A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 4. szám - Elévült váltó birtokosának jogai a váltókezes ellen

32 A JOG. üldözhető bűncselekmény — bármikor, az ítélet kihirdetése előtt visszavonhatja. Alapszik pedig e tétel a btkvllG. és 2,265/1. M. E. 880. sz. rendelet 23. §-án, mely utóbbi azt is kimondja, hogy a magánvádra üldözendő bűncselekményeknél való eljárásnál nem elegendő pusztán magánvádlónak az eljárás megindításánál való fellépése, hanem reá az eljárás folytatásánál is szükség van; miután pedig maga az eljárás az Ítélet kihirdetéséig folytatási stádiumban van, kétségtelen, hogy magánvádlót a törvényileg megadott jogkör nemcsak a tárgyalás, illetve vizsgálat és végtárgyalás folyamán, hanem a bizonyitási eljárás teljes befejezte után is, egész az ítélet kihirdetéséig, vagyis a kir. ügyész érdemleges indítványának megtétele után is, az Ítélet kihirdetésének megkezdéséig megilleti; illetve, hogy a felvetett kérdéshez ragaszkodjam, magánvádló vádját visszavonhatja. x\rra nézve, hogy magánvádló ezen jogköre a perújítás folyamán érintetlenül megmarad-e ? határozottan igennel felelek. És pedig a következő indokokból: 1- ször. Maga a perújítás fogalma magyarázza ezt meg. Ugyanis: az elévülési határidőn belül újabb bizonyítékok előhozatala tétetvén valószínűvé, stb., ez alapon a perújitási kérvénynek hely adatik. Mi következik ere ? Kir. tszéki hatáskörbe tartozó bűncselekményeknél a vizsgálat fonala újból felvétetik; vádhatározat hozatik, illetve végtárgyalás tartatik (tegyük fel, hogy a perújítás folyamán csakugyan állíttattak elő bíróilag mérlegelhető bizonyítékok) s az ügyben a bizonyitási eljárás befejezte után újra Ítélet hozatik smint az alapperben, élőszóval kihirdettetik; a kir. járásbirósági eseteknél a megtartott új tárgyalást követőleg hasonlóképen új Ítélet nyer létet, melynek a bíró szintén élőszóval ad kifejezést. Vagyis a perújítás elrendelésével az ügy újabb eljárás és ítélethozatal tárgyává tétetvén, teljesen az előbbitől önállóvá válik, független jelleget nyer s legkevésbé sem felebbezési fórum által biráltatván el, hanem az elsőfokú bíróság által, magánvádlót most is, miután az ügy az alapperrel, illetve annak lefolyásával azonos állapotba, ugyanazon stádiumba jutott, az alapper elbírálása körül birt jogok megilletik. 2- szor. De maga a büntető- és kihágási büntetőtörvénykönyvünket átlengő szellem, ezen törvények intentiója, mely szerint bizonyos bűncselekményeket, miután azok az állam, a közvagyon és jogbátorságot általán véve nem veszélyeztetik, egyedül egyes — megtámadott — állampolgárok testi épségét kisebb mérvben, vagy ezeknek vagyonát és jogait jogtalanul, bántólag érintik, megengedi, hogy teljesen ezek akaratától függjön a bűncselekmény büntethetősége : kizárja azon feltevést, hogy magánvádló jogai a perújításban eltemettessenek. No, ha már pedig ez csakugyan Ugy állana, nem tehetnénk egyebet azon elv sanctionálásáuál, hogy : »azon bűncselekmény, mely az alapperben magánvádra üldöztetési jelleggel birt, a perújítás folyamán kivetkőzve természetéből, minden elfogadható ok nélkül hivatalból üldözendővé vált.« No már pedig hogy ilyen homlokon ütött jogi elvet bárki is vádrendszerünk és tételes törvényeinkből mikroskoppal is kiböngészszen : nem hiszem! Az előadottakból kifolyólag tehát véleményem: visszavonható a vád magánvádló indítványától függő mindennemű bűncselekménynél — hacsak a tételes törvény kivételt nem tesz, mint pl. lásd btk. 232. és 238. stb. §-ait — a perújítás folyamán is, az ítélet kihirdetéséig. Elévült váltó birtokosának jogai a váltókezes ellen. Irta: Dr. KABDEBÖ FERENC, fogarasi kir. közjegyző. Incze ]ózsef kartárs ur a »Jog« ezen évi 1. számában, hasonló cím alatt, a Curia azon kijelentését, hogy a »v ál tókezesség a váltó elévülésével megszűnik s a kezes köztörvényi uton sem marad kötelezve*, bírálat alá vévén, azt tévesnek jelenti ki, állítván, hogy mert a váltókezesség is áccessorius természetű : az elévült váltóból fennmaradó gazdagodási kereset, a váltókezes ellen is hatályos kell hogy legyen. További indokot még speciális erdélyrészi viszonyokból is merít, az ausztriai törv énykönyvet idézvén, mely szerint a kezes obligatiója aránylag az adós kötelezettségével szűnik meg. Azt gondolom, maga a magyar váltójog biztos irányt ad a felvetett kérdésben; oly irányt, melyhez sem kétely, sem disputa nem fér. A törvény 90. §-a ugyanis taxatíve sorolja fel azon személyeket, kik ellen a késvesztett, vagy elévült váltóból a gazdagodási kereset indítható. Megy ezen kereset az elfogadó, vagy a kibocsátó ellen. És más ellen nem. Mondhatnók tehát, hogy mert a szakasz így rendeli; mert taxatíve rendeli; mert a kezesről hallgat: a kérdés el is van döntve. Evidens lévén azonban Incze kartárs ur azon törekvése, hogy az elévült váltó birtokosát a váltói kezes elleni gazdagodási keresetre, váltójogi deductiók utján legitimálja : ki kell emelnünk, mikép a magyar váltótörvény XI. fejezete egészen sajátosan körülírja a váltói kezesség természetét, mely definitio merőben lerontja azt a közönséges felfogást, melyet a magánjogi, köztörvényi kezességről alkothatni. Míg ugyanis ugy a Királyhágón túl, mint innen nincs semmi kétség az iránt, hogy a köztörvényi kezesség minő karakterrel és minő létfeltétellel bir, mikor szűnik meg stb., addig a törvény 67. §-a még oly személyért is váltó kezességet enged, a ki pedig esetleg passiv váltói képességgel nem is bir. íme mennyire nem i áccessorius a váltói kezesség !S mennyire helyes a törvény 90. §-a, I mert, ha Incze kartárs ur nézete fogadtatnék el. akkor oly esetben, midőn egy szenvedő váltóképességgel nem biró egyén, j mondjuk kiskorúság vagy bármi más okon : a gazdagodási kereset alól egy egyszerű kifogással menekülne: a váltói kezes marasztalható lenne. Mindebből talán eléggé foly, hogy a köztörvényi kezesség doktrínái nem alkalmazhatók a váltóira és hogy a váltói kezesség, csak mint olyan szemlélhető. Bizonyos tehát, hogy a váltói kezesség nemcsak járulékos természetű és bizonyos is, hogy mint váltói kezesség, önálló létezéssel bir! A mi némi ellentmondás is van abban, a midőn Incze kartárs ur azt mondja: »In abstracto tarthatatlan ezen felfogás, mert a kezességi szerződés a váltónál (is) feltétlenül kötve van azon ügylethez, melynek megerősítését képezi. Mert hiszen szigorú logikával éppen ezen ideát viszi körösztül a törvény, a midőn a valódi váltó - kereseti jogok elveszvén az összes kötelezettek ellen, felszabadítja a kezest s csak a kibocsátót és elfogadót köti meg, de már nem váltói keresettel, hanem csak a váltójogból származó, de köztörvényi uton folyó keresettel. Ez egyenesen a törvény intentiója is, a ki azt mondván, hogy a kezesség csupán váltójogi lehetvén s a késvesztett, vagy elévült váltóból az összes vált ójogi keresetek elveszvén, nincs indok, hogy a kezes a gazda-i godási keresetnek alávettessék. ' Indok nincs, mert a 90. §. egész intézkedése ugy semí váltói, hanem méltányossági intézkedés lévén arra, hogy a jogtalanul gazdagodó kibocsátó és elfogadó a váltóbirtokosnak vissza adja az értéket: ezen indok a kezesnél fenn nem foroghat, nem igen lévén eset képzelhető, hogy a kezes váltói értéket kapjon akkor, a midőn a váltóbirtokos még károsodás alatt áll. Váltói értéket mondunk; mert a gazdagodási kereset direkt erre irányul. De a váltóbirtokost szemben a kezessel, semmi kár sem is érheti, ha nincs is legitimátiója ellene. Mert azon esetben, ha a kezesnek a kezesség elvállalásakor kézi, vagy jelzálog adatott volna : ez egész határozottan vissza perelhető a tartozatlan fizetés címe alatt és ennek vissza követelése (még egyéb perelő feltételek fenforgása mellett is) a gazdagodási keresetbe ugy sem volna beöltöztethető, mivel az nem a váltóból, hanem legfölebb a váltói előszerződésből volna levezethető. Ezt pedig a gazdagodási kereset nem tűri meg. Nyilt kérdések és feleletek. Egy érdekes telekkönyvi eset. Vizes Pál kivévén telekkönyvi kivonatát, beállított K a p c z a Ferenchez azon kérelemmel, hogy háza és földjére adjon neki 1,000 frtos jelzálogos kölcsönt, miután arra semmi sincs bekebelezve. K a p c z a Ferenc megtekintvén a telekkönyvi kivonatát Vizes Pálnak, ugy találta, hogy az ingatlan tehermentes; meg is volt jegyezve a záradékban, hogy a C. lapon az 1—10-ig terjedő »fenn nem álló tehertételek kihagyásával* az eredetivel egyezik. K a p c z a Ferenc ennélfogva megadta Vizes Pálnak a kért 1,000 frt kölcsönt, be is kebelezte a telekkönyv C. 11. alatt, tehát első helyre. Alig két hó múlva az 1,000 frtos bekebelezés jogerőre emelkedése után, K a p c z a Ferencz a telekkönyvi hatósághoz idéztetik egy tárgyalásra, melyen a következő tényállás derült ki: Vizes Pál adósa volt 300 frttal S p i t z Sámuelnek s egy kötvényt is adott e tartozásáról a hitelezőnek, a ki azt még 1886. évi május hóban benyújtotta bekebelezés végett. A bíróság el is rendelte a bekebelezést, de a telekkönyvi átvezető hivatalnok e 1-