A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 7. szám - Magyarosodjunk! 4. r.

A JOG. tárgyalási jegyzökönyve, az ez alkalommal kiderített tényállást is tartalmazza. Vagy talán igazán deducálandó-e a 108-ik §-ból, hogy a törvényszék tárgyalási jegyzőkönyvében ismét egy tényállás fixirozandó ? De térjünk vissza kiindulási pontunkhoz. A járásbiró által kiderített tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt, valamint az ítélet indokaiban előadott két tényállás kerül majd a törvényszék, mint felebbviteli bírósághoz, hol tehát a tárgyalási határnapot megelőzőleg, az első biró előtt felnőtt egész percsomón kivül még a felek előkészítő iratai is lesznek. Milyen magaviseletet — ha szabad e kifejezéssel élnem — tanúsítson és fog a javaslat szerint tanúsítani az elnök és a tanács, a felek előadása előtt, ezen irathalmazzal szemben? Ez felfogásom szerint oly fontos kérdés, hogy annak tisztázásától — nem mondom ugyan a javaslat, de mindenesetre a peres eljárás helyességének sorsa függ. A szóbeliség elve ez időpontban ugy az első, mint a felebbviteli biró előtt, a teljes passivitást parancsolja, holott a javaslat szerzője — mondhatni mintegy jobb tudása ellenére — a 20—26 §-ok indokolásában (mely általában annyi sok, e cikk keretébe nem férő következetlenséget tartalmaz) a felebbviteli bíróságtól »elvárja«, de — úgymond — »nem irja elő kötelezőleg« (ez legyen számunkra, mint ellenfelekre az engedmény) »hogy az előkészítő iratokat a tárgyalás előtt felhasználja és (ez a másik eredmény) eldöntetlenül hagyja azon kérdést is, hogy miként történjék az előkészítő iratoknak, valamint az első bíróság iratainak előzetes használata«. »Nem mondja meg« — így folytatja, »hogy kik olvassák előzetesen az iratokat: csupán az elnök, vagy egyúttal az előadó is, kinek előzetes kijelölése a 102. §-ban meg van engedve, de nincs kötelezőleg előírva, vagy végre a tanács minden tagja«. Ezen indokolás átolvasása után lehetetlen tőlem megtagadni, hogy nagyon is igazam volt, mikor e lapok 3-ik számában megírtam volt, hogy a javaslat szerint contemplált tárgyalás nem lesz egyéb, a nagyon is primitiv »S c h 1 u s s v e r h a n dlung«-nál. S ezzel agyon van ütve az egész szóbeliség, pedig derekasan! A javaslat indokolásából következtetve »előre megfontolt szándékkal!!« »Azt mondják ugyan«, így olvassuk az indokolásban (és ez a jelenség, melyből az előre megfontolt szándékra következtethető) »hogy a szóbeli tárgyalás kevesebb érdekkel bir a bíróságra nézve és kevésbé informálja a bíróságot, ha ez az ügyet az iraTÁRCA. Magyarosodjunk! Irta: Dr. JÁROSSY KÁROLY, kassai kir, tszéki biró — A »Jog« eredeti tárcája. — (Negyedik, befejező közlemény.) * c) C í m. Nem a címkórságról szólok, az nem nyelvtani hiba s igy a hivatalos nyelv magyarossá tételéhez semmi köze. Arról a címszóról emlékeztem meg, a melyet a hivaialos levelekben olvashatunk ilyen változatokban: Meghagyom, rendelem a címnek, utasítom a címet, megkeresem a címet; sőt olvastam már kérvényben is igy: Kérem a címet, esedezem a címhez. Hogy ez a szó megszólításnak alkalmatlan, udvariasságnak illetlen, azt érezzük anélkül, hogy a cím jelentését boncolgassuk; s a ki egy olyan iratot olvas, a melyben az előre bocsátott megszólításra evvel a szóval hivatkoznak, az bátran azt hiheti, hogy rajta kivül még valami cím nevü uraság is érdekelve van annak az elintézésében. Csudálom is, hogy a »restanciák« okát sok esetben nem a »Cím« ur hanyagságával mentegetik. De mit gondolhat az, a ki ezt a cím megszólítást olyan iratban olvassa, a melyiknek a címezése elülről el van hagyva és az irat végére került ? Ez a Cím kezdetben nem is volt megszólítás, hanem a fogalmazónak zárjel közé tett utasítása a másoló részére, a ki kezdetben meg is értette azt és irta hűségesen az irat homlokára illesztett címet; de később, s talán ott, a hol az irat homlokán címezést nem talált, beleirta magát a cím szót s föl volt fedezve az új megszólítás, a mely a különböző Nagyméltóságod, Méltóságod, Nagyságod, Tekintetességed, Ön, Maga helyének betöltésére kínálkozott. Hiszen szükség * Előző közlemények a »Jog« 1., 2. és 5. számaiban. tokból már ismeri, mintha azt a szóbeli tárgyalás alkalmával hallja először. Azonban — igy folytatja — ez ellen j o g g a 1 (?) hozatott fel, (hol? ha szabad kérdeznünk?) hogy nem az a döntő, hogy a biró a szóbeli tárgyalás által, hanem az, hogy a szóbeli tárgyalás után lesz-e jobban informálva.« Mennyi tévedés egynéhány mondatban ?! Igenis a szóbeli tárgyalás után lesz jobban informálva, de csakis azon biró, a ki az iratokat ugyancsak a tárgyalás után, de soha az, ki azokat annak megelőzőleg olvassa! Azon, a helyes »judicium« keletkeztetése szempontjából óriásinak mondható különbséget, mely a közt, hogy a biró előbb a szóbeliség és közvetlenségnek megfelelő tárgyalás és csak ennek utána az iratok közvetítése mellett nyeri impressióját, és a megfordított sorrend között fenforog, azt az e kérdéssel foglalkozók előtt feltüntetni, tiszteletből nem merem ; de ennek dacára kénytelen vagyok reílectálni azon főokra, melyből a javaslat tervezője a bíróságot a tárgyalás előtt szeretne informáltnak látni. »A javaslat ezen, itt csupán vázolt okokból megelégszik azzal, úgymond, hogy a bíróságnak az előzetes informatiora, mely már csak a tárgyalás kellő vezetése végett is felette kívánatos, módot nyújt.« A tárgyalás kellő vezetése! Engedelmet kérek, de azon cél egyrészt sokkal lényegtelenebb, mintsem hogy kedveért mindazon üdvös és hasznos, a mi a szóbeliséggel jár, feláldoztassék ; és másrészt, a mint bennünket a tapasztalat tanitott, azon elnök, ki a felebbező indítványának és az ellenfél elleninditványának felolvasása és ezek szóbeli előadásuk után — k i knekelsősorbani érdeke az előiratok tartalmából eltérést kideríteni és feltüntetni, mondom, azon elnök, ki még ezek meghallgatása után, a tárgyalás vezetésére képes nem leend, az e tisztre még akkor is alkalmatlan, ha az előiratok minden egyes szavát könyv nélkül tudná. Igaz, hogy azon szóbeli tárgyalás vezetésére, a mely a mi ideálunk, az elnöknek kitűnő jelemmel, a jogászi gondolkozásban gyakorolt elmével, alapos törvényismerettel, dús tapasztalattal, higgadtsággal kell megáldva lennie; ámde — és hiszen ez épen a jövő kor elébünk legfényesebben világító csillaga — mi azt akarjuk hinni, hogy ez állomások igazán oda és arra való jogászok birtokában lesznek, hogy a néhány évi politikai hűség vagy bármily más hason rangú és fontosságú érdem végre már megszünend arra való jogkeletkeztető ténynek lenni. is volna egy olyan általános érvényű megszólítás szóra, a melyet ne kicsinyeljen a legmagasabb állású ur sem és ne tartson nagynál; a legszegényebb ember sem, de ilyenre még sokáig kell várnunk ; a Cím pedig azért nem alkalmas erre, mert saját közértelmü jelentése szerint a személynek csak a rangot fejezi ki, de a cím alatt magát a személyt sohasem értjük. A hivatalos Írásmód egyszerűsítését, rövidítését a Cím szóval járó egész mondat elhagyása utján sokkal értelmesebben lehetne eszközölni. A rendelet az marad akkor is, ha a »rendelem« szó nincs benne. A kérelemhez sem szükséges a kérem szó. Tegye meg; szíveskedjék megtenni; méltóztassék, kegyeskedjék elrendelni ezt vagy azt, egészen érthetően fejezi ki a parancsot, felkérést, kérelmet és esedezést. Ha azonban tetszik ez az Írásmód ; Rendelem X . . . nek, hogy ezt tegye meg ; felkérem a X . . . et, hogy ezt megtenni szíveskedjék ; esedezem az iránt a X . . . hoz, hogy ezt megtenni, elrendelni méltóztassék, akkor ne Írjunk a név helyébe Cím-et, mert ez se nem szép, se nem magyaros. d) Felvétetett. Ez a leggyakrabban használt hivatalos szó. Ott pompázik mindenik jegyzőkönyv elején. Evvel a szóval kezdi a pelyhes ajkú jogász a hivatalos működést, ebből tanulja meg azt, hogy olyat is föl lehet venni, a mit senki le nem tett, senki el nem ejtett. Felvétetett valamiről műveltető értelemben tisztán azt jelenti, hogy valaki valamiről valamit más által vétetett föl; de ha a szenvedő értelmet fogadjuk is el, csak azt jelentheti, hogy valaki fölvett valamit valamiről. Például: János fölvétetett egy patkót a földről Péter által; vagy ha jobban tetszik : Péter által fölvétetett egy patkó a földről. Hogy valamit föl lehessen venni, annak a valaminek okvetlenül lenn kell lennie. »Felvétetett a jegyzőkönyv« tehát csak azt jelentheti, hogy a földre esett jegyzökönyvet fölvették. Igenis lehet ezt igy is érteni, de a hivatalos nyelvben azt jelenti, hogy az előadásról, tanúvallomásról, esküről veszszük föl a jegyzőkönyvet, mondják a hivatalos nyelv védői.