A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 8. szám - Az új hagyatéki eljárás. 7. r.

A JOG. nak megfelelő osztályrészeket tartalmazó osztálytervet a természetbea felosztható vagyontárgyakra nézve és ha az örökösök az iránt meg nem egyeznek, hogy melyiket melyik osztályrész illesse: sorshúzás dönt.« (Örökl. javas 1. 449. §.). »A természetben fel nem osztható azon hagyatéki vagyontárgyak, melyeket az örököstársak egyértelmüleg osztatlan közös tulajdonul megtartani nem kívánna k«, mert az sincs kizárva, hogy osztatlanul veszik át a vagyont, »rendszerint birói árv e r é s e n a d a t n a k e 1 é s a vételár az örökösödési hányadoknak megfelelően osztatik fel. (Örökl. javasl. 450. §.). »A 450. §. rendelkezése alá tartozó osztályterv birói megállapításánál a bíróságnak jogában áll egyes hagyatéki követeléseket egészben vagy az örökösödési hányadoktól el térő részekben kiegyenlítésül egyik vagy másik osztályrészhez csatolni.« (Örökl. javasl. 451. §.). »Azon örököstárs, a kit betudási érték terhel, a tényleges hagyatéki vagyonból az örökösödési hányadának megfelelő egész osztályrésztkövetelheti, de azon összeget, a mely betudási kötelezettsége alapján örököstársait illeti: készpénzben megfizetni és ha ezen betudási érték vitás, biztosítani tartozik.« (Örökl. javasl. 452. §.). A hivatalos osztály tehát megállapítja, hogy az örökösök miképen veszik át a hagyatéki vagyont, ha az örökösödési jog és az örököstársakat illető örökrész nem vitás és csak maguk közt az átvétel módját egyezségileg megállapítani nem tudják. Mai eljárásunk szerint ily esetben a ptr. 587. §-a értelmében mindig perre utasítás foglal helyt s a per bírósága állapítja meg végleg a hagyatéki vagyon átvételét. Közelebbi rokonok közti öröklés esetében pedig a ptr. 583. §-a szerint szabályozott sommás eljárás alkalmaztatik s az ezzel meg nem elégedő fél lesz perre utasítva. E sok pert a hivatalos osztály megszünteti. Mert ha csak magát az örökösödési jogot nem támadják meg kölcsönösen az örökösök: a köztük fenforgó viszály a bíróság által megállapított osztálytervvel hivatalosan rendeztetik. Megismerve így a hivatalos osztály előnyeit, nem v o 1 n a-e legegyszerűbb megoldása az árvaszékiközvetlen beavatkozás megszüntetésének, ha közvetve a velünk rokon francia jogrendszert, általános szabályként azt állitanókföl, hogy minden oly hagyatéki ügyben, melynél nem önjogú vagy távollévő, avagy ismeretlen örökösök érdekelvé k, a hagyaték bíróság az eljárást hivatalból indítaná meg, hivatalból rendelné meg a közhitelű leltár felvételét és ennek alapján hivatalból foganatosítaná az osztályt, ugy a mint azt az öröklési jogról szóló törvényjavaslat hivatkozott szakaszai rendelik. A hivatalos osztálynál maga a hagyatékbiróság állapítja meg az egyes osztályrészeket, tehát egyik vagy másik örökösnek sigy különösen a kiskorúaknak megrövidítése teljesen ki van zárva és ez által azon ok, mely miatt eddig az árvaszékek beavatkozása szükséges volt és mely miatt a porosz és osztrák jogrendszerek szerint — melyek nem ismerik a hivatalos osztályt — a gyámbiróságok beavatkozása még ma is szükséges, egyszerűen elesik. A törvény és a hagyatékbiróság maga biztosítja az egyes örökrészeknek teljesen egyenlő, illetve az örökösödés hányadának megfelelő voltát. Ott tehát, a hol az örökösödési jog és az örököstársakat illető örökrész nem vitás: kétségtelen, hogy az árvaszékek közvetlen beavatkozása a hivatalos osztály kötelező kimondása folytán teljesen mellőzhető! De lehetnek esetek, a hol az örökösödési jog és az örököstársakat illető örökrész vitás és igy a hivatalos osztály nem foganatosítható. És itt két eset fordulhat elő. Vagy csupán nem önjogúak hivatvák kizárólag az örökösödésre, vagy azokkal együtt önjogú örökösök is érdekelvék. Az első esetben, ha vitássá vált az örökösödési jog és az örökösöket illető örökrész, az érdekelt nem önjogúak érdekei egymással ellentétesek s azok képviselői külön-külön fogják érvényesíteni az ellentétben álló igényeket. Az eljárás hivatalból indíttatván meg, a tárgyaláson csupán az fog megállapittatni, hogy kinek az igénye mutatkozik alaposabbnak. (Örökl. javasl. 390. §.). Ezen tárgyalás után a hagyatékbiróság a birtokbahelyezési végzést meghozza és ez esetben eljárása be lévén fejezve, most már ismét föléledhet az árvaszék hatásköre, mely intézkedni fog a birtokba helyezett gyámolt vagyonának kezelése és az ellentétes igényt támasztott nem önjogú örökös nevében az örökösödési keresetnek (örökl. javasl. 391. §.) megindítása iránt. A tárgyaláson a nem önjogúak képviselői teljesen érvényesíthetik az illető gyáraoltaknak igényeit, sőt ha ezt tenni nem tudnák, az árvaszéki ügyész volna a nem önjogúak érdekei képviseletére utasítható. De mindéhez árvaszéki jóváhagyás vagy közvetlen beavatkozás nem kell; mert a bíróság hivatalosan intézkedik a birtokbahelyezés kérdésének eldöntésénél s ebben őt semmiféle árvaszéki határozat nem kötheti. Ma sem avatkozik az árvaszék tovább a hagyatéki eljárás menetébe, ha perreutasitás végett kapja meg az iratokat. Az árvaszéki beavatkozás szüksége tehát ott is elesik, a hol az örökösök közti örökösödési jog és örökrészeik váltak vitássá. Itt is fentartható azon alapelv, hogy hagyatékbiróság és árvaszék együttesen ne avatkozzanak be a hagyatéki eljárás menetébe, hanem a hol a hagyatékbirósági hatáskör kezdődik, ott végződjék az árvaszék hatásköre s a hol az végződik, ott ez újra föléledhet. Ugyanez áll ott, a hol önjogúak és nem önjogúak együttesen lévén öröklésre hivatva, örökösödési jogaik és örökrészeik váltak vitássá. Ha pedig nem önjogú örökös egyedül van hivatva az örökösödésre, a hagyatékbiróság hivatalból indítja meg az eljárást, hivatalból rendeli meg a közhitelű leltározást, az esetleg jelentkező hitelezőkkel avagy más igénylőkkel hivatalból tart tárgyalásokat és hivatalból bocsátja ki az örökösödési igazolványt, melylyel befejezvén eljárását: ismét föléled az illetékes árvaszék hatásköre s ez most intézkedni fog az örökség átvétele, kezelése és a nem önjogú örökös ellátása iránt. Mindezek eredményéül tehát constatálhatjuk, hogy a z árvaszékeknek közvetlen beavatkozása a hagyatékieljáráskörébe teljesen mellőzhető s a nem önjogú érdekeltek helyett azok törvényes képviselője vagy a gyám, avagy a kirendelt ügyész érvényesíthetik mindazon jogokat, melyeket az öröklési jogról és a hagyatéki eljárásról alkotandó törvények az örökösnek, kötelességre jogosítottnak vagy hagyományosnak biztosítanak. Végül kétségtelen az is, hogy a hagyatéki eljárás mód felett egyszerűsittetnék, ha az árvaszékek közvetlen beavatkozása teljesen mellőztetnék ; mert ezzel megszűnnék mai eljárásunk azon anomáliája, mely szerint egy oly hagyatékban, a hol gyámság vagy gondnokság alá tartozó egyén van érdekelve, a hagyatéki ügy előbb az árvaszéknél, azután külön még a hagyatékbiróságnál is áttanulmányozandó, ugy hogy gyakran a legegyszerűbb ilyen hagyatéki ügy végelintézése aránytalan hosszú időre elhúzódik, a mely elintézhető volna néhány rövid hét vagy hónap alatt, ha csakis a hagyatékbiróság előtt folyna a tárgyalás. Kimondandónak tartom tehát, hogy: 1. A hol nem önjogú fél egyedül van hivatva az örökösödésre, a hagyatékbiróság a hagyatéki eljárást, mihelyt a haláleset felvétel hozzá beérkezett, hivatalból indítja meg s befejezvén, hivatalból értesiti az örökösödési igazolvány egy példányának áttételével az illetékes árvaszéket, melynek hatásköre ezen értesítéssel éled ismét föl. 2. A hol nem önjogú felek kizárólag vagy önjogúak kai együtt hivatvák örökölni, a hagyatékbiróság hivatalból indítván meg az eljárást, ha az érdekeltek örökösödési joga nem vált vitássá: a hivatalos osztályt foganatosítja saz illetékes árvaszéket az ennek alapján kiadott örökösödési igazolvány egy példányának áttételével értesiti. Ha pedig vitássá vált az örökösödési jog, akkor a hagyatékbiróság bir-