A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 46. szám - A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. t.-c. módosítása. 1. [r.]

I\ JOG. a nagytapolcsányi takarékpénztár képviseletére hivatott személy ellen veendÖ fel. E kérdés különben már régen megoldást nyert a törvénykezési gyakorlatban, kimondván az első biróság Ítéletének megváltoztatásával a kir. itélö tábla : »A váltóban foglalt azzal a a kifejezéssel: »Zahlbar bei der baaner Sparkassa« az intézvény zett lakhelyétül különböző fizetési hely is meg lett jelölve, a váltó tehát a váltótörvény 24. § a értelmében a telepes megnevezéssel telepüve lett« stb , mely ítéletet a m. kir. curia 632/88. sz alatt kelt ítéletével jóváhagyta. (L. Jog 1888. évi 40. sz. jogesetek tára 158. lapon. Az iratokat a trencséni kir. törvényszéknél 312/p. K7. sz. alatt.) Kemény Andor, kir. jarásbirósági atjrgyzo Miskolcon. Sérelem.* A fizetési meghagyásokról és kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló tervezet. A nap lapok közlése után jutottam tudomására a fenti címíí törvényjavaslatnakés akkor — nem ismerve a részleteket — elfogad ha'ó intézménynek találtam. Én ugyanis ugy képzeltem a dolgot, hogy a keresetre a biróság sommás végzést hoz épen ugy, mint a váltóeljárásban. Egy budapesti kollégáin előtt akként is nyilatkoztam, hogy végre valahára az ügyvédekről is gondoskodik az igazságügyi kormány, a ki megakarja szüntetni a lehető legrosszabb — a bagatell — törvényt. Mert tűrhetetlen az állapot, melyet ez a törvény előidézett. Ez a törvény nem azt akarja, hogy hogy a hitelező pénzéhez jusson, hanem azt, hogy az adósnak ne kelljen fizetnie. A vidéki és városi kereskedőnek legtöbb követelése a környékbeli falvakban nagyobbrészt 20 frton alúli. Már most, ha az adós nem fizet, a hitelező kénytelen kimenni a falusi bíróhoz panaszát előadni, ezután a tárgyaláson újból megjelenni; de csak azért, hogy a járásbírósághoz mehessen ; mert ha az adós tagad, a községi biró marasztaló Ítéletet nem hozhat; nem lévén abban a helyzetben, hogy esküt ítéljen. A hitelezőnek tehát költekeznie kell; időt kell mulasztania és nem jut célhoz annál kevésbé, mert még marasztaló határozat esetén is a járásbíróság előtt újból tárg) altatik — a mennyiben alperes felebbez — az ügy. Ez tehát egy törvény-monstrum. A hitelező, a dolgok ilyetén állása mellett, inkább veszni hagyja követelését, mintsem erre az útra lépjen. Ezek után én ama hir hallatára, hogy változás történend, azt hittem, miszerint az igazságügyi kormány belátta ezt a képtelenséget és ezen akar segíteni. Azt hittem ezentúl ugy akarják, hogy az adós fizesse meg azt a költséget, a mit okoz és ne kelljen a hitelezőnek ráfizetni, ha követelését be akarja hajtani. Azt hittem, hogy vége van a bagatellnek, hogy a kisebb vagyont ép ugy fogja védeni a törvény ezentúl, mint a nagyobbat; azt hittem, hogy a szegény ember 20 frtját épen ugy be lehet majd hajtani, mint a gazdagabbnak 200 frtját. De csalódtam ; mert ama budapesti kollégám elmondotta, hogy mi van abban az embrió-törvényben és most a »Jog«-ból is megtudtam, hogy ez e csira (melyet jó lesz még ily állapotban megfojtani, nehogy nagyobb veszedelmet okozzon) tulajdonképen a már mélyen sújtott ügyvédi kar ellen akar egy újabb merény. let lenni. Révai Lajos dr. kartárs ur férfiasan sikra szállt a javaslat ellenében és a magyar ügyvédi kar mint egy ember vele tart. Az ügyvéd 20 esztendeig vesződik, tanul, költekezik, mig irodáját megnyithatja. Ma már kevesen vannak, kik 26 - 30 éves koruk előtt irodát nyithatnak. És mikor így azt hiszik, no mos.: megélek a magam emberségéből, akkor jön az igazságügyi kor mány és azt mondja : kapsz egy sommás keresetért 50 krt. Mit gondolnak az igazságügyi ministeriuraban, hány sommás kereset van egy olyan forgalmú járásbíróságnál, a hol 8000 polgári iktató szám van évenkint ? (Megjegyzem, hogy az ilyen járásbíróság a nagy forgalmúak közé tartozik ; mert igen sok van, a hol 4000 szám nincsen évente). Az én tudomásom és statistikai adatok szerint nincsen több 400 db. keresetnél. És mit gondolnak, hány ügyvéd van egy ilyen járásbíróság területén? Legalább 90. Tehát oszszuk meg köztük testvériesen a 400 keresetet; jut mindegyikre 20 db. Azt is tudjuk, hogy e keresetek legnagyobb része 200 frton aluli összeg iránt indíttatik; miért is, ha 5U krjával honoráljuk az ügyvéd munkáját, akkor egy esztendőre kap 10 irtot, ha pedig 2 írtjával, akkor negyven frtot. Ebből aztán tessék megélni annak, a ki tud. Hanem azért az ügyvéd makula nélkül legyen ; ne merjen valami másba is belefogni; mert akkor elveszik a diplomát; ha ugyan magunk el nem dobjuk és elmegyünk követ tömi az országútra 1 frt 50 kr. napszámért. Minden állam addig volt nagy, mig jogászait, ügyvédeit megbecsülték; az erkölcsök akkor voltak a legtisztábbak^ mikor az ügyvédek foglalták el az őket megillető helyet. A klassicus példát Róma mutatja. Mihelyt ennek ellenkezőjét tervezgetik, akkor baj van. akkm valami rothadt Dániában. Videant consules! Dr. Koppányi Diü'iti, agyved Gyöngyösön. Irodalom. A hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat tervezete i A magyar kir. igazságügyminister ur megbízásából az ö-öklési jogról szóló törvényjavaslatnak a képviselőház igazságügyi bizottI sága által megállapított szövege alapján készítette dr. Weinmann Fülöp, bpesii kir. közjegyző. Budapest, Légrády testvérek. 1889. A régen várt tervezet elvégre napvilágot látott. Hogy mélyen belenyúlik ezen törvénytervezet a legfontosabb érdekekbe, azt szakember előtt hangsúlyozni alig kell. Melegen üdvözöljük a tervezet megjelenését, mely hivatva van annak a zűrzavarnak, mely a hagyatéki eljárás terén uralkodik, véget vetni és azt egységes alapokra fektetni. Mennyiben sikerült neki az eljárást egyszerűsíteni, gyorsítani és igazságosabbá és kevésbé költségessé tenni, mint az jelenleg, a mely négy kellék nélkül hagyatéki eljárás jónak nem mondható, ezt kimutatni a tervezet bővebb megbeszélésének van fentartva, mi iránt intézkedtünk. A tervezet kitűnő szerzője, kit a hagyatéki eljárás egyik legalaposabb ismerőjének tartanak, bizonyára a jelzett cc lok után törekedett az imézkedések megállapításában. Feladata annál nehezebb volt, mert szerves, összefüggő, az egészet felölelő hagyatéki eljárási mintára nem támaszkodhatott. Egyelőre tájékoztatásul ismertetjük a tervezet néhány vezérelvét. A tervezet szerint nincs kötelező hagyatéki eljárás, a biróság legfölebh a hagyaték biztosítására, állaga megállapítására szorítkozik. A hagyatéki biróság, a kir. járásbíróság. A hagyatéki tárgyalásokat csaknam kizárólag a kir. közjegyzők végzik ; tárgyalásoknak csak a felek közt vita esetében van helye. A biróság nem adja át a hagyatékot, hanem csak örökösödési vagy hagyományosi bizonyítványt állit ki. A jogorvoslati rendszer egyszer ú'sitve vau és gondoskodva van részletesen az átmeneti intézkedésekről. A tervezet felosztása következő: I. Általános határozatok (1—19. §§.) II. A halálesetfelvétel és a leltározás (20—48. §§.) 111. Az igénybejelentés (49-56. §§.') IV. Az örökösödési igazolvány (57—106. §§,) V. Az osztály (107 — 122. §§.) VI. A hagyományi igazolvány (123 — 132. §§.)' Vll. A vagyonelkülönzés (133- 144. §§.) VIII. A gyámhatósági képviselet (145 -153. §£•) IX. Vegyes határozatok (154—178. 8$ X. Életbeléptetési és átmeneti határozatok (179 — 190. Házassági akadályok a róni. kath. egyházban. Gyakorlati példákkal felvilágosítva és iratformulákkal ellátva a lelkészkedő papság számára, gyakorlati kézikönyvül irta dr. Luk :i r s Antal. A mű a szerzőnél kapható Marosujvárt. Budapest. Hunyady Mátyás nyomda, 1889. nyolcadrét, 473. lap. Már a munka címe is mutatja, hogy a tudós szerző, nem szándékozott a házassági akadályoknak tudományos önálló kutatásokon alapuló rendszerét nyújtani. Célja inkább az volt, hogy a gyakorlati lelkipásztorkodásnak adjon egy munkáx kezébe, mely a házassági akadályok száz meg száz felmerülő eseteiben és kételyeiben könnyen érthető és használható útmutató legyen. Gvakorlati kézikönyv akar a munka lenni, nem több és nem kevesebb. Gyakorlati kézikönyv a lelkészek számára, kik nincsenek és nem lehetnek azon helyzetben, hogy egy kétes, de mégis gyors elintézési igénylő esetekben könyvtári kutatásokat tegyenek. Szerzi) ezen célt véleményünk szerint teljesen elérte. Igen kimerítően tárgyalván, vilá* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az íven rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, lia kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A •ttertetztcug