A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 6. szám - Az új hagyatéki eljárás. 5. r.

A JOG. 23 ha a B. a. szerződés felperes esetleges kárigényeire és érvényesítésük módjára nézve mi rendelkezést sem tartalmazna. Végül alaptalan alperesnek a viszonválaszban tett az a kifogása is, mintha felperes kárigényeit a csődtömeg ellen a csődt. 2. §-a szerint nem érvényesítheti, mivel az csak a csődnyitás után keletkezett; mert a csődtörvény 22. §-án alapuló, a bérbeadót illető kártérítési igény a csödt. 48. §. 2. pontjának rendelkezése szerint tömegtartozást képez, mint ilyen pedig a csődt. 2. §. intézkedése alá nem tartozik. Mindezekhez képest felperes kereseti követelését valódinak megítélni kellett A m. kir. Curia 1889. december 24. 1,038/v. 1889 ): A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperesnek a csődtörvény 2-ik §-ára alapított az a kifogása, hogy felperesnek követelése a csődnyitás idejekor még fenn nem állott, tekintettel a csődtörvény 19. §-ára figyelembe azért nem jöhet,( mert e törvénytétel rendelkezése szerint, ha a két oldalú szerződés — minőnek a B. a. haszonbérleti szerződés kétségtelenül tekintendő — a közadós részéről nem teljesíttetik, és megszűnik, a másik fél a nem teljesítés vagy megszűnés miatt csak kártérítési követelhet és azt csak mint csődhitelező érvényesítheti; már pedig a B. a. szerződés a tömeg részéről történt felmondás folytán megszűnvén: felperes az ezen megszűnés miatt előállott kárának azt a részét, melyre nézve az óvadékból, mint külön kielégítési alapból fedezetet nem nyer, jogosítva van a tömeg ellen bejelentés utján érvényesíteni. Nem bir alappal alperesnek a további kifogása sem, hogy a kereseti követelés nem tényleges kárt, hanem elmaradt hasznot képvisel, s mint ilyen a magánjog általános szabályai szerint a tömeg ellen nem érvényesíthető ; alaptalan pedig ez a kifogás azért, mert a valódiság tekintetében nem kifogásolt és igy a prts. 166. §-a értelmében az azt kiállító közadós tehát a jogutódlás hatályánál fogva a csődtömeg ellen is, teljes bizonyítékot képező B. a. szerződés 3. pontjában 3 évre kötelezett haszonbéri összeg, a közadós által ugyanezen szerződési pontban vállalt kötelezettség mellett, felperesre nézve összegileg meghatározott vagyoni értéket képvisel; minthogy pedig ez az érték a szerződésnek idő előtti megszűnése miatt a kereseti összeggel kevesbedett: az felperesre nézve tényleges kárt képez ; mint ilyen tehát a tömeg ellen ugy a szerződés, mint a csődtörv. 22. §-a alapján érvényesíthető. A fióktelep vezetője oly kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, a ki főnöke terhére a fióküzlet folytatásához rend >zerint tartozó vételi megrendelésekre jogosult. (1875 : XXXVII. t.-c. 43. és 44. §-ai.) Az érsekújvári kir. járásbíróság': Felperes keresetével elutasittatik, stb. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbíróság íteletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy felperes részére 51 frt 26 kr. tőkét fizessen meg. Indokok: Alperes beismerte, hogy G. . . .Salamon neki Fereden levő fióküzletének önálló vezetésével megbízott kereskedelmi meghatalmazottja; beismeri azt is, hogy G . . . Salamon a kereseti árúkat megrendelte és átvette ; ugy nem vette határozott tagadásba azt sem, hogy azok az árúk az érintett fióküzletbe ruháztattak be; végül maga állítja, hogy peredi fióküzlete szatócs-üzletet képez, melynek folytatásához rövidárúkkal való kereskedés is rendszerint tartozik. Minthogy pedig az önálló üzletvezetéssel felruházott kereskedelmi meghatalmazott jogköre a K. T. 43. §-a értelmében mindazon jogügyletekre kiterjed, melyek az általa vezetett kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak s az ily ügyletek által a hivatkozott t.-c. 49. §-a értelmében harmadik személyek irányában kötelezve a főnök lesz, minthogy továbbá felperes mint eladó, midőn alperes kereskedelmi meghatalmazottjával, az utóbbi által vezetett üzlet folytatásához rendszerint tartozó rövidárúk iránt vételi ügyleteket kötött, csakis azt tartozott vizsgálni, hogy a vevő a K. T. 43. §-ában körülirt jogkörrel felruházott kereskedelmi meghatalmazott-e vagy sem? a meghatalmazás részletes feltételeit kutatni azonban köteles nem volt s a dolog természeténél fogva a venni szándékozó kereskedelmi meghatalmazottól azt, hogy vele a főnöktől nyert utasítás minden pontját közölje, nem is követelhette, következőleg a jelen esetre a K. T. 52. §-a alkalmazást nem nyer, a mennyiben G . . . Salamon meghatalmazási körét a hitelbevásárlás által túllépte, annak következményei felperest mint eladót nem terhelhetik s ennélfogva az annak igazolása végett felhívott tanúk kihallgatása, hogy a G . . . nek adott meghatalmazásban a hitelbevásárlás ki volt zárva, mellőzendő volt és pedig annyival inkább, mert alperes nem is állítja, hogy a meghatalmazás eme korlátozásáról felperes tudomással birt; minthogy végül alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség folytán nem igazolta, hogy az árúk vételára 13 frt hijján kifizettetett volna: az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti tőke megfizetésében el kellett marasztalni. (1888. december 3-áu, 4,025. vsz.) A m kir Curia: A másodbiróság Ítélete az abban foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik. (18S9. szeptember hó 4-én, 376. vsz.) Ha egyik társtng többek közös tulajdonát képező terményeket biztosíttatja és az elébe tett kérdésre kijelentette, hogy a biztosítót tak még tűzkárt nem szenvedtek, holott nem az ajánlattevő, de tulajdonostársa külön vagyonában tüzeset korábban előfordult, e körülmény elegendő ok a szerződés érvénytelenítésére, mentségül nem fogadtathatván el az, hogy az ajánlattevőnek a korábbi tűzesetről tnilomása nem volt, mert a kérdőív kitöltése előtt kötelességében állott vol na azon körülményekről, melyek iránt megkérdeztetett, magának biztos tudomást szerezni. A biztosítás érvénytelenségének következményeképen kimondatott, hogy a kárfelvétel köriili költségek a biztosító intézetnek megtérítendők. (M. kir. Curia 1889. évi június 26-án, 394. vsz.) Bün-ü gyekben. A megfertöztetés büntette esak tényleges közösülés által van befejezve, a mi a női nemző részekbe való behatolást föltételez. Különben csak kísérletről lehet szó. (B. T. K. 236. §.) A budapesti kir. törvényszék (1888. május 7-én, 17,317. 1888.) : megfertöztetés bűntette miatt vádolt Vr. János elleni bűnügyben itélt: Vádlott bűnösnek nyilvánittatik a btk. 236. §-ába ütköző megfertöztetés bűntette miatt s a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett 8 havi börtönre s a btk. 250. §-a alapján 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok: Vr. János vádlott W. Lina előadásával egybehangzóan beismerte, hogy a mult évi szept. hó folyamán az akkor még 14-ik életévét be nem töltött V. Linának csábításai folytán felingerelve, szeméremtestét a leány hüvelyéhez értette, de a hüvelybe azért nem hatolt be, mert attól félt, hogy a velük egy pincében dolgozó legény visszajön. Tekintettel arra, hogy a vádlott beismerése még a napló 1. sz. a. orvosi látlelettel is támogattatott, a mennyiben a nyákhártyák pírját a behatolási kísérlet alkalmávali izgatás következményének mondja. Tekintettel továbbá arra, hogy a megfertöztetés bűntettének tényálladékát képező nemi közösülés a hímvesszőnek a nő szemérem részéhezi értetése által bevégeztetett, tekintet nélkül arra, hogy a hüvelybe behatolás történt-e vagy sem ? Vádlott bűnösnek volt nyilvánítandó a btk. 236. §-ába ütköző megfertöztetés büntette miatt. A büntetés kimérésénél súlyosító körülmény nem létében a btk. 92. §-ának alkalmazására indokot szolgáltató túlenyhitő körülményekül figyelembe vétetett vádlott büntetlen előélete, -fiatal kora, a kínálkozó alkalom és az, hogy V. Linának a végtárgyalás során minden szégyen nélkül tett előadása az itélő bíróságra azt a benyomást tette, hogy vádlottat magaviselete által a cselekmény elkövetésére buzdította. A budapesti kir, ítélő tábla (1888. december 17. 26,555. B. 1888.): az elsőbiróság által kiszabott börtönbüntetést hat havi tartamra szállítja le; egyéb tekintetben az ítéletet helybenhagyja. Indokok: Tekintettel arra, hogy a sértett W. Lina saját előadása szerint a vádbeli cselekménynek első ízben való elkövetése után azonnal anyjának és hozzátartozóinak az ellene elkövetett merénylet miatt panaszt nem emelt és ez által kiválóképen alkalmat látszott adni a vádlottnak arra, hogy cselekményét másnap ismételje és illetve azt megkísértse ; tekintettel továbbá arra, hogy sértettet eme panaszemeléstől a vádlottnak az az állítólagos fenyegetése, hogy ha szólani mer, nagyon megveri, nem riasztotta vissza, a mennyiben e fenyegetés elegendő kényszerítő indokot a panaszemelés mellőzésére annál kevésbé képezhetett, mert sértett a vádlottnak hatalmi körében állandóan és folytonosan nem volt, sőt az utóbbi szolgálatában állott a sértett testvérbátyjának, W. .Márkusnak, tehát alárendelt szerepkörben élt a sértettel szemben is : mindezeknél fogva nem látja a kir. tábla sem bizonyítottnak a sértettnek egyéb adatokkal sem támogatott azt az állítását, hogy