A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 46. szám - A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. t.-c. módosítása. 1. [r.]

388 fl. JOG. S így a törvény a gyakorlati élet nehéz és sokféle próbáját ki nem állhatván, pótlása, módosítása vált szükségessé, tehát jóslatunk beteljesült. Szívesen elismerjük, sőt örömmel constatáljuk azt, hogy Magyarország haladott viszonyai s jogfejlődése teszik leginkább szükségessé azt, hogy jog­életünk rendezésére megkívántató törvény hozási alkotások gyakori változásoknak vannak k i t é ve. És ha még hozzáveszszük, hogy a §-ok legnagyobb részt csak elmélet után készülnek s igy azok a gyakorlati életben előforduló, sokszor egyszerűnek látszó problémák meg­oldására is alig alkalmazhatók: nem lehet csodálkozni a felett, ha igazságszolgáltatásunk tág terében fakadó bőséges források kiindulási és végpontját, egyszerre kellőkép szabályos mederbe terelni nehéz. így van ez tkvi rendszerünknél is; mely habár a telek­könyvvezetést magát illetőleg, szorosan vett értelemben sablon­szerű, de mégis alapos és komoly szakismeretet igényel is, a tjkvre vonatkozó jogszerzések, megszüntetések, átváltoztatások s a többi kérdések, közéletünkhez oly mélyre gyökeredző szálakkal fűződnek, hogy ezen intézmény által felölelt már tételes jogoknak s a már felmerült és még előforduló jogi kérdések és fejlődések­nek, a párhuzamban haladó jogi és gyakorlati élet kívánalmai szerint a lehető legapróbb részletig való megfelelő szabályozása, igazságszolgáltatásunk egyik sarkalatos pontját képezi. Előttüuk fekszik az igazságügyminiszter által legközelebb a képviselőház elé terjesztett s a tkvi betétek szerkesztéséről alkotott 1886. évi XXIX. t.-c. módosítását tárgyazó törvényjavaslat. El kell ismernünk, hogy a javaslat sok oly intézkedést tartalmaz, mely a gyakorlati élet változatosságához való alkal­mazás mellett annak értékét emeli. Lehetetlen azonban mégis, hogy a javaslat némely szakaszára igénytelen észrevételeinket meg ne tegyük, a nélkül, hogy a felett hivalkodó kritikát mondani célunk volna. Az 1886. évi XXIX. t.-c. 2. §-a, szerintünk helyesen, követ­kező rendelkezést tartalmazza : »A betétek községenkint 1-től kezdve folyó számokkal jelöltetnek meg és az összes betétek a község telekkönyvét képezik. Minden ingatlan annak a községnek betéteibe veendő föl, a mely községhez az ingatlan közigazgatási beosztás szerint tartozik.« Ezzel szemben a javaslat 2. §-a a fenti intézkedést oda módosítja, hogy: »Midőn valamely önálló pusztai birtok, vagy más önálló terület a kataszteri munkálatokban önállóan, az illető község többi ingatlanaitól elkülönítve vétetett föl, ezen önálló kataszteri fölvétel tárgyát képező területekről 1-től kezdve folyó számokkal megjelölt külön tkvi betétek szerkesztendők. Az ily módon elkülönítve szerkesztett tkvi betétekben az illető terület önálló elnevezésen kívül azon község is kitüntetendő, melyhez a terület közigazgatásilag csatolva van.« Továbbá: »Ha a kataszteri munkálatokon két, vagy több községnek ingatlanai együtt vannak fölvéve: az igazságügyminiszter el­rendelheti — ha a kataszteri munkálatok előleges elkülönítésének keresztülvitelét célszerűnek nem találná — hogy kivételesen, a két vagy több község betétei egy telekkönyvben egyesíttessenek.« A javaslat ezen intézkedéseit helyeselni nem tudjuk, még ha a betétszerkesztési munkálatok közben szerzett tapasztalatok látszottak is azt létrehozni. Mert tegyük föl, a mint tényleg van is, hogy valamely községhez több önálló pusztai birtok, vagy önálló terület tartozik, mely területek akár egy, akár különböző személyek tulajdonát, vagy tényleges birtokát képezik s a kataszteri munkálatokban mindegyik terület, a község többi ingatlanaitól elkülönítve vétetett föl. de közigazgatásilag egy és ugyanazon helyhez, mint anya­községhez tartozik s mindegyik terület a kataszteri munkálatokban esetleg egy, vagy több helyrajzi számot is nyert, még pedig nem a községi ingatlanok helyrajzi számának folytatását, hanem külön 1-től kezdődő folyó helyrajzi számot. (Befejező cikk következik.) Ausztria és külföld. A végrehajtási költségek kérdéséhez kisebb ingatlanoknál Franciaországban^ 1876. május 17-én Dufaure és Leon Say a kor­mány nevében törvényjavaslatot terjesztettek a képviselőház elé, melynek czélja a 2()00 franknál csekélyebb értékű ingatlanok árverési költségeinek lessállitása volt. Az indokolás szerint a francia földbirtok nagy eldarabolása mellett fontos közérdek, hogy e költ­ségek, melyek a birtokost néha tönkreteszik, a lehető legcsekélyebb mértékre szoríttassanak. Azonban a parlament politikai vitái nem Ingedték meg a javaslat gyors letárgyalását s a törvényhozás csak e884-ben, az általános választások előtt szavazta meg. A törvény immár négy év óta életben van, de a hivatalos adatok azt tanúsít­ják, hogy eredménye vajmi csekély. 1886-ban 517,311 frank ára oly ingatlanok adattak el, melyeknek becsértéke 500 frkon alul volt; ezek terhére 655,231 frank költség merült fel s igy a vételár 100 frankjára 126 85 frank esik. E szerint az eladott kisbirtokok tulajdonosai nemcsak, hogy nem kaptak semmit, hanem még 137,520 frankot vettek meg rajtuk s ehhez még némely mellék­költségek is járulnak. Minél nagyobb az árverezett ingatlan értéke, annál kisebb aránylag a költség. Az 501 franktól 1000 frank értékig terjedő ingatlanok vételára ugyanazon időszakban 1.585,624 frank volt. Ezeknél a költség csak 791,536 frankot tett, ugy, hogy az eladók csak mintegy 57%-tól estek el, itt sem számítván a mellékköltségeket. 1001 franktól 2<)00 frankig az arány 25 94>. A 10,000 frankot meghaladó értéknél csak 2'2Ö°/O. 1887-ben a leg­kisebb értékű ingatlanok terhe még 11 frankkal emelkedett lüO frankonkint. A többieké körülberül változatlan maradt. A törvény előtti állapothoz képest a javulás csak igen csekély: előbb a költségek 150 — I60°/o-ot tettek, ma 126 - 137°/oot. »A fiscus áldozatai — igy szól egy tekintélyes franczia lap — csak ugy tönkre vannak téve, de valamivel kevesebb az adósságuk.« Nyilt kérdések és feleletek. Telepített váltó vagy nem ! I. Ur. M. M. azt kérdi, hogy ily váltó : »N. N. urnák Zsámbok­i réten; fizetendő a nagy-tapoícsányi takarékpénztárnál* fizetés I végett hol éó kinek mutatandó be ? A felelet más nem lehet, l minthogy ezen váltó Zsámbokréten a nagy-tapolcsányi takarék • ! pénztárnak mutatandó be, tekintet nélkül arra, hogy az illető takarékpénztár bir-e Zsámbokréten teleppel vagy nem ? Ugyanis a »nagytapolcsányi takarékpénztár« czég korántsem jelenti azt, hogy a takarékpénztár Nagy-Tapolcsányban bírja telepét, mert czég és telep két különböző dolog és a mint köztudomásilag a surányi czukorgyár, a kőbányai sörfőződe-részvénytársulat, a salgó-tarjáni és rimamurányi kőszén és vashámor-részvénytársa­ságok Budapesten bírják telepüket, ugy nincs ok annak lehetősé­gét kizárni, hogy a nagytapolcsányi takarékpénztár ne Zsámbok­réten birja telepét, vagy legalább is váltók kifizetésére berendezett | külön üzleti helyiséget. A czég mellé valamely helyiség nevéről I felvett toldalék a kereskedelmi törvény 11. §-a szerint nem az üzleti telep helyének, hanem az üzlet tetszés szerint választott közelebbi megjelölésnek tekintendő. Ha a nagytapolcsányi takarékpénztár tényleg nem bír Zsámbokréten üzleti teleppel vagy itt nem bir a váltók kifizetésére is szóló üzleti helyiséggel, vagy legalább a kérdéses váltó kifize­tésére képviseletét ki nem rendelte, az óvás a váltótörvény 102. §-a értelmében, de mindenesetre Zsámbokréten veendő fel. Dr. Bcrkovits Ferenc, ügyvéd Nagyváradon. II. A »Jog« 45. számának nyilt kérdések és feleletek rovatában felvetett kérdésre feleletül szabad legyen kijelentenem, hogy a váltó, melyen e kitételek foglaltatnak »N N. urnák Zsámbokréten fizetendő a nagytapolcsányi takarékpénztárnál« véleményem sze­rint határozottan telepitett váltó, mert azon az intézvényezett lakhelyétől (Zsámbokrét) földrajzilag és politikailag külön hely (község), t. i. Nagy-Tapolcsány van fizetési helyül, és az ottani j takarékpénztár telepesül kijelölve. Minthogy a váltójogi elmélet értelmében -nál, -nél, által egyértelműek, a váltó fenti tartalmához képest a legkisebb kétség sem foroghat fenn az iránt, hogy a váltó hol és kinél, illetve ki által fizetendő, — teljesen praecise kitűnik a váltó tartalmából, hogy az nem Zsámbokréten, hanem Nagy-Tapolcsány­ban, az ottani takarékpénztárnál, mint telepesnél (illetve által) fizetendő. A váltó tehát az összes előzők elleni viszkereseti, ugy az elfogadó elleni kereseti jog elvesztésének terhe allatt Nagy­Tapolcsányban, az ottani takarékpénztár képviseletére hivatott személynek mutatandó be fizetés végett, s a fizetés hiánya miatti óvás a fentebbi jogkövetkezmények terhe alatt Nagy-Tapolcsányban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom