A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 5. szám - Az országos közegészségügyi tanács felülvéleménye a Pribil-ügyben

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a <Jog« 5. számához. Budapest, 1889. február 3-án. Köztörvényi ügyekben. Ingatlanrész eladásánál eladó kikötvén, hogy vevő a fizetendő vételárból az ingatlanrészen levő terheket törleszsze s eladónak . síik a felesleget adja ki, külön fizetési idő kikötése hiányában eladó a tehermentesítést azonnal köteles eszközölni. Szerződés magyarázat azon fél terhére, kinek kötelessége lett volna a szabatosabb szövegezés. A mezőkövesdi kir. járásbíróság (1887. október hó 8-áD, 4,592/p. 1887.): Kozma Elek ügyvéd által képviselt D. Józseíné, S. Antónia felperesnek, Kremer Adolf ügyéd Által védett D. József alperes elleni 5,265 frt s járulékai iránti perében itélt: Alperes feltétlenül köteles 1,148 frt 22 krt megfizetni. Ha pedig alperes föesküt tesz arra, hogy a sz —i 261. sz. tkjkönyvben C. 37. sz. a. E. Gusztáv javára bekebelezett tartozás törlesztésére 1877. október 9-én, tehát az adásvevési szerződés megkötése után a saját 6,700 forintot fizetett ki, azon esetben felperes keresetének többi részével elutasittatik Indokok: A keresethez A. alatt csatolt adásvevési szerződés tanúsága szerint alperes felperestől ennek a p—i 24l. és 261. sz. tjkvben felvett birtokait 20,000 frtért megvásárolván, kötelezte magát, hogy az eladott birtokrészre bekebelezett terheket tartozásokat eladó helyett a vételárból kiegyenlíti, a tartozások törlesztése után pedig a vételárból fenmaradó összeget eladónak kezéhez pontosan és hiánytalanul lefizeti. A vételár fölösleg összege az adásvevési A. alatti szerződésben pontosan kitéve azonban nem lévén, azon kérdés merül fel, hogy ennek a fennálló terhek kifizetésére fordítandó összegek figyelembe vétele mellett leendő beszámításánál melyik nap vétessék a számítás alapjául ? Ily alapul egyedül az adásvevési szerződés keltezésnek napja, vagyis 1877. október 9-ike szolgálhat, mert az A. alatti okiratban ugy a vételár összege, mint a vételár feleslegének kifizetési kötelezettsége határozottan megállapítva lévén, miután alperes a bekeblezett terhek fizetését elvállalta, sőt az érintett tartozások törlesztése tekintetében a szavatossági és kártérítési kötelezettséget is magára vette, kétségtelen, hogy a vételárba csupán azon összeg tudható be, melyet az adásvevési szerződés létrejöttének napján alperesnek a terhek kiegyenlítésére tényleg fordítani kellett volna. Az 5-/ alatti hiteles alakban bemellékelt tjkönyv tanúsága szerint az adásvétel napján, vagyis 1877. október 9-én az egész birtokon a következő adósságok voltak bekeblezve, u. m.: 1. C. 19. sz a. a földhitelintézet javára 44,000 frt, 2. C. 35. sz. a. a földhitelintézet javára 12,000 frt, 3. C. 37. sz. a. E. Gusztáv javára 7,700 frt, 4. C. 40. sz. a. m. kir. kincstár javára 2,712 frt 50 kr. A mi az 1. és 2. pont alatt felsorolt földhitelintézeti 44,000 frt és 12,000 forintos adósságokat illeti felperes a 12-/. alatt becsatolt nem kifogásolt valódiságu és magától a kölcsönző pénzintézettől eredt kimutatással igazolja, hogy a kérdéses adósságok az adásvétel napján 19,376 frt 37 kr. és 10,092 frt egyharmad krral, vagyis összesen 29,468 frt 80 krral teljesen törleszthetök lettek volna. Alperes ezen számítással szemben azzal védekezik, hogy az A. a okirat 1. pontja értelmében ö magát nem kötelezte készpénzben fizetni, hanem csak arra, hogy a földhitelintézeti adósságot magára vállalja, már pedig a b. 7 /. a. csatolt tarozási könyvecskék adatai azt igazolják, hogy alperes az adásvétel napján 32,919 frt 02 kr. tőkéből álló földhitelintézeti adósság kiegyenlítésére kötelezte magát. Az ugyan igaz, hogv alperes az A. a. okirat értelmében nem volt köteles a földhitelintézeti adósságokat a vétel után kiegyenlíteni, hanem csak átvállalni, de viszont a 12 sz. alatti kimutatás szerint az adásvétel napján 29,468 frt 80 krra rúgott azon földhitgliutézeti tartozás, melyet alperes tényleg átvett, melyért szavatossági és kártérítési kötelezettséget vállalt, a mely tüzetes számítással szemben a 6. és 7. sz. a. könyvecskének a földhitelintézeti záloglevelek értékének hullámzását és a biztosítékul visszatartott összegek beszámítását figyelmen kivül hagyó hozzávetőleges adatait bírói figyelemre méltatni épen nem lehetett. A 3. pont alatt megemlített E. Gusztáv-féle 7,700 frtos tartozást illetőleg, alperes a 8. sz. alatti nyugtával igazolja, hogy ezen tartozásból még az adásvétel napján 6,700 frtot ki<;gyenliieU. Miután azonban felperes ezen 8. szám alatti okmány tartalmát tagadásba vette, sőt tagadásba vette azt is, mintha alperes a kérdéses fizetést 1877. október 9-én s nem előbb vagy a saját pénzéből teljesítette volna s miután felperes ezen állításának igazolására az alperes által elfogadott eskü általi bizonyítást hozta javaslatba, a kérdéses perdöntő állitások igazolására a főesküt alperesnek megítélni s a 6,700 frtnak a vételár felesleg kiszámításánál leendő mikénti figyelembevételét a letételőtől függővé tenni kellett. A C. 40. szám alatt a m. kir. kincstár javára bekeblezett 2,712 frt 50 krból alperes az adásvétel napján fizetetlenül tüntetett fel 1,534 frt 77 krt, melynek kifizetése a 9. sz. a. nyugtával igazoltatván, felperes által ily öszegben fizetettnek szintén elismertetett. A vételár felesleg kiszámításánál azonban alperes az imént felsorolt 3. és 4. pont alatti 6,700 frtos és 1,534 frt 77 kros fizetéseknek egész összegében való beszámítását szorgalmazta, azt állítván, hogy ezen adósságok a p —i 261. sz. tjkvben felvett egész íekvőségre lévén bekeblezve, alperes az ezen fekvőségből őt illető fele rész tehermentesítése végett jogosítva, sőt kötelezve volt azt egész összegében kifizetni és a 20,000 frtnyi vételárba beszámítani. Miután azonban a kérdéses tételek beváltása által E. Gusztáv és a m. kir. kincstár hitelezőknek özv. T. Cs. Antónia, mint a p —i birtok másik fele részének tulajdonosával szemben fennálló jogaiba lépett, alperesi védekezésnél csak az esetben volna hely adható, ha egyszersmind igazolta volna azt is — amit ugyan nem ' tett — hogy T. Cs. Antóniával szemben jogait érvényesíteni megkisérlette, de annak dacára, bár mulasztás nem terhelte a kérdéses követelések fele részét behajtani nem sikerült. Ennek hiányában a 3. és 4. pont alatti levelekben érintett összegeknek csupáu fele része volt a felperesi vételár terhére elfogadható. Ezek előre bocsátása mellett az adásvétel napján fennálló adósságok kifizetésére a következő összegek voltak szükségesek, u. m.: 1. A. C. 19. sz. a. földhitelintézeti tartozásra 19,376 frt 37 kr. 2. C. 35. sz. a. földhitelintézeti tartozásra 10,092 frt 43 kr. 3. A C. 40. hrsz. a. kincstári tartozásra 1,534 frt 77 kr., összesen 31,003 frt 57 kr. és ha az E. Gusztáv-féle tartozás kifizetésére a főeskü letétetik 6,70ü frt azaz ekként összesen 37,703 frt 57 kr. Ezen összegből felperest a fentebbiek szerint a fele rész, vagyis 18,851 frt 78 kr terheli és így 1,148 frt 22 krban állapitható meg azon összeg, melyben alperes feltétlenül marasztalandó volt és viszont 3,350 frtban azon tétel, melynek megfizetése az eskütől lett feltételezve. A budapesti kir. itélö tábla (1888. január hó 26-áu, 54,256/p. 1887.) : Az első biróság ítéletét' megváltoztatja akkép, hogy azon esetre, ha alperes leteszi a főesküt arra, hogy a 8 /. alattiban nyugtatott 6,700 frt E -féle tartozást a saját pénzéből fizette ki, felperest keresetével elutasítja, annak elmulasztása esetében pedig a keresetnek részben helyt ad s alperest 2,773 frt 11 kr. tőke s járulékai megfizetésére kötelezi. A m. kir. Curia (1888. november 13-án, 3,733/p. 1888.) : A másodbirósági ítélet megváltoztatik s az első biróság ítélete hagyatik helyben Indokok: A perben álló felek között létrejött adásvételi szerződés 1. pontjában alperes magát arra kötelezte, hogy a 20,000 frtban megállapított vételárnak a bekeblezett terhek és tartozások törlesztése után fenmaradt részét felperes kezeihez pontosan és hiánytalanul lefizeti és egyidejűleg ezen tartozások törlesztése tekintetében a szavatossági és esetleges kártérítési kötelezettséget magára vállalta. Alperesnek ezen elvállalt kötelezettségéből tehát önként folyik az, hogy a vételár kiszámításával nem a terhek átvállalása, hanem azoknak törlesztése veendő alapul s továbbá, hogy a leszámolásnál a vevő alperes a bekeblezett követelésekből csak a fele részt számithatja fel a vételárba betudandólag, mert ellen esetben már a földhitelintézet követelése is az egész vételárat kimerítette, sőt azt meghaladta volna, nem lenne tehát értelme alperes által vállalt azon kötelezettségnek, hogy a terhek törlesztése után a vételárból fenmaradt felesleget visszafizetendi, hogy pedig ezen bekeblezett terhek minőségét és mennyiségé, melyeknek törlesztéseért különben is szavatosságot vállalt, ne ismerte volna, alperes nem is állította. Ezekből folyólag