A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 8. szám - Az új hagyatéki eljárás. 7. r.

A JOQ. 73 tokbahelyezési végzést hoz és erről is értesiti az illetékes árvaszéket. 3. A hol nem ön jogú kötelesrészre jogosított vagy hagyományos van érdekelve, ott az árva­szék a halálesetfelvétel egy példányának, ille­tőleg a kihirdetett végrendelet hiteles máso­latának áttételével értesítendő lévén, saját hatáskörében intézkedhetik azon jogok érvénye­sítéséről, melyek ezen igény lök részére az örök­lésijogról és a hagyatéki eljárásról szóló tör­vényekben megállapitvák; épen ugy, mintha valamely hagyatékra nézve nem önjogú fél, mint hitelező van érdekelve. De ez esetekben is az árvaszék csupán a törvényes képviselő, vagy a gyám, avagy a kirendelt ügyészszel léphet közvetlen érintkezésbe, azoknak adhat utasí­tásokat, mint hatóság azonban rendelkezési joggal nem léphet be a hagyatéki eljárás menetébe. E célból magának az árvaszék e közegei utján a hagyatéki iratokról hiteles másolatokat szerez­tethet be, hogy ezek alapján adhassa meg utasításait s közegeit bármikor felhívhatja eljárásukról jelentéstételre. Vagyis az árva­szék beavatkozása ne legyen, mint eddig, közvetlen; hanem a törvényes képviselő, a kirendelt gyám, illetőleg a kiküldött gyámügyész által csupán közvetve avatkozhatik be a hagyatéki eljárás menetébe, melynek be­fejeztével a gyámolt vagy gondnokoltra nézve felfüggesztett közvetlen hatáskör ismét föléled. Ezek körvonalai azon alapelveknek, melyek segítségével az árvaszékek hatásköre a hagyatéki eljárásban végleg meg­állapítandó, a hagyatékbiróságok hatásköre a jogrend és a jog­állam kívánalmaihoz képest helyesen szabályozandó és ezzel egyidejűleg a hagyatéki eljárás oly módon reformál­ható volna, a mint azt egy gyors, alapos és meg­bízható igazságszolgáltatástól elvárnunk kell és lehet! * * A Weinmann-féle tervezet nyolcadik címe szól a gyám­hatósági képviseletről, melyet az előrebocsátottakkal való szoros összefüggésnél fogva itt nyomban tárgyalandunk. A nyolcadik címben foglalt intézkedései a tervezetnek a gyámhatósági képviseletről nemcsak fentartása a jelenlegi alap­nak, mely szerint a közigazgatás és igazság­szolgáltatás a hagyatéki eljárás keretében össze­olvad, mely tehát a jogállam ismételve hangsúlyozott jogelvével éles ellentétben áll: hanem ennek az alapnak még kedvezőt­lenebbé tétele először az által, hogy az árvaszéket, mint hatóságot 148. és 149. §-aiban a kérvényező ügyféllel egy színvonalra sülveszti le, de másodszor azért is, mert a 146. §. értelmében több árvaszéknek egymás közti érintkezése által az eljárást annyira complicálja, oly hosszadal­massá teszi, hogy nem lesznek érte hálásak sem az érdekelt nem önjogú, sem az önjogú felek, kik előbb nem jutnak örök­ségük teljes tulajdonába, míg az árvaszékek közti tárgyalások be nem fejezvék! Ismerve az árvaszékek intézkedéseinek gyorsaságát — tisztelet a kivételnek — elképzelhető, hogy ily előzetes kér­dések kölcsönös tisztázása egy ügynek befejezését hónapokra, de sőt évekre is elhalasztandja; mig az árvaszékek közvetlen be­avatkozásának mellőzésével a fent kifejtett alapon az eljárás olyannyira egyszerüsittetnék, hogy nem leend hagyatéki ügy, mely néhány hét vagy legfölebb néhány hó alatt végbefejezést nem nyerne! Mert mi értelme van a 146. §. rendelkezéseinek, mely szerint »valahányszor a hagyatéknál oly gyámság- vagy gondnok­ság alatt álló személyek vannak érdekelve, kiknek érdeke egy­másba ütközik, tartozik a 145. §. szerint (örökhagyó elhalálozásá­nak helyére nézve) illetékes árvaszék, ha területén azon személyek nem birnak mindannyian községi illetőséggel, előzőleg a községi illetőség szerint illetékes árvaszéket a tényállásról érte­síteni és határozatának közlése iránt megkeresnk, ha hozzáteszi ; nyomban, hogy »az árvaszék belátásától függ ezt oly esetben is | megtenni, a midőn a különböző árvaszékek területén községi illetőséggel biró személyeknek érdeke egymásba nem ütközik.« Vagyis az árvaszék saját fedezésére lehetőleg minden ügyben érintkezésbe fog lépni a községi illetékesség szerint illetékes árvaszék, esetleg több ilyen árvaszékkel is, mert a szakasz azon további rendelkezése, hogy »a 145. §. szerint illetékes árvaszék a községi illetőség szerint illetékes árvaszéktől akár előzetes megkeresés folytán, akár annak bevárása nélkül (proprio motu) hozzá beküldött határozathoz, az ezen utóbbi árvaszék területén községi illetőséggel biró gyámolt vagy gondnokolt személy tekintetében kötve van«, ez utóbbi árva­szék határozataira helyezi a fősúlyt s igy mintegy indirecte felhívja az örökhagyó lakhelye szerint illetékes árva­széket arra, hogy a gyámolt községi illetősége szerinti árvaszék értesítése nélkül ne járjon el. Már most vagy megteszi minden ügyben az árvaszék a másik árvaszékhez a kellő értesítést és vele előzetes leve­lezésekbe bocsátkozik, melynek eldöntését az összes érdekeltek bevárni tartoznak, a mibe beletelik nem ritkán egy év; ugy hogy a hagyatéki eljárás érdemleges letárgyalása csak ennek elintézése után vehető foganatba. Vagy nem teszi meg ezt az árvaszék. És ekkor keletkezhetik az árvaszékek közti viszályoknak egy oly hosszadalmas láncolata, minélfogva az előzetes controvers kérdések végeldönthetése végett a hagyatéki ügyek fel­küldendők lesznek a belügyminisztériumhoz, mint azon legfelsőbb fórumhoz, mely hivatva van ily közigazgatási hatóságok vitáiban végérvényesen határozni, a minek elintézését tartoznak szép türelmesen bevárni az ártatlan többi érdekeltek és a hagyatéki eljárás érdemleges letárgyalása be nem látható időkre stagnál. Ehez azután még csak annak kell járulnia, hogy a hitelezők türelmetlenek lévén, a vagyonelkülönzést és annak folytán a hagyatéki vagyonnak értékesítését kérjék és akkor beállhat azon eset is, hogy mire az árvaszékek egymás között elintézték az előzetes kérdéseket, vagy mig a köztük fenforgó vitát a belügy­minisztérium elintéz', nem maradván örökség, az egész vita tárgytalanná vált! Hogy ily esetek mennyire emelnék hagyatéki eljárásunk prestigejét, abban senki se kételkedjék ! Fenti reformjavaslatainknál ellenben, ha a gyámoltak, illetve gondnokoltak érdeke maguk közt vagy önjogú örököstársaik érde­keivel ellentétbe nem jön: a hagyatékbiróság a hivatalos osztály megejtésével, minden érdeket egyaránt kielégítő módon intézi el a hagyatékot. Ha pedig ellentétesek az érdekek: akkor meghozva birtokbahelyezési határozatát, a hagyatéki eljárást ugyancsak gyor­san befejezi. Az ezután következő intézkedések már nemtartoznakahagyatéki eljárás keretébe, hanem egy megindítandó örökösödési pernek körébe, melynél az árva­szék, mint minden más perben, a gyáraolt vagy gondnokoltnak képviselőjével közvetlen érintkezésben lévén s a pert gyámügyé­szére bízván, ezeknek tetszésszerinti utasításokat adhat. A terület szerint illetékes árvaszékek megkülönböztetése is elesnék, mert illetékes mindig a gyámolt vagy gondnokolt községi illetőségére nézve illetékes árvaszék lenne, mely a gyámolt vagy gondnokolt érdekeltségéről hivatalosan értesittetvén, annak képviselőjével lépne csupán érintkezésbe és az érdekelt gyámolt vagy gondno­kolt érdekeinek helyesebb képviselése szempontjából a körülmé­nyekhez képest a saját avagy a hagyatékbiróság területén lévő árvaszéknek gyámügyészét kirendelné, illetve ez utóbbi kirende­lése iránt az utóbbi árvaszéket megkeresné. Sőt a gyámügyészek általi képviselet megkönnyítése céljából az árvaszékek minden hagyatékbiróság (járásbíróság) területén az ottani ügyvédek közül helyettes gyámügyészeket nevezhetnének ki, a kik e tisztet bizony­nyal helyesen s egy előre megállapított díjtaksa szerint olcsón is látnák el. Ez az árvaszék s az illető ügyvéd közti külön megálla­podás tárgya lévén, itt részletesen ki nem fejthető. Ezeknek adhatna utasításokat is, ezek neki jelentéseket is tartoznának tenni, de közvetlen beavatkozási joga az árvaszéknek a hagyatéki eljárás menetébe nem tűrhető, mert egyszerűen nem is szükséges. Épen igy a 148. és következő szakaszok intézkedései is a fent kifejtett javaslatok által szintén teljesen megváltoztatandók lesznek. Mert ha gyámolt vagy gondnokolt személy egy maga mutatkozik kizárólagos örökösnek vagy ha többen is érdekelvék, akár legyenek érdekeik összhangzók, akár összeütközők : mi szük­ség az árvaszék közvetlen beavatkozására, ha a hagyatékbiróság hivatalból indítván meg az eljárást, hivatalból adja ki az örökö­södési igazolványt s fejezi be a hagyatéki eljárást sokkal alapo­sabban, gyorsabban és olcsóbban, mintha az árvaszék vagy annak megbízottjára hagyná az örökség megszerzése körüli eljárást az önjogúakra is előirt kérvényezési úton ?! De talán azt vethetnék ez ellen, hogy miért különbséget tenni önjogú és nem önjogú fél örökségének megszerzése közt ? Miért ne szerezné meg a nem önjogú is ép ugy kérvényi uton örökségét, mint az önjogú ? — Hát erre csak az a válaszunk. hogy Éurópa összes modern jogállamaiban el van fogadva, hogy az igazságszolgáltatás rideg egyenlőségi elvé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom