A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 45. szám - Principiis obsta!

176 K JOG. bajtól való félelem által kényszeríti valaminek cselekvésére, mellőzésére vagy eltűrésére: nem a rablást, hanem a zsarolást állapítja meg. A szolnoki kir. törvényszék: L. János a B. T. K 344. §-ába ütköző rablás büntette miatt a 70. §. alapján mint tettestárs bűnösnek mondatik ki s ezért a B. T. K. 348. §-a rendelkezései értelmében a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett, jogerőtől számítandó egy évi börtönre, melyből azonban az 1887. évi november 2. napjától a mai napig kiállott vizsgálati fogsága által tizenöt nap kitöltöttnek vétetik és a B. T. K. 354. §-a alapján három évi hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik. Indokok: A vizsgálat és tárgyalás során megállapított tényállás szerint vádlott, D. Mihály és Lukács József az 1883. évi május hó 24-én vádlottnak puszta-sárszegi korcsmájában egész éjjel, másnap 8 — 9 óráig ferbliztek, D. Mihály pénzét elveszítvén, eltávozott, L. József pedig és vádlott L. János a játékot folytatták, mig L. a L. pénzét elnyerte s távozni készült. Vádlott felszólította, hogy folytassák a játékot, de L. erre nem volt hajlandó, bár vádlott felállott, hogy a szomszéd szobából pénzt hozand ki. L. József azonban nem akart tovább kártyázni, mire vádlott, ki különben is dühös természetű és ittas volt, tanuk előadása szerint a széken ülő L.-t, ki magát nem is védte, mellényénél fogva a falhoz szorította, időközben elhalt felesége F. Ágotát felszólitván, hogy vegye el L.-tól a pénzt, mit az meg is tett s L. zsebéből 21 frtot elvett, mely pénzt vádlott L.-nak vissza nem adta. Vádlott a tárgyalás folyamán eltéröleg a vizsgáló bíró előtt tett beismerő vallomásától, megengedi, hogy az eset megtörtént, azonban azt állítja, hogy annyira ittas volt, miként nem tudja, mit tett. Azonban a hit alatt kihallgatott D. Mihály, F. László és N. Albertné tanuk vallomása által igazoltatott, hogy a tényállásban előadott cselekményt vádlott elkövette, de ezen tanuk egyszersmind igazolták, hogy vádlott ittas volt. Vádlott cselekménye a B. T. K. 344. §-ába ütköző rablás bűntettét képezvén, ezen bűntett miatt a 70. §. alapján mint tettestárs bűnösnek volt kimondandó s a B. T. K. 348. §-a rendelkezése értelmében, mindazonáltal tekintettel igazolt ittasságára, indulatos természetére, pénze elvesztése által fokozódott felindulására, továbbá, hogy nagyfokú erőszakot a nálánál erősebb L. József ellen, ki azt könnyen elhárithatta volna, de meg sem kísérletté, nem alkalmazott, valamint azt, hogy L. Józseffel, ki vádlott megbüntetését nem kívánja, kiegyezett, s hogy a rablás bűntettére kiszabott büntetés legkisebb mérve vádlott cselekményéhez viszonyítva túlszigorúnak mutatkozik, mint túlnyomó enyhítő körülményekre, a B. T. K. 92. g-ának alkalmazása mellett, a megszabott egy évi börtönre, melyből vizsgálati fogsága által a B. T. K. 94. §-a alapján tizenöt nap kitöltöttnek volt veendő, és a B. T. K. 354. §-a alapján három évi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítélendő volt. (1887. december hó 2-án, 6,470. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Méltánylóbb figyelembe véve a fenforgó számos és nyomatékos enyhítő körülményeket, a kir. itélő tábla L. János vádlott főbüntetését hat hónapra leszállítja ; ennyiben a kir. törvényszéknek Ítéletét megváltoztatja, egyebekben indokainal fogva helybenhagyja. (1888. évi június hó 5-én, 8,739. sz.) A magy. kir. Curia: Tekintve, hogy a vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint vádlott cselekménye a panaszló által tőle tiltott szerencsejátékon elnyert pénznek visszavételére, tehát arra volt irányozva, hogy vagyoni haszon jogtalan szerzése által magát vesztesége miatt kárpótolja; tekintve, hogy L. József panaszlónak az eskü alatt kihallgatott F. László és T. Rozál tanuk vallomásával bizonyított előadása szerint azon erőszak, melyet ellene az elnyert s nála levő pénz átengedése végett vádlott akképen alkalmazott, hogy az ülőhelyében a falhoz nyomta : nem volt oly fokú, hogy ezzel öt hatalmában tartva, az ellenszegülésre képtelen állapotba helyezte volna; tekintve, hogy a most felhozott körülmények szerint vádlott nem az ellenszegülésre képtelen embertől vévén el a pénzt, és igy a pénzelvétel nem az erőszak, hanem az elvételt nem akadályozó panaszos önkéntesen passiv magatartásának eredménye volt; tekintve, hogy a rablás tényálladékát, főleg az erőszak által való elvétel állapítja meg, a mi egyrészről ellentállást, másrészről pedig az elentálló erőnek teljes lenyügözését, a megtámadottnak a megtámadó hatalma alá helyezését jelenti; tekintve továbbá, hogy az erőszaknak azon csekélyebb foka, 1 melynek alkalmazásával a megtámadott ellenálló ereje nem nyügöztetik le, hanem a mely inkább physikai hatást gyakorolva, a megtámadottat, a nagyobb bajtól való félelem által kényszeríti valaminek cselekvésére, mellőzésére vagy eltűrésére: nem a rablást, hanem a zsarolást állapítja meg; tekintve, hogy ezen tényező, a többiek fenforgása kétséges nem lévén, a jelen esetben, az eltűrésre kényszerítésben, kétségtelenül megvalósultnak jelentkezik : vádlott cselekménye nem a B. T. K. 344. §-ába ütköző rablás bűntettét, hanem a 350. §-ába ütköző zsarolás vétségét képezi s ennélfogva az a zsarolás vétségében mondatik ki vétkesnek és figyelemmel ittas és pénze elvesztése miatt is felizgatott kedélyállapotára, mint enyhítő körülményre, a jelen jogerejű ítélet foganatbavétele napjától számítandó hat havi fogházra ítéltetik, melyből egy hónapig tartott vizsgálati fogsága által serumi sem vétetik kitöltöttnek s mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének ily változtatásával egyebekben a budapesti kir. itélő tábla Ítélete az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott vonatkozó indokoknál fogva helybenhagyatik. (1889. évi április hó 16-án, 18H8. évi 9,683. szám alatt.) A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1,309. Oly jogügylet, a mely szerint a férj még életében, nejét k'özszerzeményi jogára nézve kielégíti, illetéki szempontból ajándékozásnak tekintetik. {1889. évi 1,829. sz.) íjio. Bánya-társládák ingó vagyona illetékegyenértéktnentes. (1889. évi 4,203. sz) 1.311. Ha a telepitvényes birtokol megváltott telepesek a kikötött váltság-részleteket pontosan nem jizetvén, a birtok a j'őldtulajdonosra visszaszáll, és az a birtokot új telepitvényesre ruházza át, ez az újabb jogügylet is az 18/3. évi XXIí. t.-c. 24.. §-a alapján illetékmentes. (1889. évi 1,079. sz-) 1.312. A törlési engedély után járó fokozatos illeték kiszámításánál épen ugy, mint a bejegyzési illeték megállapításánál, csak a számszerűleg megállapítható és bekebelezve volt mellékjárulékok számithatók a tökéhez. (1889 ^ I^94- s"-) 1313. I 'árosoknak ama jövedelme, mely járdafoglalási díjakból, továbbá a tulajdonjog elismerése fejében fizetett u. n. arany- és ezüstpénzekböl, valamint vállalatok által elfoglalt közterületek használatáért fizetett összegekből ered, járadékadó tárgyát nem képezi. (1889. évi 2,919. sz.) 1314.. Maradványföld-váltságból eredéi tartozások bekebelezése illetékmentes. (1889. évi 3,220. sz.) 1,315. Jársládák javára eszközölt telekkönyvi bejegyzések illetékkötelesek. (1889. évi 2,856. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Fischer Mór e., zombori tszék, bej. dec 10, félsz. dec. 31, csb. Hettesheimer Henrik, tmg. dr. Molnár Gyula. — Welss Soma e., miskolci tszék. bej. dec. 30, félsz. 1889. jan. 21, csb. Pors Endre, tmg. Lengyel Lajos. — Weiszberger Ignác e., szolnoki tszék, bej. nov. 29, félsz. dec. 18, csb. Haraszty Emil, tmg. Kulifay Márk. — Kuttlik Andrásné e., dévai tszék, bej, dec. 20, félsz. 1890. jan. 8, csb. Mihályi Béla, tmg. Hosszú Ferenc. — Hochmann Ignác e., miskolci tszék, bej. 1890. jan. 2, félsz. febr. 4, csb. Kun Kálmán, tmg. Bizony Ákos. — Rosner Jakab e., budapesti tszék, bej. dec. 7, félsz, dec 27, csb Chira Elek, tmg. Hűvös József. — Klein Dávid e., szabadkai tszék, bej. nov. 19, félsz, nov 29, csb. Olsavszky Jenő, tmg. Szárics Bertalan. — Holnieyer Ferenc e., kalocsai tszék, bej. dec. 3, félsz. dec. 28, csb. Bencsik Ferenc, tmg. Szöllös János. — Csamits János e., temesvári tszék, bej. nov. 19, félsz. dec. 2, csb. Vikter Antal, tmg. dr. Fülöp Zsigmond. Pályázatok : A karánsebesi ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. nov. 10-ig. — A maros-vásárhelyi kir. ítélőtáblánál II. oszt. fogalmazói áll. nov. 12-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyonida-részvény-társasáq-'-nál. Hold-utnza 7. szám.