A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

2 A JOG. A fejlődés helyes irányának megjelölése, a hibák okozta lejtőre való rámutatás, a reformok sürgetése sokáig sikertelen maradt. Lehetetlen volt azonban, hogy a felvilágosítás, melyet a jogászgyülések által követelt reformok természetéről és szükséges voltáról nyújtottak s az ezek létesítése érdekében történt felszólalások teljesen hatástalanul maradjanak s utat ne törjenek maguknak a közvéleménybe Az idők folyásával mindinkább érlelődött a köztudat, hogy a jogi reformok a nemzet legfontosabb érdekeinek biztosítását képezik és hogy ezek égetően szükségesek. Ma, raidöu összegyültünk, tapasztalhatjuk, nézetem szerint, hogy e tudat élénkebben nyilatkozik, mint eddig. Ez mindenesetre biztató jel és még biztatóbb, buzdító, sőt örvendetes, hogy ennek nemcsak fölismerése, hanem a komoly elhatározás, az ennek megfelelő tevékenységre legújabban oly helyről nyilvánult, mely az igért tevékenységre a jogreformok kezdeményezése és megalkotása terén is hivatva van. A mint a mostoha idők nem lankasztották tevékenységünket, ezek a biztató jelenségek csak fokozhatják tetterőnket és buzgalmunkat. A magyar jogászgyülés önként vállalkozott arra a munkára, hogy a szabadelvű jogi reformok létesítését előmozdítsa s erejét ehhez az összetartásból merítse. A szabadelvű jogi reformokra törekvő munkában való részvételre készek voltunk mindig, készek vagyunk ma is. Dolgoztunk eddig azzal a tudattal, hogy hazánknak s a hazáért dolgozunk. Ez jelszavunk ma is s ezzel foglalom el, mint helyettes, az elnöki széket. (Hoszszantartó zajos éljenzés.) A gyűlés jegyzőiül az elnök kinevezte dr. Jeszenszky Sándort, dr. Draskovich István, M e s s i n g e r Simon és dr. Kossaczky Arnoldot, ki a mai gyűlés jegyzökönyvének vezetésével is megbízatott. A jegyzőkönyv hitelesítésére Tóth Lőrinc és Nagy Ernő kérettek föl. Ezután dr. Siegmund Vilmos olvasta föl a végrehajtó bizotttság részletes jelentését a jogreform terén fölmerült jelenségekről, a melyet több helyütt éljenzéssel szakítottak félbe. E jelentés után a számvizsgáló bizottság jelentését vették tudomásul a IX. jogászgyülés számadásai tekintetében. Számvizsgálóidul megválasztattak : Liptai Kornél, Vaskó Endre és Bernáth Béla. A szavazatszedü bizottságba megválasztattak Baintner Imre elnöklete alatt: Környey Ede, Kubinyi Endre, Sághy Gyula és Németh József. Miután még a különböző indítványokat az egyes szakosztályokba szétosztották, az ülés 11 óra után véget ért. Második nap. Az I. szakosztály ülése. Szeptember 30-án. Az I. szakosztály, a melynek tanácskozási tárgyát egyetlen magánjogi kérdés megoldása képezi, d. u. 3 órakor tartotta első ülését. A szakosztály tagjai elnökül egyhangúlag Sághy Gyula egyetemi tanárt, helyettes elnökül Weinmann Fülöp kir. közjegyzőt választották meg. A jegyzői teendőkkel ifj. dr. Környey Ede és Szilágyi Arthur bízattak meg. A szakosztály elé terjesztett kérdés így hangzik: »A tulajdonszerzés kellékéül ingóknál az átadásmegkivántassé k-e?« E kérdésre, melynek előadója dr. Jellinek Arthur országgülési képviselő, dr. Katona Mór, győri jogakadémiai tanár s dr. Lányi Bertalan, budapesti kir. táblai kisegítő bíró terjesztették be részletesen megokolt véleményes indítványukat, a melyek egész terjedelmükben a jogászgyülés 1889. évkönyvében jelentek meg. Dr. Katona Mór a következőleg oldja meg a kérdést: Tekintve a forgalom biztonságának igényeit, melyek ugy a jogászvilág, mint újabb törvényhozások többségét arra birták, hogy a puszta szerződés mellé még a dolog átadását is, mint a szerződés megerősítését követeljük meg; tekintve a német polgári törvénykönyv tervezetét, mely szintén az átadási elméletnek hódol ; tekintve végül azt, hogy hazai jogéletünk évszázadokon át pozitív törvény nélkül ugyan, de a szokásjog erejénél fogva ugyancsak az átadással megerősített (dologi) szerződésből származtatta a tulajdont, mondja ki a magyar jogászgyülés, hogy az ingók tulajdonjogának szerzéséhez a dolog átadását, mint lényeges kelléket szükségesnek tartja. Lányi 3 pontban szövegezi indítványát, ilykép: 1. Kívánatos, hogy az átadás az ingókra vonatkozó tulajdonszerzés elen- | gedhetetlen kellékéül fentartassék. 2. A constitutum possessorium csak az esetben birhat az átadás hatályával, ha a tulaj donátruházással kapcsolatban a felek közt oly jogviszony jő létre, mely az elidegenítőt feljogosítja, illetve kötelezi, hogy az elidegenített dolgot továbbra is tényleges hatalmában megtartsa. 3. A törvénynek a nem tulajdonostól leszármaztatott jóhiszemű jogszerzés oltalmát célzó rendelkezései a constitutum possessorium utján átalakult joghelyzettel szemben is alkalmazandók. Dr. Jellinek Arthur előadó ismertetvén a beérkezett véleményeket, a saját indítványát a következő indokolással terjesztette elő: A felvetett kérdés előttünk ugy áll. mint a megalkotandó magánjogi törvénykönyvvel szemben; s mint az utóbbi alapját, csakis a tételes és érvényben levő jogban találhatja, ugy a kérdés helyes megoldása csak ugy foghat helyt, ha azt tételes alapjára visszavezetjük s kutatás tárgyává teszszük, vájjon fenforoguak-e oly jogpolitikai indokok és mozzanatok, a melyek a létező szabvány elégtelenségét, vagy kártékony voltát megállapítják. Mert a tulajdonrendet s annak alapját képező szabványait szükséges okok nélkül változtatgatni nem szabad. A tulajdonrendnek biztonsága nagyrészt azon alapul, hogy az a nemzetnek életével a legszorosabb összefüggésben van, annak ténykedését minden nyilvánulásában áthatja és biztonságának fokmérője a nemzet öntudata, a mely e szabányokat magáévá tette s azokat a jogi s gazdasági élet oszlopainak tekinteni szokta. Még akkor is, ha egy jogrendszer, mint egész, lényeges változásokon és átalakulásokon megy keresztül, a törvényhozónak a legnagyobb gond és óvatossággal kell eljárnia a tulajdoni renddel szemben és kerülni minden oly újítást, melynek hordereje eleve nem mérlegelhető s nem szabad az elméleti fejtegetések némelykor keskeny és veszélyes ösvényére lépni, a honnét az áttekintést az egész gazdasági életre elveszíti. Ha tételes jogunk főbb irányzatának jelölésére szorítkozunk, ugy kétségtelen téléiként megállapítható, hogy 1818 ig az átadás a tulajdonszerzés feltétlen kellékét képezte, s Frank iga constitutum possessorium felemiilését sem találjuk s maga az író is az átruházás ezen módját óvatosan s inkább vonatkoztatva az ingatlanra használja. S ép ott, a hol az ingókkal való forgalom nagy szerepet játszott, a városokban az átadás kelléke a legszigorúbban vétetett. A jelen század első évtizedei jogi felfogását Geörch Illés következőleg jellemzi: »A szabad királyi városoknál oly erejét tudom a törvényes általadásnak, hogy egyáltalában okvetlenül szükséges az uradalomhoz. Az újabb joggyakorlat az átadás kellékéhez erősen ragaszkodott s a constitutum possessorium fogalmát elismerni vonakodott s maga Z 1 i n s z k y legfőbb bíróságaink ezen gyakorlatát megtámadta azzal, hogy annak mellőzésére mi ok sem forog fenn. A legújabb birói gyakorlat az átadás kellékét fentartva, a constitutum possessoriumnak szük tért jelölt ki és harmadik jóhiszemű szerzővel szemben, annak tulajdont megállapító hatályt nem ad. Ama szoros összefüggésnél fogva, a mely a magánjog és kereskedelmi jog között fennáll, utalni kell még a keresk. tkv. 299 — 301. §-aira, a melyek tényleges átadást a constitutum possessorium kizárásával kívánják meg, ép a forgalom biztonsága szempontjából. A kérdés immár előttünk ugy áll, hogy ezen tételes alapokból kiindulva, az átadást továbbra is, mint kelléket fentartsuk-e, s különösen a constitutum possessoriumnak mily hatályt tulajdonítsunk ? Az előadottak alapján indítványát a következőkben terjeszti elő: 1. Ingó dolgok tulajdonszerzésének kellékéül az átadás megkivántassék. 2. Az átadás mellőzhető, ha az elidegenítéskor a dolog az elidegenítő kezei között bérlet, haszonbérlet, vagy haszonélvezet folytán maradt. 3. Ezen esetben is a tulajdonszerzés hatálya ki van zárva, ha harmadik személy az elidegenítőtől dologjogot átadás mellett szerzett, vagy ha az elidegenítésnél harmadik személy megkárosítása szándékoltatott. Dr. Schwartz Gusztáv a feltett kérdésre válaszát következőleg formulázza : »Tulajdonátruházási szerződések esetében a tulajdon a felek eltérő megállapodása hiányában csak az átadással szálljon át. Nagy figyelemmel hallgatták dr. Fodor Ármin felszólalását, a ki indítványát következőleg formulázta: »Mondja ki a jogászgyülés, hogy az alkotandó magánjogi törvénykönyvben az átadás követelménye ingók tulajdonszerzésé; nél m e 11 ő z t e s s é k.« Dr. Schwarz Gusztáv ezután kijelentette, hogy a maga részéről csatlakozik Fodor indítványához. Ugyanígy nyilatkozott dr. Karácsonyi Jenő is.