A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 4. szám - Elévült váltó birtokosának jogai a váltókezes ellen

ki nem jelelt. Ezek alapján, tekintettel arra, hogy a fennálló viszonosság követelménye az, hogy az egyik országiján létrejött kényszeregyezségnek a másik országban is a fennidézett 61. és "5. §. kolátain belül érvény szereztessék, a vélelem mindaddig a mellett szól, hogy az osztrák tartományokban a Magyarországon létrejött kényszeregyezség is tiszteletben tartatik, mig annak ellenkezőjére adatok fel nem merülnek, felperes azonban ily adatot a tárgyalás folyamán fel nem hozott. Ennek folyományaként a b) a. kényszeregyezség felperesre nézve is kötelezőnek tartandó, s nem áll ennek útjában az sem, hogy az a magyar törvénynek az egyezségi százalék tekintetében meg nem felel, mert felperes az által, hogy követelését be nem jelentette, kedvezőbb helyzetbe nem juthat, mintha azt bejelentette volna, mely utóbbi esetben a törvényileg megállapitott többség által elfogadott százalék reá nézve is mérvadó leendett. Nem volt figyelembe vehető felperesnek az az érvelése sem, hogy öt a b) a. kényszeregyezség már azért sem kötelezné, mivel az csak a 111. osztályba tartozó követelések tekintetében köttetett, az ő követelése pedig, mint ügyvédi díjat és költséget tárgyazó a Il-ik osztályba tartozik ; mert felperesnek az osztályozásra vonatkozó előadását az osztrák csődrendtartás 44. §-a megcáfolja, követelése tehát csak a 111-ik osztályba tartozik, mely a magyar csődtörvénybeli 11-ik osztálylyal azonos. A b) alatti kényszeregyezség ezek szerint felperesre is kötelező lévén felperes 20%-nál többet követelni jogosítva nincs; de a b) a. egyezség mellett a marasztalásnak erre nézve sem forgott fenn szüksége és pedig annál kevésbé, mert alperes ezen követelés részt nemcsak valónak elismerte, hanem a 5. •/" szerint azt felperes részére azzal, hogy követelése kiegyenlítéséül felveheti, már közjegyző kezéhez le is tette. A váltóbiróság által már elreudelt végrehajtás nem függeszthető fel azon okból, mert végrehajtató váltóhamisítás miatt vád alá helveztetett. A nagyváradi iu. kir. törvényszék: Annak elörebocsátá. sával, hogy a perrendtartás 10. §-a a polgári perbeni eljárás felfüggesztéséről rendelkezik, jelen esetben azonban a váltóper végleg befejeztetett, s az ügy már végrehajtás stádiumában van, minthogy a bünfenyitő osztálynak jelen értesítése szerint K. Ferenc váltóhamisítás miatt vád alá helyeztetett: annálfogva az 1874: XVI. t.-cikk 3. §-a értelmében a nevezett részére A. Sámuel ellen 443/1886. sz, alatti végzéssel elrendelt végrehajtás felfüggesztetik. (1887. július 9-én 6,433 sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja és a felfüggesztésnek helyét nem találja. Indokok: Az 1874. évi XVI. t.-cikknek a neheztelt végzés által alapul vett 3. §-ában oly intézkedés, melynél fogva az ott körülirt esetekben a váltóbiróság által elrendelhető felfüggesztés a végrehajtási eljárásra is kiterjeszthető lenne, nem foglaltatik, mivel e szakaszban, ugy mint általában az egész törvénycikkben csak az ítélethozatalt megelőző váltóperbeli eljárásnak felfüggesztéséről van szó, mert továbbá jelen esetre az 1881: XL. t.-cikknek a végrehajtás felfüggesztésén; vonatkozó intézkedései (28. és 33. §.) sem alkalmazhatók. (1887. szept. 2 i-án 18. vsz.) Bűn-ügyekben. Idegen ingó dolog elvitele eltnlajdonitási szándék nélkül nem képez lopást : önbiráíkodás. (B. T. K 333. §.) Az arauyosmaróthi kir. járásbíróság: K. Antal a B. T. K. 333. § ába ütköző és a B. T. K. 334. §-a szerint minősített lopás vétségében vétkes. . . . Indokok: Beigazoltatott, hogy midőn a panaszlónak cselédje egy — vádlott, de panaszlónak cselédje által is használt, vádlott által gondozott — kúthoz vizért ment, vádlott a puttonyokat elvinni nem engedte s midőn a cseléd azokat ennek folytán ott hagyta s azokért vissza nem jött, vádlott azokat elvitte s vissza nem szolgáltatta. Mithogy pedig ebbeli cselekményében a B. T. K. 333. §-ába ütközött s a 334. §. szerint minősített lopás vétségének tényálladéka benfoglaltatik, vádlottat ebben vétkesnek kimondani kellett (1887. december 31-én, 3,924. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s vádlottat a lopás vétségének vádja alól felmenti. Indokok: A tárgyalás adataival azon tényállás van megállapítva, miszerint panaszló egy kútról hordatott vizet, mely a | vádlott atyjának és testvéreinek udvarán volt s melynek fentartás; i és javítási költségeit vádlott viselte ; miután pedig panaszló a költj ségek viseléséhez járulni nem akart, sőt cselédje kárt is okozott, midőn utóbbi ismét vizért jött, vádlott nem engedte neki vizet meríteni s utasította miszerint a vízhordó puttonyokat hagyja ott s a kár megszemlélése végett gazdáját hívja el, minek következtében a cseléd üresen távozott, az üzenetet panaszlónak elmondta, ez azonban a felhívásra vádlotthoz el nem ment s ekként a puttonyok utóbbinál maradtak, ki azokat a kuttól — nehogy más valaki elvigye — magához vette. Mivel tehát vádlott a vízhordó puttonyokat nem azon szándékkal tartotta vissza, hogy azokat j jogtalanul eltulajdonítsa : ellenében sem a lopás, sem valamely más büntetendő cselekmény tényálladéka megállapítható nem lévén: az első bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottat a lopás vétségének vádja s következmén)einek terhe alól felmenteni kellett. (1888. március 20-án, 1,448'. sz.) A magy. kir. Curia: Tekintve, hogy az 1883. évi VI. t.-c. 7. pontjában foglalt esetek egyike sem forog fenn, panaszosnak és a kir. ügyésznek felebbezése visszautasittatik. 1888. évi szeptember 11. 6,087. sz.) Csecsemő ' ápolása körül tannsitott gondatlanság, mely a i csecsemő halálát idézte elő, a B. T. K. 290. §-a alapján büntettetett. (B. T. K. 2'JO. §.) A nyíregyházai kir. törvényszék: S. Jánosné a S. Mária fiúgyermekén állítólag elkövetett s a B. T. K. 290. §-ába ütköző emberölés vétségének vádja s jogkövetkezményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Vádlott tagadja, hogy S. Mária által 1886. december 29-én hozzá dajkaságba adott nyolc hetes fiúgyermek ' 1887. január 28-án az ő gondatlasága folytán éhhalállal halt - volna el; miután pedig tanuként idézett, de a végtárgyalásra meg ; nem jelent S. Mária újbóli beidéztetése sem vezetne eredményre s miután vádlott azon előadása, hogy a gyermek nem éhhalállai, de betegség folytán halt el, az orvosi véleménynyel szemben is i valószínűséggel bír: vádlottat az ellene emelt vád s jogkövetkezményeinek terhe alól — bizonyítékok elégtelensége folytán — felmenteni kellett. 11887, évi július hó 27-én, 4,028. sz. a.) A budapesti kir. itelő tábla: A kir. ítélő tábla a kir. törvényszéknek ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1888. évi | január 24-én, 1887. évi 34,157. sz.) A magy. kir. Curia: S. Jánosné vádlott az ellene emelt vádra nézve annyit maga is beismer, hogy S. Máriának nála dajkaságban levő 3 hónapos csecsemőjét, bár az 1887. évi január hó , 28-án bekövetkezett halála előtt már több napon át beteg volt, ! még táplálékot sem akart magához venni s bár helyben több orvos lakott, orvosi segélyben nem részesítette. A vádlottat már ezen mulasztása miatt is felelősség terheli, kivált ha tekintetbe vétetik, hogy a csecsemő, a mint ezt S. Mária állítja, születése óta gyenge volt és igy nagyobb gondosságot igényelt. De a vizsgálat adatai szerint ezen felül a vádlott a gyermeket oly bánásmódban részesítette, mely még egy egészséges gyermek életét is kockáztatta volna. Ugyanis dr. Burger Sámuel orvos bizonyítja, hogy a vádlott még bölcsőről sem gondoskodott és hogy ápoltját piszkosan hagyta fetrengeni, a boncjegyzőkönyvből pedig kitűnik, hogy a sértett altestén az ürülék elposhadása miatt, a felhám teljesen felparlott, hogy a gyomorfalak erősen összehúzódva s a vékonybelek teljesen | üresek voltak. A vádlott tehát az ápolására bízott gyermeket nemcsak tisztán nem tartotta, hanem még a szükséges táplálékot is elvonta tőle. Minthogy pedig a szakértő orvosok véleménye szerint a halált a táplálkozás hiánya okozta, s minthogy a vádlott ugy abban az '•• esetben, ha kellő táplálékot nem nyújtott, mint abban az esetben, j ha a csecsemő ereje, elhanyagoltatás folytán annyira megfogyott, hogy táplálékot magához venni nem volt képes, a beállott eredményért egyaránt felelős, a mennyiben őt mindkét esetben vétkes ' mulasztás terheli, ennélfogva mindkét alsófokú bíróság ítélete ; megváltoztatik és S. Jánosné vádlott a B. T. K. 290. §-ának súlya ! alá eső emberölés vétségében bűnösnek mondatik ki s azért egy ! évi fogházra Ítéltetik és a felmerült eljárási költségeknek tizenöt