A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 3. szám - Mi a teendő, ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a »Jog« 3. szamához. Budapest, 1889. január 20-án. Köztörvényi ügyekben. A kártérítés teljes mértéke, tehát nemcsak tényleges kár, hanem megszűnt haszon is követelhetö-e gondolatlanság által okozott károsítás esetén ? A selmeczbányai kir. járásbíróság, (1887. július 21-én 1,281/p. 1887.): R. Ágoston felperesnek S. Ágoston alperes elleni 492 frt s jár. iránti perében itélt: Alperes köteles a kereseti öszszegböl 4Í4 frt 45 krt megfizetni. 1 n d o kok: Alperes beismeri, hogy mulasztása folytán felperes ama haszontól elesett, mely őt megillette, ha alperes, mint lottógyüjtö az eredeti játéklajstromokat a húzás előtt a m. kir. lottóhivatalhoz kellő időben beküldötte volna ; elismeri, hogy mulasztása folytán a kár 492 frtot tesz ki, melyből azonban á 15% nyereményadó és 3 frt 75 kr. nyugtabélyegnek levonásával, felperest egyedül 414 frt 45 kr. megillette azon esetben, ha felperes által a Budapesten f. é. március 26-án tartandó lottóhuzásra 15 krnyi amboternóra szóló betéttel alperes selmeczbányai lottógyüjtőbe betett 14, 5 és 30 számokkali játéklajstrom kellő időben a budapesti lottó-hivatalhoz beküldetik; elismeri végre alperes, hogy a felperes által betett három szám a folyó évi március 26-án Budapesten történt húzásnál kihúzatott s felperes a haszontól elesett. Tagadja azonban, hogy felperesnek ezen összeget megtéríteni tartoznék, mivel alperes mulasztásáért nem felperesnek, hanem a fennálló lottószabályok szerint egyedül a lottóigazgatóságnak tartoznék felelősséggel. Ezen alperesi állítás azonban beismeréseivel szemben annál kevésbé volt figyelembe vehető, minthogy a lottójövedéki eljárás szabályai csakis a lottógyüjtö és a lottójövedéki kincstár közti, nem pedig felperes és alperes közti jogviszonyt szabályozzák és alperes a felperesnek okozott kárért a köztön énv rendelkezéseinél fogva felelős, miután pedig részint alperes beismerése, részint pedig a C. és D. a okmányokkal beigazolva van, hogy felperes alperesnek mulasztása és gondatlansága folytán a fémjelzett haszontól elesett és ezen beigazolt kárát köztörvényeink és bevett szokás alapján csakis attól, ki azt elkövette, van jogosítva követelni, ezek alapján alperes a 414 frt 45 krnak megfizetésére kötelezendő volt, annyival inkább, mivel abbeli állítását, hogy a mulasztást cselédje követte el, figyelembe venni azért sem lehetett, mivel ez esetben is alperes cselédjéért felelős. A budapesti kir. itélö tábla (1888. február hó 8-án 41,903/p. 1887.) : Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az elsőbirósági Ítéletet meg kellett változtatni, mert felperes keresetét kártérítés címén indította, minthogy azonban jelen perben a kárnak semmiféle esete sem forog fenn, mert azzal, hogy felperesnek az 1887. évi március 26-iki budai lottóhuzásra vonatkozó és amboternóra irányzott 15 krnyi betéte a játékjegyzéknek lottóhivatalhoz húzás után való beérkezése miatt visszafizettetett, a kár kiegyenlítettnek veendő és így felperes kár címén keresetet jogosan nem is támaszthatott és a mennyiben felperes a tárgyalás megkezdésénél keresetét elmaradt haszon címén is kívánta érvényesíteni, keresetének e jog címén sem lehetett helyt adni azért, mert felperes alperes ellen a gonosz szándékot nem bizonyította, ennek nem létében pedig alperest az alapon, mert a felperes által lutriba tett 3 szám a húzásnál kihúzatott — mi egyedül a véletlen játéka -- oly nyereménynek kifizetésére kötelezni nem lehetett, melyre nézve a végleges szerződés a lottójövedék és felperes között a m. kir. lottóigazgatóságnak 1,440. sz. leirata szerint létre nem jött. S végre, mert alperes mint a lottóhivatal alárendelt ügynöke a megbízatás határai között és a lottóhivatal nevében járt el, tehát közte és felperes közt semminemű jogviszony nem is keletkezhetett. A m. kir. Curia (1888. november 22-én 4,728/p. 1888.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokaiból és azért, mert hogy a lottóigazgatósághoz az illető csomagküldemény a postára későn adatott fel, ez egyenesen alperes mulasztása s mert azt, hogy oly körülmény forogna fenn, hogy felperes nyereményének kifizetését a lottóigazgatóság különben is megtagadhatta volna, ha a küldemény idejében megérkezik, nem bizonyította. Költségek iránti intézkedés a bírói illetőséget megállapító végzésben. törv- rendt. 251. §-a.) A vágujhelyi kir. járásbíróság: A birói illetőség leszállittatik. (1887. november 17-én 6,051. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával a kir. járásbiróság, mint kereskedelmi bíróság hatáskörét a felperesi keresetre nézve megállapítja és a kir. járásbíróságot további szabályszerű eljárásra utasítja, egyszersmind alperest 8 frt 60 krban megállapított tárgyalási és 4 frt 30 kr. felfolyamodási költségnek felperes részére nyolcz nap alatt végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: Felperes a keresetet alperes ellen 35 frt árban vásárolt bőrárúk vételára iránt indította meg. Az árúk minőségét és azoknak vételárából következtethető mennyiségét tekintve, továbbá tekintetbe véve azt, hogy alperesnek férje csizmadia-ipart folytatott, mely ipart annak halála után alperes is folytatta, kétség alig férhet ahhoz, hogy ha alperes a kereseti bőrárúkat csakugyan vásárolta, azokat nem saját hasznára, hanem feldolgozás, illetve továbbadás végett vásárolta ; az erre vonatkozó vételi ügylet ennélfogva, a mennyiben az létrejött, a K. T. 258. §-ának 1. pontja alá eső feltétlen kereskedelmi ügyletnek tekintendő, miből felmerülő kereset a keresk. elj. 5. §-a szerint kereskedelmi bíróság hatáskörébe tartozik ; ehhez képest alperes a kereskedelmi birói hatáskör ellen tett kifogása tekintetbe vehető nem volt még azért sem, mert alperesnek ama további kifogása, hogy ő a kereseti bőrárúkat egyátalán nem is vásárolta, mint az érdemre vonatkozó kifogás, ezúttal figyelembe nem jöhet, valamint az akifogása sem, hogy csizmadia-ipart nem folytat, mit tanúsítana az is, hogy erre nézve iparengedélylyel nem bir, mert az, hogy valaki valamely oknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem f'oglalkozhatik, a K. T. 263. §-a szerint a kereskedelmi ügyletek minőségére befolyással nincs; mert végül kereskedelmi ügyek az 1887. évi XXII. t.-c. 11. íjának utolsó pontja szerint a kisebb polgári ügyekre megállapított eljárásra nem tartoznak, alperesnek e miatt tett kifogása sem bir alappal. (1888. márczius 21-én 1418. szám.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése abban a részében, melyben az eljáró bíróságnak mint kereskedelmi bíróságnak hatáskörét megállapította, felhozott indokai alapján helybenhagyatik, ellenben ama részében, melyben alperest a költségek viselésében is marasztalta, megváltoztatik és a költségek iránt való intézkedés az ügy érdemében hozandó határozatra tartatik fenn; mert az eljáró bíróság illetékességének megállapítása következtében a perköltség felett, melyhez az illetékesség kérdésében felmerült költség is számítandó, a perrendt 251. §-a értelmében az érdemleges határozatban kell intézkedni. (1888. július 19 én 712. váltószám.) A bagatell-biróság valamely ügyet sommás perútra utasítván : a rendes bíróság többé azt el nem utasíthatja azon okból, hogy az a kisebb polgári peres eljárás alá tartozik. (Bpesti kir. Tábla 1888. szept. 25. 3,563. sz. a.) Az 1881: IX. t.-c. 186. §. 2. bekezdésének a vételárkülönbözetre vonatkozó intézkedése oda iráuynl, hogy az esetben, ha a végrehajtás alá vont ingatlan újabb árverésen olcsóbb áron adatik el, az árverési feltételeknek eleget nem tett korábbi vevő az általa ígért nagyobb vételárt akként tartozik megtéríteni, hogy a felosztandó végrehajtási tömeg az újabb árverés eredménye által semmi rövidséget ne szenvedjen, mihez képest a korábbi vevő nem csupán a vételárbeli tőkeösszegnek különbözetét, hanem a vételárnak az árverési feltételek szerint járó időközi kamatait is megtéríteni és ezen felül az újabb árverés költségeit is viselni köteles. (Bpesti kir. itélö tábla 1888. jan. 12. 33,378/887. sz.)