényjavaslat átolvasásánál a jogélet új felébresztését látjuk azon elvnek kivívása által, hogy mindenek fölött győzzön az igazság! Tavaszi illatnak tekintem a törvényjavaslatban azon felfrissítő szellemet, hogy az igazságszolgáltatás még a felsőbb fokban is a jogkereső nép szeme előtt folyik le, tudhatja tehát mindenki, hogyha bár egyszer sikerült is valakinek az alsóbb bíróságot félrevezetni, azt a társasbiróságná), hol az ügy más felfogásra és jogi meggyőződésre talál, hasztalanul használja fel, öntudatra ébred tehát, hogy még a jogi életben is a társadalom legerősebb oszlopa az örökké élő igazság. Ha a javaslat elveit az egyes szakaszokból deducálom, ugy eltekintve azon kérdéstől, vájjon valaki a részleges codificatiónak barátja-e vagy sem, e javaslatot elvi jelentőségénél fogva feltétlenül el kell fogadni. Liberális és üdvös elv az, hogy a biró előtt, kihez jogsérelmünkkel fordulunk, mindazon bizonyítékok producálása szabad legyen, melyek folytán a biró képes legyen az igazságot kideríteni; liberális elv továbbá az, hogy a biróság az igazság céljából önakaratulag a felek kérelmét be sem várva, az igazsághoz képest igyekszik azt gyakorolni, liberális elv az, hogy mindkét félnek egyaránt alkalom nyujtatik, hogy elmulasztott védveit kellő uton és módon pótolhassa; liberális elv továbbá, hogy mig egyrészről a feleknek egyíormán megengedi bizonyítékait a legszélesebb terjedelemben producálni, másrészt oly korlátokat emel, „.y.i. ,,.| .t ügynek az ellenfél által netán celbavett huzavonasat eszközölni. LiDerans cim^.v — továbbá és egyúttal az írásbeliségtől a szóbeliséghez áthidaló útnak a törvényjavaslatban kifejezett azon tendentiát, hogy a felek bármelyike az ellenfele által meglepetve ne legyen, oly ténykörülményeknek a felsőbb fórumon való megérintésével és bizonyításával, melyekről a másik fél tudomást nem szerezhetett; liberális elvnek tekintem azon a prdtsi novella által létrejött kárhozatos szakasz megszüntetését, mely szerint 500 frtos vagy azon aluli ügyekben a Il-od fokú bíróságnak helybenhagyó Ítéletei ellen további felebbezésnek nincsen helye, ez gyakran az igazság útját elvágja és ép oly egyéneknél sérti a legszentebb vagyoni érdeket, a hol ily összeg a szegény ember létét kockára állítja ; e fontos reformot, ha semmi más vonzerővel nem birna a javaslat, már másutt üdvösnek bizonyult revisionalis eljárás behozatalánál fogva feltétlenül el kellene fogadni; ha végül a törvényjavaslat célbaveszi azt, hogy 500 frton alul gyorsabb elintézés és a jogforgalom könnyebbitése céljából oly ügyeket von keretébe, a melyek eddigelé a rendes bírósághoz tartoztak, ugy e javaslatot törvényre emelni szükséges, ha mint érintém, valaki a részleges codificatióval beéri. Magamévá teszem tehát az általános indokolásban felhozott és e javaslatnak elfogadására célzott indokolást még gyakorlati szempontból is. De nem tehetem magamévá, habár e javaslat hivatva leszen perrendszerünkben mihamarább reformot létesíteni, oly égető szükség nincsen reá, hogy a prdtst részleges kiszakitással átidomítsuk, nem tehetem továbbá magamévá azon indokolást, hogy mert e javaslat előhírnöke legyen a szóbeliségnek és nyilvánosságnak, előbb teremtessék e javaslatból törvény és ha ez a gyakorlati életben jónak fog érvényesülni, ez alapon fogna a prdts beépülni. Nem fogadhatom el ez utóbbi indokolást azért sem, mert 16 oldalra terjed.