A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 7. szám - Az új hagyatéki eljárás. 6. r.

ÍL J bekezdése biztosítja a birói eljárást, tehát az örökösök közti egyezségnek közhitelű jellegét! Mert ez csak arra az esetre vonatkozik h a .az örökösök az osztály kérdését önmaguk közt egyességileg el nem intézhetik«. De epén ebben látjuk a hivatalos zúgirászok által okozandó nagy veszedelmet! Ezeknek nagyon érdekökbeu fog feküdni az örökösöket minden áron kiegyeztetni, épen azért, hogy az egyesség birói megállapítására ne kerüljön a sor; és nagyon jól ismerjük a hatalmi eszközök egész sorozatát, kezdve az adó kezelésen és végezve az ujoncozáson, melyekkel hatni tudnak a szegény elhagyatott népre, hogy a zúgoló dókat, az egyenetleneket megpuhítsák az általuk készített osztály egyesség elfogadására. Ez az a darab ázsia, melyet jogéletünkből valahára kipusztítani kell: ha arról akarunk szólani, hogy megvalósítsuk a magyar jogállamot! És most szóljunk a hivatalos osztályról. Ha az örökösödési jog és az örököstársakat illető örökrész nem vitás, de az örökösök az osztály kértlését önmaguk közt egyességileg el nem intézhetik : bármelyik örököstárs az örökség felosztása iránti birói eljárás megindítását kérheti. (447. §.) Ez megfelel a mi jelenlegi ptrs. 560. §. c) pontjában szabályozott beavatkozási kérvény esetének. Bármely örököstárs kívánhatja, hogy a természetben meg= osztható ingó és ingatlan vagyon az örökösödési hányadoknak megfelelően természetben osztassék fel. (448. §.) A természetben felosztható vagyontárgyakra nézve az öröködési hányadoknak megfelelő osztályrészeket tartalmazó osztályterv készítendő, és ha az örökösök az iránt meg nem egyeznének, hogy melyiket melyik osztályrész illesse: sorshúzás dönt. (449. §.) A természetben fel nem osztható azon hagyatéki vagyontárgyak, melyeket az örökösök egyértelműleg osztatlan közös tulajdonul megtartani nem kívánnak, a mennyiben az örökhagyó másként nem rendelkezett, rendszerint birói árverésen adatnak el és a vételár az örökösödési hányadoknak megfelelően osztatik fel. Ezen esetben az árverésre első sorban csak az örököstársak bocsáttatnak, másoknak pedig az árverés csak akkor engedtetik meg, ha a hagyatéki bíróság által megállapított becsértéket az örököstársaknak egyike sem Ígérné meg. Ugyanezen szabályok alkalmazandók a természetben felosztható azon vagyontárgyakra nézve, melyeket az örököstársak sem felosztani, sem közös tulajdonul megtartani nem kívánnak. Az örököstársak által osztatlanul megtartott és közös tulajdonul az örököstársak javára bekebelezett hagyatéki ingatlanok kezelésére és felosztására a vagyonközösség általános szabályai alkalmazandók. (450. § ) A követelések az örökrészek arányában megosztottaknak tekintendők. A 450. §. rendelkezése alá tartozó osztályterv birói megállapításánál a bíróságnak is jogában áll egyes hagyatéki követeléseket egészben vagy az örökösödési hányadoktól eltérő részekben kiegyenlítésül egyik vagy másik osztályrészhez csatolni. (451. §.) Azon örököstárs, a kit betudási érték terhel a tényleges hagyatéki vagyonból az örökösödési hányadának megfelelő egész osztályrészt követelheti, de azon összeget, a mely betudási kötelezettsége alapján örököstársait illeti: készpénzben megfizetni és ha ezen betudási érték vitás, biztosítani tartozik. A betudásra kötelezett örököstárs osztályrészének kiadatását s az ingatlanok és telekkönyvi jogoknak átíratását mindaddig nem követelheti, mig a betudási kötelezettség alapján örököstársait illető összeget ki nem fizeti vagy nem biztosítja. (452. §.) Ezek azok a rendelkezések, melyeket a javaslat a hivatalos osztályt illetőleg tartalmaz. Hivatalos osztály alatt kell értenünk az osztálynak bizonyos kényszerét, némileg hasonlóan a mostani prts. 583. §-ban szabályozott sommás osztályhoz. Csakhogy mig ez utóbbi a rokonoknak csak bizonyos korlátolt körére szorítkozott és csak ilyenek közt engedte meg a sommás osztályt és birói átadást: addig a javaslat hivatalos osztálya ezt kiterjeszti az örökösökre általában véve azon egy feltétel mellett, hogy az örökösödési jog és az örököstársakat illető örökrész nem vitás! Nem fogja tehát akadályozni a hagyatéki ügy rendezését egyik örökösnek bármily indokolatlan makacssága mint eddig. Nem fogja akadályozni indokolatlan elmaradása sem, mert a ki a hagyatéki tárgyalás során szabályszerű megidézés vagy felhívás dacára az örökség elfogadása iránt kellő időben nem nyilatkozik : az örökséget visszautasitónak fog tekintetni. (385. §.) oa. 61 A hivatalos osztály tehát nem annyira az örökösök egyességének, mint inkább meg nem egyezésüknek leszaköve tkezménye. Vagyis ha maguk közt más egyességet létesíteni nem tudnak: akkor köztük az osztály a fenti rendelkezések szerint hivatalból fog foganatosíttatni. De épen ezért ezen hivatalos osztály nem pótolhatja az osztályegyességnek a közhitelesség körébe általánosan és kötelezőleg leendő bevonását; mert ha ezt nem teszszük az osztályegyességek legnagyobb része a zúgirászoknak lesz kiszolgáltatva, kik azt, ugy a hogy, mennél gyorsabban és természetesen annál haszontalanabbul fogják megszerkeszteni és a felekkel aláíratni: csakhogy ne kerüljön a sor a bírósági úton foganatosítandó hivatalos osztályra. Ilyen állapotot egy jogállam keretében nem tűrhetünk s ezért kérjük az általunk javasolt néhány szóból álló rendelkezésnek pótlólag leendő felvételét a 447. §. első mondata után. Ezek után pedig végeztünk az öröklési jogról szóló törvényjavaslattal, a mennyiben az a hagyatéki eljárással szoros összefüggésben áll. Egyéb, szintén fontos intézkedéseire a javaslatnak e fejtegetések keretében ki nem terjeszkedhetünk. Azon reményünknek adunk kifejezést, hogy sikerült az illetékes köröket, valamint a szakközönséget azon alaptantétel szükséges voltáról meggyőznünk, hogy rendezett hagyatéki viszonyokra csak ugy számithatunk, öröklési jogunkat a nép érdekében üdvösen csak ugy fogjuk reformálhatni: ha elfogadjuk a jogállam azon más európai államokban már rég meghonosult jogelvét, hogy: »a z örökösödési ügyek, mint a perenkivüli eljárás egyik főfontosságú része, a közhitelesség al a jajára helyezendők, kizárólag közhitelű módon i n t é z_e n d ő k e l.« És mett a törvényjavaslat szerkesztése s bizottsági tárgyalása idejében a magyar jogállam megvalósítása még csak nagyon távol álló eszmény volt; a közhangulat pedig elementáris erővel csak azóta tört magának utat, a melyen haladva ma már ez eszmény megvalósítása előtt áll; a magyar jogállam megvalósításával tehát, mint reális factorral, ma már számolnunk kell : ugyanazért módot kell találni a fentebb előadott módosításoknak a törvényjavaslat keretébe leendő beillesztésére; mert különben, ha megmarad jelen szerkezetében, az már születése percében egy anachronismust fog képezni, melynek szégyenét, kárát és következményeit a magyar jogállam, felelősségét azonban a magyar törvényhozás foguá viselni ! Még van idő! Még nagyon könnyen indokolhatjuk az újkor szellemével a módosítások szükségességét s azokat a törvényhozás előtt »amendements«-ok utján befogadhatjuk! Ne mulaszszuk el a kínálkozó alkalmat s mert a törvényalkotás terén ez a javaslat képezi egyikét a legfontosabb mozzanatoknak, ennek tökéletes műnek kell lennie, ha hivatásának megfelelni akar, ha szerepét dicsőséggel akarja megoldani, ha szilárd alapköve akar lenni a magyar polgári törvénykönyv századokra szóló épületének ! Mielőtt magára a Weinmann-féle hagyatéki eljárási tervezetre áttérnénk, egy elvi kérdéssel kell tisztába jönnünk, mely szoros összefüggésben áll eddigi reformjavaslatainkkal és ez : az árvaszékek beavatkozása a hagyatéki eljárás folyamába. A hagyatéki eljárásnak a közjegyzőségek teljes decentralisatiója mellett a közhitelesség körébe leendő kötelező bevonásával teljesen más alapot nyertünk e kérdés megoldására, mint a milyen a Weinmann-féle tervezet számára kijelöltetett. A Weinmann-féle tervezetnél is, mint eddigi hagyatéki eljárásunknál, íentartatik az árvaszékek, mint közigazgatási hatóságoknak közvetlen beavatkozása a hagyatéki eljárás, vagyis az igazságszolgáltatás körébe. Csakhogy a mig jelenlegi hagyatéki eljárásunknál az árvaszék az örökség megszerzését a nem önjogú örökösök részére saját hatáskörében végzi és a hagy a t é k b i r ó s á g o t, mint egyenrangú hatóság, hivatalosan megkeresi: addig a We nmann-féle tervezet szerint az árvaszék e magas piedestálról leemeltetik és a közönséges érdekelt fél niveaujára sülyesztetik le, mely épen ugy, mint egyéb felek, a hagyatékbiróságnál kérelmezni köteles az örökösödési jogoknak érvényesítését a nem önjogú örökös javára! Ha már idáig jutottunk, mi célja van akkor