A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 3. szám - Mi a teendő, ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar?

ü J vonatkozó beismerő nyilatkozatára hivatkozik, nemcsak egyes részeiben, hanem teljes szövegében lévén tekintetbe veendő, e szerint felperes elismeri ugyan a 902 frt 49 kr. felvételét, egyúttal ez összegnek 402 frt 49 krnyi részletére nézve kijelenti, hogy ez utóbbi összeg egy az A. a. okiratban tárgyalt követeléssel mi összefüggésben sem lévő későbbi külön számláján alapul, arra nézve azonban, hogy a 902 frt 49 krnyi összeget kérdéses igényének végkiegyenlitéseül vette volna fel, mint alperes állítja, e nyugtában mi elismerés vagy megjegyzés sem fordul elő, minélfogva alperesnek vonatkozó kifogása sem általában, sem pedig az irányban, hogy a követelés 402 frt 94 krral lejebb szállítandó, nem vehető figyelembe és pedig az utóbb érintett irányban annál kevésbé, mert azt, hogy a 409 frt 49 kr. felperes részére az 1885. évi augusztus 19-én elfogadott A. a. utalványra és nem az 1886 évi április 30-án kelt érintett külön számlára lett kifizetve, az országos bank által alperes felperes tagadása ellen bizonyítani tartozott volna, mit azonban meg sem kísérlett. (1883. évi március •5-én, 3,630. sz. a.) A magy. kir. Curiii: Mindkét alsóbirósági Ítélet részben megváltoztatik; alperes köteleztetik a kereseti követelésből 570 forint 51 kr. tőkét s jár. megfizetni, ellenben a 402 frt 49 krnyi többletre nézve felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A Kt. 291. §-a szerint kereskedelmi utalványnak tekintendő oly írásbeli utalvány, mely kereskedő által elfogadtatott. Alperes nem tagadva beismerte, hogy ő bejegyzett kereskedő és beismerte azt is, hogy a kereset alapját képező A. a. utalványon látható elfogadói nyilatkozatot sajátkezüleg aláirta. Ennélfogva ezen utalvány kereskedelmi utalványnak minősítendő. Ebből kiindulva, tekintve, hogy alperes az utalvány elfogadása által a Kt. 292. §-ához képest magát a felperes mint utalványos irányában az utalványban foglalt meghagyás teljesítésére, tehát az ott kitett összeg megfizetésére kötelezte ; tekintve, hogy alperesnek egyéb lényeges általános kifogásai, jelesen, hogy felperes kereseti oggal nem birna, hogy az utalvány nem egyedül ő reá alperesre, hanem H. társára is intéztetett, hogy az utalványban sem jogcím, sem fizetési határnap nem foglaltatik; s hogy az elfogadás nem feltétlen, hanem feltételes volt, az elsőbirósági indokokban helyesen meg vannak cáfolva ; tekintve, hogy azon további kifogás, mintha a kérdéses összeg már ki volna fizetve, figyelembe nem vehető azért, mert Szl. Olivér 2. sz. a. csatolt nyilatkozata későbbi kelefü, mint az A. a. utalvány, de a különben is a Kt. 296. §-a szerint felperes ellen nem érvényesíthető és mert az F. alatti okmány, mint alperestől származó (propria sciptura) felperes ellen nem bizonyít: mindezeknél fogva alperes marasztalása igazolva van. Ellenben a marasztalási összeg tekintetében mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatandó és ezen összeg, alperesnek ebbeli kifogása folytán 570 frt 51 krra leszállítandó volt azért, mert az A. alattira vezetett utolsó nyugtában elismeri felperes, hogy alperesnek F. alatti utalványozása folytán 902 frt 40 krt kapott a magvar országos banktól, azt pedig, hogy jogosítva lett volna ezen 902 frt 49 krból csak 500 frtot az A. a. utalványra, ellenben 402 frt 49 krt más számlára számítani, nem bizonyította. Ezen 402 frt 49 krt tehát levonásba hozni s így, miután az egész utalvánvozott összeg 1,872 frt volt, az utalványon pedig 200 frt + 200 frt + 902 frt 92 kr., összesen 1,302 frt 49 kr. nyugtázva van, alperes tartozását csak 570 frt 51 krban megállapítani kellett. (1888. október 23-án, 533. sz. a.) A váltóhitelező a váltókötelezettek beleegyezése nélkül a fizetés idejét meg nem változtathatja, minélfogva tekintettel a váltó alaki természetére az ily változtatáson átment váltónak érvénye megszűnt akkor is, ha a változás csak egy napi időre terjed. (1888. november 20. 779. sz. a.) Bün-ügyekben. A tőzsdejáték következtében beállott fizetési képtelenség büntetőjogi beszámítás alá csak az esetben tartozik, ha az által oly játékon kivül szerzett vagyon játszatott el, mely a nyert hitel alapjául szolgált. A budapesti kir. törvényszék: Szabadlábon levő F. M. vágujhelyi szül., 50 éves zsidó, nős, 3 gyermek atyja, vagyoutalan, irni, olvasni tudó, büntetlen előéletű, katonai szolgálatra alkalmatlannak talált, v. b. kereskedő, jelenleg ügynök, az ellene emelt és a btkv 416. §-a 1 — 2. és 4. pontjai alá eső vétkes oa. n bukás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: F. M. bej. gabona- és termény-bizományos ellen, ki 1885. évi február hó 17-én mintegy 7,000 frt activ vagyonnal s ezzel szemben körülbelül 50,000 frt, illetve mintegy 26,000 frt passiv vagyonnal csődöt mondott, a kir. ügyészség a vizsgálat során felmerült azon adatok alapján, hogy nevezett fizetésképtelenségbe pazarlása s tőzsdejáték, vagy olyan merész üzletek által jutott, melyek rendes üzletköréhez nem tartoztak, hogy könyveit — bár nem hitelezői megkárosítására irányzott célzattal — hamisan vezette; s végre, hogy miután fizetésképtelenségét tudta vagy tudnia kellett, új adósságokat csinált, a btkv 416. §. 1., 2. és 4. pontjai alá eső vétkes bukás vétsége miatt vádat emelt. A mai napon megtartott végtárgyalás folyamán azonban beigazoltatott az, hogy vádlott F. M. nem folytatott pazar életet, a mennyiben a szakértői véleményben feltüntetett s nehezményezett 7,500 frt összegben üzleti kiadások is foglaltatnak és a mennyiben ezen 7,500 frt nemcsak az 1«84. évre, hanem még az 1883. évre szóló háztartási költségeket is magában foglalja s igy két évre vonatkozik, tehát nem mutat túlságos költekezésre, beigazoltatott továbbá az, hogy vádlott üzleti könyveit nem vezette hamisan, a mennyiban jogosan irta be azokba a szakértők által neheztelt 'mintegy 12,000 frtnyi összeget nyereségkép, miután számításai alapjául a budapesti tőzsde 1884. évi utolsó napjának árfolyamát vette, a mint ezt a hit alatt kihallgatott G. Zs. M. tanú vallomása s az ugyancsak hit alatt kihallgatott Sch. P. és N. F. szakértők véleménye szerint vennie is kellett, beigazoltatott végül az, hogy vádlott akkor, midőn 1885. év elején új adósságokat csinált, még nem tudta fizetésképtelen voltát, a mennyiben G. Zs. M. tanú hittel megerősített vallomása szerint is vádlott 1884. évvégén mintegy 4,000 frt erejéig activ állott s azon kivül 1885. év elején a börzén kötendő ügyleteiből mintegy 12,000 frt nyereségre is volt kilátása, de különben is ezen újabb adósságait azonnal kifizette. Mindezek alapján, s miután a kir. ügyész a fentiekre vonatkozó vádját elejtette, F. M. vádlottat a btkv 416. §. 1. pontjának azon esete, hogy fizetésképtelenségbe pazarlás által jutott, továbbá a btkv 416. §. 2. és 4. pontjai alá eső vétkes bukás vétségének vádja és jogkövetkezményei terhe alól felmenteni kellett. De felmentendő volt F. M. vádlott az ellenében a kir. ügyészség által továbbra is fentartott s a btkv 416. §. 1. pontja alá eső vétkes bukás vétségének azon esete, illetve vádja alól, hogy fizetési képtelenségbe tőzsdei játék, vagy olyan merész üzletek által jutott, melyek rendes üzletköréhez nem tartoztak, n:ert a btkv 416. §. 1. pontja alapján a vétkes bukás vétségét csak az követi el, a ki fizetésképtelenségbe rendes üzletköréhez nem tartozó tőzsdejáték vagy merész üzlet által jutott, már pedig a hit alatt kihallgatott Sch. P. és N. F. szakértők véleménye szerint F. M. vádlott, mint bejegyzett gabona- és termény-bizományos jogosítva volt a tőzsdén saját nevében mások számára ügyleteket kötni, s hogy ugy a tőzsdejáték, mint azon üzlet, miszerint ő, ha merészen is, a saját szakálára előre vett és előre eladott árukat (fixen), rendes üzlete köréhez tartoztak, tehát cselekménye nem esik a hivatkozott §. illető pontja alá s igy nem is büntethető. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja akkép, hogy F. M. vádlottat a btkv 416. §-ának 1. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében mondta ki vétkesnek s ezért 3 havi fogház, az eljárási és tartási költségek megfizetésére itéli, a hivatalvesztésből álló mellékbüntetést azonban a btkv 54. §-a alapján mellőzi és ezzel a változtatással egyebekben a törvényszék Ítéletét vonatkozó indokainál fogva helybenhagyja. Indokok: Vádlott, mint bejegyzett gabona- és terménybizományos a kt. 386. §-a értelmébeni keresk. ügyleteket ugyan saját nevében, de más részére eszközöltetett. Vádlott nagyobbrészt ugyan üzletéhez tartozó eladási ügyletekkel foglalkozott, azonkívül saját nevében és saját részére is kereskedett különböző terménvekkel és a terméuykereskedéshez tartozó árúcikkekkel. Kérdés már most az, hogy volt-e joga vádlottnak, mint bejegyzett bizományosnak, kereskedelmi ügyleteket saját nevében és saját részére eszközölni. A kereskedelmi törvény 381. §-ának azon rendelkezéseiből, hogy a bizományos bizonyos feltétel alatt a megszerzendő árút eladóként maga szolgáltathatja, azt kell következtetni, hogy a bizományos is jogosított saját részére kereskedelmi ügyleteket kötni, de mivel a törvény ezen rendelkezései csak valóságos tőzsdei vétel és eladási ügyletekre vonatkoznak, a bizományos üzleti köréhez nem tartozhatnak árkülönbözetre fektetett tőzsdeügyletek kötése. Tekintettel már most arra, hogy a szakértők véleménye