A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - Döntvénykritika. Magánokirathamisítás kísérlete

432 j o a. ubi scilicet ad notitiam ejus adulterium devenit, libere jureque inferendi habét facultatem, actio et actoratus marito c o m p e t i t.« A mi a Curia által felhozott »adulterium compensatura«-ot illeti, ugy ezen canonjogi elv (C. fin X. de aduit.) a hazai jogban elismerést talált a házasságtörés bűntetténél és a válásnál, de nem az özvegyi jognál. Lásd Huszty i. h. 16. »si utraque post fuerit aduiterii, neutra adversus alteram agere potest; ratio quod pária delicta mutua compensatione tollentur.« Az özvegyi jog nem követelhető, ha az özvegy arról lemondott. A lemondás történhet az örökhagyó vagy annak örököseivel szemben. C. 82. 4,390. Dt. u. f. IV. 3. és C. 86. 3,339. Dt. u. f. XII. 14. A lemondás külön alakszerűséghez kötve nincs Az ily jogügylet érvényességéhez azonban, ha az örökhagyó férjjel szemben történt, az I88ö : VII. t.-c. 22. §-a értelmében közjegyzői okirat kívántatik. Lemondás akkor is fenforog, ha a nő a vagyoni viszonyokat — tényleges elválás folytán — megállapitaudó egyezvényben magát a férj vagyonára nézve kielégítettnek jelenti ki. így a C. 82. 4,390. Dt. u. f. IV. 3. : »mert az 1. sz. a. okirat szerint felperes elhunyt férjével a tényleges elválás céljából egyezvén ki vagyonbeli követeléseire nézve, miután ezen okiratban magát férje vagyonából kíelégitettrek nyilvánította, a nélkül, hogy férje halála esetére özvegyi jogát, mint a házassági viszony következményét föntartotta volna, ennélfogva féije hagyatékának haszonélvezetét nem követelheti.« A kérdéses Ítélet bírálatába bocsátkozni nem lehet, mert az ezen perben itélt elsőfolyamodású bíróság és k. t. ítéletei szerint az özvegynő csak azon javakra nézve ismerte el magát kielégítettnek, a melyeket férje házához vitt. \/ Döntvénykritika. ' Ii ta : dr. HEIL FAUSTIN, fiumei kir. ügyész. V Magánokirathamisitás kísérlete. A m. kir. Curia f. évi szept. 27-én 1,321. sz. a. Ítéletében (1. »J o g« 42. sz. mell.) általános elvkint kimondja, hogy magánokirathamisitásnál a hamis okirat készítése csak előkészítő cselekedet s hogy kísérlet csak akkor forog fenn, ha az okirat használata megkezdetett. Egy másik alkalommal a m. kir. Curia még tovább ment, s pur et simple azt mondta ki, hogy a magánokirathamisitásnak, minthogy annál a büntethetőség kérdése és a bűncselekmény befejezése egy mozzanatban az érvényesítésben találkozik : »nincs is kísérlete.« (1882. évi dec. hó 14-én, 13,062. sz. B. J. T. V. K. 425. 1.) Alig mult el néhány hó s az így absolute felállított tételt legjobban megcáfolta az élet. Egy gyakorlati eset bebizonyította, hogy ezen tétel az élet kimerithetlen változatossága alakulataival szemben tarthatatlan. Egy nő az x — i iparbank szolgájának hamis váltót adott át azon kéréssel, hogy azt részére az iparbanknál leszámítolja. A szolga azonban gyanúperrel élvén, a váltót nem mutatta be, hanem a váltón szereplő egyének egyikét a dologról értesítette. Íme, a magánokirathamisitásnak btkvünk szerinti consumativ momentumával szemben a bevégzett kísérlet, vagy helyesebben a nem sikerült bűntett, a »délit manqué« egyik praegnans esete. A m. k. Curia nem is ragaszkodott a csak röviddel ezelőtt tett elvi kijelentéséhez s az assszonyt kísérlet miatt ítélte el: »mert a váltó értékesítés végett be nem mutattatván, a használat csak megkezdetett.« (1883. évi május hó 19-én, 14.581. szám. U o VI. k. 403. 1.) Egy más alkalommal, a melyben ugyan bevégzett okirathamisitásról volt szó, a m. kir. Curia kifejezetten megengedte, hogy a hamis okirat készítése kísérletet megállapíthat. Segédnek minősítvén azt, a ki a hamis okiratot, ezen minőségét tudva, mint tanú előttemezte, mint a kinek cselekménye csak előmozditotta : »a hamis nyugta elkészítésével megkezdett, de csak annak felhasználásával befejezendő bűntettet.« (1883. évi január 31-én, 8,215/1882. sz. U. o. V. k. 368 1.) Ezen eltérő Ítéletek azt bizonyítják, hogy. legfőbb itélőszékünk judicaturája e kérdésben még meg nem állapodott. De egyúttal örvendetesen bizonyítják azt is, hogy hazánk legfőbb birósága s btkvünk helyes alkalmazásának legfőbb őre, a büntetőjog vitás kérdéseinek megoldásában élénk érzékkel a jogélet szükségletei iránt s ezen szükségletek folytonos gondos szem előtt tartása mellett jár el. S örvendetesnek mondjuk ezt, mert vala mint a büntetőtörvényhozásnak, ugy a gyakorlati életnek szánt büntetőjogtudománynak, s igy annál inkább a büntető judicaturának nem bizonyos, bármily szellemdúsan construált theoriáknak következetes keresztülvitele, hanem a jogélet szükségleteinek, a társadalmi biztonság jogosult igényeinek kielégítése képezi feladatát. S épen azért reméljük, hogy legfőbb itélőszékünk jelen soraink tárgyává tett ítéletben letett elvtől — el fog térni. A legjobb útmutató valamely elmélet helyessége vagy helytelenségének vagy helyessége terjedelmének megbirálására a jogélet. Ez azon rendkívüli érzékeny lég- vagy hőmérő, a mely épen rendkívüli érzékenységénél fogva minden hatásra azonnal észrevehetően reagál. A reactió, a visszhatás minőségéből felismerhető a hatóerő minősége. Ha ez igaz, ugy alig van eset, mely a jelen esetnél jobban s kézzelfoghatóbban bizonyítaná a curiai ítéletben felkarolt elmélet tarthatatlanságát. A bajai takarékpénztárnál három embernek váltókölcsön engedélyeztetett. Az intézetnél megjelenik más három ember, a kik magukat a kölcsön felvételére jogosultaknak kiadva, hozzáfogtak a magukkal hozott váltó aláírásához, hogy annak átadása mellett a pénzt nyomban felvegyék. Az egyik már aláirta a váltót, a másik megkezdie az aláírást, midőn magaviseletük gyanút keltett, a minek folytán személyazonosságuk tüzetesebb igazolására felhivattak, így sült ki a turpisság. Az alsóbiróságilag elitélt vádlottakat a m. kir. Curia felmentette, mert a ténykedésben csak bűntelen előkészítő cselekményt látott, mert az okirat használata ez által még nem kezdetett s a használat megkezdése nélkül nincs kísérlet, csak előkészítő cselekedet. Ha a hamisítók már aláirt váltóval jöttek volna a takarékpénztárba, nincs kétség, hogy a váltó értékesítés végetti bemutatásával, még ha az értékesítés nem sikerült is, bevégzett okirathamisítás forgott volna fenn. A mi vádlottak cselekményét bűntelen előkészítő cselekménynyé teszi, az tehát nem más, mint az, hogy nem már aláirt, hanem még alá nem irt váltóval jelentek meg a takarékpénztárnál a pénz felvétele végett s a váltót csak ott irták részben alá. Hogy ezen megoldás a jogérzetet nem elégítheti ki, az nézetünk szerint kétségtelen. A ki nem elégitő eredmény egyet bizonyít, a verbaldialektikai módszer veszélyességét. Ha a concret esettel s nem az elvi kijelentéssel kívánnánk foglalkozni, azt mondhatnók, hogy a concret esetben az okirat készítése annak használatával oly annyira összeesett, hogy a kir. itélő tábla nem tévedett, midőn a kísérletet az okirat megkezdett használatával indokolta. De soraink tárgyát nem a res judicata, hanem az elvi kijelentés, illetve azon ellenkező nézetünknek indokolása képezi, hogy a hamis okirat készitése a magánokirathamisitás kísérletét habár feltétlenül meg nem állapítja, de megállapíthatja. Hogy a m. kir. Curia elvi kijelentése ily föltétlen értelemben áll, azt már azon körülmény is bizonyítja, hogy a hamisítás nem csak kísérletet, de bevégzett bűntettet is állapithat meg. Gondoljunk p. o. azon adósra, a ki a hite'ező birtokában levő kötvényéhez valamikép hozzáférvén, annak valamely lényeges részét meghamisítja. Itt ugyan azt lehetne mondani, hogy ezen adós ténykedése a használatot is szükségszerűen involválja. De másrészt bizonyos, hogy az adós cselekvése, habár igaz, másnak birtokában levő okirat meghamisítására szorítkozott. C a r r a r a szerint a hamis okirat készitése csak előkészületi cselekedet; de, s ez oly figyelemreméltó hozzátétel, a melynek tekintetbevételével a m. kir. Curia a concret esetben aligha nem jutott volna más eredményre, »csak addig, míg a papiros a hamisító birtokában s tulajdonában van.« Már Carrarának ezen elmélete, a mely ellen pedig inkább azon kifogást vagy legalább aggályt lehet emelni, hogy a büntetendő kísérlet eseteit minden kételyt kizáró módon talán ki nem meriti, de semmikép sem azt, hogy a büntetendő kísérlet körét kelletinél kiterjesztené, feltétlenül kizárja, hogy a fenforgó 1 esetben bűntelen előkészületet lássunk. Vádlottak már a takarékpénztár birtokában levő papirost, váltóürlapot, látták el a hamis aláírásokkal. Ez szószerint kétségtelen, ha a concret tényálláskint azt fogadjuk el, hogy a takarékpénztári hivatalnok az intézet tulajdonát képező váltóürlapot tett vádlottak elé aláírás végett. Már pedig ezen eshetőség között, hogy vádlottak nem ott kapták a váltóürlapot, hanem azt magukkal hozták, — lényeges, a bűnösség vagy bűntelenség fölött döntő különbséget csak verbaldialektika találhat. Carrara elmélete, eltekintve azon aggályunktól, hogy talán némely, igaz alig megvalósulható eshetőségeket át nem ölel, tel-