A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 5. szám - Az országos közegészségügyi tanács felülvéleménye a Pribil-ügyben

18 A J O G. bár a terhek törlesztésére határidő kitűzve nem volt, tekintettel arra, hogy a vevő alperes a szerződés megkötése után a megvett ingatlannak azonnali használatába lépett és igy a vételárnak egyenértékét megkapta, kétségtelenül megilleti felperest is azon jogosultság, hogy ellenkezőnek kikötése nélkül a vételárat azonnal követelhesse, illetőleg, hogy az adásvételi szerződésből folyó joga, a szerződés keltekor létező állapot szerint szabályoztassék és mivel ezen időpont a földhitelintézet két rendbeli követelése 29,468 írt 80 krral kiegyenlíthető lett volna, a vételárba csak ezen összeg fele számitható be, ehhez képest a másodbirósági Ítélet megváltoztatása mellett a vételárból felperesnek még jövő összes kiszámítása s a feltétlen és feltételes marasztalás tekintetében az elsőbirósági itételet ezen s az abban felhozott indokok alapján kellett helybenhagyni. Válóperek helyi illetősége, ha a házasfelek belföldön soha nem laktak. Külföldön mindkét félre érvényesen hozott válóperbeli Ítélet joghatálya belföldön. A pozsonyi kir. tszék (1888. aug. 13. 9,520/88. p. sz. a.): H. András felperesnek, Mr. Anna alperes elleni házassági kötelék felbontása iránti perében végzett: Tekintve, hogy a ptrts 36. §-a értelmében a válókeresetek azon törvényszék illetőségéhez tartoznak, a melynek területén a házas feleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt, felperes pedig azt, hogy alperessel utolsó állandó lakása ezen kir. törvényszék területén lett volna, nem is állítja, jelen mint ezen kir. törvényszék illetőségéhez nem tartozó keresettel felperes elutasittatik. A budapesti kir. itélö tábla (1888 szept. 25. 44,428/88. p. sz. a.): Az elsőbiróság végzését helybenhagyja oly értelemben, hogy a kir. törvényszék illetőségéhez nem tartozó jelen házassági válókereset hivatalból visszautasittatik. Indokok: A felfolyamodó által idézett 1868 : XLVI1I. t.-c. a vegyes házassági válóperekben csak az egyházi s a világi törvényszékek birói hatáskörét szabályozza, de azt a kérdést, hogy a világi törvényszékek közül az egyes feuforgó esetben melyik legyen illetékes ? - el nem dönti, e kérdést tehát a törvk. rtsban foglalt illetőségi szabályok szerint kell nlbirálni. Minthogy pedig házassági válóperekben a törvényszéknek birói illetőségét az 1868: L1V. t.-c. 36. §-a akkép szabályozza, hogy az ilynemű perek a hűtlen elhagyásra alapított kereset kivételével ama törvényszék illetőségéhez tartoznak, a melynek területén a házas feleknek állandó s utolsó együttlakásuk volt; minthogy továbbá az engesztelhetlen gyűlöletre alapított jelen keresetnek és a mellékelt okiratoknak tartalmából kétségtelenül kitűnik, hogy a házasfelek a pozsonyi kir. törvényszék területén soha sem laktak együtt és igy ez a törvényszék a jelen per elbírálására nem illetékes ; minthogy végre az 1868 : LIV. t.-c. 53. §-nak c) pontja értelmében a házassági pereknél a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, a most idézett törvény 51. §-a szerint pedig a bíróságok kötelesek az illetőségűkhez nem fartozó kereseteket hivatalból visszautasítani : ugyanazért az ily értelemben hozott elsőbirósági végzést annál is inkább helybenhagyni kellett, mert a peresfelek között lefolytatott válóper a keresetlevélhez H. a. mellékelt ítélet szerint már mind a két félre nézve végérvényesen el lett bírálva. A in. kir. Curia (1888. dec. hó 20. 9,652/88. p. sz. a.) : Mindkét alsóbiróság végzése megváltoztatik és jelen per elbírálására a pozsonyi kir. törvényszék illetékesnek mondatik ki; mert az ág. ev. vallású honosított magyar felperesnek a r. kath. vallású osztrák honos alperes ellen a lembergi cs. kir. országos törvényszékhez benyújtott keresete következtében ezen bíróság jogerejüleg határozott; most felperes a házassági kötelék felbontása kérdésének megoldását magára nézve magyar honi bíróság előtt kívánja szorgalmazni és keresetét a pozsonyi kir. törvényszék előtt tette folyamatba; igaz ugyan, hogy az 1868: XLVIII. t.-c. 1. §-a értelmében a vegyes házasságban élő magyar honosok válóperei, ha az alperes bírósága határozott, a felperes illetékes bíróságához átteendők, a mindkét felekezetű evangélikusok és unitáriusok válóperei, a mennyiben ezen hitfelekezetek egyházi biróságai rendezve nem volnának, ugy az izraeliták válóperei pedig az 1868: LIV. t.-c. 36. §-nak első bekezdése szerint azon törvényszék illetőségéhez tartoznak, a melynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt; tekintettel azonban arra, hogy a peresfelek Magyarországban soha sem laktak, a törvény eme rendelkezése tehát jelen esetre nem alkalmazható és hogy ehez képest felperes a lembergi lakos alperes ellen házassági válóperében hazai bíróságot nem találna, alkalmat kell neki nyújtani, hogy keresetét a rendes lakhelye szerint azon törvényszéknél tehesse folyamatba, mely elé a fenforgó körülmények között esetleg ő is idéztetett volna és mert annak bírálata, hogy a peresfelek között a lembergi cs. kir. országos törvényszék előtt befejezett válóper a keresetlevélhez H. a. mellékelt ítélettel mindkét félre nézve végérvényesen elbiráltatott-e, nem a birói illetékességre vonatkozó végzés, hanem a per érdemében hozandó Ítélet keretébe tartozik. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltótörvény azt a helyet, a melyen a kibocsátó magát aláírni tartozik, tüzetesen meg nem határozván, azon körülmény, hogy a kibocsátó az elfogadó neve alatt irta alá nevét, a kibocsátó minőségén nem változtat. A nagyszebeni kir. törvényszék (1887. december 15-én, 7,680/1887. p. sz. a.): M. Irimie felperesnek, B. Bálint ügyvéd s ez által képviselt B. Bálintné alperesek elleni 300 frt iránti perében itélt: Alperesek a kereseti tőkét tartoznak megfizetni, stb. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla (1888. március 27-én, 87/1887. p. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A felperes kereseti követelésének alapul szolgáló saját rendeletre kiállított váltó tartalma szerint felperes neve aláírása a váltó előlapján az intézvényezettként megnevezett I. és I II. rendű alperes elfogadmánya alatt fordul elő. Azon körülmény egymagában, hogy a váltón a névaláírás az elfogadmány alatt áll, nem zárja ki ugyan, hogy az kibocsátói névaláírásnak ne tekintethetnék, mindazonáltal figyelembe véve, hogy alperesek névaláirssa felett az elfogadást világosan kifejező »angenommen« szó is irva van, ezen szó pedig a német nyelvtan szabályai szerint több személyre is vonatkoztatható és a váltótörvény értelmében nincsen kizárva, hogy a váltó szövegében intézvényezettként meg nem nevezett személy a váltót, az elfogadást előtüntető nyilatkozat mellett szintén el ne fogadhassa ; kétség merül hát fel már arra nézve is, hogy felperesnek, közvetlenül alpereseknek nyilatkozattal ellátott elfogadmánya alatt előforduló névaláírása a fizetésre való felhívásra, vagy a fizetés teljesítésének elfogadására irányuló együtt kötelezésre vonatkozik-e ? Eltekintve azonban attól, hogy a váltó tartalma által már kétessé van téve felperesnek váltó hitelezői jogosultsága, alperesek tagadásba véve, hogy felperesnek a váltón lévő névaláírása kibocsátói aláírásának tekintethetnék, oly ténykörülményeket állítottak, hogy állításaik figyelembe vétele mellett felperesnek a váltón lévő névaláírása kij bocsátói névaláírásnak nem vehető. Alperesek ugyanis azt állították, hogy ők a keresetnek alapul szolgáló váltót saját elfogadmányukkal ellátva küldték meg felperesnek, ez utóbbi tehát nevét a váltóra akkor irta, a midőn alperesek azt, mint elfogadók már aláírták volt. Érvényes kibocsátói aláírásnak csakis a váltó| szöveg befejezését képező oly aláírás tekinthető, a mely által a kibocsátó az általa aláirt szöveg egész tartalmát az abban foglalt fizetési felhívást is magáévá teszi. Ennélfogva ha felperes nevét, ; mint alperesek állítják, az ő elfogadmányukkal aláirta, már nem a váltó szövegét, hanem az elfogadási nyilatkozatot írván alá, névaláírása már eredetileg sem képezhetett alakilag érvényes kij bocsátói aláírást s ennélfogva ez esetben a keresetben alapul szolgáló váltón nem fordulván elő kibocsátói névaláírás, az a váltótörvény 6. §-a értelmében nem érvényes váltó. Az alperesek által állított azon körülmény tehát, hogy azt ők elfogadmányukkal ellátták, a váltó érvényességét befolyásolván, felperest, mint a váltó érvényességére hivatkozó felet terheli a bizonyítási kötelezettség alperesek állításának ellenkezőjére. Felperes azonban alperesek állításának ellenkezőjét nem is állította és miután alperesek állítására sem nyilatkozott, azon körülmény, hogy ö névírását a váltóra alperesek elfogadmánya alá irta, általa beismertnek veendő, e szerint az kibocsátói aláírásnak nem tekintethetvén, megállapítottnak veendő, hogy a keresetnek alapul szolgáló váltó j a váltótörvény 3. §. 5. pontja által előirt lényeges kellékkel nem bír s e szerint abból a váltótörvény 6. §. értelmében sem fel! peresre váltóhitelezői jogosultság, sem alperesre váltói kötelezettség sem származhatik. Ezen okokból felperes keresetével elutasítandó volt. A m. kir. Curia (1889. január 11-én, 1,165/1888. v. sz. a.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben oly kiegészítéssel, hogy alperesek, mint a Nagyszebenben 1886 évi január l4. napján 300 frtról kiállított váltó elfogadói tartoznak az elsőbiróság Ítéletében felsorolt összegeket ! fizetni. Indokok : A kifogásokhoz •/• alatt zárt ügyvédi megbízás