A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

A JOG. 1 >r. K a t o D a M ó c és dr. Lányi Bertalan véleményezők már ismertetett indítványaik fentartása mellett emeltek szót. Dr. Jelűnek Arthur zárszavával élve, a beterjesztett ellenindítványokat, a melyek az átadás elejtését javaslatba hozták, beható cáfolat alá vette. Kimutatja, hogy a code civil utánzása forgalomra nézve mily veszélyeket rejt magában, hogy az a felállított elvet következetesen nem viszi keresztül, hanem ellenkezően a részletekben kénytelen azon megoldási formát elfogadni, a mely az átadás elméletéből folyik. S á g h y elnök szavazás alá bocsátván a kérdést, a szakosztály az előadó véleménye ellenében túlnyomó többséggel dr. Fodor Ármin indítványát fogadta cl, a ki azt a teljes ülésen is védelmezni fogja a kisebbség előadója, Jellinek ellenében. A II. szakosztály ülése. Szeptember 30-án, A 11. szakosztály délelőtt 9 órakor kezdte meg tanácskozásait. A szakosztály tagjai elnökül a beteg Apáthy István távollétében K ö r n y ey E d e ügyvédet választották meg, a ki jegyzőkül Kann Béla és Gold Simon ügyvédeket kérte fel. A szakosztály tanácskozásainak első kérdését »a munkások baleset ellen való biztosítás a« képezte. A tárgyalás anyagául dr. Beck Hugó budapesti ügyvéd véleménye és indítványa szolgált. * * * Indítványa a következő : mondja ki a jogászgyülés, hogy : 1. a munkásoknak baleset elleni biztosítása törvényhozási uton szabályozandó; 2. a kényszerű biztosítás behozatala szükséges; 3. a biztosítás körébe bevonandók a mindennemű bányákban, elemi hajtó erővel működő gyárakban, gőzgéppel dolgozó mezőgazdaságoknál és építkezési vállalatoknál foglalkozásban levő munkások ; a biztosítás a munkaközben bekövetkező balesetekre terjed ki; kártérítés fejében keresetképtelenség esetében a munkásnak gyógyítási költség és évi járadék, halál esetében, a munkás családjának esetleges gyógyítási költség, továbbá temetési költség és évi járadék jár; a biztosítási díj fizetése 70%-ban a munkaadót és 30%-ban a munkást terheli; a biztosítás feltétlen és megtámadhatlan; a biztosítás az együttes biztosítás alapján eszközlendő ; a biztosító kellő alapot tartozik kimutatni és a kezelésre messzemenő állami felügyelet és ellenőrzés fentartandó ; 4. a biztosítás nem állami, hanem magánkezelés alá veendő. Dr. Hegedűs László kir. táblai biró, mint előadó utal arra, hogy a balesetek legnagyobb számában célt nem érnek per ut jáu csak akkor, ha bebizonyul a munkaadó hibája. Szükségessé teszik a kérdés rendezését a szomszéd kulturállamok szerves törvényei. Utal Olaszországra, Ausztriára s Németországra, mely e tekintetben a legmesszebb ment. Mi ebben az irányban az első lépést sem tettük meg, ezért a jogászgyülés feladata hangsúlyozni, hogy a törvényhozás e téren lépjen az alkotás terére. Ebben a kérdésben a kormány már tett kezdeményező lépést. Szükséges, hogy a munkások baleset ellen biztosíttassanak. Dr. Beck Hugó a kérdésre adott válaszában kifejti, hogy a biztosítás kényszerelve kimondassék. Ezt nem tartja szükségesnek, mert a kérdés feltétele ezt már magában foglalja. A szakkörök különösen Németországban eayforma véleményben vannak a kötelező biztosítást illetőleg s ezt nem pótolhatja az önsegély, a jótékonyság. A kötelező biztosítást a munkaadók felelősségének kiterjesztése sem pótolhatja. Fontos mozzanata a kérdésnek, hogy ha a munkaadó kötelezettségét a biró meg is állapítja, ez problematikus értékű, mert nem állapitható meg, hogy meddig fizetőképes a munkaadó s a végkielégítés a munkás kezében nem értékes. A kényszerű biztosítás elve általános és helyes elv, a.mit el kell fogadni ugy, a mint elő volt terjesztve. Altalános vonásokkal jelzi a törvényhozási rendszernél követendő elveket. Elvileg azt mondaná, hogy a kötelező biztosítás kiterjesztendő mindazokra a munkásokra, kiknek foglalkozása testi épség és az élet veszélyeztetésével jár. Ezt az ipartestületek megkérdezésével lehetne szabályozni. Indítványai a következők: Mondja ki a jogászgyülés: 1. A munkásoknak a munka közben bekövetkezhető balesetek ellen való kényszerű biztosítása törvényhozási uton szabályozandó. 2. A kötelező balesetbiztosítás mindazokra a munkásokra kiterjesztendő, a kiknek munkaköre az életet, testi épséget fenyegethető veszélyekkel jár. 3. Kártérítés fejében a munkás részére vagy azok részére, a kiknek eltartására a munkás törvénynél fogva köteles, fizetendő a biztosítás folytán: gyógyitási, esetleg temetési költség, továbbá életjáradék. A biztosítási díj a munkaadót és bizonyos kisebb részben a munkást is terhelje; a biztosítás érvénye feltétlen és meg nem támadható. A biztosított összegek le nem foglalhatók, el nem zálogosíthatok, másokra át nem ruházhatók. 4. Kívánatos, hogy a biztositásnak ez az ága állami kezelés alá vétessék. Dr. NeumannÁrmin hosszabb előadásban,Beck .véleményével egyetértőleg, az állami kezelés mellőzését kívánja. 0 magánkezelést óhajt állami felügyelet alatt. Szükségesnek tartja továbbá, hogy a biztosítási díjat egészen a munkaadó viselje. Dr. Wittmann Mór. Az a kérdés, vájjon a biztosítás kényszerű legyen-e, kiválólag politikai kérdés Az állam mai fogalmak szerint nincs kötelezve állampolgárai egy bizonyos részének jövőjéről, vagy baleset utáni megélhetéséről gondoskodni, de az állam feladatai és jogairól való nézet e tekintetben megváltoztatandó és habár Franciaország és a francia jogászok még mai nap azon álláspontot foglalják el, hogy az államnak nincs joga az állam polgárainak zsebébe nyúlni a célból, hogy egy vele szerződésben nem álló egyén jövőjéről gondoskodva legyen : mégis nem zárkózhatunk el ama kényszer alól, hogy veszély fenyegeti az államot, ha polgárainak egy részét az esély folytán ért nyomornak teszszük ki. Dr. Huszár Kálmánóhajtandónak tartja, hogy egyáltalában az egész munkáskérdés levétessék a jogászgyülés napirendjéről, ha azonban ez nem történik, annak kimondását kéri, hogy a biztosítás csak az állandóan alkalmazott munkásra terjesztessék ki, a biztosítási díjat a munkaadó viselje, de az neki a munkás balesete folytán megtéríttessék. Dr. Neumann Sándor szerint a kérdést nem lehet levenni a napirendről. Szól a bányamunkásokról s azok társládáiról s azokat nem kívánja az általános szempont alá vonni. Általános skálát szintén nem tart helyesnek. A munkást nem akarja felmenteni a biztosítási hozzájárulás alól, mert ezzel kaput nyitnánk a vigyázatlanságnak. Az állam és magánkezelés tekintetéből kijelenti, hogy nincs mellette az állami kezelésnek, mert a magánbiztosítás olcsóbb. A magánkezelés mellett szól. A biztosítást magánkezelés alá óhajtja venni, állami felelősség alatt. Dr. Wittmann indítványát visszavonja s hozzájárul az előtte szóló véleményéhez. Dr. Beck Hugó konstatálja, hogy a lényeges pontokban eltérés nincs. A legfőbb eltérés a körül forog, hogy a biztosítás állami, vagy magáukezelésben történjék. A kérdést a napirendről nem lehet levenni. Épen a kedvező munkásviszonyokat kell felhasználni a kérdés rendezésére. Szól az állami kezelés ellen, melyet az előadó javasolt. Dr. Misner Ignác indítványozza: 1. hogy kizárólag a munkaadó fizesse a biztosítási díjat, 2. hogy a biztosítási díj közadók módjára hajtandó be és biztosítandó és részesüljön azon elsőbbségben, melyet a törvény közadók részére biztosit. A munkaadó kiszámítja a termelési költséget, ő neki számba kell vennie, mennyi a biztosítási díj; a munkás minden esetre annyi bért fog kapni, a mennyi a megélhetésre szükséges, ha a munka előállítása drágulna a biztosítási díj által, ezen többlet a munkabérből amúgy is le fog vonatni. Egyébként a behajtás is sokkal egyszerűbb, olcsóbb, ha csak a munkaadótól hajtatik be a biztosítás. 3. A biztosítás minden esetben megtámadhatlan, még akkor is, ha a biztosítási díj nem fizettetik, mert a munkásnak azért humanitási és sociálpolitikai okokból biztosítandó a biztosítási összeg, mit annál inkább lehet tenni, ha a biztosítási díj közadók módjára hajtatik be. Dr. Bródi Lajos nem látja szükségesnek ez időszerint e kérdéssel Magyarországon foglalkozni. Az indítványok egyszerűsítését ajánlja olyképen : 1. A munkásoknak baleset elleni kényszerű biztosítása törvényhozási uton szabályozandó. 2. A biztosítás állami és nem magánkezelés alá veendő. Dr. Kardos Samu örömmel üdvözlé dr. Bródi indítványát. Dr. Weiszberger Miklós. Minthogy a hazai viszonyokról még semmi s a külföldiekről is csak rövid időre szóló statisztikánk van és a dolog nálunk előreláthatólag csak hosszabb idő múlva kerül a törvényhozás elé, továbbá, minthogy az érdekelt munkaadók és biztosítók a jogászgyülésen képviselve nincsenek: a részletek mellőzésével épen csak a fenti kijelentést javasolja. Dr. Hegedűs László előadó végszavában különösen az elhalasztási indítványokkal szemben foglal állást. Egyetért a véleményező 1., 2. és 3. pontjával, csak a negyedik ponttal nem