A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 4. szám - Elévült váltó birtokosának jogai a váltókezes ellen

11 A JOG. A m. kir. fúria: (1888. december 5-én 4,174/1888. p.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik s az első bíróság ítélete hagyatik helyben, különösen azért, mert az A. alatt felmutatott szerződés 8-ik pontjának ama világos tartalma mellett, mely szerint az ott megjelölt adósságok törlesztése után még fen maradó vételár-hátralék a vevők által csak akkor lesz az eladók kezeihez megfizetendő, ha az eladott ingatlanok tehermentesen lesznek a vevők nevére átirva, felperesek az alperesi kifogás ellen tartoztak volna a tehermentes átirás megtörténtét, vagy azt kimutatni, hogy ennek elmulasztása csakis alpereseket terheli; az erre nézve C. alatt felmutatott alperesi levél, azonban bizonyítékot nem nyújt, sőt annak tartalma inkább felperesek ellen szól. Ha az ügyvéd ügyfele utasítása folytán a per megindítását célzó keresetet elkészítette, de annak az illetékes bírósághoz való beadása s igy a per folyamatba tétele az ügyfélnek utóbbi ellenkező utasítására elmaradt: a követelt díjak és költségek megállapítása, tekintet nélkUl azok mennyiségére, az illető per birájának hatásköréhez tartozik. A magyar királyi Curia: A budapesti kir. ítélő tábla végzése megváltoztatik s az eljáró első biró illetősége megállapíttatik, utasíttatván a kir. itélő tábla, hogy a keresetet érdemileg bírálja el s hozzon újabb határozatot. Indokok: Felperes a becsatolt keresetlevélért kérte ügyvédi díjait és költségeit megállapittatni, melyet bizonyos visszahelyezési ügyben állítólag alperes meghatalmazása következtében elkészített, de alperes utóbbi ellenkező utasítására az illető bíróság előtt a per folyamatba tétele elmaradt Tekintve, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 58. §-a értelmében az említett keresetlevélre vonatkozó ügyvédi díjak és költségek megállapítása, tekintet nélkül a követelt díjak és költségek mennyiségére, az illető per birájának hatásköréhez tartozik s hogy a per birája által esetleg ezután megállapítandó ügyvédi díj és költség nem tekintethetik oly készpénzbeli követelésnek, melyről az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának 1. pontja rendelkezik, az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §. 4. pontja értelmében a felfolyamodásuak helyt adni s a kir. itélő táblát a per érdemleges elbírálására utasítani kellett. (1888. december 21-én, 9,740. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az Ausztria és Magyarország közt fennálló viszonosságnál fogva az Ausztriában valamely közadós csődtömege tekintetében létrejött kényszeregyesség joghatálya a magyar hitelező követelésére is kiterjed, habár a követelés az illető csődtömegnél bejelentve seni lett. A budapesti kir. ker. és váltótörvéuyszék: (1887. október 20-án 37,389/p. 1887.) Veisz Gábor ügyvéd felperesnek, H. Adolf alperes elleni 62 frt 05 kr. ügyvédi munkadíj iránti perében itélt: alperes köteles a kereseti tőkét megfizetni. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperest a költségjegyzékben felsorolt két váltóügynek vitelével megbízta, hogy felperes ezen megbízatásnak megfelelőleg a költségjegyzékben foglalt munkálatokat a 4. tétel kivételével teljesítette s kiadásokat tett, beismerte, hogy a költségjegyzék I. 1—3. és II. 1 — 3. tételei alatt felsorolt költségek s díjak az ellenfél ellen megállapított költségeket s díjakat képezik , minélfogva és tekintettel arra, hogy alperesen ezen II. 4. tétel alatt a különben is mérsékelten felszámított díj összege ellen kifogást nem tett, a költségjegyzékben felszámított költségeket s díjakat alperes ellen megállapítani s annak megfizetésére kötelezni kellett. Alperesnek a kereset időelőttiségére vonatkozó kifogása figyelembe vehető nem volt, mert nem tagadta, hogy a felperesre bizott ügyek végbefejezést nyertek ; mert nem állította, hogy felperesnek előleget adott vagy felperes a reá bizott követelésekből bármit is behajtott s hogy ekként elszámolásnak szüksége és lehetősége íenforogna; mert azon alperesi állítást, hogy felperes alperest az ügyek befejezéséről nem értesítette s vele a költségjegyzéket nem közölte, felperes azzal, hogy alperesnek e tekintetben megkínált esküt alperes sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta, felperes megcáfolta s mert végre alperes nem tagadta felperes azon állítását, hogy alperes felperestől a neki átadott váltókat soha sem követelte. Alperes azon kifogása sem vehető figyelembe, hogy miután a képviseletében felperes által folyamatba tett peres ügyek befejezése után ellene csőd nyittatott s e csődben 20°/c-al kényszeregyezség köttetett, felperes a felszámított költségek s díjak 20%-al megelégedni kénytelen; mert j nem igazolta alperes azt, hogy az Ausztriában kötött kényszert egyezség hatálya a bejelentéssel nem élő hitelező követelésére is kiterjed; már pedig alperes nem is állítja, hogy felperes követelését a csődbe bejelentette volna. A bpesti kir. itélő tábla (1888. június 4-én 7,533/v 1887.) : ; az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1881: XVII. t.-c. 75. §-a értelmében külföldön elrendelt csőd hatálya a belI földre csak annyiban terjed ki, hogy a viszonosság fenforgását feltételezve a külföldön csőd alatt állónak ingó vagyona a külföldi csődbíróság megkeresésére kiadandó, de ezentúl az 1881 : ] évi XVII. t.-c. a külföldön nyitott csődnek több hatályt nem ád I s a külföldön nyitott csődben létesült kényszeregyezségnek bel; földön való végrehajtását meg nem engedi, ha csak az illető I csődhitelező a kénvszeregyezséghez maga is hozzá nem járult s ! hozzájárulása által a kényszeregyezséget magára nézve magánjog értelmében kötelező szerződéssé nem emelte. Tekintve tehát, hogy felperes, a mint azt ellenfele is beismeri, alperes ellen Bécsben nyitott csődbe kereseti követelését be sem jelentette s az ott j létesült 6. sz. a. kényszeregyezséghez hozzá nem járult, teljesen [ közönyössé válik annak kiderítése és eldöntése, váljon az osztrák csőd-rendtartás az 1881 : XVII. t.-c. 199. §-ával egyértelmííleg megállapitja-e a 6. sz. a. kényszeregyezségnek azokra a csőd, hitelezőkre kiterjedő hatályát, kik követeléseiket alperesnek Bécsben nyitott csődjébe be nem jelentették. Másrészt nem akadályozhatja alperesnek a kereseti követelés teljes összegében való elmarasztalását az sem, hogy az osztrák bíróságok a marasztalóitéletet csak a b) sz. a. kényszeregyezséggel megállapított 20°/0-os kielégítési jutalék erejéig fogják végrehajthatni, mivel a biró csak ' arra tartozik figyelemmel lenui, hogy Ítélete belföldön legyen az itteni törvényes szabályoknak megfelelően végrehajtható. Ezeknél fogva az első bíróság Ítélete a 6. sz. a. kényszer egyezség hatályára vonatkozó indokának elhagyásával az erre nézve fentebb kifejtett s az első bíróság által felhozott egyéb indokok alapján I volt helyben hagyandó, valamint még azért, mert alperes azzal a : tényével, hogy felperes kereseti követelésének 20%-át az 5. sz. a. okmány szerint kielégíteni hajlandónak nyilatkozott s a pénzt felperes részére közjegyzőnél le is tette, felperes követelésének esedékes voltát s azt, hogy felperes alperesnek kellően elszámolt, elismerte. A m. kir. Curia (1889. január 10-én 851/1888. v. Mindkét alsóbb fokú biróság Ítélete megváltoztatik s felperes kereseí tével elutasittatik. Indokok: A 4. és 6. •/. a. okiratok tanúsítása szerint alperes ellen a kereseti követelés keletkezte után 1882. évi július 10-én a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszék előtt csőd nyittatván, azaz 1883. évi május 15-én létrejött kényszer-egyezséggel, i mely a csődbíróság által jóváhagyatott, nyert elintézést. Az osztrák csődrendtartás 207. és 233. §-ai szerint, melyek a magyar csődt. j 199. és 223. §-aival egyeznek, a csődbiróságilag jóváhagyott kényi szer-egyezség joghatálya kiterjed azokra a hitelezőkre is, kik ' követeléseiket be nem jelentették, vagy az egyezség feltételeit el nem fogadták és abban áll, hogy a közadós megszabadul azon kötelezettség alól, hogy megtérítse hitelezőinek azt a részét, melv í követeléseiknek az egyezség^ által megállapitott százalékát meghaladja. Magyarország és O Felségének többi országai között viszonosság áll fenn nemcsak a kölcsönös jogsegély terén, hanem egyéb kölcsönös érdekek biztosítása tekintetében is, mely viszonosság ugy az 1881. évi LX. t.-c. 4. §-ában, mint kiváló módon i s mérvben a két államrész között létező vám és kereskedelmi szerződés rendelkezéseiben határozott kifejezésre is jutott. De különösen a közadós vagyonának hovátartozósága tekintetében is j a két állam törvényei teljesen azonos rendelkezéseket tartalmaznak, a mint ezt a magyar csődtörvény 75. és az osztrák csődrendtartás 6l. § a igazolják, melyek szerint a mennyiben nemzet' közi szerződések máskép nem intézkednek, a belföldi közadósnak külföldön lévő ingó vagyona a külföldi bírósághoz intézendő megkeresés után a belföldi csődtömegbe vonandó, viszont a kül; földi közadósnak belföldön lévő ingóságai a külföldi biróság megkeresésére kiadandók és csak az ingatlan javak tekintetében ; illeti az eljárás annak az államnak bíróságát, melynek területéhez i az ingatlan tartozik. A törvény ezen rendelkezéséből következik, : hogy felperes, ha a csődbe követelését bejelenti, kielégítését a közadós összes ingó vagyonából csak az osztrák csődtörvénynek megfelelő módon követelhette volna, oly ingatlan vagyont pedig, I melyből Magyarországon s tekintet nélkül a Bécsben elrendelt j csődeljárásra igényelhetett volna, melyre tehát a bécsi keresk. , törvényszék által elrendelt csőd hatálya ki nem terjed, a perben