A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 45. szám - A csődtörvény 160. §-ának magyarázata - A végrehajtási törvény 220. §-a és egyebek. 1. [r.]

fi JOG. 179 megítélt perköltséget kétségtelenül elenyészted, — ez irányban az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben. Azon kérelemnek, hogy felperes a felebbezési költség megtérítésére köteleztessék, nem adatik hely, mivel a felebbezés csak részben vezetett sikerre. A címzett a szállítmányt kifogástalanul átvévén, ugyanazon szállítmányra vonatkozólag a jogviszony a feladó és szállító között megszűnt s a szállításból felmerült kárköveteléseket csupán a címzett, vagy ennek megbízottja s esetleg engedményese lehet jogosítva a szabályszerű idöu belül érvényesíteni. A budapesti VII ker. kir. járásbíróság: Alperes köteles felperesnek 66 márka és 35 fillér tökét, stb. megfizetni. Indokok: Felperes a m. kir. államvasuton négy rendbeli szállítmányt adott át az A) 1., 2., 3. és 4. alatti fuvarlevelek tanúságaként szállítás végett, egyúttal a rendes időben való szállítást is biztosította s minthogy a szállítmányok kisebb-nagyobb késedelemmel érkeztek meg, az üzletszabályzat 70. §. értelmében a keresetben kitüntetett összegeket követeli. Alperes mindenekelőtt felperest azon okból kéri elutasítani, mert az igény a jogosult által az üzletszabályzat 69. §. értelmében az árú kiadása után 8 nap alatt jelentendő be, már pedig felperes az árú átvevőjének engedményezését ezen idő letelte után mutatta be. Tekintve azonban, hogy alperes nem veszi tagadásba, hogy felperes az igényt 8 napon belül jelentette be s minthogy az üzletszabályzat 59. §-ának 3-ik bekezdéséből egyáltalán ki nem tűnik az, hogy ezen igénybejelentés csakis a címzett által eszközölhető, a kifogás figyelmen kívül hagyandó. Az érdemben felperes az A) 1. szerint feladott árúkról azt állítja, hogy azok 5 napi késedelemmel érkeztek meg. A becsatolt fuvarlevél tanúsága szerint az árú május hó 25-én adatott fel és június 8-án, vagyis 14 nap múlva érkezett meg rendeltetési helyére. A feladási állomás és rendelkezési hely közti távolság a felek egyező előadása szerint 1,018 kilométert tesz ki, a mely tehát a vasúti üzletszabályzat 57. §. 6. pont 2. alatti szerint 6 nap alatt volt hátrahagyandó, ezen pont értelmében kezelési határidő fejében alperes 2 napot számithat s minthogy ugyanezen szakasz értelmében a szállítási határidő a fuvarlevél bélyegzésére következő éjfélkor kezdődik s mert továbbá a szállítási határidő az adóhivatali elbánás ideje alatt szünetel s így alperes jelen esetben 6 + 2+1 nap 11 órát számithat fel, e szerint 9 nap és ll órát, továbbá tekintve, hogy feladó felelős mindazon károkért, melyek a helytelen feladásból származhatnak; tekintve, hogy az A) 1. alatti árúkat maga felperes rakatta fel, mert az árúnak 1. B) alatti szerint Ruttkán való új átrakása vált szükségessé, e címen tehát 1 nap és 6 órát szintén jogosítva van felszámítani, ezek összeadásával is azonban csakis 10 nap és 17 óra számitható s így a világos késedelem 3 napot tevén ki, alperes az üzletszabályzat 70. §. értelmében a 265 márka 40 fillér szállítási díj egy negyed részét, vagyis 66 márka 36 fillért jogosan követelheti, a mely összegben, ugy nem kifogásolt járulékában alperes feltétlenül marasztalandó. Nem vehető figyelembe alperes azon állítása, hogy az árúnak Ruttkán történt átrakása miatt újólag számithat fel 2 napi kezelési időt, mert az üzletszabályzat 57. §. értelmében ilyen kétszer semmi körülmények közt sem számitható fel. Felperes azonban keresetének többi részével elutasítandó, mert az Aj 2. szerint az árú július 2-án, mint azt az irányadó lebélyegzés tanúsítja, adatott fel és július 9-én érkezett meg, az •"> napi szállítási idö és 2 napi kezelési idő által a szabályszerűen felszámitható fuvarozási idő felemésztetvén, késedelem nincs, fuvardíj tehát nem követelhető vissza. De nem követelhető az A) 3. számú fuvarlevél után sem, mert az árú 11-ik napján érkezett, kezelési és szállítási idö fejében 9 nap, vámkezelés miatt 1 nap számitható és így a késés csakis 1 napot tevén ki, az üzletszabályzat 70. §. szerint kártérítés csakis az egy napnál nagyobb késedelem után követelhető. Az A) 4. alatti szerint az árú június 22-én adatott fel, július 7-én érkezett meg a hivatalos bélyegzés tanúsága szerint s igy 9 nap alatt; minthogy azonban a kezelési és szállítási idő maga 9 napot tesz ki, eltekintve a vámkezelésért szintén felszámitható időtől, a szállítmány kellő és szabályszerű időben érkezett meg, minélfogva felperes kártérítést itt sem követelhet. A budcipesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja annak indokainál fogva és azért is, mert a fuvarlevelek tanúsítása szerint a kereseti árúkat fuvarozás végett felperes adta fel, akként a fuvarozási ügylet tekintetében felperes közvetlenül szerződő fél volt, e mellett alperesnek az a kifogása, hogy mert az árút címezeU fél átvette, kártérítést csakis a címzett volt volna jogosítva követelni, felperes pedig csak abban az esetben, ha a címzett jogát ő rá átruházta volna, tekintetbe annál kevésbé volt vehető, mert felperes kártérítési igényének hejelentésekor a C), E), F) és G) alatti csatolmányok szerint a fuvarleveleknek birtokában is volt és azokat kártérítés iránti bejelentése mellett alperesnek bemutatta s mert a bejelentést az árúknak átvételétől számítva 8 napon belül meg is tette, alperesnek elévülési kifogása tehát alappal nem bir s mert a szállítási határidő a vasúti üzletszabályzat 57. §. 9-ik bekezdése szerint a fuvarlevél a vasut-társaság által történt bélyegzése után következő éjfélkor kezdődvén s ugyanezen §. utolsó bekezdése szerint a szállítási határidő az adóhivatali elbánás ideje alatt szünetelvén, ezeknek tekintetbe vétele mellett, az első biróság Ítéletében a szállítási .idő helyesen lett számítva, felperesnek tehát a szállítási időszámítás ellen tett kifogása alappal szintén nem bír. A magyar kir. Curia : A másodbiróság ítélete a kereset főtárgyára nézve, alperes által fellebbezett részében mindkét alsóbb fokú biróság Ítélete megváltoztatik s felperes 66 márka és 35 fillér s jár. iránt támasztott keresetével is elutasittatik. Indokok: Mert a címzett a kérdéses szállítmányt kifogástalanul átvévén, a dolog természeténél fogva s az üzletszabályzat 59. §-ában foglalt rendelkezésre való tekintettel kétségtelen, hogy ugyanazon szállítmányra vonatkozólag a jogviszony a feladó és szállító között megszűnt s a szállításból felmerült kárköveteléseket csupán a címzett, vagy ennek megbízottja s esetleg engedményese lehet jogosítva érvényesíteni. Tekintettel tehát arra, hogy a kérdéses szállítmány 1887. évi június hó 8-án érkezett rendeltetése helyére s felperes feladó a kérdés tárgyát képező kárkövetelésre az igényt a maga nevében s érdekében a ? zabályszerű 8 napon belül jelentette ugyan be, a címzett részéről nyert engedménye mindazonáltal csak 1887. évi július hó 13-án kelt s ezekből nyilvánvaló, hogy a szabályszerű nyolc napon belül támasztott igény érvényesítésére felperes a címzett jogán jogosultsággal még nem bírt, a vonatkozó engedmény alapján fentartott igényhez pedig jogosultsággal azért nem bir, mert maga a címzett a szabályszerű nyolc nap alatt beismerten igényt nem érvényesített, de jogát felperesre is csak 8 nap lefolyása után engedményezte ; ekként az alsóbb bírósági ítéletek megváltoztatásával, a felperest felebbe zés tárgyát képező 66 m. 35 fillér s jár. iránti keresetével, kereseti jogosultság hiánya miatt, elutasítani kellett. (1889. évi július hó 30-án, 372/1889. v.) Bűnügyekben. Felmentés lopás vádja alól, jogtalan eltulajdonításra irányuló szándék hiánya folytán. (Btk. 75. és 333. §.) A nagykárolyi kir. jbiróság: F. Ignác a M. Pál kárára elkövetett, a btk. 333. §-ába ütköző, a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében vétkesnek kimondatik és ezért a btk. 339. §-a alapján három heti — saját élelmén is eltölthető — fogházra Ítéltetik. Indokok: Mindenekelőtt kiemeltetik az, hogy miután panaszlott feljelentett tényében a jogtalan elsajátítás vétségének büntetőtörvényileg meghatározott alkotóelemei fel nem találhatók; miután továbbá ugyanazon cselekmény terhe alól felmentése és egy időben ugyanabban elitélése valakinek a logikai törvényekkel merő ellentétben állna; miután végül fenálló hazai büntető gyakorlatunk szerint a vádelvből folyó kívánalmak elfogadása mellett is minősítés tekintetében a biróság a vádkérelemhez kötve nincs, ezen tekinteteknél fogva lopásnak minősíttetett vádlott cselekménye, mely is utóbbinak beismerése és a hit alatt kihallgatott tanuk vallomása alapján a következőkben állapittatik meg. 1887. évi jul. 29-én E. Terézia, mint özv. Sz. Miksáné szolgálója szaniszlói lakos háziasszonyának megbízásából Mező Petribe ment szeszért s miután azt vádlottnál, ki egyszersmind kereskedő és regale-bérlő is, nem kapott, elment a M. Pálné nevén álló, tényleg azonban az elöljáróság tagjait képező tanuk vallomása szerint M. Pál által vezetett üzletbe, hol is 3 liter 3 üvegben levő szeszt, mely bepecsételve volt, vett: de midőn hazatért, F. Ignác vádlott a szeszt, tartályával együtt, tehát nem csupán élelmiszert, a hazatérő leánytól szó és indokolás nélkül elvette, minek folytán E. Terézia visszament M. Pálhoz, kinek elmondván az esetet, visszakövetelte a szesz árát, mit panaszló vissza is adván, jelentést tett az elöljáróságnál, mely a tárgyaláskor bemutatott jegyzökönyvet